Szózat, 1922. április (4. évfolyam, 75-99. szám)
1922-04-01 / 75. szám
1922 ÁPRILIS 1 SZOMBAT Prohászka Ottokár — visszavonulásának okairól A püspök nem lehet pártember — „Bethlen Istvánt támogatni kell“ — Meg kell szűnnie a hiábavaló huzavonának — 14 Szózat tudósítójától — Néhány héttel ezelőtt terjedt el annak hire, ahogy Prohászka Ottokár püspök, a volt nemzetgyűlés dísze s a keresztény ébredés apostolion nagy vezére, visszavonul az aktív politika teréről. Az egész keresztény magyarság felekezeti különbség nélkül — hiszen ezt a kivételes lelket faj ereje mondhatni a felekezetük fölé emeli — mindenképp kíváncsisággal várja Prohászka lépésének magyarázatát. Ezért ma délelőtt kihallgatásra jelentkeztünk az egyházfőnél, aki jószági kormányzójának, Meller Rudolf úrnak Muzeum köruti lakásán volt kegyes fogadni a „Szózat“ munkatársát s az alábbi nagyérdekű nyilatkozatot tette: — Való — úgymond —, hogy visszavonulok a politikától, mivel arra a meggyőződésre jutottam, hogy a püspök semmi körülmények között nem lehet pártember. Amikor én Székesfehérvárott nemzetgyűlési képviselő lettem, nem választási küzdelem útján, hanem egyhangú megbízatással jutottam mandátumhoz. Most választási harc indulna meg, én azonban, mint püspök, nem idézhetek fel olyan helyzetet, amelyben híveimnek, hacsak kis részét is, de meggyőződése szabad nyilvánításában esetleg megalkuvásra késztessem. Lehetetlen, hogy híveimet önmagam bontsam pártokra, most, amikor az egységre oly nagy szükség van. Én erkölcsi szempontból is kívánatosnak tartom, hogy a püspökkel szemközt ne segítsem föltámasztani a pártélet viszályait. Tudósítónk nem fojthatta el azt a vélekedést, hogy a nagyelméjű és szuggesztív erejű parlamenti szónok önt hagy maga után a nemzetgyűlésen s a törvényhozás mindenképp veszít elmaradásával. A püspök mosolyogva felelt: — Kincs olyan jó úgymond —, amellyel szemben ne átlána valami rossz. Megkérdeztük ezutánProhászka Ottokárt a politikai helyzetről is. A fő pásztor először azt a reményét fejezte ki, hogy ,,a kereszténypárt megembereli magát.“ Pártalakításuk — mondotta —, mint látom, még egyébként sem végleges. Kétségtelenül szükség van általában bizonyos mértékig konszolidáltabb pártéletre. — Gróf Bethlen Istvánt mindenképpen nagyra tartom és úgy gondolom, hogy őt támogatni kell. Hiszen az egység nemcsak úgy jöhet létre, ha egyik párt a másikba olvad, hanem kooperál. A fő parlamenti párton kívül álló párt valahogyan a hatalomtól közvetlenül független marad és olykor inkább alkalmat talál kereszténységének pregnánsabb kifejtésére. Gyakran vannak problémák, amelyek közül a kormány nem képes akaratának kifejezést adni, érvényt szerezni. Nagyon jó, ha van párt, amely nem kormányzó párt és egyes kérdések fölmerülése, megoldásuk aktualizálódása esetén magának a kormányzópártnak és a közügynek is megtesz némely szolgálatot. Hányszor „csikorog“ a hatalom, mert nem lehet független és más érdekek szolgálata miatt kényszerül itt-ott szándéka ellen is dolgokat elviselni. Ez esetben a másik párt legalább hangoztatja akaratát s a kormány olykor lelkében tapsol neki. Aziránt tudakozódunk most, mi módon óhajt ezentúl a püspök segítségére lenni a cselekvő politikának. Ezt a választ kaptuk: — Amennyiben a tiszta keresztény érdek kívánja, annyiban a politikai pártokat ezentúl is teljes igyekezettel és készséggel támogatom újabb elhelyezkedésemben is. Azt ugyanis kétségtelennek látom, hogy Magyarországon meg kell szűnnie a hiábavaló huzavonának.. Nem értem, minek kell ellenzékieskedni erősse. A főpásztor véleményét óhajtottuk hapani a keresztény felekezetek között újabban megindult egységesítő mozgalom tekintetében is. Itt azt gondolom, hogy a lelkiismereti szabadságot mindenkinek tisztelnie kell, mégpedig úgy, hogy politikai törvényeket egyáltalában ne érintsen. A reverzálisok tekintetében azt vallom, hogy mind a két oldalon egyforma a szabadság ert kívánni. Én úgy tudom, hogy a protestáns lelkészek csakúgy föl vannak hatalmazva reverzális kérésére, mint a katolikusok. Hiszen egy valláson lenni, ez a házasfeleknek egyenesen pszichológiai igénye Bizonyítani sem kell, hogy ha a házasfelek egy valláson vannak, ez mély harmóniát visz a családi életbe. Én, őszintén szólva, nem veszem rossz néven, ha valaki ennek a fölfogásnak gyakorlatára törekszik. De — tette hozzá a püspök —, ahol hitbeli