Szózat, 1924. május (6. évfolyam, 95-116. szám)

1924-05-06 / 95. szám

A kormány egy hétre elnémította a Szózatot A betiltó rendelet nem hivatkozott semmiféle törvényes intézkedésre . A fajvédőcsoport tagjai kiáltványban tiltakoztak az erőszak ellen Az újságtalan hét politikai eseményei Most, hogy a kormány törvénytelen ren­delkezésének következményei, napról napra nö­vekvő veszedelmei kiké­ny­szerítették a nagy fővárosi nyomdák túlnyomó részben zsidó tu­lajdonosaiból a megegyezésre való­­hajlandó­ságot és így mi is újra megjelenhetünk, meg­próbáljuk regisztrálni az elmúlt nyolc néma nap történetét, hogy amennyire lehet, kiküszö­böljük romboló hatását annak a veszedelme­sen és gyalázatosan­ tendenciózus, egyoldalú informálásnak, amelyet a nyolc néma _ó nap alatt a kormány monopolizált ihm­szolgálói, az Esti és Reggeli Hírek végeztek és amelynek nyolc napig az egész magyar közönség védte­lenül ki vett szolgáltatva. A betiltás előzményei Már a betiltást megelőző héten, napok óta suttogtak arról a beavatott források­­hírhordo­­­zói, hogy a kormány „erélyes“ lépésre szánta el magát a nyomdászsztrájk ügyében. Azt be­szélték, hogy a nagy destruktív sajtóvállala­­tok megbizottai panaszkodva siránkoztak el a miniszterelnöknek, hogy lapjaik húsvéti szá­mának elmaradása milyen rendkívül súlyos veszteséget jelent és hogy a sztrájk ellenére is megjelenő „Szózat“, meg­ ..A Né­p“ az ő kon­­kurrenciájuk nélkül milyen hatalmas mérték­­ben megerősödnek. Miklós Andorok megható panaszkodása úgy látszik megértő kebelre talált. . Történt ugyanis, hogy a nyomdász-munká­sok óriási többsége a szombati napon a sztrájk folytatása mellett döntött, mert elfogadhatat­lannak ítélte a munkaadók szűkmarkú ajánla­tát. A helyzet tehát­­az volt, hogy továbbra is csak a „Szózat“ és „A Nép“ jelenik majd meg a polgári lapok közül. Ezt már nem hírta el a főszerkesztői székbe hájasodott hirdetési ügynökök önérzete. Hogy minden hirdetési üzlet kon­ku­rencia nélkül a S­zázalékhoz vándorol­jóul Ezt nem. A csodá­latos véletlen, mely mindig a szerencsésebb faj érdekében szokott dens ex mach­ina-ként az ese­ményekbe játszani, történetesen ú­gy akarta, hogy a hirdetési díjak elírni tudásának fáj­dalma tökéletes összeillőséggel fedje a kor­mány sajgó bánatát, amit kedvelt sajtójának hallgatása okozott és amit növelt még az a ve­szedelem, hogy a fajvédő­­sajtó a hallgatás ideje alatt mégis csak erőteljesen nyitogatja t­z ország szemét. Megtiltják a Szózat megjelenését E fájdalmak összeillőségének aztán meg­lett,­az erdménye és szombaton este, mikor a Szózat redakciója javában­­ dolgozott a vasár­napi szám szerkesztésén, egy telefonüzenet, amely a polgármesteri hivatalból érkezett, tud­tunkra adta, hogy a belügyminiszter a Szózat­nál, és a többi, sztrájk alatt is megjelenő lapok­nak megjelenését és terjesztését betiltotta. Tizenegy óra tájban automobilos kü­blonc hozta el hozzánk a belügyminiszter rendeletét, amely betiltja a Szózat megjelenését. A belügy­miniszter rendeletének indokolásából csak a következőket óhajtjuk közölni: „A nyomdászsztrájk dacára megjelentek egyes fővárosi sajtóorgánumok, még­pedig azok, amelyek szélsőséges irányúak és így alkalmasak arra, hogy a közvéleményt egy­oldalúan izgató irányban informálják. Ezt az ország köznyugalma, érdekében megenged­hetőnek nem tartom és ezért ezeknek a sa­j­tó­­term­ékeknek a megjelenését és terjesztését megtiltom.” A rendelet m­egjelenése nemmcsak szerkesztősé­günkben okozott érthető felháborodást. A főváros­­keresztény társad­almainak mindenn rétegéből, ahol természetszerűen még­­az éjszaka folyamán hirtelen elterjedt a betiltás M­ re, telefonon érdeklődtek szer­kesztőségünkben a MI­g­telességéről, s midőn azt megerősítettük, minden érdeklődőből méltatlan­kodás