Szózat, 1924. május (6. évfolyam, 95-116. szám)
1924-05-06 / 95. szám
A kormány egy hétre elnémította a Szózatot A betiltó rendelet nem hivatkozott semmiféle törvényes intézkedésre . A fajvédőcsoport tagjai kiáltványban tiltakoztak az erőszak ellen Az újságtalan hét politikai eseményei Most, hogy a kormány törvénytelen rendelkezésének következményei, napról napra növekvő veszedelmei kikényszerítették a nagy fővárosi nyomdák túlnyomó részben zsidó tulajdonosaiból a megegyezésre valóhajlandóságot és így mi is újra megjelenhetünk, megpróbáljuk regisztrálni az elmúlt nyolc néma nap történetét, hogy amennyire lehet, kiküszöböljük romboló hatását annak a veszedelmesen és gyalázatosan tendenciózus, egyoldalú informálásnak, amelyet a nyolc néma _ó nap alatt a kormány monopolizált ihmszolgálói, az Esti és Reggeli Hírek végeztek és amelynek nyolc napig az egész magyar közönség védtelenül ki vett szolgáltatva. A betiltás előzményei Már a betiltást megelőző héten, napok óta suttogtak arról a beavatott forrásokhírhordozói, hogy a kormány „erélyes“ lépésre szánta el magát a nyomdászsztrájk ügyében. Azt beszélték, hogy a nagy destruktív sajtóvállalatok megbizottai panaszkodva siránkoztak el a miniszterelnöknek, hogy lapjaik húsvéti számának elmaradása milyen rendkívül súlyos veszteséget jelent és hogy a sztrájk ellenére is megjelenő „Szózat“, meg ..A Nép“ az ő konkurrenciájuk nélkül milyen hatalmas mértékben megerősödnek. Miklós Andorok megható panaszkodása úgy látszik megértő kebelre talált. . Történt ugyanis, hogy a nyomdász-munkások óriási többsége a szombati napon a sztrájk folytatása mellett döntött, mert elfogadhatatlannak ítélte a munkaadók szűkmarkú ajánlatát. A helyzet tehátaz volt, hogy továbbra is csak a „Szózat“ és „A Nép“ jelenik majd meg a polgári lapok közül. Ezt már nem hírta el a főszerkesztői székbe hájasodott hirdetési ügynökök önérzete. Hogy minden hirdetési üzlet konkurencia nélkül a Százalékhoz vándoroljóul Ezt nem. A csodálatos véletlen, mely mindig a szerencsésebb faj érdekében szokott dens ex machina-ként az eseményekbe játszani, történetesen úgy akarta, hogy a hirdetési díjak elírni tudásának fájdalma tökéletes összeillőséggel fedje a kormány sajgó bánatát, amit kedvelt sajtójának hallgatása okozott és amit növelt még az a veszedelem, hogy a fajvédősajtó a hallgatás ideje alatt mégis csak erőteljesen nyitogatja tz ország szemét. Megtiltják a Szózat megjelenését E fájdalmak összeillőségének aztán meglett,az erdménye és szombaton este, mikor a Szózat redakciója javában dolgozott a vasárnapi szám szerkesztésén, egy telefonüzenet, amely a polgármesteri hivatalból érkezett, tudtunkra adta, hogy a belügyminiszter a Szózatnál, és a többi, sztrájk alatt is megjelenő lapoknak megjelenését és terjesztését betiltotta. Tizenegy óra tájban automobilos küblonc hozta el hozzánk a belügyminiszter rendeletét, amely betiltja a Szózat megjelenését. A belügyminiszter rendeletének indokolásából csak a következőket óhajtjuk közölni: „A nyomdászsztrájk dacára megjelentek egyes fővárosi sajtóorgánumok, mégpedig azok, amelyek szélsőséges irányúak és így alkalmasak arra, hogy a közvéleményt egyoldalúan izgató irányban informálják. Ezt az ország köznyugalma, érdekében megengedhetőnek nem tartom és ezért ezeknek a sajtótermékeknek a megjelenését és terjesztését megtiltom.” A rendelet megjelenése nemmcsak szerkesztőségünkben okozott érthető felháborodást. A fővároskeresztény társadalmainak mindenn rétegéből, ahol természetszerűen mégaz éjszaka folyamán hirtelen elterjedt a betiltás M re, telefonon érdeklődtek szerkesztőségünkben a MIgtelességéről, s midőn azt megerősítettük, minden érdeklődőből