Szózat, 1922. április (4. évfolyam, 75-99. szám)

1922-04-01 / 75. szám

n A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az utóbbi napokban különféle nyilatkozatok és lapközlemén­­nyek jelentek meg a natasan­­tóban, amelyek a volt király betegségével kapcsolatban úgy akarta­k a svóit királynőik és családjának helyzetét feltüntetni, mintha szükséget szenvednének, megfeleő orvos és gyógyszer nélkül szűkölködnének és az ottani klíma IV. Károly betegségére ártalmas volna. E hangulat­keltő és teljesen hamis híresztelésekkel szemben megálla­píílható, hogy Madeira szigete és annak fő­városa igen enyhe és egyenletes éghajlattal bír. A februári hőmérséklet 15,4, az augusztusi 22,6 fok s ezért a szigetet nedves és egyenletes klímájára való tekintettel a tüdőbetegek nagyszámban kere­sik fel: főleg az angolok választják előszeretettel Funchalt téli lakóhelyül, amely város megfelelő szállodákkal és számos villaszerű épülettel rendel­kezik, teljesen modern kultúrája van s orvossal, gyógyszerekkel stb. bőségesen el van látva. Ellen­kező híresztelések a közönség tájékozatlanságára büszke lehet, hogy a leggazdagabb lány őrá vetett egemet! Újra lefeszítette a derekát s hencegve mondta: — Mit ér a gazdagságod, ha nem szeret téged? — Nem szeret? — bőrként fel István. — Majd megmutatom én azt, hogy szeret! — Hát mutasd! — Megmutassam? — Rajta! — Meg is mutatom mindjárt, ha fejbekólintlak evvel a villával! Fölugrottak. Jobban mondva csak András ug­rott, mert István úgy kelt föl, mint a pihenő ökör a járom mellől. — Kestek fejbe, ha mersz! — kiáltott András és arcát egészen közel tolta Istvánéhoz. István elröstelkedett. Elfordult. — Kólintson a ménkű. András fölkacagott: — Hiszen még egy csomó szénát se bírsz fél­kézzel kitartani? — Nem-e? Hadd lássuk! András fölszedett egy nagy csomó szénát a Vállára s félkézzel kitartotta. Aztán István szedett fel, de még többet s ő is kitartotta. — Hát két ujjal tartsd ki! — kiáltott András­ István fejét ujjal is kitartotta. — .:0 — mondta András — az erőd, az még csak valahogy tángál . . . Hanem az eszed nem valami jó kerekeken forog. István vörös lett, miint a pulyka. _ Nem-e? Hát próbáld­ meg! Kérdezz akár­mit!— Hogyan kérdezzek én tőled akármit, mikor azt sem tudod, mi az, hogy trnaluditusz. István erre már elkacagta magát. — És ha, különbet nem tudsz kérdezni? Hi­szem ezt még az öregapám is tudta még pályás korában, esetleg magának hasznot szerezzen, vagy­­— ami Most meg András vörös­ödött neki, de aztán hirtelen megjelent ajkán a giunyos mosolygás. — Azt se tudod kimondani, hogy széna. — Aj­ha, még­ ez is valami! — kiáltott Feje­­nagy. — Hát mondd utánam háromszor, hogy utána, ha tudod! — Miiért ne tudnám? — Azért, hogy nem tudod. — Azt már csak tudom? — Fogadjunk, hogy nem tudod! — Fogadjunk! — Mibe? — Mondd meg te, hogy mibe? — A szép Barcza Lujzásba! — Aki elveszti a fogadást, örökre lemond róla! — kiáltott Rókii And­rás. — Áll a fogadás! —, felelt István s magában ezt gondolta: — bolond ez! Ilyen fogadást csak nem lehet elveszíteni? — Kezet rá — mondta Rókii András. — Itt a kezem! — Hát akkor ide hallgass! — Háromszor kell azt mondanod, széna. Ha nem ,mondod vesz­tettél. —* De mondom. — Kezdjük ! — Rajta! —­ Mi van a fejedben? — kérdezte ekkor ka­jánul nevetve Rókus András. Fejenagy gyorsan rámondta: — Széna! — Nagyszerű! — kiáltott András és másod­szor kérdezett. — Mi volt máma az ebéded? Fejenagy István most már elvörösödött, de azért rámondta: — Széna. — Melyik kell neked István pajtás — kiáltott most Róku­­­András harsányan —, a­ Barcza Lujza, vagy a széna? Fejenagy István erre nem számított. Ha azt mondja széna, akkor ezzel a kijelentéssel mon­dott le a lányról. Ha meg nem mondja, akkor elveszhette a fogadást és ezért kell lemondania a lányról. Tagolatlan, bőszült orditás tört elő a torkából s fölemelte a villát. — Becsaptál, meghalsz kutyái A két villa összereccsent, eltörött. A másik percben András gáncsot vetett v* István belehömbölyödött a szénába. OK aztán szuszogva fekve maradt. András odaállt eléje s föl-föltörő nevvekett, leküzdve, komolyan mondta. — Pajtás, elveszítetted a fogadást, István csak hörgött és skáromkodott. A kutya iskátyuláját a srófos eszednek! — Ne károomkodj István — felelte András — inkább azt mond meg, hogy becsületes embere vagy-e? , — Az vágyok! — kiáltott István i­s büszkén fölült.