Szózat, 1923. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-01 / 172. szám

g­ gel, zsidó tendenciával és zsidó mozgatóerő­vel megfertőzött másik intézménynek, bűn volna nemcsak az alapítók ellen, hanem az egész keresztény magyarság ellen. Mi nem állítjuk azt, hogy a Gazdabank appendixe valamelyik nagybanknak, azt sem állítjuk, hogy akár részvénytőkéjében, akár vezetőségében túlnyomórészt, nem lesz keresztény intézet, de nem lesz az a tisztán keresztény intézmény, ami volt idáig a Nem­zeti Hitelintézet és ez már elég ok arra, hogy ennek az átalakulási folyamatnak útjába álljunk. Éppen elég harcot kell vívni a ke­resztény gazdasági közvéleménynek a zsidó nagytőke preponderanciájával. A Nemzeti Hitelintézet ennek a harcnak egyik hatalmas fegyvere volt idáig is és még hatalmasabb fegyverévé akarjuk kifejleszteni ezután. Mi­helyt pedig elveszti eredeti keresztény jelle­gét, többé ebben a harcban fegyverként nem használható. Úgy látjuk, ezért akarják min­denáron a Nemzeti Hitelintézet borát fel­vizezni.­­•­­Egyetlen egy­énet tudnak csak felhozni mindenféle újabb fúzió mellett és pedig azt, hogy a Nemzeti Hitelintézetnek nagyobb tőkeerőre van szüksége. A mi meggyőződé­sünk szerint azonban az államnak teljesen rendelkezésére áll a fegyintézet ereje, ha valóban akar segíteni a Nemzeti Hitelinté­zete. De ezenkívül is biztos tudomásunk van róla, hogy azok az agrárintézmények, ame­lyek már a múltban megpróbáltak egy egész­séges fúziót létrehozni a Nemzeti Hitelinté­zettel, ma is hajlandók azt az érdekeltséget elvállalni a Nemzeti Hitelintézetben, amelyre a Gazdabank pályázik, sőt annál nagyobb érdekeltséget is. Nem szólhat tehát egyetlen komoly érv sem amellett, hogy ez a részvény­eitől ás, illetve fúzió a Gazdabankkal meg­történjék. Mi a magunk részéről erről a helyről is a leghatározottabban kérjük az illetékes faktorokat, ne feszítsék túl a ke­resztény közvéleménynek amúgy is nagyra nőtt elkeseredését ezzel a végzetes lépéssel. Mi hisszük, hogy a holnapi interpelláció so­rán a pénzügyminiszter mindannyiun­­kat, kik ebben a kérdésben súlyos aggodal­munkat fejezzük ki, meg fog nyugtatni, szédülést érzett. Micsoda pompás eszme! Hogy erre előbb nem gondolt! Ó, az a szamár mér­nök! Annak persze nincsenek ilyen ötletei. Neki kell kijavítani a mérnök úr munkáját. Eleven arccal leszállt az ágyról s sziszegve, de sokat jelentően mosolyogva az ablakhoz sán­tákért és bezárta. Leeresztette a függönyt és ki­­gyujtotta a villanyt. Nagyot lélekzett, mint aki túl van a munka nehezén. Az asztalhoz bicegett fölvette az ott he­verő erős papirvágó kést s odalépett az ablak­kal szemközt lévő falhoz. Pár pillanatig habo­zott, aztán megállapította, hogy jó helyen jár. Négyszöget karcolt a falba s ezen a négy­­szögnyi területen levakarta a vakolatot. Elő­bukkantak a téglák. Kétségei támadtak: nem omlik-e össze a fal, ha egy csomó téglát kiszed® Visszament az asztalhoz, papirost keresett, rárajzolta a téglakötés vázlatát s megpróbálta ceruzával „kiszedni“ a téglákat. Egészen felvi­dult, hangosan heherészett. Bátran kiszedheti a téglákat, háromszögű ablakot kap a végén. S minél szélesebb az alap, annál magasabb lesz a háromszög, a fogazott szárú háromszög. Széket tolt a fal mellé és munkához látott. Vidáman és lázasan dolgozott. Munka közben é’n­ekeit:/ Háromszög, Háromszög . . . Az uj ablakon át, amely egyre tágult, pom­pás néptelen kertre nyílt kilátás. Egy hatal­mas sudár épp ott ingatta csúcsát előtte. Az ablaknál ült, amikor rátaláltak. Valami diadaléneket fütyült. Arcán kimondhatatlan­ bo­csság ragyogott. 