Szózat, 1922. április (4. évfolyam, 75-99. szám)

1922-04-01 / 75. szám

1922 ÁPRILIS 1 SZOMBAT Prohászka Ottokár — visszavonulásának okairól A püspök nem lehet pártember — „Bethlen Istvánt támo­gatni kell“ — Meg kell szűnnie a hiábavaló huzavonának — 14 Szózat tudósítójától — Néhány héttel ezelőtt terjedt el annak­ hire, ahogy Prohászka Ottokár püspök, a volt nemzet­gyűlés dísze s a keresztény ébredés apostolion nagy vezére, visszavonul az aktív politika teréről. Az egész keresztény magyarság felekezeti kü­lönbség nélkül — hiszen ezt a kivételes lelket faj­ ereje mondhatni a f­elekezetük fölé emeli — min­denképp kíváncsisággal várja Prohászka lépésé­nek magyarázatát. Ezért ma délelőtt kihallgatásra jelentkeztünk az egyházfőnél, aki jószági kormány­­zójának, Meller Rudolf úrnak Muzeum­ köruti la­kásán volt kegyes fogadni a „Szózat“ munkatársát s az alábbi nagyérdekű nyilatkozatot tette: — Való — úgymond —, hogy visszavonulok a politikától, mivel arra a meggyőződésre jutottam, hogy a püspök semmi körülmények között nem le­­het pártember. Amikor én Székesfehérvárott nem­zetgyűlési képviselő lettem, nem választási küzde­lem útján, hanem egyhangú megbízatással jutot­tam mandátumhoz. Most választási harc indulna meg, én azonban, mint püspök, nem idézhetek fel olyan helyzetet, amelyben hí­veimnek, hacsak kis részét is, de meggyőződése szabad nyilvánításában esetleg megalkuvásra késztessem. Lehetetlen, hogy híveimet önmagam bontsam pártokra, most, ami­kor az egységre oly nagy szükség van. Én erkölcsi szempontból is kívánatosnak tartom, hogy a püs­pökkel szemközt ne segítsem föltámasztani a párt­élet viszályait. Tudósítónk nem fojthatta el azt a vélekedést, hogy a nagyelméjű­ és szuggesztív erejű parlamenti szónok önt hagy maga után a ne­mzetgyűlésen s a törvényhozás mindenképp veszít elmaradásával. A püspök moso­lyogva felelt: — Kincs olyan jó úgymond —, amellyel szemben ne átlána valami rossz. Megkérdeztük ezután­­Prohászka Ottokárt a poli­tikai helyzetről is. A fő pásztor először azt a reményé­t fejezte ki, hogy ,,a kereszténypárt megembereli magát.“ Párt­alakításuk — mondotta —, mint látom, még egyébként sem végleges. Kétségtelenül szükség van általában bizonyos mértékig konszolidáltabb párt­­életre. — Gróf Bethlen Istvánt mindenképpen nagyra tartom és úgy gondolom, hogy őt támogatni kell. Hiszen az egység nemcsak úgy jöhet létre, ha egyik párt a másikba olvad, han­em kooperál. A fő parlamenti párton kívül álló párt valahogyan a hatalomtól közvetlenül független marad és olykor inkább alkalmat talál kereszténységének pregnánsabb kifejtésére. Gyakran vannak pro­blémák, amelyek közül a kormány nem képes akaratának kifejezést adni, érvényt szerezni. Nagyon jó, ha van párt, amely nem kormányzó párt és egyes kérdések fölmerü­lése, megoldásuk aktualizálódása esetén magának a kormányzó­­pártnak és a közügynek is megtesz némely szol­gálatot. Hányszor „csikorog“ a hatalom, mert nem lehet független és más érdekek szolgálata miatt kényszerül itt-ott szándéka ellen is dolgo­kat elviselni. Ez esetben a másik párt legalább hangoztatja akaratát s a kormány olykor lelkében tapsol neki. Aziránt tudakozódunk most, mi módon óhajt ezen­túl a püspök segítségére lenni a cselekvő politikának. Ezt a választ kaptuk: —­ Amennyiben a tiszta keresztény érdek kívánja, annyiban a politikai pártokat ezentúl is teljes igyekezettel és készséggel támogatom újabb elhelyezkedésemben is. Azt ugyanis kétségtelen­nek látom, hogy Magyarországon meg kell szűnnie a hiábavaló huzavonának.. Nem értem, minek kell ellenzékieskedni er­ősse. A fő­pásztor véleményét óhajtottuk hapani a ke­resztény felekezetek között újabban megindult egysé­gesítő mozgalom tekintetében is.