Tanító, 2016 (54. évfolyam, 1-10. szám)
2016-01-01 / 1. szám
Lackfi János A vers, ami nem arról szól, amiről szól Rendhagyó óravázlat Petőfi Sándor Anyám tyúkja című verséhez ■ 1. De akkor miről is szól? Kezdjük ezúttal versolvasással! Nyugodtan akár kétszer is felolvashatjuk a szöveget. Először ne nyittassuk még ki a könyvet, figyeljen mindenki a felolvasó szavaira. Másodjára már mindenki követheti a sorokat. Most jön az első kérdés: miről szól ez az egyszerűnek tűnő, ma is pontosan érthető vers? Hadd röpködjenek a válaszok: anyáról, tyúkról, kőről, kutyáról, morzsáról, arról, hogy a tyúk benn van a házban. Remek! Akkor most vegyük egy kicsit szemügyre a vers alaphelyzetét. Költő bácsi, Petőfi Sándor (vagy aki ebből a versből kifele beszél, bárki legyen is az) hazamegy a szüleihez, és hosszan társalog a tyúkkal. Mai szavakkal valahogy így: - Helló, tyuki, pacsi, ezer éve nem láttalak, hogy ityeg, mi a pálya, anyu, te most ne szólj bele, éppen a tyúkkal dumcsizunk, megbeszéljük az olajválságot meg Obama külpolitikáját, utána neked is osztok lapot... Vajon ez normális vershelyzet? Kérdezzük meg a diákokat, szoktak-e állatokkal beszélni, mint a mesében a királyfiak. Ki milyen állatával társalog, és miről? Hörcsöggel, kutyával, tyúkkal, nyúllal, papagájjal? Na de ilyen hosszan, és ahelyett, hogy a szüleit faggatná? Nem fura ez kicsikét? Nyilván nem normális dolog... Az egész vers egyik lényeges mondandója éppen az, hogy valami nem klappal, rendkívüli helyzettel állunk szemben. A szöveg fő mondandója nem az, ami le van írva benne, hanem ami mögötte rejtőzik, és nagyon könnyen kitalálhatjuk. Kérdezzük meg a gyerekeket, hány évesek most a szüleik. Záporoznak majd a számok harminc-negyven környékén. Kérdezzünk rá arra is, mit dolgoznak ezek a szülők. Asztalosok, könyvelők, boltosok, tanárok, kőművesek, autószerelők, bankárok, postások, vagyis nélkülük megállna mindenütt az élet. Képzeljük csak el, hogy mindegyikük egyszerre venne ki szabadságot. Mihez kezdenénk akkor, ugye? Levonhatjuk a következtetést: mindannyian erejük teljében lévő, munkálkodó, szép nagy erős emberek, jönnek-mennek, intézik a dolgokat, ők építik a világunkat. TESCO-ba mennek, szervizbe viszik a kocsit, különórára gyerekeiket, adót fizetnek vagy nem fizetnek, megmondják a főnöknek, hogy ide figyelj, Béla, nincs igazad, mert igazam, az nekem van! No, de kérdezzünk most rá: milyenek lesznek ezek a szülők harminc-negyven év múlva? Jönnek majd udvarias megközelítések, hogy ugye „korosak” meg „idősek”, aztán szállingóznak kevésbé szalonképesek is: „fogatlanok” vagy „járókeretesek” vagy „trottyosak”. Vigyázzunk, hogy ne fajuljon el a dolog, és a szókimondóbbaknál szörnyülködhetünk játékosan, de a véleményalkotás lehetőségét ne vonjuk meg, és főként ne háborodjunk fel semmin. Ha már a szabadság költőjét tárgyaljuk, maradjon szabad, jó levegő a teremben! Érdemes felidézni, amit Bükkszentkereszten egy alsós kisdiák felelt nekem arra, hogy milyenek lesznek a szülők harminc-negyven év múlva - Hát, olyan kis aszalt szilvák. Igen, a szülők egy idő után összeaszaltszilvásodnak szépen. Ekkor következik be az a fura pillanat, amikor az ember saját szülei szüleje lesz. Nyugodtan érdeklődjünk a gyerekeknél, mi volna, ha suliból hazamenet most így aggódnának bele szüleik életébe: - Anyukám, aztán ettél-e meleget?... Jól felöltöztél?... Nehogy megfázz nekem!... Bevetted a gyógyszered? ... Ne menj az utcára, elüt az autó!... Hogy mi lenne? Nyilván kapna egy frászt, és megtudná, kivel szórakozzék, szaladj, édes fiam, és írd a leckédet szélsebesen, amíg szépen mondom. Viszont még harminc-negyven év, és bizony fordul a leosztás. Nagyon szerettem a kilencvenhat éves korában meghalt nagyanyámat, de fura dolgokat művelt már élete vége felé. Mikor beléptem hozzá, füstben úszott a lakás, ő meg a mosogatószivacsot forgatta egy tepsiben, az egyik fele már jó lesz, most átsütjük a másikat is... Vagy kiette a virágot a vázából, mondván, kicsit száraz a zöldség, de nem rossz. Nyugtatgattam, hogy hoztam ám kaját is. Nos, érdemes felidézni, hogy Petőfi már színész volt Pesten, mikor hazament Kiskőrösre, és azt kellett látnia. Raffay Zsófia fotója