1923 AUGUSZTUS 1 SZERDA Rendezték a rokkant katonák illetményeit A százszázalékos rokkantak illetményét százszorosára emelték . A javaslatot elfogadta a minisztertanács Az egész magyar faj osztatlan hálája fogadta azokat a hősöket, akik a világháború heroikus küz­delméből hazatértek, de ezek között is külön hódolat járt ki azoknak a hősöknek számára, akik a hábo­rúból csonkán, bénán, rokkantan tértek haza. Szinte természetszerű, hogy ezeknek a hősöknek rokkant­­­­ságuk arányában való eltartása az államra háram­lik, mert teljes munkaképességük részben vagy egész­ben a magyar összességért vívott küzdelemben csor­bult meg, a hűséges és fontolgatás nélküli köteles­­ségteljesítés közben csökkent le munkaképesség­ét, amelyet azután az államnak pénzbeli segítséggel kell pótolnia. A hadirokkantak segélyét már egy izben — Ber­­nolák Nándor népjóléti minisztersége alatt — rendezték az a segítség azonban a változó gazdasági helyzet körülményeivel elégtelennek bizonyult, mert hiszen az akkori kulcs szerint egy rokkant tiszt évi 9600, egy altiszt évi 7200, egy közlegény évi 4800 korona rok­­­­kantilletményben­ részesült, ami a korona leromlása­­ folytán bekövetkezett nagymérvű drágaság mai nap­­­­jaiban szinte nevetségesen csekély és komoly segít­ségnek egyáltalán nem nevezhető. Éppen ezért a rokkantak ügyét a korm­ány komolyan rendezni óhajtotta s megfontolt­ előkészítő munka után az erre vonatkozó tervezet most el is készült, sőt azt a keddi miniszertomács el is fogadta. Vass József népjóléti miniszter tervezete nagy körültekintéssel kézsült és­­alapvető újítása a terve­zetnek, hogy a miniszter elrendelte a rokkantak helyzetének revízióját, a­mi azt jelenti, hogy az ál­lam részéről anyagi segítséget csak azok számára biztosítanak, akiket vagyoni helyzetük és keresőké­pességük hiányossága arra biztosít, szóval a segít­ségre tényleg rászorultak. Midőn ez a jóindulatú eljárás befejeződött, vagyis a revízió elkészült, ak­kor készítette elő a népjóléti miniszter a rokkantak új járadékának megállapítását s az arra vonatkozó tervezetet kedden terjesztette a minisztertanács elé. A minisztertanács a javaslatot elfogadta. A rokkantak helyzetét az állam a következőkép­pen rendezte: Teljesen keresetképtelen 100 százalékos rokkant­­ak évi illetményei: régi illetmény új illetmény Tisztek 9600 960.000 altisztek 7200 720.000 közlegények 4800 480.000 75—99 százalékig keresetképtelenrokkantak; tisztek 8400 420.000 altisztek 6300 315.000 közlegények 4200 210.000 50—75 százalékig keresetképtelenhadirokkantak* tisztek 4800 144.000 altisztek 3600 108.000 közlegények 2400 72.000 25—49 százalékban keresetképtelen rokkantak: tisztek 2400 48.000 altisztek 1800 36.000 közlegények 1200 24000 A hadiözvegyek évi járadéka a következő: tiszti özvegy 4800 96.000 altiszti özvegy 3600 72.000 közlegény özvegy 2400 48.000 Az apátián hadiárvák után az özvegy anyának: tiszti fél­árva pótlék 960 19.200 altiszti félárva pótlék 720 14400 közleg. félárva pótlék 600 12.000 Az apátián és anyátlan hadiárvák részére: tiszti teljes árva 1800 72.000 altiszti teljes árva 1200 48.000 közleg. teljes árva 960 38.400 Ugyanilyen mértékben ■tehát húszszorosára emel­ték fel a felmenő ágbeli rokonok és szülötten testvé­rek részére járó eddigi évi 960 és 1800 korona össze­get is. Augusztusra a megállapított felemelt illetmények kétszeresét