­­ Itt azt gondolom, hogy a lelkiismereti sza­badságot mindenkinek tisztelnie kell, még­pedig úgy, hogy politikai törvényeket egyáltalában ne érintsen. A reverzálisok tekintetében azt vallom, hogy mind a két oldalon egyforma a szabadság ert kívánni. Én úgy tudom, hogy a protestáns lelké­szek csakúgy föl vannak hatalmazva reverzális kérésére, mint a katolikusok. Hiszen egy valláson lenni, ez a házasfeleknek egyenesen pszichológiai igénye Bizonyítani sem kell, hogy ha a házasfelek egy valláson vannak, ez mély harmóniát visz a családi életbe. Én, őszintén szólva, nem veszem rossz néven, ha valaki ennek a fölfogásnak gya­­korlatára törekszik. De — tette hozzá a püspök —, ahol hitbeli dogmáikat érint e kérdés, ott a dolgot nem firtatnám. — Ami a Szentszéknek azt az újabb határoza­tát illeti, hogy tudniillik nem ismeri el fóanuamaik csupán a katolikus egyházat, e részben mint tudva van, ko­moly lépéseket tettünk a Szentszéknél. Én úgy vélem, hogy a Szentszék rendelkezését nem lehet kapcsolatba hozni például a keresztény egy­ség igényével. —■ Hogyan méltóztatnák elképzelni — kérdeztük — a keresztény felekezetközi egység munkálásának techni­káját? Prohászka Ottokár kevés gondolkozás után így felelt: — Az iskolában mindenesetre úgy kell kezel­­nünk egymást, hogy a kereszténységet ne akként állítsuk be, mint ütköző feleknek a problémáját. Általában mindenütt több pozitivizmussal dolgoz­nánk. Önmagunktól elvonatkoztatva pedig, az Is­tenért, ne nézzük mindig azt, hogy a zsidók repre­zentáns szellemi képviselete, a sajtó, mit ír, mit akar, mi tetszik neki és mi nem. Azonkívül egy­más iránt bizalmat kell hangoztatnunk s bizalmat kell ébresztenünk. Szemünket a közös veszedelem felértésére, megérzésére, kitapintására vessük, ug­­ratásoknak pedig ne engedjünk. — Jómagam, amennyiben.­­­eiet­séges, ezután még fokozottabb mértékben veszem ki részemet a keresztény társadalmi egyesületek nemzeti energiá­kat felhalmozó munkájából és minden alkalmat megfogok arra, hogy az aktív politikus kilépéséért az egyházi és társadalmi emberrel kárpótoljam fa­jomat. Kijelentette még a püspök, hogy a Pázmány- Euvesilleten belül fölmerült ellentétek dolgában azt tanácsolta, hívjanak egybe rendkívüli közgyűlést és ott igyekezzenek eloszlatni a véleménykülönbsége­ket. Audienciánk végéin Prohászka Ottokár nagy elismeréssel szólott a­­Szarakról s arról az igyeke­zetről, amellyel lapunk a keresztény egységet mun­kálni igyekszik. Megtudtuk azt is, hogy a főpásztor nők számára is tart böjti konferenciát, még­pedig április 8-ától 12-éig. Kész v­n a genovai mérkőzésre Bécs, március 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) A genovai konferencia programm­­jában két kérdés áll elő­térben: 1. Oroszország gazda­sági rekonstrukciója. S az, hogy az európai orszá­gok valutáit miként egyensúlyozzák. Oroszországot illetőséig, a telek szerint, egy pénzkonzorciumot alakítana­k 20 