Szózat, 1924. április (6. évfolyam, 76-93. szám)
1924-04-01 / 76. szám
1921 ÁPRILIS 1 KEDD Nyilai Koxaros, a gróf Klebelsberg Kuné- Kenessey Péter-féle sajtópörben A csósai múlt évi december 22-iki számában a, Ébnedő Magyarok Egyesületeinek ismeretes plakátja miatt a gróf Klebelsberg Kunó által indított sajtópör tárgyalásáról megjelent tudósításban olyan kitételek foglaltanak, amelyekért gróf Kiebelsberg Kunó sajtópert indított a cikk szerzője, lapuink belső munkatársa, Kenessey Péter ellen. Ebben az ügyben lapunk főszerkesztője, dr. Zsibisski Endre a mai napon a következő levelet intézte a kultuszminiszterhez: Nagy méltóságu gróf Klebelsberg Kunó m.-felv. vallás- és közoktatásügyi miniszreg untak. Kegyelmes Uram! A Szózat 1923. évi december 22-iki százaában az Ébredő Magyarok Egyesületének ismeretes plakátja miatt Általad indított sajtóper tárgyalásáról szóló tudósításba olyan kitételek kerültek bele személyedre vonatkozólag, melyek miatt méltán indítottál sajtópert a cikk írója ellen. Kijelentem, hogy a cikk ilyen formában tudomásom nélkül, akaratomon kívül és intencióm ellenére ivódott, távollétemben. Mivel azonban erkölcsilesz és politikailag mégis én érzem magam felelősnek elsősorban a Szózatban megjelentekért s mivel rövid közéleti pályámon sohasem csináltam titkot abbeli felfogásomból, hogy a magyar emberek között a legélesebb közéleti harcok során is kötelezőnek tartom a lovaglás harcmodort, tehát minden fölösleges személyeskedést, különösen ha az egyben méltatlan és igaztalan is, elítélek: férfiúi kötelességemnek tartom, hogy a történtekért őszinte sajnálatomat fejezzem ki. Felfogásomat teljes mértékben osztja a cikk írója ig és hibáját kész Veled szemben jóvátenni. Fogadd kérlek kiváló tiszteletem nyilára" készséges hived Zsilinszky Endré. A cikk szerzője pedig a következő nyilatkozatot teszi közzé: Nagy méltóságú gróf Klebelsberg Küllő urnak Budapesten. A Szózat 1923. évi december 22-iki számában megjelent cikkemnek Nagyméltóságodra vonatkozó sértő kitételeiért ezennel bocsánatot kérek. Budapesten, 1924 március 31-én. Mély tisztelettel Kemssey Pétert. Általános sztrájkot indítványoztak a szociáldemokraták kongresszusán A szakszervezeti tanács vasárnapra egész napos tanácskozásra bízta meg az összes szociáldemokrata alapon szervezett fővárosi és vidéki szakszervezeteiket. A kongresszuson, amelyet a régi képviselőháziban tartottak meg, a szervezetek 336 taggal vettek részt. A kongresszus tárgya volt a munkásság nyomasztó gazdasági helyzetének a megvitatása. A gyűlést reggel 9 órakor Rottenstein Mór nem-zetesdékési képviselő nyitotta meg. Gál Benő, a Magy. Szakszervezet titkára terjesztette elő a tanács határozati javaslatát, amely ismertetve a munkásság nyomorát, követeli a korlátlan egyenlési és gyülekezésijogot, a munkabérnél a létminimum biztosítását,a paritásos béregyeztető bizottság megalkotását, a nem-, Hétközi munkaügyi konferenciák egyezménytervezeteinek ratifikálását, harmadaik részében tiltakozni az. ■ellen, hogy a munkaadók érdekképviseletei a kiviteli és behozatali engedélyek véleményezésének jogával a munkásmozgalmak letörésére visszaéljenek. A határozati javaslathoz a szónokok egész sora szálalt felökőik közül igen sokan támadták a szocialiista párt veshetőségét és különösen a parlamenti frakciót. A