Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám

arányszám, 1922-ben 27 6, 1923-ban 26­3 és 1924-ben 23­ 9. Még a hanyatlás is nagyobb mértékű, mint az országos átlagé, mert látjuk, hogy az első említett évben a somogyi arányszám 2'3-del marad el az országos mögött, 1924-ben már 2'9-del. Somogy megye születési arányszáma 1924-ben már majdnem olyan alacsony, mint Franciaországé volt a háború előtt ; Franciaországról pedig köztudomású, hogy már évtizedek óta küzd az elnéptelenedés veszélyével. Somogy vármegye lakosságára is ez a sors vár, ha ez a folyamat ne­m szűnik meg, vagy ha erélyes intézkedések nem történnek legalább a ‘■frálálozási arányszám leszorítására. Külföldi államokban látjuk példáját annak (Angliában, Amerikában, Hollandiában, Új-Zélandban stb.), hogy aránylag kis, 23—24°/00-es születési arány mellett is lehet normális, sőt a normálisnál is magasabb szaporodási arányt elérni. Ezek az államok azonban hosszú évtizedek alatt jutottak el ehhez az alacsony születési számhoz, miközben sikerült az egyéni és társadalmi kultúrát olyan magas fokra emelni, amely­­lehetővé tette a halálozási aránynak szinte az emberileg lehetséges leg­alacsonyabb fokra (ю-^цО/оо) való leszorítását. Bennünket azonban a szü­letési aránynak ez a végletes csökkenése akkor ér, amikor még nem állunk túl a kultúraivón, hogy halálozási arányunkat megfelelő fokra le tudnék szállítani. Bármennyire igész ugyan az az elv, hogy a népesség természetes szaporodását minél gazdaságosabban, tehát kevés születéssel, de kevés halálozással kell elérni, erre­ az álláspontra ma még nem helyezkedhetünk és igyekeznünk kell azon, hogy a születési arányt legalább az eddigi magas- ,­ságban fenntartsuk. Az egyke terjedését tehát minden módon meg kell akadályoznunk és ezt különösen az országnak azokban a részeiben kell megtennünk, ahol a baj a legjobban elhatalmasodott. Somogy vármegyének az utolsó négy évben 35 olyan községe volt (1901—1910 között még csak tíj), amelyben a halálozások száma fölülmúlta a születések számát legnagyobb részt amiatt, hogy a születési arány már olyan mélyre sülyedt, hogy azt a halálozási aránynak a csökkenése, amely­nek természetes határai vannak, nem tudta követni. Egyes községekben már 1000 lélekre 15 alatt van az­ arányszám, így Somogyvisontán (13‘2), Komlósdon (12*3), Nemeskisfaludon (12'8), Csökölyön (14 6), Kistamásin (12'8), Pettenden (13*3), Kisdobszán (13*5), Balaton (13'1), Bürüsön (14‘5). Ezek közül csak az utolsó helyen megnevezett község az, amelyben ilyen alacsony születési arány mellett egészen jelentéktelen (6­8) szaporodás mutatkozik, a többi község lakossága kivétel nélkül fogyott, legnagyobb mértékben Nemeskisfaludé, ahol a halálozások száma kétszeresen felül­múlta a születések számát. Ebben a kisközségben négy év alatt 15 gyermek született s ezzel szemben 30 ember halt meg. A fogyás tehát négy év alatt 15 lélek. Ha a fogyás így folytatódik, Nemeskisfalud községnek 100 év múlva már csak az emléke fog fennmaradni. Somogy vármegye szaporodási viszonyai nem voltak mindig olyan kedvezőtlenek, mint ma, csak a múlt század 80-as éveiben kezdett erőseb­ben romlani a helyzet s azóta a vármegye egyike az ország leggyengébb szaporodású megyéinek. Hacsak a háború előtti helyzetet tekintjük —­­pedig akkor is már nagyon alacsonyan állott a születési arány a megyé­­­kben —ahhoz képest is nagymértékű a helyzet rosszabbodása. Az 1911—14.

Next