millió font alaptőkével, amely Lon­donból fogja irányítani az orosz újjáépítés mun­káját. Ami a valuták rendezését illeti, a tanácsko­zás főként a körül fog forogni, hogy miképen volna lehetséges az európai államok pénzének aranyértékét annak jelenlegi állásától függetlenül megállapítani. Az egyes országok közt eddig le­­folyt előzetes eszmecserék folyamán, kiderült, hogy a vélemények e tekintetben nagyon eltérnek egy­mástól és nagy nehézségekbe fog ütközni e terv végrehajtása. A konferencia további problémája a­­különböző országok különböző állású valutájának lehető összeegyeztetése lesz, olyan formában, mely a nyomasztó kurzusingadozásokat kizárja. Ez ter­mészetesen már kereskedelempolitikai kérdésekkel kapcsolódik szorosan egybe és ezzel együtt fogják tárgyalni a behozatali és kiviteli engedélyek, vala­mint a vámadózási kérdések egységes­­szempontból való szabályozását is. Ugyancsak ezzel kapcsolat­ban fog tárgyalás a ki kerülni a segélyre szoruló államoknak nyújtandó hitel kérdése is. Útra készen a dategáriók Bécs, március 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) A konferenciára való előkészüle­tek már a legtöbb országban befejezést nyertek, egyedül a­ francia delegáció összeáll­ítása körül m­u­tatkoznak nehézségek. Egy „Havas“ jelentés sze­rint valószínű, hogy Barthou vezetése alatt indul útnak a delegáció, melyhez utóbb a római francia követ is csatlakozik. A német delegációt Rathenau vezeti s a 80 főből álló bizottság szerdán indul Genováig. Berlinben a konferencia eredményei elé bizonyos szkepszissel tekintenek, különösen a fran­ciák magatartása miatt, ami a Németország és Franciaország közötti megegyezés lehetőségét igen megnehezíti s ugyanakkor az antantállamofénak egymásközti viszonyát is hátrányosan befolyásolja. Millerand elnök északafrikai útját, amely az elnö­köt éppen a genovai konferencia tartama alatt tartja távol Paristól, szintén azzal hozzák kapcso­latba, hogy Kras­ciaország a konferencia jelentősé­gét nem veszi komolyan s nem vár attól eredmé­nyeket. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy kardban, Hiszek egy infant öi*8& Igazságl Hiszek Magyarhot*szdg föttdmadá­ban fiatén 5 Kommunista agitátort lőttek le a nyugatmagyarországi osztrák határon —1 .4 Szózat tudósítójától — A nyug­atmagyarorszá­gi határkiiga­zítás ügye most került a népszövetség elé és így egészen ter­mészetesnek tartjuk, hogy az osztrák politikai kö­rök Schober kancellár irányítása mellett a rágal­mak és alaptalan vádak özönét szórják világgá Magyarországról. Legutóbb is, amikor Mosonbán­­falván a lakosság bosszúja örökre elnémított egy kommunista agitátort, Schober kancellár sietett az áldozatot utólag derék osztrák csendőrnek kine­vezni és igazolni a világ előtt az osztrák ármádiá­nak a határokra történt előretolását. A határincidensre vonatkozólag különben il­letékes helyről az alábbi felvilágosítást kaptuk: A megejtett nyomozás eddigi eredménye sze­rint az osztrák csendőr letövésének színhelye nem magyar, hanem az új osztrák területen, az új ha­­tártól 6-8 kilométerre volt, emiatt természetsze­rűleg az eset közelebbi körülményei és részletei, így a tett pontos színhelye, valamint a tettesek ki­léte ezideig a magyar hatóságok által megállapít­hatók nem voltak. A határmenti területről oly je­­lentések azonban már­is