Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-11-21 / 93. szám

Olivia. TÁRSALKODÓ. 93. szám Pest, november’ 21.( 1932. 2) KIS BABÉT. (Vaudeville.) Én magyar leány vagyok, A­ nevem Babét, Ám , Piroska minden lány ’S Rózsa nem lehet. Borosa is nevem, de ki kedvel, ezt igy ejti­ ki: Szép Babét! Kis Babét ! Lengyel ’s árva, volt anyám; Dajkám franczia, Ah, apám volt a’ magyar! Nagy hon’ hív fia. Milly öröm, melly meghatott, Nyájasan ha faggatott: Szép Babét ! Kis Babét! ’S én magyar leány vagyok ! Nem kell német szó , Egy, csak egy a’ nemzeti. — Többet tudni ? — jó. Én meg is halnék talám, Ha soká nem hallanám: Szép Babét! Kis Babét! Livi *) jó­ fel a’ minap, Kérd: „Was machen Sie?”i — Varrók, édes, és te mit? „Rien, je m’ ennuie Ist Hidd­ el édes gyermekem ! Kedvesebb ez énnekem: Szép Babét! Kis Babét! Egy legénykét ismerek — Gyöngy tavasz-korút, Szöghajút, módost, jelest, Jó szelíd fiút. —* Ámde untam hallani, Mert nem tudta mondani: Szép Babét! Kis Babét! ’S most egy ifjút ismerek, Ah , derék fiú ! Barna, bátor és nemes, Büszke, nem hiú. Nem merem már hallani 2­011 y jól tudja mondani: Szép Babét! Kis Babét! ] Csald Fű­­. EGY KAKAS-VIADAL LONDONBAN. A’ kakas-viadal az angol nép’ szenvedelm­es mulatságai közé tartozik, é­s szintolly élénk di­vatban van , valamint Spanyolországban a’ bika­küzdés, ’s a’ ré­gibb nemzeteknél az ökölharca vagy pályafutás vala; csak hogy itt emberek gyakorlák , ott pedig állatokkal gyakoroltatják. — Ha talán kedves honunkban e’ különös via­dal még nem volna eléggé ismeretes , itt rövid rajzképét kívánjuk adni egy Angol után, ki szem­tanúja lévén, azt imígy beszéli el: Kedvemre ülök nagy zsöllyeszé­kemben a’ kandalló mellett, szobám’ falait esthomály fog­­ta­ be, fejemet a’ szék’ puha karszögébe hajtám ’s így lebegtem az álom’ ’s ébrenség’ kényelmes állapotjában. Itt ajtómon egyszerre merész zör­gés esik , melly hirdeti, hogy bizonyos zordon látogatóm jő; ’s mielőtt mondhatnám „szabad“, már barátom Owen Tamás — újsággal kezében ’s fül-tövig fejébe nyomott szürke kalapjával — előttem áll. „Fel! fel! —kiáltá a’ különcz — im­­hol hozok újságot, ha meghallja kegyed , ugrik mint egy félig agyonvert angolna!“ — Én dör­­zsölém szempilláim ’s kérdém ásítozva, hogy te­hát mi újság. „Halljuk csak!“ mondá Tom, ö­­römsugárzó arcczal kifejtett egy piszkos hírlapot ’s olvasó páthosszal: „Kakasviadal Royal­ Cock-

Next