Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-02-23 / 16. szám
TÁRSALKODÓ. Pest, február’ 23 dikán 1833. 16 szám KÖRLEVÉLI KIVONAT A DEBRECZENI CASINO IRÁNT. „Azon buzgó részvét, melly itt a’ mostan életre lépni készülő városi casino iránt már eleve nyilatkozott, csalhatlan bizonysága annak, hogy városunk’ csinosabb társalkodást kedvellő lakosi, egy olly egyesület’ szükséges voltát, mellyben kiki rendes foglalatosságitól szabad óráiban, akár újságok ’s más folyóirások’ vagy jó könyvek’ olvasgatásával, akár pedig gondolatinak másokkal közlésével magát mulathassa, — közönségesen érzik.4* ,,Első ’s legközelebbi czélja ezen egyesületnek az, hogy városunkban a’ nemzeti csínosulást a’ jó és szép iránti ízlés’ fölébresztésével ’s táplálásával terjessze; abban továbbá módot szolgáltasson, hogy kiki a’ társaságos életnek természetéhez ’s hajlandóságihoz mérsékleti örömeiben minél több részt vehessen. De ezeken kívül, mivel a’ tapasztalás azt bizonyítja, hogy más kiművelt nemzeteknél is, valami csak a’ maga nemében jeles és derék, többnyire egyesületektől véve eredetét, lehet reményleni, hogy ezen egyesületnek is a’ város’ lakosira kedvező hatása lesz, ’s nem csak a’ külső csínosodás’ előmozdításában fogja hasznos következésit kimutatni, hanem mind tudományos, mind kereskedési és gazdasági tekintetben olly dolgokat fog idővel létre hozni , mellyek nem csak ezen egy város’ hanem a’ haza’ közös javának is virágoztatására, jóltévő befolyással leendnek.“ Ezen kivonatból kitetszik a’ szép czél, mellyet a’ Debreczeniek elérni törekesznek, ’s örömmel tapasztalja minden buzgó hazafi, milly szép előmenettel haladnak nagyobb városink a’ nemzetisedés’ és lelki csinosulás’ pályáján. Vajha ritka ugyan , de annál szembetűnőbb egyes esetek meg ne keserítenék szivét a’ hazája’ előmentén örvendő hazafinak ; mert mit ér , hogy e’ napokban itt a’ fűszeresek’ tánczmulatságára meghívó czédulákat nem engedők németül kinyomtatni; ha a’ szomszéd Böszörményben, a’ legmagyarabb várasok’ egyikében, mint hallám, a’ nemzeti casino’ helyét német pótolja ki ! A’ felébb említett debreczeni casinónál egy részvénynek esztendei ára 12 pengőit. Első közönséges összejövetét f. h. 13-án tartotta. Holgr. A’ VERONAI AMPHITHEATRUM. (Utazási töredék I. H. után.) A’ veronai amphitheatrumról már sokan szólottak, van is ott hely a’ gondolkozásra, sőt nincs gondolat nevezetes falai’ körében el nem férhető. Egészen azon komoly , azon való stylusban van építve , mellynek szépsége a’ tökéletes szilárdság (Solidität) , és mint minden egyéb épitvénye a’ Rómaiaknak, azon szellemet fejezi ki, melly nem más , mint Rómának szelleme. És Róma ? Ki volna józan ’s annyira tudatlan, hogy e’ névnél szive titkon ne remegjen, ’s gondolatit legalább hagyománybeli borzalom ne fussa ált? Mi engem illet, megvallom: érzelmimben inkább szorongásra, mint örömre hajlék, ha meggondolom, hogy már már járkálni fognék az ős Róma’ földén. De hiszen az ős Róma meghalt! szeliditém aggodalmas lelkemet,’s imre örülhetsz, most szép tetemit minden veszély nélkül láthatni. De csak ismét azon feltorzongó meggondolás gyötre: ki tudja, hát ha mégis nem halt meg egészen, és csak tetteti magát, és most, most támad egyszerre fel! — rettenetes! — Meglátogatván az amphitheatrumot, épen comoediát játszanak benne, egy kis fa-bolt (bódé) vala t. i. közepében felállítva, ’s abban egy olasz bohózatot (Posse) adónak; a’ nézők pedig szabad ég alatt ültének részint kis székeken, részint a’ régi amphitheatrumnak magas kőpadlatin. Itt ültem én is tehát, nézve Brighella ’s Tartaglia (színjátszók) szemfényvesztésit; itt hol hajdan Rómafi ült ’s gladiatorit vagy állatharczokat szemlélé. Az ég fölöttem , a’ kék kristályfödél, még ugyanaz , melly hajdan volt. Az esti homály azonban szemlátomást szürkülni kezde , a’ csillagok előtünet.