érkeztek, amelyek sze­­ri­nt a meggyilkolt nem is volt csendőr, hanem föl­­fegyverzett agitátor és bizalmi férfi, aki a munkás­ságot sztrájkra szényszerít­ette, a lakossággal erő­szakoskodott és igy azt gyanítják, hogy emiatt ha­ragosai bosszújának lett áldozata. Magyarország befeketítése csak rontja a magyar°esztrák barátságot Schober kancellárnak csütörtökön az osztrák nemzetgyűlés ülésén tartott beszédére vonatkozólag a magyar kormányhoz közelálló politikustól a kö­vetkező nyilatkozatot kaptuk:­­ Schober kancellár a nemzetgyűlés tegnapi ülésén részletesen nyilatkozott a nyugatmagyaror­­szági határnak jelenleg folyamatban lévő megálla­pít­ásáról. Ismeretes, hogy a velencei egyezmény ér­telmében magyar részről éppúgy, mint osztrák részről benyújtatott a határvonalra vonatkozó ja­vaslat. A határmegállapító bizottság (tehát nem a magyar kormány) ennek alapján meghozta hatá­rozatát, melynek esetleg kifogásolt részeire vonat­kozólag a népszövetség fog dönteni. Ezt a döntést azután, Ausztria a velencei egyezmény értelmében köteles végérvényesen elfogadni. Schober kancellár a további részletek felsorolása után újból nyilat­kozott Magyarország és Ausztria viszonyáról, kije­lentve, hogy barátságos szomszédos viszony léte­sítését ő is kívánatosnak tartja. — Ismételten hangsúlyoztuk már, hogy ily barátságos viszony létesítésére mi is nagy súlyt helyezünk. Két államban, amely évszázadokon keresztül a legszorosabb gazdasági és politikai vi­szonyban állott, az egymásrautaltság folytán az érdekközösségnek alanyi szála keletkezett, melyek megszakítása csak káros hatással lehet mindkét nép társadalmi és gazdasági viszonyaira. Ebben a meggyőződésben Magyarország már eddig is nagy áldozatokat hozott annak ellenére, hogy viszonos­ságra nem mindig talált és hogy éppen Ausztriából indult ki hosszú sorozata azoknak a támadások­nak, melyek Magyarországnak a külföld előtt való befeketítését célozták és melyeknek forrását ma már mindenki ismeri. Ausztriának pedig nem szabadna megfeledkeznie arról, hogy mily mélyre­­ható fölháborodást keltett a magyar nemzetben, midőn megtudta, hogy fegyvertársa, kivel a világ­háborút végigküzdötte és aki az azután bekövet­kezett összeomlásban osztályosa volt, most maga is részt kíván Magyarország testéből. Minden be­látó osztrák ember régen kell, hogy érezze, mily óriási önm­eg­tagadást tanúsít a magyar nép ak­kor, amikor erre a körülményre a feledés fátyolát igyekszik borítani. — Biztosan reméljük, hogy sem Ausztria, sem ha mindig csak az egyik félnek kell ennek érde­kében áldozatot hozni, míg a másik fél barátságát összes feltételeinek teljesítésétől teszi függővé.­­ Biztosan reméljük, hogy sem Ausztria sem a nagyhatalmak nem élnek abban a tévhitben, hogy Magyarország jogos követeléseinek követ­kezetes mellőzésével egyengetni lehet a magyar­­osztrák barátság útját. Hainisch és Schober Nyugat-Magyarországba utaztak Bécs, március 31. Dr. Hainisch szövetségi el­nök és Schober szövetségi kancellár ma az elcsa­tolt Nyugat-Magyarország déli részébe utaztak, hogy a lakossággal közvetlenül érintkezzenek, kí­vánságait meghallgassák és az általános viszo­­­nyokról, valamint az újonnan szervezett közigaz­gatás mostani állapotáról meggyőződjenek. Az elnököt útján dr. Löwen­thal osztályfőnök, az elnöki iroda vezetője kiséri

Next