méltatlankodás és felháborodás lobbantel: — Hallatlan erőszak! Példátlan törvénytelenség! A törvénytelenség valóban eklatáns volt. A rendelet szemérmetlen cinizmussal mellőzte a törvényes rendelkezésre, vagy akárcsak rendeletre való hivatkozást is. Indokolása pedig, rosszhiszemű ferdítése a való tényeknek. A Szózatra mindent inkább el lehet mondani, mint azt, hogy szélsőséges orgánum. A mi fajvédelmi politikánk éppen a nemzeti erők konzerválását, megóvását és védelmét tűzte ki célul, ezt a politikát pedig csak a tudatos és szándékos rosszhiszeműség nevezheti szélsőségesnek. A rendőrség megszállja a Stádiumot Szerkesztőségüyik vezetői a törvénytelen rendelet megérkezése után nyomban elhatározták, hogy a törvénytelenség ellen való demonstrálást azzal fejezzük ki, hogy a Szózat vasárnapi számát megjelentetjük, kinyomatjuk, de miután az erőszakkal szembeszámítani nem akarunk, annak terjesztését meg sem kíséreljük. Lapunk főszerkesztője ezt az elhatározását még az éjszaka folyamán telefonon tudatta a rendőrség ügyeletes főtisztjével. A rendelet megérkezése után, alig néhány perccel egy szakasz rendőr szálltameg a Stádium-nyomda épületét. A hajnali diákban pedig anyomdában levőrendőrség alsziszláilása mellett indultak meg rotációsaink, amelyek a Szózat demonstratív példányát nyomják. Főszerkesztőnk a kinyomott példányokat rögtön átadta a jelenlevő rendőrőr számaink azzal, hogyazokatkobozzák el. A rendőrség főkapitánya azonban, akitől a nyomdában levőendőrszemélyzet az elkobzásra, utasítást kért —úgy látszik — érezte a beüügyminiszter rendeletének törvénytelenségét és jogtalanságát, mert nem volt hajlandó az elkobzásra utasítást adni, sőt elrendelte, hogy a rendőrség csak a nyomda kapuja előtt tartózkodhatik és csak ott akadályozhatja meg a lap példányainak kiszállítását. Senkinek sem kell a kormányszócső Vasárnap reggel futótűzként terjedt el a fővárosban a két intranzigens keresztény lap betiltásának híre és mindenfelé osztatlan felháborodást keltett. Az újságárusító rikkancsok csak a kormány monopolizált szócsövét, a Reggeli Híreket árulták. Ez a terjedelmében és tartalmában egyaránt vérszegény pótlapocska, amely hozzá még arcpirítóan tendenciózus volt, nem kellett senkinek. Ezt egyébként nemcsak mi állapítjuk meg, hanem beismerte ezt a belügyminiszter is, ki kedvelt hétfői reggeli lapja munkatársának -rezignáltan kijelentette, hogy: „Sajnos, a Reggeli és Esti Híreket a közönség se nem vette, se nem olvasta.“ Összehivatják a nemzetgyűlést Természetes, hogy a kormány erőszakos intézkedése, amellyel a békésen dolgozó lapokat betiltotta, keresztény politikai körökben is a legnagyobb megütközést keltette. A helyzet annál súlyosabb volt, mert a nemzetgyűlés nem ülésezett és így a képviselők el voltak zárva annak a lehetőségétől, hogy a nemzetgyűlésen tiltakozzanak a flagráns törvénysértés ellen, amelyet a kormány elkövetett. A fajvédő képviselők közül Gömbös Gyula, Zsilinszky Endre és Eckhardt Tibor személyesen keresték fel a belügyminisztert és felszólították őt, hogy ha már rendeletében nem árulta el, legalább élőszóval mondja meg nekik, hogy a Szózatnak, vagy A Népnek melyik cikke szolgáltatott okot a betiltásra, melyikben volt az az izgatás, amelyikre a rendelet — cikk megnevezése nélkül— hivatkozott. A belügyminiszter ekkor kénytelen volt beismerni, hogy sem a Szózatban, sem A Népben olyan cikk, amelyre az izgatás vádiját rá is lehetett volna sütni, egyáltalában nem jelent meg. Arra hivatkozott, hogy információja szerint a betiltás három napon belül megszünteti a sztrájkot. A sztrájk persze jóval tovább tartott három napnál. A váratlan és indokolatlan betiltó rendelet érthető megütközést