Tanácsok Lapja, 1959 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-08 / 1. szám
Bővítsük a kört Másfél év után újra Mándokon Másfél esztendeje, hogy látogatást tettünk egy igen távoleső Szabolcs megyei községben, Mándokon. Nyár volt akkor, a legnagyobb dologidő. Érett a gabona, az egész évi fáradságos munka gyümölcse, s még valami: a kormány iránti bizalom, a bátor szókimondás és a hit a jövőben. Azon a napon barátságot kötöttünk egyszerű emberekkel, tanácstagokkal, a község vezetőivel, kommunistákkal és pártonkívüliekkel, olyan megbecsült közéleti szereplőkkel, akiket a szívük mélyéig áthatott a nagy család, az otthon, a szülőfalu szeretete és a választópolgárok iránt érzett mély felelősségérzet. Körüljártuk a községet. Ismerkedtünk a tervekkel és közben töprengtünk: miként lehetne a községfejlesztés keretében a társadalmi munkával megkezdett új négytantermes iskolát befejezni, s minél előbb megnyitni az új alma mater kapuit a mándoki gyermekek előtt. A beszélgetés során sokszor előbukkant az a kérdés is: bővül-e vajon a választott testületek, a tanácsok hatásköre, melyek azok a helyes módszerek, amelyekkel kézben lehet tartani, s reálisan, megalapozottan gyarapítani, szépíteni, formálni a falu szocialista arculatát. Másfél esztendő után most újból Mándokon járunk, hogy e jelentős kérdéseket ismét sorra vegyük a régi ismerősök és barátok között. Most tél van. De nem álmosító csend honol a széles főúton, s a házak udvarán. A legtöbb helyen disznótorra ül össze a jó szomszéd és jó barát, fehér asztal mellett örvendeznek a bő esztendőnek. A gazda nemcsak az ízes falatokat osztja meg jó szívvel, igaz barátsággal, hanem a terveket is, amelyek már a tavaszba néznek. Ezek a tervek már réges-régen túlnőttek Mándokon a szűk egyéni portákon, az egyéni gondokon — ott öltenek már testet az egész község, a nagy közösség óhajtott és remélt elképzeléseiben. Mándok, ez a csaknem 7 ezer lakosú nagyközség, az új szocialista vívmányok egyre gyarapodó kincsestárával, szorgalmas népével most legutóbb is újabb hitet tett hűségéről, népi államunk iránti ragaszkodásáról. A novemberi tanácsválasztások alkalmával a régi tanácstagok mellé újak, az idősebbek mellé fiatalabbak kerültek. 28 régi, 21 új, s közülük 22 kommunista. A választás során tehát friss vérkeringés indult meg a tanácsban. S éppen ez a biztosíték arra, hogy Mándok az elkövetkezendő esztendőkben sem áll meg a fejlődés útján, hanem lépésről-lépésre, előrehalad. Van, ami serkentse a további kezdeményezéseket, hiszen az elmúlt évek során sok kézzelfogható, a választott testület okos döntését dicsérő eredmény született. A négytantermes isko lában — másfél esztendővel azután, hogy itt jártunk — ma már új otthonra leltek a mándoki gyerekek. A fáradság tehát nem veszett kárba. Diadalmaskodott a tanácstagok összefogása, egyöntetű akarata és kiállása és ezzel együtt a választópolgárok bizalma is. Az új iskola önmagában is nagy érték, de még nagyobb, szinte kiapadhatatlan érték az a bizalom, amellyel a község népe az elmúlt évben és az idén is felsorakozott a tanács mögé. Szívesen szavazta meg a 15 százalékos községfejlesztési hozzájárulást. Újabb eredményes kiindulópont ez az 1959-es esztendőre. Egyben újévi ajándék