Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám

DANTE A POLITIKAI IRODALOM TÖRTÉNETÉBEN A népszövetség történetének tanulmányozása útján hosszú ideig állapod­tam meg annál a határjelzőnél, melyet Dante „De monarchia“ című mun­kája ennek a nagy gondolatnak történetében jelent. Ennek a kérdésnek nincs egyetlen történetírója, ki abban a fényes sorozatban, melyet az ezzel a problémával foglalkozó nagy elmék betöltenek, ne a legelőkelőbb helyet biz­tosítaná Dante munkájának. Ez az elismerés nincs a „divina­ Comoedia“ hal­hatatlan alkotója dicsfényének hatása alatt. A „Monarchia“ hogy a középkori híres hasonlatot az államról és egyházról alkalmazzam, nem hordja a „divina Comoedia" napjának. Önmagában hordja értékét és még ma sem puszta tör­ténelmi emlék, sőt a ma küzdelmeiben is nem egy irányban életet, valóságot, de különösen hatalmas tanúságot jelent. A „monarchia“ értékének igazságos és tárgyilagos megítéléséhez az szükséges, hogy a középkori mentalitás esz­közeit és világnéz­etét alaposan ismerjük és ne akarjuk minden áron a hu­szadik század világnézetén át kibogozni a középkori nomenclaturát. Ne essünk abba a hibába, melytől nagy írók sem mentesek, hogy mindig saját koruk eszmeáramlatának sodrába igyekeztek állítani Danténak tisztán a középkori ideológiában mozgó politikai művét. A „Monarchia“ már a hozzátapadt külső­ségekben is figyelemre méltó. Sokáig kétségbe vonták azt is, hogy Dante ennek a munkának szerzője. Ma már — bár most nem régen is akadt egy elfogad­ható bizonyítékokkal nem rendelkező német író, a­ki tagadásba vette a szer­zőséget — mégis a szerzőség vitáját eldöntöttnek lehet tekintenünk. Megindult a vita a felől is, hogy életének mely szakában, és váljon a mű két első köny­vét nem­e előbb írta, mint az utolsót­­az állam és egyház külön hivatásáról­. Voltak, kik azt állították, hogy a nagy franciának Aquinói Tamás tanítványá­nak Dubois Péternek munkái voltak reá hatással. Ily szerepet adnak Admonti Engelbert és Párisi János munkájának is. Olvasta-e nem olvasta-e Dante ezeknek a kortársainak munkáit — teljesen közönyös, de az bizonyos, hogy a „Monar­chia“ mindenekfölött kiemelkedik már csak rendszerességénél és összefoglaló logikus erejénél fogva is az említett munkák köréből. A népszövetségi gon­dolat legújabb búvárai is, mint például Redslob Robert, (das Problem des Völ­kerrechts) és Ter Meulen (Der Gedanke der internationalen Organisation) a középkori politikai irodalom első rendszeres kimerítő munkájának ismenk­éi a Monarchiát. A világ minden művelt nyelvére lefordították. Csak most jelent meg végre magyar fordításban, melyet dr. Balanyi György kegyesrendi tanár a Witte-féle kiadás alapján becsületesen végezett el, és ezt igen tartal­mas előszóval is ellátta. Csak az tudja ezt a fordítást méltányolni, a ki tudja, mily nehéz Dante latin nyelvű munkáját más nyelvre ültetni. Hézagpótló ez a munka annál is inkább, mert a Dante ünneplések valóban sokat vesztettek volna, ha hiányzik irodalmunkban a magyar nyelvű „Dante Monarchia“. Be-

Next