felszólalók ejedentették, hogy a munkásság jóllakott azzal a demokráciával, amit a szakszervezetek hirdetnek. Egyik feligróló felhívta a vezetőséget, hogy szervezzen meg egy, az egész gazdasági életre ki-, terjedő általános sztrájkot, mert rá kell a munkásságnak tenni kezét az egész ipari és kereskedelmi életre, a közszolgáltatásokra és a közlekedésre, ha meg akarja, valósítani céljait. A szakszervezeti tanács tagjai látható idegességtel hallgatták az ellenük irányuló támadásokat és több ízben megkísérelték elhalttgahtcaifeni az ellenzéki szónokokat, kik között Kabórc Lajos szociáldemokrata képviselő hangoztatta a legszélsőségesebb nézeteket. — Üres ököllel nem lehet harcolni — mondotta az üres ökölbe fegyvert kell nyomni. A részletharcoknak véget kell vetni és nem következhet más, mint az egész gazdasági életre kiterjedő általános sztrájk. Az ellenzékkel Barkas István képviselő szállt szembe, Viki a gyakorlati élet szempontjainak tekintetbevételét hangoztatta. Az elégedetlenségnek örült, mert ez alátámasztja a parlamenti frakció küzdelmét. Azt kívánják az ellenzék részéről, hogy a szociálmoikrata kívánságokat a szanálási javaslatok során érvényesítik. Végül a kongresszus a szakszervezeti tanács határozati javaslatát elfogadta . A nagybankok nem akarnak részvényváltságot fizetni Kihasználják a kormány szorult helyzetét — Walko lehordta a bankvezéreket — „Elég legyen a rablásból!" A:r, láis IniniiSfetöriiás egy cusulyiai otak: be ilyreáll atáislá BSM' szóló— rövidévi: szlanáiíláísi t'örvényj&valatmok e'gyík' .mteizíkédáíse «Kerinh a ikén'euklekle'limi .é's iparviáillaMok, további é «a (belföldi r'éBZyéhylákkalá'glolv intá’ntten válfaja Vagyom vált fe'ágiottaihozul ki fizetnii, anég pedig’ alaptőskéjeinek el (Sz Sáza Hélkter, azaz öyzes «részvényeim'e'k öt srálai U Stóá-tikettei és az »ll-animiaik áfeulgtsdhi. A ímigybank-cikitermesszelfetsen .mikiriteu ihatailma-simi diagladit ibeiulyársuihat igyefeszíteik felbad'zn'áánfi. 'arra, hogy le megfelliseles alól szabadniljialnak. Jbirre hasizináltáik fel azt az alkalmat', amidőn szombaton 1 tt mgysbiaiiikiok ivenére megjeleniteik a. ^u.zügymin.i&ziteiPn'éili, hogy a ku&zotti&tmilillois svájci tiitentkiköllcs löniel ütegből a, aHagyVatakokra es'ő itiizenikétni'niMó és az iiparv.á'lTal'atoikira eső nijmlemdttílió svájci! .lVanfcuak befizetéséből fahlá ésköszizanlafc. Ez laikhullommuail a bankvezér ék feloolvastáika pénzügymiiiifiszter előtti TÉBE memorand urnáit, amely a vagyotuiválitteng'r ellen tiltakozik és„mieglnyingtetást" kér. A memorandum felolvasáteá-aillafit -megjelent; a pénzügy mint befektianó,csiklozó termében Wado Lajos' kereskedelemügyi mini'featek, aki « memiori fahduni feMMaslátea udám szólláteira emelkedett. Htun»o®fiattftá, hegy a miniszterielnöktől jött , akivel együttt anegdicibibtenléssel hall- tajttálki, hogy a pénzintézetiek a Viuszonötimilliós valute elölteg- reájuk eső részénreik befizetését mean akarják' addig* téljeslitteni, amig a vagyonváltság kénklés'ébe'n Mvahisagnikin alfe megfelelő várfiaszt nem kapnak. Megütközive halllotta a ankhisaterelnök ffovatbbálatot n’s, hogy a TÉBE memionitalnidiumia' olyan kitéitelisi halsszal állt, hogy a mitniis'zserel Wölk' a. ibáinikotót iteve'dicsbe ejtetté. Múlt hétfőin ug’j’ani® a imii nikatfehieillnök lössszehivte