is, hiszen a választók bizakodása rejlik benne. Az új iskola azonban többet jelent annál, minthogy a tanács egyszerűen csak tudomásul vegye. Többről van itt szó. Az iskolán belül szocialista nevelés folyik, 38 hivatását szerető pedagógus végzi itt munkáját. S ahogy a mándoki gyerekek új otthonra leltek az új iskola padjaiban, leljenek ugyancsak barátságos otthonra, s megértő bizalomra a községben maguk a nevelők is. Ez nemcsak kimondottan iskolai kérdés, ez annál sokkal fontosabb, jelentős politikai kérdés is, amely az iskolán túl kihatással van Mándok község egész szocialista fejlődésére. Valójában miről is van itt szó? A pedagógusok ebben a községben is bebizonyították a falu előtt, hogy a község fejlesztésében egyék a tanáccsal. Közülük többen az iskolaépítésben, a választási munkában, az ifjúság iskolai és iskolán kívüli nevelésében, az úttörő mozgalomban, a KISZ- munkájában kiemelkedő szerepet töltöttek és töltenek be. Ám, hogy a közéleti tevékenységben valamennyiökre számíthasson a tanács, tovább kell lépni e téren is. Jelentős szerep vár a mándoki pedagógusokra a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is. Mi tehát a teendő? A mándoki tanács akkor dolgozik helyesen, ha rendszeresen kikéri véleményüket és hasznosítja azt a választott testület tevékenységében, a községfejlesztés új elgondolásaiban, az egyéni parasztok között végzett meggyőző, felvilágosító munkában, mégpedig oly módon, hogy meghívja őket egyegy virágzó termelőszövetkezet tanulmányozására, akár a megye távolabbi helyeire is. Megéri a fáradságot, hiszen nem egy példa bizonyítja már, hogy ahol a pedagógusok szemtőlszembe megismerkedtek a kimagasló eredményeket elért termelőszövetkezetekkel, ott hazatérve lelkes szószólói, sőt szervezői is lettek a mezőgazdaság szocialista átalakításának. Egy másik kérdés. Helye sen vette figyelembe a mán-doki tanács a községfejlesztés következő lépcsőfokát, a lakos-íság által régóta igényelt kul- 1 túrház felépítési tervét. A kul- 1 túrházat azonban az anyagi erőhöz mérten, csakis reálisan lehet megtervezni, figyelembe véve azokat az anyagi erőforrásokat, és eszközöket, amelye- ket a helyszínen kell elsősorban felkutatni. A társadalmi Щ1 erők megszervezésénél, a helyi Ш anyagi erőforrások és eszközök Щ felkutatásánál azonban éppen Ц úgy segítségül kell hívni а ре- ц dagógusokat, mint az iskola g építésénél. Bizonyos, hogy mindannyian szívesen áldoz- Ц nak időt és fáradságot erre az Щ újabb kimagasló megmozdu- Ш lásra. Helyes, hogy a tanács g egyöntetűen úgy döntött, a g községfejlesztési hozzájáruló-Ц son kívül bankhitelt is igénybe kíván venni. Az első lépés azonban mégis a helyi erőfor- Щ rások számbavétele legyen, ön- erejükből induljanak el, mert Щ csak így, s csakis ezen az úton Щ számíthat a tanács a megye, a g járás, sőt a minisztérium tágmogatására is. A felsőbb szer-vek elsősorban — helyesen — ott segítenek, ahol a tanács a g választókkal együtt maga te-Ц rémti elő az építkezéshez szűk- g,séges anyagi erőforrásokat és g eszközöket. gl Érdekes képet kapunk: a községben a termelésről is.gl Ha az elmúlt két esztendőt gi vesszük alapul, új vonásokat Ц1 tapasztalunk a mándoki dol go-gzó parasztoknál. A községben Щ' egyre többen veszik igénybe al1 gépállomás munkáját. Nagy ag!kereslet a nemesített vetőmag-^ vak, a műtrágya, elsősorban^ pedig a hibrid-kukorica iránt.!