és fel­háborodás lobbant­­­el: — Hallatlan erőszak! Példátlan törvénytelenség! A törvénytelenség valóban eklatáns volt. A ren­delet szemérmetlen cinizmussal mellőzte a törvényes rendelkezésre, vagy akárcsak rendeletre való hivat­kozást is. Indokolása pedig, rosszhiszemű ferdítése a való tényeknek. A Szózatra minden­t­ inkább el le­het mondani, mint azt, hogy szélsőséges orgánum. A mi fajvédelmi politikánk éppen a nemzeti erők konzerválását, megóvását és védelmét tűzte ki célul, ezt a politikát pedig csak a tudatos és szándékos rosszhiszeműség nevezheti szélsőségesnek. A rendőrség megszállja a Stádiumot Szerkesztőségüyik vezetői a törvénytelen rende­­­let megérkezése után nyomban elhatározták, hogy a­ törvénytelenség ellen való demonstrálást azzal fe­jezzük ki, hogy a Szózat vasárnapi számát megje­lentetjük, kinyomatjuk, de miu­tán az erőszakkal szembeszámít­ani nem akarunk, annak terjesztését meg sem kíséreljük. Lapunk főszerkesztője ezt az elha­tározását még az éjszaka folyamán telefonon tudatta a rendőrség ügyeletes főtisztjével. A rendelet megérkezése után, alig néhány perc­­cel egy szakasz rendőr szállta­­meg a Stádium-nyom­da épül­etét. A hajnali diákba­n­ pedig a­­nyomdában levő­­rendőrség alsziszláilása mellett indul­ta­k meg rotációsaink, amelyek a Szózat demonstratív példá­nyát nyom­ják. Főszerkesztőnk a kinyomott példá­nyokat rög­tön átadta a jelenlevő rendő­rőr számai­nk azzal, h­ogy­­azokat­­kobozzák el. A rendőrség főkapitánya azonba­n, akitől a nyomdában levő­­­endőrszemélyzet az elkobzásra, utasítást kért —­­úgy l­átszik — érez­te a be­üü­gy­min­isz­­ter rendeletének törvénytelenségét és jogtalanságát, mert nem volt hajlandó az elkobzásra utasítást adni, sőt elrendelte, hogy a rendőrség csak a nyom­da kapuja előtt tartózkodhatik és csak ott akadá­lyozhatja meg a lap példányainak kiszállítását. Senkinek sem kell a kormányszócső Vasárnap reggel futótűzként terjedt el a főváros­ban a két intranzi­gens keresztény lap betiltásának híre és mindenfelé osztatlan felháborodást keltett. Az újságárusító rikkancsok csak a kormány monopoli­zált szócsövét, a Reggeli Híreket árulták. Ez a ter­jedelmében és tartalmában egyaránt vérszegény pót­lapocska, amely­ hozzá még arcpirítóan tendenciózus volt, nem kellett senkinek. Ezt egyébként nemcsak mi állapítjuk meg, hanem beismerte ezt a belügy­miniszter is, ki kedvelt hétfői reggeli lapja munka­társának -rezignáltan kijelentette, hogy: „Sajnos, a Reggeli és Esti Híreket a közönség se nem­ vette, se nem olvasta.“ Összehivatják a nemzetgyűlést Termé­szetes, hogy a kormány erőszakos in­tézkedése, amellyel a békésen dolgozó lapokat betiltotta, keresztény politikai körökben is a legnagyobb megütközést keltette. A helyzet annál súlyosabb volt, mert a nemzetgyűlés nem ülésezett és így a képviselők el voltak zárva annak a lehetőségétől, hogy a nemzetgyű­lésen tiltakozzanak a flagráns törvénysértés ellen, amelyet a kormány elkövetett. A fajvédő képviselők közül Gömbös Gyula, Zsilinszky Endre és Eckhardt Tibor személye­sen keresték fel a belügyminisztert és felszólí­tották őt, hogy ha már rendeletében nem árulta el, legalább élőszóval mondja meg nekik, hogy a Szózatnak, vagy A Népnek melyik cikke szolgáltatott okot a betiltásra, melyikben volt az az izgatás, amelyikre a rendelet — cikk meg­nevezése nélkül­­— hivatkozott. A belügymi­niszter ekkor kénytelen volt beismerni, h­ogy sem a Szózatban, sem A Népben olyan cikk, amelyre az izgatás vádiját rá is lehetett volna sütni, egyáltalában nem­ jelent meg. Arra hi­vatkozott, hogy információja szerint a betiltás három napon belül megszünteti a sztrájkot. A sztrájk persze­­ jóval tovább tartott három napnál. A váratlan és indokolatlan betiltó rende­let érthető megütközést keltett a