a pai Ziinltézeityk és a isytáixíijphho's'oíkitté.pviselőit. Az éírit ekezielen Walko anyaga is jelen volt. Ekkor az egyik rebelfiví BiVC arra kérte a minisztereldtüket, hogy Chtetnervel részvény’társasági o kinák a ikén'j'sy arikölcsön tárgyában taunusi fó tíz „áldozati készséget“, jelentete, ki, hogy további megterhelés nem fogja őket érni. Amkisztereltnöikeu-file azt anondolta, hogy ő ipozitiv kiijeieiuléls'ake't nem tehet ugyani, 'dshb’ a, b'atnikok és az iparui haszattör'í miií Hióisi sváijei sthhki kölcsön előségeit a kolimiáin'y szendtel kezékéne bocsiáítjáik, ezzel hathatós , aii'ginmentiumot adnak a milisztfériuim kéziéibe, amellyel további kényszterkötesöknél szembbn aj bteukotk ja váWar fleill’zó#aThat. — A miuászte'iél’n'ök tehát — mondotta Walko— csupáin - ik féínyszerköiliesönre vonattikoz allag- tétit í megnyugható kd jelentésit, avagyonváit'ság tekántchében semmi tele meginyugtiató nyilattkbiat el nem hangaoítt. Tállfakoanik tehát az ellen, hogy a, ,indnifezttereilnök fiévé'dáfebe ejtette voilbn'a a részvéény'táh's'aislig’okat. — A m'iaris »terelniük és ő ’ — l'ejeatte be szavait Walko — «tanyáira; fel van háibbro'dv®® h'anikok váselkedése és fazon , hogy a Valutakölcsön néivén a Vagyidnyálkeágiot!el akarják kábitlani maguktól, hogy erről « kérdfekök a ihanikokkal egyágiyáin nem szándélkozik tárigytailmst, de velük sem ő, sem Bethlen még csak szóba sem áll. Felkértékátt Korányit, hogy'ameddig’ a b'iatalkolk a velutaelőiteget’ be nem fizetik, «velük egyáltalán ne tárgyaljon, h'a iietltg a bahkok hétfőn a Valutiaelőitegett valamennyien le nem fizetitléik, akikor ő maga — a kereskedelmi mintezser — ,apóntongyi biolinafeldato a sziamárásii javafeffratok soráin olyan a módositásickat fog betterjeszteni, melyeket: ,a bankok a’l'apoB'ato meg fognak smylelni. Mint egy kiszivárgott Mr anioluidő®, Walko mínusztbbr .a következő szoafulakkal fejezte be beszédét : — Legyem ,vége a rablásnak! Ezután anélküli, hogy valakiivel kezet fogott volna, kiment a teremből. A tengyibánikok képviselői, akik a koranany résziéiről a 1, erélyes felsértéshez ugyancsak nem voltak hozzáiszoikva, elképedve nézték a fiátvozó mjihissziteruitót. Kifarkadásiánkra Korányi miinisz ter az•eal felellít, hogyközérdekből 'és saját érdekükből fizessék be hétfőn « valutaelőille'gé't. «kedden déliben pedig jöjjenek fel ujaibib tárgyalársra ■a pénzügymáinissztériumba, 'addig Korainyi időt fog iszalmaini, hogy & ö’ágyöin válit Wáig kérdéséi; ártanulmáhigozeat. Vásárilmaip idékbsem' l a 'félteti bánkibsam' a nlalgyi bankóik képviiselőiért akézleitire giyültiek öseiw, mely igen, a izga Wst ha Aifeuiatlbhin folyt le. Az értekezleten Ulmann Adolf, a Hitelbank igazgatója azt fejtegette, hogy a bankok sértve érzik magukat Walko kijelentései által Lehetetlen minden terhet a bankokra áthárítani és azt kívánják, hogy a földtulajdonosokra hasonló arányú vagyonváltságterhet rójjatotl ki. Krausz Simon és Horváth Lipót hasonló értelemben szólaltak fel. A vagyonváltság — mondották — súlyosabb a kényszerkölcsönnél mert a váltságnál végérvényesen le kell mondani a befizetett tőkéről, vagy a beadott részvényről. Végül az értekezleten az avélemény kerekedett felül, hogy ezúttal most még megadják a kölcsönelőleget, de feltételekhez leütik melyet Ulmann Adolf a TÉBE nevében