­­— Ha az vagy, akkor megtartod a fogadást .— Megtartom ! De te is megtarts valamivl e- Mit? — A szádat! Erről a mai izéről meg ne tud­­j­­on senki semmit. — Bénuljon meg a ny­evem, ha elmondom. —­­ — — No, azért! $]! Aztán tovább gyűjtötték a szénát. Vagyis inkább csak Rókus András gyűjtötte gereblyé­ket, mert a villa eltörött. Aztán, hogy nem haladt a munka sehogy, elhajította a gereblyét. — Ej, szerzek egy villát a faluban. És jókedvűen fütyörészve elindult a falu felé. Fejenagy István lekonyult fejjel bámult utána.­ ­ Ellentétes jelentések IV. Károly állapotáról Bécs, március 31. Tegnap IV. Károly állapo­táról egymásnak teljesen ellentmondó hírek érkez­tek. A bécsi lapok megállapítják, hogy a hivatalos­ közlésiek nyomán nem lehet tiszta képet alkotni IV. Károly állapotáról. Bécsi legitimista körök tegnap délelőtt kaptak legutoljára táviratot Fun­­ch­alltól. Bécs, március 31. A Neue Freie Presse jelenti: Egy bécsi személyiség, aki Funchallal közvetlenül érintkezik, Károly császár környezetéből táviratot kapott, melyet tegnap délután 1 órakor adtak föl. A távirat így sz­öl: Állapot változatlan. Komoly. Bécs. március .31. Az­­ Ehr Blatt jelenti: Fünchalból ideérkezett táviratok szerint Zita exki­­rályné a nátharohamból, amely miatt napokon át feküdnie kellett, immár felgyógyult. Még három gyermeke fekszik náthában: Róbert, Félix és Ká­roly Lajos. Bécs, március 31. A Neues Wiener Abendblatt jelenti: A mai éjszaka folyamán a beteg ex-császár környezetéből érkezett ihírek azt közlik, hogy álla­pota változatlanul komoly. Az orvosok 4—5 nap múlva nyilatkoz­hatna­k csak arról, váljon az élet­veszedelem megszűntnak tekinthető-e. Bécsbe ed­dig csak olyan táviratok érkeztek, melyek szerint javulás még nem állott be és a helyzet ugyanolyan, mint az első napokban. Bécs, március 31. A Wiener Allgemeine Zeitung jelentése szerint ma délben ideérkezett, Funchalban tegnap este leadott távirat jelenti, hogy IV. Károly állapota állandóan és változatlanul ko­moly. A lap azonban a következő, máról keltezett berlini táviratot is közli: Ft:néhaiból éppen most távirat érkezett, amely esti 11 órától van keltezve és azt jelenti, hogy IV. Károly állapotában javulás állott be. IV. Károly rangjának megfelelő életmódot folytat Funchalban épített és a valósággal kirívó ellentétben álló pro­pagandának termékei. A volt király anyagi helyze­tét illetőleg ismételten leszögezhető végül az a tény, hogy a beérkezett jelentések szerint IV. Károly és családja rangjának teljesen megfelelő életmódot folytat, semmiben hiányt nem szenved s a még füg­gőben lévő anyagi kérdések kielégítő rendezése is a legközelebbi időben várható. Kozma Miklós nyilatkozik a Távirati iroda ellen megkísérelt félrevezetésről A Magyar Távirati Irodát tudvalevőleg egy ismeretlen egyén IV. Károly halálhírével igyeke­zett félrevezetni. A megtévesztés nem sikerült, ■mert a Távirati Iroda — óvatosságból — ellen­őrizte a hir valódiságát és a hamis hir elterjedé­sének elejét vette. Több lap ezt az alkalmat ki­használta arra, hogy a Távirati Iroda ellen rossz­indulatú támadást intézzen. Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda vezetője ebben az ügyben a következő nyilatkozatot teszi közzé: — Külföldi utániról visszatérve, tegnap este tudtam meg azt, hogy egyes budapesti lapok mily illojális hangon tették szóvá szón misztifikációból származó, de még idejekorán — mielőtt bármely lapban megjelenhetett volna —, helyreigazított hírt, melyet a Magyar Távirati Iroda IV. Károly király haláláról kapott. —­ Az ügynek érdemi részéről a Magyar Táv­irati Iroda rögtön magyarázattal szolgált. Ehhez csak annyit teszek hozzá egyes lapok támadásával szemben, hogy a Magyar Távirati­ Iroda távolról sem tüntette föl a kérdéses hírt mint a saját szik­ratáviratát, mert ezeket, amint az illető lapok is nagyon jól tudják, mindig külön, mint a Magyar Távirati Iroda szikratáviratait jelöli meg. Ebben az esetben pedig eléggé plauzibilis volt, hogy az első szikratáviratot a kormány kapja.