Táncművészet, 1979 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Tanácskozás a korszerű balettművészetről Hírül adtuk már, hogy a februárra tervezett Kortárs Balettművészeti Találkozót a bemutatósorozat végén kétnapos esztétikai konferencia zárja majd le, a szocialista országok művészeti szakembereinek részvételével. A konferencia elméleti téziseit lapunk októberi számában közöltük, s megvitatásukra a Magyar Táncművészek Szövetsége okt. 19-20-án szűkebb körű tanácskozást rendezett. A tanácskozáson Csehszlovákiát Bozena Brodska, a prágai zeneművészeti főiskola táncfakultásának tanára és Jiri Nemetek, a Prágai Nemzeti Színház vezető koreográfusa képviselte, míg Lengyelország részéről Henrieta Komarowska, a varsói Zenés Színház koreográfusa, valamint Barbara Wasiljewska, a varsói Nagyszínház szólótáncosnője vett részt. A Német Demokratikus Köztársaságból dr. Bernd Köllinger, a berlini Komische Oper balettigazgatója és Klaus Tews, a lipcsei Opera balettigazgatója volt vendégünk, a Szovjetuniót pedig a koreográfiai és elméleti munkásságáról egyaránt ismert Pjotr Alekszandrovics Guszev professzor, a leningrádi konzervatórium tanára képviselte, a balettörténész Jelizaveta Jakovlevna Szuric, a moszkvai Művészeti Tudományos Intézet osztályvezetője társaságában. A Magyar Táncművészek Szövetségének elnöksége és Tudományos Tagozata részéről dr. Dienes Gedeon, dr. Körtvélyes Géza és Merényi Zsuzsa vett részt az eszmecserén. Mi volt a tanácskozás célja? Megnyitójában Körtvélyes Géza hangsúlyozta, hogy fogalmaink, esztétikai kategóriáink, mérőeszközeink jelentősen különböznek egymástól, s ezért szükséges előzetes tisztázásuk és egyeztetésük még a februári Találkozó előtt, hogy viszonylag azonos nézőpontból értékelhessük a felvonuló koreográfiai műveket. Dienes Gedeon fogalmazása szerint táncművészeti közéletünkben „nincs azonos táncszótárunk, gyakran még ha ugyanazt is gondoljuk, nem biztos, hogy ugyanazt mondjuk", s ezért szükséges nézeteink egyeztetése. Beszámolónk természetesen nem adhat hírt arról, hogy minden felmerülő kérdésben egységes és lezárt álláspont született volna. Néhány problémakörben azonban egyetértés alakult ki. Ugyanakkor a kétnapos eszmecsere arra is kitűnő alkalmat adott, hogy élő, de eddig ki nem mondott esztétikai problémáink új kérdésfeltevésekben végre megfogalmazódjanak, annak tudatában, hogy megválaszolásuk már a februári konferencia feladata lesz. Mozaikos áttekintésünk ezekre is igyekszik kitérni, a tanácskozás jegyzőkönyvét helyettesítő hangfelvételek alapján. A korszerűség fogalmához Dr. Köllinger mutatott rá először, hogy legalábbis két fogalom körülhatárolása és elválasztása szükséges: a korszerűé és a moderné. Az utóbbi már jobban magában foglalhat meghatározott stílusjegyeket is, hiszen amit „modern tánc"-nak mondunk, az már bizonyos formai tradíciókkal és kifejezőeszközökkel kapcsolatos fogalom, míg az előbbi jelenti a mait. Ezt kiegészítve Dienes Gedeon hangsúlyozta, hogy a korszerű magában foglalja a modernet (míg a fordítottjánál más a helyzet), s javasolta, hogy a „korabeli" szó használatát tartsuk fenn történeti fogalomnak, annak jelzésére, hogy egy balett milyen korban játszódik. Ettől természetesen egy balett lehet még korszerű; példának idézte a korabeli római környezetben játszódó Spartacust, korszerű mondanivalójával és formáltságával. A gondolatsort továbbfűzve Körtvélyes Géza adott hangot annak, hogy „a korszerű (szovremennyy, contemporary) kifejezésnek mi általában értékelő és esztétikai tartalmat tulajdonítunk, s egy balett témaválasztása önmagában nem jelenti azt, hogy korszerű alkotás született". Az utóbbi attól függ, hogy az adott témát milyen világnézeti, szemléleti megközelítéssel dolgozták fel. Arra is utalt, hogy elavult eszközökkel nem lehet korszerű alkotást létrehozni.A tanácskozás résztvevői a továbbiakban egyetértettek abban, hogy az alkotói szemlélet minősége jelentheti a korszerűség döntő kritériumát, más szóval e követelménynek nem lehet eleget tenni különböző mozdulati motívumok „keresgélésével", s még kevésbé formálissá vált mozdulatelemek, patronok