Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-05-23 / 41. szám
TÁRSALKODÓ. 41. szám Pest, Május’ 230n 1832. VESTA PLANÉTA. Legkisebbike azon phoenix módra, egy boldogtalan üstökösből származott négyesnek, ki három testvérével együtt nem rég állott be katonának a’ nap ezredébe. Mind a’ négy szegényt olly árnyékba tévé csekély termete, hogy csak pápaszemmel vehetni őket a’ granatérosok háta megett észre. Egy nyugtalan vándor zsebkönyvében következő jegyzéket lelő barátja ezen aprólék Testéről: — Megjárván az Ekliptikát, ettől valami 7 grádnyi szögben egy gyalog útra akadtam , mellynek annál inkább örültem, mivel földünk tekervényes és zökögtető országútján úgy öszverázódtak tagjaim, hogy nyugalom jön egyetlen kivánatom. Nem mentem messze, a’ mint Vestával, ki 49 millió mérföldnyire áll őrt a’ naptól, találkoztam; csinos és uj ruhájából mindjárt reá ismertem , ’s noha nem sokat várhattam egy illy parányi csárdától , azért az éhség, szükség ’s megvalló gyöngeségemet , azon hiú vágy is reá vett, hogy embertársimnak e’ kis Vestáról , kiről majd hogy semmit sem tudnak, valami hasznos tudósítást adhatok, ’s betértem. Testemnek eleget tévén, Testét körűl nézém. Atmosphaerája könnyű, s noha ő a’ naptól egy kicsit távol van , massája temörsége ’s lassú járása által a’ meleg rajta igen kellemes. Altmérője 59, ’s így kerülete 134 geogr. mérföld; formája majd nem ollyan sok szegleti, mint a’ gránát gyöngyé , de egyfelől csorba, ott t. i. hol Ceres testvérétől vált el , midőn annyok szétpattant. Londoni időmérőm szerint 51 óráig tart egy vestai nap ’s ugyan addig az éj , melly tökéletes sötét, de a’ mi lakosinak jól esik.Esztendeje, mellyben útját járja meg 1328 földi napot testen. Legelső gondom volt Testét körül-kasul bejárnom, ’s noha imitt amott az igen éles hegyek ’s mély vizek nagy kerülésekre kényszerítettek, azt néhány hónap alatt tökéletesen megtevem. A’ száraz földet mindenütt gombok (Testa lakosi) lepték el, ’s köztök nagy mozgást vehetni észre. Csak hamar megismerkedtem néhány előkelő gombbal, ’s velek többféle értekezésekbe bocsátkoztam, lakhelyük tulajdonságiról, lakosi uj ’s régibb históriájáról, ’s azok erkölcsi állapotjáról. A’ mit a’ gombok lakhelyük természetéről’s létéről tudnak, csupa nevetség, de nem is igen bajlódnak azzal, hogy miért van minden épen úgy, ’s nem máskép , ’s ezt is successoriknak hagyták fejtésül, mint azon kérdést is: hogy mi, és mire való egy gomb? A’ mint Vestájok felsejét, külsejét lassan lassan meg kezdők ismerni, ennek pedig nagy idő kelle, mert lusta tésztából készültek a’gombok, ollyan oldalára tódultak lakni , mellyen a’ clima kedves változási miatt inkább szerettek lenni ; oda hagyván tehát régibb lakjokat seregesen csődültek Testa egy kis részére ’s ott telepedtek csoportosan le. Természetére nézve a’ gomb igen furcsa teremtmény; egymás nélkül el nem élhet ’s még is gáncsot keres mindenben , és szereti az ítleket , valami tökéletes valóságnak tartja magát, ’s az ázalékféreg (infusorium), a’ csúszó mászó, a’ vad gyakorta felette van, ha a’ gomb némelly tetteit tekintjük. De nyomorétt alkotmánya ’s hibás anyaga is eléggé bizonyítják, hogy szót sem érdemelnek gyáva tulajdonsági, hitvány tehetségi. Ezen Testa kies részét lakó sokféle csoport, p. o. sokáig meg nem férhetett egymással, és szünetlen czivódott, ’s va-