Tarsadalmi Szemle – 1952.
1. szám - Nógrádi Sándor: Lenin eszméinek mindenható ereje
NÓGRÁDI SÁNDOR termet a kapitalizmus felett és meg tudja valósítani a kommunista társadalmat. Lenin hatalmas elméleti tevékenységet fejtett ki s mindig következetesen összekapcsolta az elméletet a gyakorlati célkitűzéssel: az elméletet mindig a forradalmi gyakorlat szolgálatába állította. A marxizmus módszerének lángeszű alkalmazásával egy új történelmi periódusra, felfedi az élősdi, halódó, rothadó kapitalizmus korszakát , az imperializmust, és meghatározza, hogy a kapitalizmusnak ez a korszaka : „a szocialista forradalom előestéje". Ezzel kapcsolatban Lenin megteremti a proletárforradalom elméletét, aminek „főtartalma a proletariátus diktatúrája". A proletárdiktatúrát — amit Lenin „a demokratizmus legmagasabb formájá"-nak nevez — így határozza meg: „A proletárdiktatúra a győztes és a politikai hatalmat saját kezébe vevő proletariátus osztályharca a legyőzött, de meg nem semmisített, el nem tűnt, ellenállását meg nem szüntető, ellenállását fokozó burzsoázia ellen." Ugyanakkor kifejti: „A proletariátus diktatúrája különös formája az osztályszövetségnek . . . gazdaságilag, politikailag, társadalmilag, szellemileg nem egyforma osztályok közötti szövetség." Ez azt jelenti, hogy a proletariátus diktatúrája kizárólag a kizsákmányoló osztályok , a kapitalisták, földesurak, kulákok ellen irányul. A proletárdiktatúra célja — mondja Lenin , „hogy megteremtse a szocializmust, megsemmisítse a társadalom osztálytagozódását, dolgozókká tegye a társadalom összes tagjait s megszüntesse a talaját annak, hogy ember az embert kizsákmányolja". Lenin bebizonyította elméletben és gyakorlatban, hogy az imperializmus a kapitalista rendszer utolsó fázisa, hogy pusztulása elkerülhetetlen és utána más nem következhet, mint a szabad emberek osztálynélküli, kizsákmányolás nélküli társadalma, a „munka birodalma" (Sztálin), amely egyszers mindenkorra megszünteti a háború veszélyét. Az imperializmus fejlődése az utóbbi évtizedekben hatalmas erővel bizonyítja be Lenin tanításainak igazát. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelme kiélezte a kapitalizmus általános válságát és nemzeti öntudatra ébresztette az elnyomott népek millióit Keleten és Nyugaton. A Szovjetunió győzelme a második világháborúban hallatlan mértékben még tovább élezte és elmélyítette a kapitalizmus általános válságát s az elnyomottak és kizsákmányoltak százmillióit vezette rá a harc útjára szociális és nemzeti felszabadulásukért. Nem nehéz felismerni, hogy azok a történelmi változások, amelyek a második világháború óta az emberiség javára végbementek, a nemzetközi méretben újból alapjában megváltozott erőviszonyok következményei, a Szovjetunió győzelmének eredményei a fasiszta államok koalíciója, mindenekelőtt az imperialistamilitarista vezető államok , Németország és Japán fölött. Az imperialisták semmiféle mesterkedése, sem bizonyos jogtiprások kényszerű megszüntetése, vagy a még kegyetlenebb terror politikája a gyarmatokon és függő országokban, sem a burzsoá demokratikus „életforma" undorító, megalázó, erkölcsromboló amerikai változatának