› Ezt az igényt mindenképpen^] figyelembe kell vennie a taganácsnak, s előmozdítani, hogy mi minél többen juthassanak ági magasabb termést biztosító ne-§fémesített vetőmagvakhoz. Megg] kell azonban jegyezni: a tag] nácsnak, mint választott testüg] letnek, minden erejét latba|§] kell vetni, hogy a községbeng] működő egyetlen termelőszögi vetkezet a táj jellegnek legjobgban megfelelő termelést folygtasson. A kiindulópont: sok-Ц kal szorosabb kapcsolatot kell teremteni a tsz-tagokkal, mint g: eddig bármikor. Elmélyült,g: sokirányú gondoskodás, türe g: lem, szakértelem, szívós mun-Ц, ka — ez képezi az alapot a gyors megszilárduláshoz és a további fejlesztéshez. Az új tanács vezérfonala a mezőgazdaság szocialista átszervezése legyen. Régi és új tanácstagoknak ez egyöntetű feladata. Erről mindenkor és mindenhol nyíltan és őszintén kell beszélni, összekapcsolva ezt a megalapozott, szívós szervező munkával. A mándoki tanács a mezőgazdaság szocialista átszervezésében a megértő gazda szerepét kell hogy betöltse. Baráti szó, nagy figyelem és hozzáértés — ez érleli a döntést az emberekben. Szép és nemes hivatás vár tehát a mándoki tanácstagokra, akik büszkén nézhetnek vissza az elmúlt két esztendőre is. A község a fejlődés útját járja, új falu születik itt, új emberekkel. Új otthonok nőnek ki a földből, új szocialista vonások szövik már át az emberek gondolatait. Mondok már nem isten háta mögötti hely! Lakói egyre műveltebb, egyre igényesebb emberek. A Miskolcra, Kazincbarcikára járó munkások éppen úgy, mint az egyszerű dolgozó parasztok, tsz-tagok és pedagógusok, iskolás gyerekek és felnőtt fiatalok az új esztendőben még többet remélnek, még többet várnak szülőfalujuktól, az új tanácstól. Hisszük, hogy a helyi tanács megfelel ennek a bizalomnak. | KICSINY, ALACSONY TESTŐS HÁZAK, két kilométernyire a város központjától: i munkástelep. Sáros, dombokkörül kanyargó, hegynek futó |út, mely a városból idehoz. A |tőkés kapzsiság a domboldaltis teledobálta házakkal, közöttük csak csúszós ösvény. Lépcső sehol, pedig napjábanhányszor kell megmászni a meredek emelkedőt vödörrel vagy skannával. Terhes és átkos örökség. A házak olyanok, mintha az egykori árvaszék öltöztette vollna valamennyit kopott, szegélyes uniformisba. Mindegyik|ből középen két ajtó néz az | utcára, két lakás bejárata. Az |ember mindjárt a konyhába |lép, abból nyílik egy szobács|ka. A két lakáshoz két, tenyérnyi udvar, felülről nyílló sufnival, disznóóllal, némelyükben téglából épített, földdel behányt pincével. S a házak közt, a kis utcákon mindenütt jár. Ebben a múlt hagyta keretiben élnek a telep munkáslakói,akik életük egy részét a föld alatt hagyják, hogy helyette szenet küldjenek a felszínre ésa nyugdíjasok, akik már csak ereklyeként őrzik a bányászlámpát. Egy asszony vizet löttyint az udvarra. Amott úttörő-nyakkendős gyerekek kergetőznek, néhány házzal odább férfi vág fát az ajtó előtt, az úton egy öregember hátit cipel. A frissen vágott gallyak arról árulkodnak, hogy az erdőből jön. — Nehéz? Kényelmetlenül érintheti a kérdés, zavarában érthetetlen szavakat mormog... Szén minden