Táncművészet, 1980 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Bemutatkozott a Az ifjúság diadalmas lendületével indult útjára az új Győri Balett. November 3-án mámoros lelkesedéssel együtt ünnepelt a magyar táncművészet-a balett és a néptánc, hivatásosok és amatőrök - teljes tábora. Az ország minden tájáról odasereglettek mérföldkövet jelentő, „nagy színházi esemény" boldog izgalmával találkoztak az ünnepi hangulatot árasztó új színházépület nagyvonalú előcsarnokában. Együtt tapsoltak egy - maroknyi fiatal művész hitéből, hivatástudatából született - álom megvalósulásának, a harmadik önálló balettegyüttes létrejöttének, a húszéves táncosok és harmincéves vezetőjük tehetséget sugárzó közös alkotásának. A bemutató megvalósulása már önmagában is óriási fegyvertény és győzelem. Markó Iván az Állami Balett Intézetben és a Magyar Állami Operaházban növekedett olyan táncművésszé, aki a világhírű Béjart-együttesben hét éven át vezető szólistaként működhetett. Most egy elszánt kis csapat hívására hazajött, hogy velük együtt, Győrben új balettet alapítson. Az együttes tagsága a Balett Intézetben Lőrinc György és L. Merényi Zsuzsa keze alatt kemény munkában megedzett fiatal táncosok gárdája - mestereiktől a sokoldalú alapos képzésen, a szakmai-művészi útravalón túl eszmei, erkölcsi indítást is kapott az évek során : a világra kitekintő nyitottság és sokoldalú érdeklődés mellett a hivatástudat és közösségi szellem igaz megszállottjaivá is nevelkedtek. Ifjonti kitörési vágyuk, szerencsés pillanatban, szinte egybeesett az új Kisfaludy Színház dinamikus kapunyitásával. A Győri Balett „létrejött, mert az új színházat alapító Győr-Sopron megye mecénási lelkesedéséből még erre az erőfeszítésre is maradt gyarapító szándék és energia ..." - írja szép beköszöntőjében Cserhalmi Imre, a színház igazgatója. Ünnepeltünk, mert gazdagabbak lettünk. Nem sajnálta senki a hosszú út fáradalmait, nem méricskélt a szakma, a vetélytárs, letette a kritikusi tollat a recenzens, mindenki meghatottan tapsolt a maga választotta vezetőt tökéletes odaadással követő kis csapatnak. Markó Iván lebilincselő művészi egyénisége, mondanivalójának mélyről fakadó intenzitása, táncának kifejező ereje átsugárzik a vele már összeforrott együttes minden megmozdulásán. A nap szerettei címet viselő műsor arról vallott, hogy a koreográfus nagy témákban, az emberi lét végső kérdéseit feszegető széles távlatú, nagy színpadi hatást kiváltó művekben gondolkodik. Három koreográfiáját - A nap szerettei (Orff: Carmina Burana), Áloméi (Wagner: Wesendonk dalok) és Stációk (Richard Strauss: Imigyen szóla Zarathustra, melyről feltörő őszinte mondanivaló feszíti. A korunk művészeti irányzataiban uralkodó, szkepticizmust, elidegenedést, szorongást és az érzelmek elrejtését sugalló intellektualizmussal szemben romantikus hevületű, nyíltan vállalt, fennen hirdetett érzelmi gazdagság és humánum sugárzik Markó Iván személyiségéből. Talán ebből is fakad szemmel látható vonzódása Wagnerhez és a századforduló kései romantikájához. Művészete a neo-expresszionizmus szenvedélyes kitárulkozása jegyében szinte tudatos kihívás az „elidegenedés", az „abszurd", az intellektuális művészet matematikai absztrakciói ellen. Ha Nikolais egyéniségüktől, emberi személyiségüktől megfosztott, kaleidoszkópszerűen megvilágított emberatomjaira gondolunk vagy Cunningham szorongásos, sivár, sci-fi-szerű látomásait idézzük, akkor félreérthetetlen, hogy mi ellen és mi mellett tesz hitet Markó Iván programszerű bemutatkozása. Tudjuk, világszerte erős az ellenáramlat a századunk húszas éveire visszanyúló „Neue Sachlichkeit" (Új Tárgyiasság) jelszavával szemben. Zenében, táncban is nagy reneszánsza van a szecessziónak, a kései romantikának, G. Mahlernek, R. Straussnak. (Mi mindig is kissé késésben voltunk ismert történelmi okok: a második világháború, majd a felszabadulás utáni évek elzárkózó kultúrpolitikája következtében, de most, mint tudjuk, szinte még el sem jutottunk a színházban Beckettig, amikor Nyugat-Európában már régen „klasszikus avantgarde-nak" számít.) Markó Iván sikerének titka többek között abban is rejlik, hogy a neo-expresszionizmus A nap szerettei (Várszegi felv.)