szociál­demokrata pártban is, ahol azonnal akciót indí­tottak a Ház összehívása iránt Az akcióhoz csatlakoztak a képviselők közül Szilágyi Lajos, Meskó Zoltán, Hegymegi-Kiss Pál,­ Szakács Andor, Hock Lajos és Rupert Rezső, akik él szociáldemokratákkal együtt aláírták azt az ívet, amelyen a Ház összehívását kérték a nem­zetgyűlés elnökségétől. Az ívet szerdán dél­­előtt átadták­ Scitovszky Bélának, a nemzet­­gyűlés elnökének,­ aki a Házat május máso­dikára összehív­atta. A kormánysajtó rágalomhadjárata közben a kormány igyekezetik alaposan ki­használni azt az előnyös helyzetet, amely,i de f a sajtó erőszakos elnémítása révén jutóik tiltó rendelet értelmében ugyanis a betiltás tartama alatt nem jelenhetett meg ma is,­lat, mint a kormány hivatalos szócsövei, a Bellggei Hírek és az Esti­ Hírek. Ezek a lapok azután — eltekintve attól, hogy újságírói számpártból minden krit­ikán alul állottak és örökbe kompromittálták a közönség előtt .a kormány­­párti újságírást, — teljes képet adtak a K­SM, mit ért a kormány „tárgyilagos” újságirás alatt. Minden megtörtént eseményt a korjmppy-­ nak kedves, szinte a nevetségességig túlzott kormánypárti tendenciával írtak meg ezekben a lapokban. Ami a kormányra csak a legtávo­labbról is kellemetlen lehetett volna, szép ek£y­­szerilen agyonhallgatták, legjobb esetiben a valóságnak meg nem­ felelő kontin­entárokkall szépítették. A nyomdászsztrájkról állandóan 1­04 legképtelenebb ferdítésekkel bővelkedő tudósí­­tást írtak. De az elferdített közleményeit mel­lett több olyan cikk is jelent meg ezekben a­ „tárgyilagos“ újságokban, amelyek nyúlt, vagy burkolt rágalmakat tartalmaztak az intr­nzi-­­gens keresztény politikusokkal szemben. A na­gyon is kirívó tendenciája ezeknek a rágalmaik­nak az volt, hogy a fajvédőket a keresztény magyar társadalom előtt kompromittálják. A német választásokkal kapcsolatban például az egyik „tárgyilagos“ kormányszócső azt írta, hogy a német­ kormánynak a szélsőségesek, már tudnillik a „fajvédői­­ és a kommunisták“ okozzák a legtöbb gondot és hogy „a két szélső­ség Programm­ja között alig van kis tör­bség” ■ Ez az ordító hazugság természetesen a sorok között­ annyit jelentett, hogy íme, a magyar fajvédőknél is ugyanez a helyzet. Legjellem­zőbb volt azonban, amikor a Ház összehívása alkalmával az esti tárgyilagos azt írta, hogy szociáldemokrata és fajvédő képviselők együtt írták alá a Ház összehívását kérő ívet, holott kitűnt, hogy ebből egy árva, szó sem egész, a fajvédő képviselők neve az idén nem szerep­elt.­ De nem maradt mögötte valótlan, és béfeké-z­ü­lésre szánt hírek terjesztésében fővár­osi test­,­véreinek a kormány vidéki sajtója sem. Itt ah­rar egyenesen úgy állították be a dolgot, hatgária, fajvédők ,,szövetkeztek“ a kommu­nistákkal. Még egy másik, egészen új módját is találták ki­ a fajvédők befeketítésének. A kormány ugyanis, amely minden téren t­s­­­sza­k eredménye­ket igyekszik elérni, tudvalevőleg a törvényha­tóságok által bizalmi nyilatkozatot szállíttat magának. A törvényhatósági bizottságok, ame­lyekben ma is a régi liberális korszak emberei ülnek, eleget is tesznek a­ kormány rendeletének. Éppen úgy, mint a munkapárti kormányok ide­jében. Ezeken a törvényhatósági közgyűléseken azután a kormány exponensei a józan gondol­kozásnak nem kis megütközésére, megismétlik a kormány sajtó kedvenc ráfogásait. A kormány pótléklapjai amikor ezekről a bizalo­mszállító közgyűlésekről megemlékez­t­tek, bölcsen elhallgatták azoknak a­ felszóla­­lá­sait akik nem voltak a munkapárti vaza­u-­­sok véleményén és felemelték tiltakozó szavu­kat a kormány elnyomó politikája, este­it, így nem­­ láttunk az egyhangúban szállított bi­zalmi nyilatk­ozatokról szóló talósílásokban, egy szót sem Sopron, Zala és Miskolc törvén­y­­hatósági