udvaron van, de a fát, azt csaknem valamennyien így szerzik ... A legszélső házban piros tányérsapkás, hatvanas forma ember szegezi az ólat. Néha abbahagyja a kopácsolást, a felsebzett kezéhez szorítja zsebkendőjét, majd az ajkával szívja. Szívesen megáll beszélgetni. Harminc évet dolgozott a bányában, bányaírnok volt, most már néhány éve nyugdíjas. Csendesen éldegél, csak a ház körül barkácsol, s esténként megissza a pohár sörét a kocsmában. De azért ne higgyék, hogy nincs gondolata és véleménye a közügyekről. — Félbehagyták a járdát. Hárman fogtak hozzá ott a dombon. Újságolták is a kocsmában, hogy milyen jó keresetre leltek. Ha jól emlékszem, 30 forintot mondtak méteréért. Rá is vertek a munkára istenesen. De aztán két nap múlva otthagyták, mert kiderült, hogy nem 1, hanem 10 méteréért fizetnek ennyit. Ennek már vagy három hete ... Míg a kerítésre támaszkodva beszélgetünk, az úton egy különös alak kószál. Fejét mereven oldalt fordítja, arcán bamba mosoly, kezeit jobbra-balra himbálja. Felénk tart. — Lakziba mennek? — kérdi fojtott hangon, titokzatosan és bizalmaskodón. Aztán minden átmenet nélkül elkezd kiabálni: — Tűz van, tűz van! — Mikor meglátja a rávetődő szánakozó tekinteteket, vigyorogva hozzáteszi: — A tűzhelyben... — Szegény bolond, így kószál egész nap — mondja szavát lehalkítva és sajnálkozóan a piros tányérsapkás öreg. — Az anyja tartja, meg egyik is, másik is vet neki valamit. * AZ ÜZLETBEN csak asszonyok forgolódnak, beszélgetnek. Fekete fejkendős néni rakja szatyrába a lisztet, cukrot, sót, az elárusítónő kis papírcetlin számol. Öten vagy hatan lehetnek, de valamenynyien felnéznek, агткфг benyitok. Ketten is várakoznak, az árusítónő mégis engem kérdez: — Mit parancsol? — Vannak még előttem — szabadkozom. — Ritkán nyit ide férfi, s ha mégis, rögtön kiszolgáljuk. Az asszonyé a főzés, mosás, bevásárlás meg a gyerek. A férj dolgozik a bányában, felvágja otthon a fát, rendbehozza a kerítést, meg az ólat, s elballag a kocsmába egy-két pohár sörre.• KIS KONYHA. A tűzhelyen egy fazék krumpli fő a malacoknak. Az ablak a gőztől párás, az ajtó nehézzé, súlyossá dagadt. A falon kalendáriumból kivágott Mikulás-kép. A kihúzott spárgán néhány ruha szárad, az asszony ide-oda bujkál alatta, örökké tesz-vesz, vagy a födőt emeli, vagy a tűzhely ajtaját nyitja, de nem ül le egy pillanatra sem. A férfi a kis sámlin nyugodtan ül, pipázik. Pihen. — A fiatalok rexeznek, mi pedig egy-egy pohár sörnél találkozunk. Meg a telep mozijában nézzük meg az új filmeket. — És a könyv? — Az erre nem nagyon járja. Lassan indulunk, mert már sötét este borítja a telepet. De még megkérdezzük: — Ismeri-e a tanácselnököt? — Az az alacsony, köpcös, középkorú ember? — Nem. Éppen az ellenkezője. Magas, hosszúra nyúlt fiatal. — Azt nem ismerem. — De aztán kiderül, hogy mégis ismeri, hiszen ki ne ismerné a városban a régi üveggyári munkáscsaládot, s a hosszú fiút aki évekig a megyén dolgozott. S őket? őket és életüket ki ismeri? Csak a hosszú fiú — vagy az elnök is? * TÁGAS, faburkolatos SZOBA: hosszú sorban fényképek az új lakóépületekről, az iskoláról, az egészségházról, s a város más létesítményeiről. Süppedő perzsaszőnyeg, faragott íróasztal, nagy philodendron az ablak melletti sarokban, kerek