kapják a közalkalmazottak Az illetmények részletes kimutatása A Szózat tegnapi számában vázlatos kimutatást közöltünk a kormány legújabb rendeletéről, mely a tisztviselői fizetések egységesítésére vonatkozik. Meg­írtuk azt is, hogy ezek az illetmények a koronának legutóbbi nagymértékű értékzuhanása következtében már elégtelenek s a hétfői napon késő este összeülő minisztertanács éppen­­ ezért megvitatás tárgyává teszi a változott gazdasági viszonyok­ folytán szük­ségessé vált intézkedéseket. A hétfő éjjeli miniszter­­tanács csakugyan úgy döntött, hogy augusztusra a köztisztviselők a rendeletben kimutatott havi illet­mények kétszeresét fogják kézhez kapni s egyúttal intézkedett, hogy az összegek folyósítása a lehető leggyorsabban történjék. A minisztertanács elvileg azt is kimondta, hogy minden hónap utolsó nap­jaiban, a rendelet illetményösszegeit alapul véve, a korona ázsiójának mindenkori változása alapján fogja­­ az illetményeket felemelni. Ebből a miniszte­riális álláspontból is kiviláglik, hogy a rendelkezést állandó jellegűnek­­tekinti a kormány. Ismeretes, hogy a rendeletet a kormány a trANSz vezetőségével való tárgyalások alapján hoz­ta életre. A KAKSz vezetősége részéről a délutáni lapokban már nyilatkozat jelent meg, mely szerint a kormány konciliáns magatartását, ami különösen az illetményeknek minden hónapban a drágaság mértékéhez igazodó megállapításában nyilvánul meg, a köztisztviselők általános megnyugvással fogadják. Ezzel szemben más országos tisztviselői egyesületek­nek a vezetősége nevében olyan nyilatkozatok hang­zanak, hogy ez a fizetésrendezés még mindig nem elégíti ki a jogos igényeket, mert nem simul telje­sen a folyton, napról-napra fokozódó drágasághoz. Alább közöljük a július 1-e visszamenőleges ha­tállyal bíró egységesített köztisztviselői illetménye­ket a különböző tisztviselői kategóriák szerint rész­letezve: I. és II. osztály 400.000; III. osztály 860.000; IV. osztály 1. 300.000, 2. 300.000; V. osztály 1. 270.000, 2. 240.000; VI. osztály 1. 210.000, 2. 195.000, 3. 180.000; VII. osztály 1. 170.000, 2. 160.000, 3. 150.000; Vili. osz­tály 1. 141.000, 2. 132.000, 3. 123.000; IX. osztály 1. 114.000, 2. 108.000, 3. 102.000; X. osztály 4 96.000, 2. 90.000, 3. 84.000; XI. osztály 1. 78.000, 2. 72.683, 3.­66.000­ korona. Egyetemi és műegyetemi nyilvános rendes ta­nárok: a 16. szolgálati évtől 340.000, a 13., 14. és 15. évben 320.000, a 10., 11. és 12. évben 300.000, a 7., 8. és 9. évben 280.000­, a 4., 5. és 6. évben 260.000, az 1., 2. és 3. évben 240.000 korona. Állami elemi népiskolai tanítók, tanítónők, to­vábbá a­­ kisebb fokozatú gazdasági szaktanítók és szaktanítónők a 28. szolgálati évtől 141.000, a 25., 26. és 27. évben 132.000, a 22., 23. és 24. évben 123.000, a 19., 20. és 21. évben 114.000, a 16., 17. és 18. évben 108.000, a 13., 14. és 15. évben 102.000, a 12. évben 96.000, a 9., 10. és 11. évben 90.000, a 6., 7. és 8. évben 84.000, a 4. és 5. évben 72.000, az 1., 2. és 3. évben 66.000 korona. Állami óvónők a 18. szolgálati évtől 108.000, a 15., 16. és 17. évben 102.000, a 12., 13. és 14. évben 96.000, a 9., 10. és 11. évben 90.000, a 6., 7. és 8. évben 84.000, a 4. és 5. évben 72.000, az 1., 2. és 3. évben 66.000 ko­rona. Az 19211.XX. törvénycikk hatálya alá tartozó kjr. ‘féle bírák és kir. ügyészek a VI. fizetési csoportban ‘1O.Orfi, » V-E«1-470.000- a JV-ksn 2. 440.009, 1 410.000 a IH-ban­ 4 410.000, 3. 380.000, 2. 350.000, 1. 