dogmáikat érint e kérdés, ott a dolgot nem firtatnám. — Ami a Szentszéknek azt az újabb határozatát illeti, hogy tudniillik nem ismeri el fóanuamaik csupán a katolikus egyházat, e részben mint tudva van, komoly lépéseket tettünk a Szentszéknél. Én úgy vélem, hogy a Szentszék rendelkezését nem lehet kapcsolatba hozni például a keresztény egység igényével. —■ Hogyan méltóztatnák elképzelni — kérdeztük — a keresztény felekezetközi egység munkálásának technikáját? Prohászka Ottokár kevés gondolkozás után így felelt: — Az iskolában mindenesetre úgy kell kezelnünk egymást, hogy a kereszténységet ne akként állítsuk be, mint ütköző feleknek a problémáját. Általában mindenütt több pozitivizmussal dolgoznánk. Önmagunktól elvonatkoztatva pedig, az Istenért, ne nézzük mindig azt, hogy a zsidók reprezentáns szellemi képviselete, a sajtó, mit ír, mit akar, mi tetszik neki és mi nem. Azonkívül egymás iránt bizalmat kell hangoztatnunk s bizalmat kell ébresztenünk. Szemünket a közös veszedelem felértésére, megérzésére, kitapintására vessük, ugratásoknak pedig ne engedjünk. — Jómagam, amennyiben.eietséges, ezután még fokozottabb mértékben veszem ki részemet a keresztény társadalmi egyesületek nemzeti energiákat felhalmozó munkájából és minden alkalmat megfogok arra, hogy az aktív politikus kilépéséért az egyházi és társadalmi emberrel kárpótoljam fajomat. Kijelentette még a püspök, hogy a Pázmány- Euvesilleten belül fölmerült ellentétek dolgában azt tanácsolta, hívjanak egybe rendkívüli közgyűlést és ott igyekezzenek eloszlatni a véleménykülönbségeket. Audienciánk végéin Prohászka Ottokár nagy elismeréssel szólott aSzarakról s arról az igyekezetről, amellyel lapunk a keresztény egységet munkálni igyekszik. Megtudtuk azt is, hogy a főpásztor nők számára is tart böjti konferenciát, mégpedig április 8-ától 12-éig. Kész vn a genovai mérkőzésre Bécs, március 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) A genovai konferencia programmjában két kérdés áll előtérben: 1. Oroszország gazdasági rekonstrukciója. S az, hogy az európai országok valutáit miként egyensúlyozzák. Oroszországot illetőséig, a telek szerint, egy pénzkonzorciumot alakítanak 20 millió font alaptőkével, amely Londonból fogja irányítani az orosz újjáépítés munkáját. Ami a valuták rendezését illeti, a tanácskozás főként a körül fog forogni, hogy miképen volna lehetséges az európai államok pénzének aranyértékét annak jelenlegi állásától függetlenül megállapítani. Az egyes országok közt eddig lefolyt előzetes eszmecserék folyamán, kiderült, hogy a vélemények e tekintetben nagyon eltérnek egymástól és nagy nehézségekbe fog ütközni e terv végrehajtása. A konferencia további problémája akülönböző országok különböző állású valutájának lehető összeegyeztetése lesz, olyan formában, mely a nyomasztó kurzusingadozásokat kizárja. Ez természetesen már kereskedelempolitikai kérdésekkel kapcsolódik szorosan egybe és ezzel együtt fogják tárgyalni a behozatali és kiviteli engedélyek, valamint a vámadózási kérdések egységesszempontból való szabályozását is. Ugyancsak ezzel kapcsolatban fog tárgyalás a ki kerülni a segélyre szoruló államoknak nyújtandó hitel kérdése is. Útra készen a dategáriók Bécs, március 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) A konferenciára való előkészületek már a legtöbb országban befejezést nyertek, egyedül a francia delegáció összeállítása körül mutatkoznak nehézségek. Egy „Havas“ jelentés szerint valószínű, hogy Barthou vezetése alatt indul útnak a delegáció, melyhez utóbb a római francia követ is csatlakozik. A német delegációt Rathenau vezeti s a 80 főből álló bizottság szerdán indul Genováig. Berlinben a konferencia eredményei elé bizonyos szkepszissel tekintenek, különösen a franciák magatartása miatt, ami a Németország és Franciaország közötti megegyezés lehetőségét igen megnehezíti s ugyanakkor az antantállamofénak egymásközti viszonyát is hátrányosan befolyásolja. Millerand elnök északafrikai útját, amely az elnököt éppen a genovai konferencia tartama alatt tartja távol Paristól, szintén azzal hozzák kapcsolatba, hogy Krasciaország a konferencia jelentőségét nem veszi komolyan s nem vár attól eredményeket. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy kardban, Hiszek egy infant öi*8& Igazságl Hiszek Magyarhot*szdg föttdmadában fiatén 5 Kommunista agitátort lőttek le a nyugatmagyarországi osztrák határon —1 .4 Szózat tudósítójától — A nyugatmagyarországi határkiigazítás ügye most került a népszövetség elé és így egészen természetesnek tartjuk, hogy az osztrák politikai körök Schober kancellár irányítása mellett a rágalmak és alaptalan vádak özönét szórják világgá Magyarországról. Legutóbb is, amikor Mosonbánfalván a lakosság bosszúja örökre elnémított egy kommunista agitátort, Schober kancellár sietett az áldozatot utólag derék osztrák csendőrnek kinevezni és igazolni a világ előtt az osztrák ármádiának a határokra történt előretolását. A határincidensre vonatkozólag különben illetékes helyről az alábbi felvilágosítást kaptuk: A megejtett nyomozás eddigi eredménye szerint az osztrák csendőr letövésének színhelye nem magyar, hanem az új osztrák területen, az új határtól 6-8 kilométerre volt, emiatt természetszerűleg az eset közelebbi körülményei és részletei, így a tett pontos színhelye, valamint a tettesek kiléte ezideig a magyar hatóságok által megállapíthatók nem voltak. A határmenti területről oly jelentések azonban máris érkeztek, amelyek szerint a meggyilkolt nem is volt csendőr, hanem fölfegyverzett agitátor és bizalmi férfi, aki a munkásságot sztrájkra szényszerítette, a lakossággal erőszakoskodott és igy azt gyanítják, hogy emiatt haragosai bosszújának lett áldozata. Magyarország befeketítése csak rontja a magyar°esztrák barátságot Schober kancellárnak csütörtökön az osztrák nemzetgyűlés ülésén tartott beszédére vonatkozólag a magyar kormányhoz közelálló politikustól a következő nyilatkozatot kaptuk: Schober kancellár a nemzetgyűlés tegnapi ülésén részletesen nyilatkozott a nyugatmagyarországi határnak jelenleg folyamatban lévő megállapításáról. Ismeretes, hogy a velencei egyezmény értelmében magyar részről éppúgy, mint osztrák részről benyújtatott a határvonalra vonatkozó javaslat. A határmegállapító bizottság (tehát nem a magyar kormány) ennek alapján meghozta határozatát, melynek esetleg kifogásolt részeire vonatkozólag a népszövetség fog dönteni. Ezt a döntést azután, Ausztria a velencei egyezmény értelmében köteles végérvényesen elfogadni. Schober kancellár a további részletek felsorolása után újból nyilatkozott Magyarország és Ausztria viszonyáról, kijelentve, hogy barátságos szomszédos viszony létesítését ő is kívánatosnak tartja. — Ismételten hangsúlyoztuk már, hogy ily barátságos viszony létesítésére mi is nagy súlyt helyezünk. Két államban, amely évszázadokon keresztül a legszorosabb gazdasági és politikai viszonyban állott, az egymásrautaltság folytán az érdekközösségnek alanyi szála keletkezett, melyek megszakítása csak káros hatással lehet mindkét nép társadalmi és gazdasági viszonyaira. Ebben a meggyőződésben Magyarország már eddig is nagy áldozatokat hozott annak ellenére, hogy viszonosságra nem mindig talált és hogy éppen Ausztriából indult ki hosszú sorozata azoknak a támadásoknak, melyek Magyarországnak a külföld előtt való befeketítését célozták és melyeknek forrását ma már mindenki ismeri. Ausztriának pedig nem szabadna megfeledkeznie arról, hogy mily mélyreható fölháborodást keltett a magyar nemzetben, midőn megtudta, hogy fegyvertársa, kivel a világháborút végigküzdötte és aki az azután bekövetkezett összeomlásban osztályosa volt, most maga is részt kíván Magyarország testéből. Minden belátó osztrák ember régen kell, hogy érezze, mily óriási önmegtagadást tanúsít a magyar nép akkor, amikor erre a körülményre a feledés fátyolát igyekszik borítani. — Biztosan reméljük, hogy sem Ausztria, sem ha mindig csak az egyik félnek kell ennek érdekében áldozatot hozni, míg a másik fél barátságát összes feltételeinek teljesítésétől teszi függővé. Biztosan reméljük, hogy sem Ausztria sem a nagyhatalmak nem élnek abban a tévhitben, hogy Magyarország jogos követeléseinek következetes mellőzésével egyengetni lehet a magyarosztrák barátság útját. Hainisch és Schober Nyugat-Magyarországba utaztak Bécs, március 31. Dr. Hainisch szövetségi elnök és Schober szövetségi kancellár ma az elcsatolt Nyugat-Magyarország déli részébe utaztak, hogy a lakossággal közvetlenül érintkezzenek, kívánságait meghallgassák és az általános viszonyokról, valamint az újonnan szervezett közigazgatás mostani állapotáról meggyőződjenek. Az elnököt útján dr. Löwenthal osztályfőnök, az elnöki iroda vezetője kiséri