kis asztalon ezüstszelencében reprezentatív cigaretta, az asztal körül bőrfotelok. Az ablak a város kanyargós. az ember felér a csúcsra. Ide már nem kísérheti százai és száz társ, egyedül vagy néhányadmagával jut a magasba. Mit lát és mit érez majd odafönn? Magához képest aprónak, törpének látja-e a lent járó embereket? Elfelejti-e, hogy ők csak onnan fentről tűnnek kicsinek? Vagy kitárul előtte a láthatár, s tekintetével átfogja az egész környéket? Látja, hogy a dombok, völgyek, erdők, mezők és patakok hogyan ölelkeznek panorámává? Észreveszi-e — másokat megelőzve — a sötét felhőt és vihart? Megszédíti-e a mélység vagy a magasban is józan ember marad? S mennyit visz magával a „völgybeliek" mindennapjaiból? Vajon eldob-e útközben e teherből, hogy könnyebben kapaszkodhassék a csúcsra vagy verítékezve és zihálva, lassabban haladva, de felcipeli az egészet? 2 TANÁCSOK LAPJA Csongrád megye: dolgozik a Parasztifjúsági Tanács A megyei tanács a KISZ-bizottsággal karöltve, megalakította a Parasztifjúsági Tanácsot. Az alakulás célja a parasztifjúság és a fiatal mezőgazdasági szakemberek szorosabb kapcsolatának elősegítése. A tanács célul tűzte ki, hogy megakadályozza a paraszt fiatalok városba vándorlását, jó reménységgel kecsegtető tervet dolgozott ki azzal a céllal, hogy meggyőzze őket a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, a mezőgazdasági munka szépségéről. A munka eredményességét bizonyítja, hogy a Szentesi Mezőgazdasági Szakiskolába a tervezettnél jóval többen jelentkeztek: míg tavaly pótfelvételt kellett hirdetni, az idén gondot okoz a hallgatók elhelyezése. Az idén versenymozgalmat hirdetnek a mezőgazdasági kísérletek előmozdítására. Erre a versenyre különösen az ifjúságot mozgósítják. A MISKOLCI KERESKEDELMI ÁLLANDÓ BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL: Helyszíni ellenőrzés • Cukorka vagy kenyérbolt? Tanfolyam az aktíváknak • Kirakatverseny Az alakuló tanácsüléseken megválasztották az új állandó bizottságokat. Ilyenkor felmerül a kérdés: hogyan dolgozhat eredményesen egy állandó bizottság? Úgy gondoljuk, a legszemléltetőbb válasz az lesz, ha bemutatjuk az elmúlt négy év egyik legjobb kereskedelmi állandó bizottságát, amely Miskolcon működött. * Az előző tanácsciklusban hét tagja volt a Miskolc városi kereskedelmi állandó bizottságnak. Az elnöke Benedek József, a Cipőnagykereskedelmi Vállalat lerakatvezetője volt, titkára pedig Goldstatter Miklós, a KIOSZ megyei titkára. Tagjai: Simon Jánosné boltvezető, Kis Pálné MÁV - üzemi konyhavezető, Galló Pál villanyszerelő, K. Tóth Károly és Csépány Árpád, a Lenin Kohászati Művek dolgozói. A hét tag közül tehát négy kereskedelmi szakember, három pedig üzemi munkás volt. Rendszeres, alapos munka Az állandó bizottság az elmúlt időben szorosan együttműködött a kereskedelmi osztállyal. Évente nyolc-tíz ülést tartottak, amelyen nemcsak az áb-tagok vettek részt, hanem minden esetben a kereskedelmi osztály vezetője is, több ízben pedig a kereskedelmi vállalatok képviselői, a rendőrség, az ügyészség és a tanács végrehajtó bizottságának titkára, elnöke vagy elnökhelyettese. Üléseikre időnként meghívták a kerületi állandó bizottságok vezetőit és azokat a kereskedelmi aktivistákat is, akik