keltett a szociáldemokrata pártban is, ahol azonnal akciót indítottak a Ház összehívása iránt Az akcióhoz csatlakoztak a képviselők közül Szilágyi Lajos, Meskó Zoltán, Hegymegi-Kiss Pál, Szakács Andor, Hock Lajos és Rupert Rezső, akik él szociáldemokratákkal együtt aláírták azt az ívet, amelyen a Ház összehívását kérték a nemzetgyűlés elnökségétől. Az ívet szerdán délelőtt átadták Scitovszky Bélának, a nemzetgyűlés elnökének, aki a Házat május másodikára összehívatta. A kormánysajtó rágalomhadjárata közben a kormány igyekezetik alaposan kihasználni azt az előnyös helyzetet, amely,i de f a sajtó erőszakos elnémítása révén jutóik tiltó rendelet értelmében ugyanis a betiltás tartama alatt nem jelenhetett meg ma is,lat, mint a kormány hivatalos szócsövei, a Bellggei Hírek és az Esti Hírek. Ezek a lapok azután — eltekintve attól, hogy újságírói számpártból minden kritikán alul állottak és örökbe kompromittálták a közönség előtt .a kormánypárti újságírást, — teljes képet adtak a KSM, mit ért a kormány „tárgyilagos” újságirás alatt. Minden megtörtént eseményt a korjmppy- nak kedves, szinte a nevetségességig túlzott kormánypárti tendenciával írtak meg ezekben a lapokban. Ami a kormányra csak a legtávolabbról is kellemetlen lehetett volna, szép ek£yszerilen agyonhallgatták, legjobb esetiben a valóságnak meg nem felelő kontinentárokkall szépítették. A nyomdászsztrájkról állandóan 104 legképtelenebb ferdítésekkel bővelkedő tudósítást írtak. De az elferdített közleményeit mellett több olyan cikk is jelent meg ezekben a „tárgyilagos“ újságokban, amelyek nyúlt, vagy burkolt rágalmakat tartalmaztak az intrnzi-gens keresztény politikusokkal szemben. A nagyon is kirívó tendenciája ezeknek a rágalmaiknak az volt, hogy a fajvédőket a keresztény magyar társadalom előtt kompromittálják. A német választásokkal kapcsolatban például az egyik „tárgyilagos“ kormányszócső azt írta, hogy a német kormánynak a szélsőségesek, már tudnillik a „fajvédői és a kommunisták“ okozzák a legtöbb gondot és hogy „a két szélsőség Programmja között alig van kis törbség” ■ Ez az ordító hazugság természetesen a sorok között annyit jelentett, hogy íme, a magyar fajvédőknél is ugyanez a helyzet. Legjellemzőbb volt azonban, amikor a Ház összehívása alkalmával az esti tárgyilagos azt írta, hogy szociáldemokrata és fajvédő képviselők együtt írták alá a Ház összehívását kérő ívet, holott kitűnt, hogy ebből egy árva, szó sem egész, a fajvédő képviselők neve az idén nem szerepelt. De nem maradt mögötte valótlan, és béfeké-zülésre szánt hírek terjesztésében fővárosi test,véreinek a kormány vidéki sajtója sem. Itt ahrar egyenesen úgy állították be a dolgot, hatgária, fajvédők ,,szövetkeztek“ a kommunistákkal. Még egy másik, egészen új módját is találták ki a fajvédők befeketítésének. A kormány ugyanis, amely minden téren tsszak eredményeket igyekszik elérni, tudvalevőleg a törvényhatóságok által bizalmi nyilatkozatot szállíttat magának. A törvényhatósági bizottságok, amelyekben ma is a régi liberális korszak emberei ülnek, eleget is tesznek a kormány rendeletének. Éppen úgy, mint a munkapárti kormányok idejében. Ezeken a törvényhatósági közgyűléseken azután a kormány exponensei a józan gondolkozásnak nem kis megütközésére, megismétlik a kormány sajtó kedvenc ráfogásait. A kormány pótléklapjai amikor ezekről a bizalomszállító közgyűlésekről megemlékezttek, bölcsen elhallgatták azoknak a felszólalásait akik nem voltak a munkapárti vazau-sok véleményén és felemelték tiltakozó szavukat a kormány elnyomó politikája, esteit, így nem láttunk az egyhangúban szállított bizalmi nyilatkozatokról szóló talósílásokban, egy szót sem Sopron, Zala