­­ A magam részéről szükségesnek tartom, egynéhány sajtóorgánum illojális magatartásának eredményeként leközölni azt a levelet, amelyet a mai napon a Magyar Távirati Iroda felelős szer­kesztőjétől, Zimmer Ferenc úrtól kaptam, aki mögött tizenöt évi érintetlen újságírói múlt áll, aki hosszú idő óta munkatársa és vezető tagja a Ma­gyar Távirati Irodának. A levél így szól: Mélyen tiszttelt Igazgató úr! Alkalmasint hama­rább létrtesül a Károly király halálhírével kapcsola­tosan elkövetett­­misztifikációról, mint a­hogy igaz­gató úrral személyesen beszélhetnék. Az ügy min­den részletéről pontos aktákból a legmimíciózusab­­ban fog tudomást szerezhetni. Bár a tiszta lelkiismeretem, hogy nem vagyok vádolható a köteles óvatosság elmulasztásával, egy hibát mégis rovásomra lehet írni, azt tudniillik, hogy első gondolatom nem az emberi gonoszság volt. Valóban nem jutott eszembe, hogy valaki olyan elvetemült lehet, hogy egy tragikus sorsú ma­gyar királynak halála hírét költse csak azért, hogy még valószínűbb , hogy a Magyar Távirati Irodá­nak kárt okozzon. Bárhogy ált is azonban a dolog, a formai fele­­lős­ség ezért a kínos kellemetlenségért végeredmény­ben rajtam van. Mivel pedig semmi felelősség elől kitérni nem szoktam, állásomat igazgató urnák rendelkezésére bocsátom. Mély tisztelettel, igaz, híve: Zimmer Ferenc. —­ügy a Magyar Távirati Iroda igazgatósága, mint a magam nevében Zimmer szerkesztő urnak a Magyar Távirati iroda szolgálata terén kifejtett működéséért csak leghálásabb köszönetünket fejezhetjük ki és levelét, melyben állását rendel­kezésre bocsátotta, csak mint úri gondolkozásának és korrekt fölfogásának Aljább, bizonyítékát tekin­tettük, biztosítván őt arról, hogy vele szemben minden arra illetékes tényező a lehető legteljesebb bizalommal, elismeréssel és köszönettel viseltetik. Ha az ő lelkiismeretessége mellett ilyen misztifiká­ció momentán eredményt érhetett el, akkor az oly ügyesen lett inszcenálva, hogy annak a táma­dók közül bárki is éppúgy áldozatául eshetett vlána. — Azon orgánumoknak, melyeik ezt az incidenst kihasználták arra, hogy a Magy­ar Távirati Irodát megtámadják anélkül, hogy egy szavuk lett volna ezen gazság elkövetőivel szemben. Zimmer szer­kesztő úr fenti levele figyelmeztetésül szolgálhat arra, hogy mily eredményekkel járhat a jóhisze­­műnek nem mondható támadásuk azon esetben, ha azt illetékes helyeken kellő értékükre is nem szállítanák. Kozma Miklós a Magyar Távirati Iroda vezetője. 1922 ÁPRILIS 1 SZOMBAT Elbocsátották a szabadkai magyar postásokat Bécs, március 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) Szabadkáról jelentik. A jugoszláv, postaügyi miniszter rendelkezésére Szabadkán az ősz-ő­szes magyar postásokat elbocsátották áldásukból és így 1­30 család marad kenyér nélkül. Az el­bocsátás átfilióla­­gos oka a hivatalnok és kezelői kar létszámának csök­kentése volt, ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert az elbocsátottak helyébe ugyanannyi szerb alkal­mazottat vettek föl. A postaügyi miniszter különben is ellenséges­­szemmel, nézi a magyar kisebbségi párt ismer­i verkedését és ki­jelentette, hogy Jugoszláviában egyálta­lában nincsen szükség kisebbségi pártra, mert az ál­lampolgári jogegyenlőség melett sen­ki sem érezheti magát a kisebbséghez tartozónak. Miután miniszter mondta ezeket, ez a kijelentés úgy látszik a kormány álláspontját is jelenti egyúttal, s az­ egyik szabadkai újság joggal kérdi ma: váljon az a rendelkezés, hogy 30 magyar tisztviselőt csak azért bocsátottak el hivata­lából, mert magyar az anyanyelvük, összeegyeztethető-e az állampolgári jogegyenlőséggel? 1 11 1 1111....... 1,11 Ha egy gójt, aki gödörbe esett, kihú­­zunk önnél, a bálványimádásnak men­tünk meg egy embert. Aboda traktat. 20. l. Tos.

Next