gyűléseinek ellenzéki felszólalá­sánál. Sopronban Schnitz, Zalában Farkas Tibor ,és Miskolcon Gundenfinger bizottsági tagok­ kerü­­tek ki élesen a kormány politikája ellen. A fajvédők kiáltványa A fajvédő csoport képviselő tagjai látva azt a minden eszközzel elhallgattatásukra, meg­­rágalmazásukra és elgáncsolásukra indított kormánybajszát, lapbetiltó rendelkezéseket és megfigyeltetéseket, közösen elhatározták, hogy a nemzettel szeben vállalt kö­telességeiknek megfelelőleg kiáltványban hozzák álláspontju­kat a keresztény magyar nép tudomására. Épen ezért A magyar néphez című kiáltvánnyal for­dultak a közvéleményhez. A kiáltvány szöve­gét lapunk vezető helyén közöljük. Május elsején A kormány és a­ rendelkezésre álló hatóságok eleve felkészültek rá. Napokkal előbb permanenciába helyezték helyesen — minden karhatalmi alakula­tukat és várták — hogy történik-e valami. Általában csöndesek voltak az utcák, csöndesek voltak azok a helyek, amelyekre napokkal azelőtt a­­rendzavaráso­kat jelezték. Erre a napra is tilos volt minden fel­vonulás, gyűlés és csoportosulás. Betiltották az Éb­redő Magyarok impozásnak­ ígérkező felvonulását, amely a szociáldemokraták mozgalmával szemben­ a keresztény nemzeti front erősségét reprezentálta volna. De azévt elsején erősített lovasrendőrjáratok cirkáltak az útvonalakon és kettőzött őrszemek telje­sül­tek szolgálatot a veszélyesnek hitt pontokon. Megérkezett a népszövetségi főbiztos Közben, éppen május elsején reggel, az Orient­­exp­résszel megérkezett J. Smith, a Népszövetség ma­gyarországi főbiztosa. A főbiztos megérkezése előtt híre járt, hogy a budai királyi palotában rendeznek be számára külön lakosztályt, ez a hír azonban ko­rainak bizonyult, mert a főbiztos a Hungária-szálló­­ban szállott meg. Hír szerint most"folynak a tár­gyalások arról, hogy valamelyik budai Palotát bértik ki számára. Smith Jeromos Doverben, az amerikai­ Álamok New Hampshire államában­­született ben. Jogi tanulmányokat végzett és ügyvédi gyakor­latot folytatott,,­­majd üzleti vállalkozásokba fogott. A nemzetközi politikában a béketárgya­l­ások ajfepr­mával kezdett szerepelni, amelyeken -mint az ajuse­­t­ikai kormány pénzügyi tanácsadója vett fést.Ké­sőbb részt vett a kínai­ konzorcium megszervezésében és a mexikói államadósságok rendezésében. A főbiztos kíséretében érkezett Budapestee Royal Tyler, a Népszövetség pénzügyi bizottságának­ egyik, tagja, aki szintén amerikai születésű. A háború­­elettt­ történelmi tanulmányokkal foglalkozott, ma­jd­ a bé­­­­ketárgyalások alkalmával tagja­­lett a béketársulá­­­sokra kiküldött amerikai bizottságnak. Smith főbiztos a megérkezését követő alapom is e­­l­adta a sajtó képviselőit. Ekkor még nem tudta, tapie szavai -a lapok szü­netel­ése és részben erős laim­ap némítása folytán visszhang, nélkül fognák­­elönaigfc­­tani. A sajtó képviselői elött a főbiztos hilvat­sazva­ f­á rövid időre, mely megérkezése óta eltelt, kevesett mondott. Kijelentette, hogy reménykedik a szak­sztási akció sikerében és abban, hogy «­­köll­esönti az érdt­­­keltektől valóban i m­eg is kapjuk. Kijelentette tová bbá hogy nem akar politizálni, hanem szolgálatot IbLy^p tenni annak a nemzetnek, amely iránt ‘hazája-n^nV, d-ig csodálattal viseltetett. A főbiztosi hivatalt « pénzügyminisztér­imJo^S emeletén rendezték be. Számos helyiséget alakítottak­­ át erre a célra, amelyek azelőtt Vargha átemm­iisz­te­r rendelkezésére állottak. A hét folyamán a lphjj®gjs hoszas íme­gbeszélések­et folytatott a mi­niszte­reln­­ökkel és a különböző szakminiszterekkel. Végleges m­unka­­programimjáról azonban és a legközelebbi teemtőjéről még nem történt döntés. A földfitással cegidíjben evjke-Bukt vjr­a­pestre Koranni '“télgyes péi­­­zü­gy jí­­ i n ísdtdt-4», újjjj

Next