Táncművészet, 1980 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Bemutatkozott a Az ifjúság diadalmas lendületével indult útjára az új Győri Balett. November 3-án mámoros lelkesedéssel együtt ünnepelt a magyar táncművé­szet-a balett és a néptánc, hivatásosok és amatőrök - teljes tábora. Az ország minden tájáról odasereglettek mérföldkövet jelentő, „nagy színházi esemény" boldog izgalmával találkoztak az ünnepi hangulatot árasztó új színházépület nagyvonalú előcsarnokában. Együtt tapsoltak egy - maroknyi fiatal művész hitéből, hivatástudatából született - álom megvalósulásának, a harmadik önálló balette­gyüttes létrejöttének, a húszéves táncosok és harmincéves vezetőjük tehetséget sugárzó kö­zös alkotásának. A bemutató megvalósulása már önmagában is óriási fegyvertény és győzelem. Markó Iván az Állami Balett Intézetben és a Magyar Állami Operaházban növekedett olyan táncművésszé, aki a világhírű Béjart-együttesben hét éven át vezető szólistaként működhetett. Most egy el­szánt kis csapat hívására hazajött, hogy velük együtt, Győrben új balettet alapítson. Az együttes tagsága­­ a Balett Intézetben Lőrinc György és L. Merényi Zsuzsa keze alatt ke­mény munkában megedzett fiatal táncosok gárdája - mestereiktől a sokoldalú alapos kép­zésen, a szakmai-művészi útravalón túl eszmei, erkölcsi indítást is kapott az évek során : a vi­lágra kitekintő nyitottság és sokoldalú érdeklő­dés mellett a hivatástudat és közösségi szellem igaz megszállottjaivá is nevelkedtek. Ifjonti ki­törési vágyuk, szerencsés pillanatban, szinte egybeesett az új Kisfaludy Színház dinamikus kapunyitásával. A Győri Balett „létrejött, mert az új színházat alapító Győr-Sopron megye mecénási lelkesedéséből még erre az erőfeszí­tésre is maradt gyarapító szándék és ener­gia ..." - írja szép beköszöntőjében Cserhal­mi Imre, a színház igazgatója. Ünnepeltünk, mert gazdagabbak lettünk. Nem sajnálta senki a hosszú út fáradalmait, nem méricskélt a szakma, a vetélytárs, letette a kritikusi tollat a recenzens, mindenki megha­­tottan tapsolt a maga választotta vezetőt töké­letes odaadással követő kis csapatnak. Markó Iván lebilincselő művészi egyénisé­ge, mondanivalójának mélyről fakadó intenzi­tása, táncának kifejező ereje átsugárzik a vele már összeforrott együttes minden megmozdu­lásán. A nap szerettei címet viselő műsor arról vallott, hogy a koreográfus nagy témákban, az emberi lét végső kérdéseit feszegető széles távlatú, nagy színpadi hatást kiváltó művekben gondolkodik. Három koreográfiáját - A nap szerettei (Orff: Carmina Burana), Áloméi (Wagner: Wesendonk dalok) és Stációk (Ri­chard Strauss: Imigyen szóla Zarathustra,­­ melyről feltörő őszinte mondanivaló feszíti. A korunk művészeti irányzataiban uralkodó, szkepticizmust, elidegenedést, szorongást és az érzelmek elrejtését sugalló intellektualiz­­mussal szemben romantikus hevületű, nyíltan vállalt, fennen hirdetett érzelmi gazdagság és humánum sugárzik Markó Iván személyiségé­ből. Talán ebből is fakad szemmel látható von­zódása Wagnerhez és a századforduló kései romantikájához. Művészete a neo-expresszio­­nizmus szenvedélyes kitárulkozása jegyében szinte tudatos kihívás az „elidegenedés", az „abszurd", az intellektuális művészet matema­tikai absztrakciói ellen. Ha Nikolais egyénisé­güktől, emberi személyiségüktől megfosztott, kaleidoszkópszerűen megvilágított ember­atomjaira gondolunk vagy Cunningham szo­rongásos, sivár, sci-fi-szerű látomásait idéz­zük, akkor félreérthetetlen, hogy mi ellen és mi mellett tesz hitet Markó Iván programszerű be­mutatkozása. Tudjuk, világszerte erős az ellen­áramlat a századunk húszas éveire visszanyú­ló „Neue Sachlichkeit" (Új Tárgyiasság) jel­szavával szemben. Zenében, táncban is nagy reneszánsza van a szecessziónak, a kései ro­mantikának, G. Mahlernek, R. Straussnak. (Mi mindig is kissé késésben voltunk­­ ismert tör­ténelmi okok: a második világháború, majd a felszabadulás utáni évek elzárkózó kultúrpoliti­kája következtében­­, de most, mint tudjuk, szinte még el sem jutottunk a színházban Beckettig, amikor Nyugat-Európában már ré­gen „klasszikus avantgarde-nak" számít.) Markó Iván sikerének titka többek között ab­ban is rejlik, hogy a neo-expresszionizmus A nap szerettei (Várszegi felv.)

Next