valamilyen részfeladat megoldásában segítettek. Az állandó bizottság elnöke a kereskedelmi osztály vezetőjével közösen készítette el a bizottság munkatervét, amelyet a bizottság ülésén vitattak meg és fogadtak el. Hogyan működött az állandó bizottság? Mindenekelőtt a bolthálózat rendszeres ellenőrzésében nyújtott nagy segítséget. Ha bejelentett visszaélést ellenőriztek, akkor a helyszíni ellenőrzésbe az állandó bizottság tagjain kívül minden esetben bevonták a helyi rendőrséget, az Állami Kereskedelmi Felügyeletet és előfordult, hogy az ügyészséget is. Ezzel azonban közel sem fejeződött be az állandó bizottság tevékenysége. 60 000 forint a piac betonozására A kereskedelmi osztály az állandó bizottság ülésén ismertette a város évi forgalmi tervét és meghallgatta a bizottság tagjainak javaslatait az áruelosztást illetően. A felújítási keret felhasználásában és a hálózat fejlesztésében is kikérték az állandó bizottság véleményét. Nem egy esetben az állandó bizottság közbelépésére megváltoztatták a végrehajtó bizottság és a kereskedelmi osztály hálózatfejlesztési tervét. Csak egy példát. A miskolci piactéren cukorkaboltot akartak létesíteni, a lakosság kérésére azonban az állandó bizottság új kenyérbolt építését javasolta. Ez 58 elején történt, azóta ez a kenyérbolt a város egyik legforgalmasabb üzlete. Az a hír járta, egy időben a városi kereskedelmi állandó bizottságról, hogy „erőszakos”. Ami ugyanis nem sikerült a kereskedelmi osztálynak, azt kiharcolták az állandó bizottság tagjai. A városi tanács nem tudott pénzt adni a piac betonozására: az állandó bizottság 60 000 forint értékű társadalmi munkaszervezéssel végrehajtotta ezt a feladatot is. Három albizottság, 25 aktíva Hogy a munka még gyorsabb és még eredményesebb legyen, három albizottságot hoztak létre. Két áruforgalmi szakbizottságot: egy iparcikk, egy élelmiszer és egy gazdasági szakbizottságot. Az albizottságok vezetője egy-egy ábtag volt, tagjai pedig szakemberek. Ezenkívül 25 főből álló szakaktívacsoportot is szerveztek. Az aktívák részére szaktanfolyamot indított az állandó bizottság, amelynek előadói kereskedelmi szakemberek és az ügyészség munkatársai voltak. Ugyancsak az állandó bizottságnak köszönhető nagymértékben, hogy Miskolcon igen szép kirakatok díszítik az üzleteket. Ehhez jelentős segítséget nyújtott a bizottság által rendezett kirakatverseny; a győztesek közt kiosztott díjakat az állandó bizottság tagjai szerezték be a város üzemeitől és vállalataitól. Az új kiszolgálási formák bevezetésénél is megtaláljuk az állandó bizottság keze nyomát. Váratlan látogatók És végezetül még valamit, ami másutt igen-igen ritkán tapasztalható. Az állandó bizottság rendszeresen ellenőrizte a városi tanács kereskedelmi osztályának munkáját. Egy egy napom váratlanul kétháromtagú brigád jelent meg a kereskedelmi osztályon, kérték a panaszleveleket, megvizsgálták a panaszok elintézésének módját és a válaszadást. A kereskedelmi osztály munkatársai először meglepetten, de később annál nagyobb örömmel fogadták ezt anem várt ellenőrzést, így dolgozott az előző kereskedelmi állandó bizottság Miskolcon. Reméljük, hogy az új áb is hasznosítja majd a korábban bevált módszereket, sőt továbbfejleszti azokat. —1. 9.—