320.000, a II-ban 6. 350.000, 5. 335.000, 4. 320.000, 3. 300.000, 2. 285.000, 1. 270.000, az I-ben 9.­­290.000, 8. 280.000, 7. 270.000, 6. 260.000, 5. 250.000, 4. 240.000, 3. 230.000, 2. 220.000, 1. 210.000 korona. Posta, távirda , és távbeszélő üzemi szak: Főel­lenőr 7. évtől 126.000, főellenőrnő 4., 5. és 6. évben 120.000, 1., 2. és 3. évben 114000, ellenőr 7. évtől 110.000, ellenőrnő 4., 5. és 6. évben 104.000, 1., 2. és 3. évben 98.000, segédellenőr 7. évtől 92.000, segédellenőrnő 4., 5. és 6. évben 86.000, 1., 2. és 3. évben 80.000, segéd­tiszt 7. évtől 74.000, segédtisztnő 4., 5. és 6. évben 70.000, 1., 2. és 3. évben 66.000, kezelő 7. évtől 62.000, kezelőnő 4., 5. és 6. évben 60.000, 1., 2. és 3. évben 58.000 korona. Postatakarékpénztár kezelési személyzete: Iroda­­főellenőr 7. évtől 126.000, 4, 5. és 6. évben 120.000,­­ 1., 2. és 3. évben 114.000, irodaellenőr 7. évtől 110.000, 4., 5. és 6. évben 104.000, 1., 2. és 3. évben 98.000, i­.­segédellenőr 7. évtől 92.000, 4, 5. és 6. évben 86.000,­­ segédellenőrző 1., 2. és 3. évben 80.000, irodasegéd­tiszt 7. évtől 74.000, 4, 5. és 6. évben 70.000, segéd­­tisztnő 1., 2. és 3. évben 66.000, kezelő 7 évtől 62.000, kezelőnő 4., 5. és 6. évben 60.000, 1., 2. és 3. évben­­58.000 korona. Állami rendszerű kezelők és kezelőnők a 22. évtől 72.000, a 22., 23. és 24 évben 70.000, a, 19., 20. és 21. év­ben 66.000, a 16., 17. és 18. évben 66.000, a 13., 14. és 15. évben 64.000, a 10., 11. és 12. évben 62.000, a 7., 8. és 9. évben 60.000, a 4, 5. és 6. évben 58.000, az 1., 2. és 3. évben 56.000 korona. Állami rendszerű L és II. osztályú műszaki al­tisztek. L osztályú műszaki altisztek 37. évtől 110.000, 34., 35. és 36. évben 104.000, 31., 32. és 33. évben 98.000, 28., 29. és 30. évben 92.000, 25., 26. és 27. évben 86.000, 22., 23. és 24. évben 80.000, 19., 20. és 21. évben 74.000, 16., 17. és 18. évben 70.000, 13., 14. és 15. évben 66.000, 10., 11. és 12. évben 62.000, 7., 8. és 9. évben 60.000, 4., 5. és 6. évben 58.000, 1., 2. és 3. évben 56.000, 11. osz­tályú műszaki altisztek 22. évtől 66.000, 19., 20. és 2. évben 64.000, 17. és 18. évben 62.000, 13., 14 és 15. évben 60.000, 10., 11. és 12. évben 58.000, 7., 8. és 9. évben 56.000, 4., 5. és 6. évben 54.000, 1., 2. és 3. évben 52­ 060 korona. Állami rendszerű kezelő és egyéb altisztek. Ál­lami kéz. altisztek és vármegyei altisztek: 19 évtől 58.000, 16., 17. és 18. évben 56.000, 13., 14 .és 15. évben 54.000, 10., 11. és 12. évben 52.000, 7., 8. és 9. évben 50.000, 4., 5. és 6. évben 46.000, 1., 2. és 6. évben 46.000. Állami egyéb altisztek és a vármegyei szolgaszemély­­zet 31. évtől 52.000, 28., 29. és 30. évben 51.000, 25., 26. és 27. évben 50.000, 22., 23. és 24. évben 49.000, 19., 20. és 21. évben 48.000, 16., 17. és 18. évben 47.000, 13., 14. és 15. évben 46.000, 10., 11. és 12. évben 45.000, 7, 8. és 9. évben 44000, 4., 5. és 6. évben 43.000, 1., 2. és 3. évben 42.000, korona.­­Állami rendszerű napidíjasok (dijnokok) és szak­­dijnokok óradíja: a 22. évtől 2200—2000, a 19., 20. és 21. évben 2100—2400, a 16., 17. és 18. évben 2000—2300, a 13., 14. és 15 évben 1900—2000 korona, a 10., 11. és 12. évben 1800—2000, a 7., 8. és 9. évben 1700—1900, a 4, 5. és 6. évben 1600—1800, a 2. és 3. évben 1500—1600, az 1. évben 1400—1500 korona. Állami rendszerű napikérés szolgák: a II. évtől 1600, a 10., 11. és 12. évben 1500, a 7., 8. és 9. évben 1400, a 4, 5. és.* évben 1301 é­­s. 4. 1208 1 korona­

Next