és Miskolc törvényhatósági gyűléseinek ellenzéki felszólalásánál. Sopronban Schnitz, Zalában Farkas Tibor ,és Miskolcon Gundenfinger bizottsági tagok kerütek ki élesen a kormány politikája ellen. A fajvédők kiáltványa A fajvédő csoport képviselő tagjai látva azt a minden eszközzel elhallgattatásukra, megrágalmazásukra és elgáncsolásukra indított kormánybajszát, lapbetiltó rendelkezéseket és megfigyeltetéseket, közösen elhatározták, hogy a nemzettel szeben vállalt kötelességeiknek megfelelőleg kiáltványban hozzák álláspontjukat a keresztény magyar nép tudomására. Épen ezért A magyar néphez című kiáltvánnyal fordultak a közvéleményhez. A kiáltvány szövegét lapunk vezető helyén közöljük. Május elsején A kormány és a rendelkezésre álló hatóságok eleve felkészültek rá. Napokkal előbb permanenciába helyezték helyesen — minden karhatalmi alakulatukat és várták — hogy történik-e valami. Általában csöndesek voltak az utcák, csöndesek voltak azok a helyek, amelyekre napokkal azelőtt arendzavarásokat jelezték. Erre a napra is tilos volt minden felvonulás, gyűlés és csoportosulás. Betiltották az Ébredő Magyarok impozásnak ígérkező felvonulását, amely a szociáldemokraták mozgalmával szemben a keresztény nemzeti front erősségét reprezentálta volna. De azévt elsején erősített lovasrendőrjáratok cirkáltak az útvonalakon és kettőzött őrszemek teljesültek szolgálatot a veszélyesnek hitt pontokon. Megérkezett a népszövetségi főbiztos Közben, éppen május elsején reggel, az Orientexprésszel megérkezett J. Smith, a Népszövetség magyarországi főbiztosa. A főbiztos megérkezése előtt híre járt, hogy a budai királyi palotában rendeznek be számára külön lakosztályt, ez a hír azonban korainak bizonyult, mert a főbiztos a Hungária-szállóban szállott meg. Hír szerint most"folynak a tárgyalások arról, hogy valamelyik budai Palotát bértik ki számára. Smith Jeromos Doverben, az amerikai Álamok New Hampshire államábanszületett ben. Jogi tanulmányokat végzett és ügyvédi gyakorlatot folytatott,,majd üzleti vállalkozásokba fogott. A nemzetközi politikában a béketárgyalások ajfeprmával kezdett szerepelni, amelyeken -mint az ajusetikai kormány pénzügyi tanácsadója vett fést.Később részt vett a kínai konzorcium megszervezésében és a mexikói államadósságok rendezésében. A főbiztos kíséretében érkezett Budapestee Royal Tyler, a Népszövetség pénzügyi bizottságának egyik, tagja, aki szintén amerikai születésű. A háborúelettt történelmi tanulmányokkal foglalkozott, majd a béketárgyalások alkalmával tagjalett a béketársulásokra kiküldött amerikai bizottságnak. Smith főbiztos a megérkezését követő alapom is eladta a sajtó képviselőit. Ekkor még nem tudta, tapie szavai -a lapok szünetelése és részben erős laimap némítása folytán visszhang, nélkül fognákelönaigfctani. A sajtó képviselői elött a főbiztos hilvatsazva fá rövid időre, mely megérkezése óta eltelt, kevesett mondott. Kijelentette, hogy reménykedik a szaksztási akció sikerében és abban, hogy «köllesönti az érdtkeltektől valóban i meg is kapjuk. Kijelentette tová bbá hogy nem akar politizálni, hanem szolgálatot IbLy^p tenni annak a nemzetnek, amely iránt ‘hazája-n^nV, d-ig csodálattal viseltetett. A főbiztosi hivatalt « pénzügyminisztérimJo^S emeletén rendezték be. Számos helyiséget alakítottak át erre a célra, amelyek azelőtt Vargha átemmiiszter rendelkezésére állottak. A hét folyamán a lphjj®gjs hoszas ímegbeszéléseket folytatott a miniszterelnökkel és a különböző szakminiszterekkel. Végleges munkaprogramimjáról azonban és a legközelebbi teemtőjéről még nem történt döntés. A földfitással cegidíjben evjke-Bukt vjrapestre Koranni '“télgyes péizügy jí i n ísdtdt-4», újjjj