A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 28. kötet (1979)

1-3. szám - AZ MTA I. ÉS II. OSZTÁLYÁNAK 1978. ÉVI KÖZGYŰLÉSI EGYÜTTES TUDOMÁNYOS ÜLÉSE - Niederhauser Emil: Kelet-Európa a magyar történettudományban

AZ MTA I. ÉS II. OSZTÁLYÁNAK 1978. ÉVI TUDOMÁNYOS ÜLÉSE­n hatott a történeti valóságban, az az ág, amely az újkori magyar, illetve magyar­országi fejlődés alapvető gazdasági és társadalmi fejlődésvonalainak, a feuda­lizmusról a kapitalizmusra való átmenet kardinális problémáinak a kutatásában óhatatlanul beleütközött a kelet-európai fejlődés néhány általánosabb kérdésébe. A hazai fejlődés sajátosságainak jobb megértését szolgálta az összehasonlító ku­tatás kiterjesztése immáron nemcsak a szűkebb vagy szélesebb értelemben vett szomszédokra, hanem Kelet-Európa egészére. A történettudomány ilyen jellegű tájékozódása mellett nem hagyhatjuk em­lítetlenül, hogy a magyar publicisztikában is ekkor kezdett polgárjogot nyerni a problematika, a történetírástól függetlenül, és annál talán valamelyest óvatosab­ban, hogy csak az utóbbi években erősödjön majd meg ez a látásmód. Míg a publicisztikában a politikai és érzelmi elemek még sokáig jelentő­sen meghatározták­­ az érdeklődés irányát és tartalmát, a történettudomány az 1960-as években már határozottan nekilátott egy általános Kelet-Európa-kép ki­alakításához, azzal a nagyon tudatos és reális megfontolással, hogy ez a magyar történeti fejlődés megértésének egyik alapvető feltétele, és igen jelentős a szere­pe az addig is elítélő hangsúllyal emlegetett hungarocentrizmus felszámolásában, vagy legalábbis tompításában, hiszen teljes felszámolásáról még ma is legfeljebb deklaratív módon beszélhetünk. Ezekben az években egyre többet emlegették a magyar történészek Kelet-Európát, méghozzá a legkülönbözőbb neveken. Hol Közép- és Kelet-Európáról volt szó, hol Kelet-Közép-Európáról, vagy Közép-Kelet-Európáról, meg Délkelet-Európáról, hol általában Kelet-Európáról. Szinte azt mondhatjuk, ahány törté­nész használta a fogalmat, annyi elnevezéssel találkozhattunk. Nyilvánvaló: nem egyszerűen az elnevezés kérdéséről van szó. A külön­böző elnevezések valójában eltérő felfogásokat jeleztek arról, mi is ez a Kelet-Európa, milyen érdemleges tartalmat kell az elnevezésnek tulajdonítanunk. A Kelet-Közép-Európa elnevezés mögött az a felfogás húzódott meg, hogy Magyar­ország­­és a legtöbb esetben Magyarország történeti helye volt a probléma veleje) tulajdonképpen a közép-európai fejlődés része, csak ennek egy fejletlenebb vagy elmaradottabb változatát képviseli. A Közép-Kelet vagy Délkelet-Európa elne­vezés már sokkal erősebben hangsúlyozta a magyarországi fejlődés kelet-európai vonatkozásait, bizonyos értelemben visszakanyarodott a németek és oroszok közti kis népek problematikájához, ha természetesen lényegesen más töltéssel is, mint ahogy a fogalmat a két világháború közt kialakították. Ezen belül azonban a két elnevezés ingadozást is jelentett, mik is azok a területek, amelyeket ide kell so­rolni, s mi ezeknek a közös jellemvonása. Eléggé gyorsan kiderült és általában elfogadottá vált, hogy a fogalom, akár­hogy is nevezzük, és akármilyen belső tartalmat tulajdonítsunk neki, történeti fogalom, egészen más jellegű, mint a geográfusok fogalmi rendszere. A földrajz­tudomány a belátható történeti időn belül gyakorlatilag változatlan természeti fel­tételekből indul ki kategorizálása során. A történész ennél mérhetetlenül több té- MTA II. Ozzl. Közl. 28. 1979

Next