hétfőig fog gróf Bethlen István miniszterelnökkel közölni. Egyben kijelentik, hogy ez a külföldi valutakölcsönelőleg az utolsó, melyet a nagybankok a kormánynak rendelkezésre bocsátani hajlandók. Ulmann Adolf hétfőn délben meg is jelent a miniszterelnöknél és vele háromórás tanácskozást folytatott. A TÉBE a délutáni órákban újabb ülést tartott, melyez a részvény vag,vonváltság kérdésével foglalkozott és tanácskozásának eredményét holnap szándékoznak Korányi pénzügyminiszterrel közölni. s a nagybankok egyébként a huszonötmilliós svájci frank előlegből a reájuk eső tizenkétmillió svájci frankot a Devizaközpontnál ma befizették. Abankok mágia tartásáról az ország minden elfogutthan emberének csak egyféle véleménye lehet. Magyarországon mindenki tisztában van azzal, hogy mégy éven íkektesztiül a- nagybanikokba és a 'velük érddeki közösságben levő vállallátfoikib’a gyűlt' jóformiéin a nemzet egyész vagyolna. A mai suttyois ddelkiben tehát elkősotibam és főiképpen ők kötetesek: azo orissság segítségére siefni, aninál is inkább, merít' azt a kölcsönelvileg, melyet tőlük kivárniuk, semmiféle áldozatkot nem jelent. A skölcsöm ,nem'ingyemes, a® kama'tolt: fog hozni l és egyéb előnyöket is, aaooki muffia skölcsöinélőtegei, a felveendő ikülföldi ikoillesömből megállapitott időn belül visszatartjuk. Végül — ami reájuk nézve a legfontosóabb — ezek avalutaelőlegek arra szolgálnak, hogy éppen a nagybankok érdek-, köréhez tartozó vállalatok dévbentárt száradt kiegyenlíthessék. Az előleg'adáfe., a huszonnötmiilliós svájci frank köze önelőleg befizetése „áiltttoztatnak“ tehát semmiesetre sem azervezhető. Árunál kevésbé, mert hiszem azokat a skaföldii valutaauffliókait, melyeket az álammost fölüili, követelj, éppen az álllamtól nyujtott és spekulációra használt vultorizálhatlan ételék, a kormány téves, pénzügyi politikájáimak nemzeti ajándékából szerezték és halmozták föl. Az állam azzal, hogy ,a bankokat favorizálta és nekik a maummitvagyonok felhattározátán"a lehetőséget nyujtott, egyszersmilid rezervoárnuk tekintetbe okéit, melyből alkalomadtánl kellő bőséggel merített. Itt tűnik ki" a Kállay-féle politika végzetes rövidlátása, mely a terv számolt azzal, hogy a bankok ugyan készséggel elfo-,gadtoák minden nemzeti gjánadékot, de ha viszomtiszolgiállatiró!] van szó, a nemcsak elzárkóznak, hanem mkrdem lehető, sőt meg nem válogatottt- eszik űzőikkel védekeznek ellene. Az idegen kézben levőnagytőkenem ismeri a hazafiasság és nemzeti szolidaritás áldozatkészségét, csupán a hasznot. Ezért volt végzetes vakság, sőt báni az állam mindeni kedvezését a nem magyar fajunkuralma alatt levő bankokba tömini és őket a magyarnép rovására, felgazdagítani. Az a magátteteláb, melyet a hamkok ma tamusítanak, világosan dokumentálja, hogy az idegen nagytőke képes az égetően szükséges eszközök megtagadásával is fenyegetőzni és az államot kínos helyzetbe sodorni, hogy magának jogosulatlan előnyt, a köteles teher alól való szabadulást kierőszakolja. A modorból pedig, amellyel fellépett, az látszik, hogy már az ország urainak tekintik magukat, akiknek kívánsága parancs, melyet a kormány vakon teljesíteni tartozik.«Felháborodtak Walko miniszter szavain, pedig azokat magáévá teszi az ország egész ingerült és a viszonyokkal torkig eltelt, elkeseredett közvéleménye.