Táncművészet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Operaházi repertoárelőadások a 101. évad kezdetén Kulturális életünk kimagasló eseménye, s egyben az operabalett örömünnepe zajlott le szeptember végén, az Operaház újbóli megnyitásával. Felfrissültek az előterek, a nézőtér, a kiszolgáló helyiségek. Eredeti színeikben pompáznak a freskók, a stukkók, az oszlopok. Teljesen átépítették a színpadot. A zenekari árok növelésével a nézőtér földszinti sorai kényelmesebbek, a színpadi rálátás is jobb lett. Megváltoztatták azonban a földszinti zártszék és a földszinti, valamint első emeleti páholyok korábbi ülésrendjét, s közel hetven darabbal növelték a „vakülések” korábbi számát. De örüljünk, hogy végre ismét méltó helyen dolgozhat balettegyüttesünk. A jubileumi előadások sorozatában (magam a szeptember 29-i évadnyitón láttam) négy alkalommal önállóan került színre Bartók Béla klasszikus kompozíciója, A fából faragott királyfi is. Koreográfiáját Seregi László készítette, aki az 1970-es Bartók-jubileum óta immáron harmadszor fogalmazza meg gondolatait a művel kapcsolatban. A mostani változat az eddigi legegységesebb. Seregi lényegében nem is új balettet készített, hanem az előző két változat szintézisét hozta létre úgy, hogy - legalábbis külsőségeiben - közelebb került a népmeséi hangulatvilághoz. Gyönyörű, virágszirom alakú vár, a Királykisasszony birodalma körül játszódik a cselekmény. A szirmok időnként kinyílnak, lehajlanak, visszacsukódnak, az eseményektől függően. A Tündér utasítására fokozatosan éled a természet, s a továbbiakban már az ismert cselekmény bontakozik ki. Seregi legtöbbet a szimbolikusan megjelenített Természet mozgatásában változtatott. A korábbi változatokkal ellentétben itt erőteljesen keveredik és egybe is olvad az Erdő és a Folyó (ezt hangsúlyozza az azonos faerezetű jelmez és az azonos előadók), emiatt a Királyfi, később pedig a Királykisasszony próbatétele minőségileg nem eléggé differenciált. Nagyon szépen kimunkált rész viszont a Királyfi megdicsőülése. A Királykisasszony ezúttal eléggé hamar megkapja a Királyfit; megtisztulása, emberibbé válása ezért mintha egy siettetett folyamat része lenne. A Tündér most is a cselekmény teljes jogú irányítója, míg a Fabáb magatartása ezúttal visszafogottabbnak tűnt a korábbi beállításhoz képest, noha dinamikája nem hagyott kifogásolnivalót. A figura koreográfiájában egyébként kettősség jelentkezett, mintha Seregi nem döntötte volna el, hogy melyik típus kerekedjék felül. A bábtáncban így a rugalmas, gumilabdaszerű mozgás mellett megmaradtak a szögletes, marionettszerű elemek is. (Szerencsés elgondolás volt közben visszaállítani a variációjába az á la seconde tour-sorozatot.) A szereplők közül kiemelkedett Szőnyi Nóra (Tündér) hibátlan alakításával, bámulatosan könnyed technikájával és emelkedett hangulatával. Mellette Lőcsei Jenő (Királyfi) a A fából faragott királyfi, a fabáb: Kováts Tibor