Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-09-27 / 78. szám

időt vesztő keresésiben, mint a­ régibb nemzetek, mig végre érdekinket jobban m­egism­erően nem egy­más elleni hiú kis versenygésekben fogjuk erőnket eldarabolni , hanem kezet fogni ’s vállat vetni ott, hol józan, el nem fásult értelmünk egyesitend. Midőn 1767ben Angliában a’ csinált útnak a’ fővárosból az ország egy­éb részeibe is leendő kiter­jesztése volt vitatás alatt, a’ London szomszédságá­ban levő megyék kérelmet adtak be az ellen a’ par­­liamenthez, azt állítván, hogy a’távolabb eső megyék a’ munka ottani olcsóbbsága miatt termesztményeiket kisebb áron fognak Londonban eladhatni, mi által az ő jövedelmeik csökkennének és iparuk végromlásra jutandana. Szerencsére azonban ezen , egyes részek’ képzelt hasznát az egésznek haszna eb­be tevő el­lenzés sikeretlen maradott, és a’ kiterjedtebb átcsi­­nálás a’ London körüli megyéknek nem csak hogy a káros nem , sőt épen olly jótékony jön , mint a’ tá­­volabbiakra nézve; miután az e’ rendszabás követ­­kezésiben határtalanul gyarapodott fővárosban az ő saját termeszt­ményeik is sokkal jobb vásárra talál­tak , mint ha annak növekedése az említett javítás elmaradtával meggátoltatott volna. — ’S íme alig folyt egy embernyom le, hogy ez Angliában történt, hol most egy iskolás gyermek se merne többé ollyast állítni, a’ mit akkor meggondolva ’s írva kérni vak­ságukban egész megyék nem pirultak. — Minden nemzet némi időszakokon megy át, mellyek életko­rai ; és ha az emberiség történeteit mélyebben vizs­gáljuk , tagadhatlanul fogjuk látni, hogy az, mit ma mondanak köztünk sokan ’s a’mi ma történik gyak­ran nálunk, már másutt is mondatott, ’s meg is czá­­foltatott , már másutt is történt, és tán sokkal más következéseket szült, mint a’ millyektül némellyek tartottak. Az olvasás az, mi számos hasztalan’s idővesztő próbatételeknek legkönnyebben veheti elejét, és olly áldott találmány, melly által újabb nemzetek mind az­on tévedéseket elkerülhetik, mikbe régiebbek pél­da ’s kalauz híja miatt estek. Olvasás az, mi által szinte kiki rövid idő ale­tt sajátjává teheti, a’ mit egész nemzetek bölcsei számos­ évek lefolytéval kincseztek fel. — Ha Danánk elrendelése által csak annyi holmi és portéka venné hazánknak útját, ’s épen annyi találna kimenetelt, mint eddig a’ rossz utak ’s egyéb körülmények ezer nehézségei közt Fiumének, Zimonynak, Erdélynek; akkor igaz mind azon költségek , mellyek a’ Duna elrendelésére for­­dittatnak, hiábavalók, feleslegesek; és ekkép — úgy is szűk kincstáriakat kimerítvén — károsak lenné­nek. De mit mutat a’ tapasztalás mindenkor és min­denütt. Azt, hogy könnyített egybekötteté­sek által olly élet, olly elevenség támad, mirt­l előbb képzelet sem volt; ’s hogy végkép még az is, ki az előtt soha helyébül se mozdult és minden dolgait csak írással, vagy épen nem is vitte, útnak ered ’s az utánalátás hasznait tapasztalván tovább is mozog és forog. Mi­dőn néhány esztendő előtt megnyilt a­ rajnai jobb ’s kellemesb hajózás, alig járt ott tíz, tizenöt ezer utasnál több fel ’s alá egy évben. Tavai az utazók száma kilenczvenhat ezer vala és az idén előleges szá­molások szerint száz húsz ezer lesz. A’mi pedig leg­szebb , az , hogy valamint ezen mozgás a’ vízen an­nyira növekedett, épen olly arányban fejledezett az elevenebb lét a’ két parton is, vendégfogadók, rak­tárok, erőműgyárok készültek, ’s ott, hol ez előtt egy ember sem volt szükséges , most három négy is kell. Mind ez factum, mellyet tagadni nem lehet, ’a melly Francziaország, Britannia és Szövetséges Ame­rikában épen úgy mutatkozik; mert ugyanazon okok ugyanazon következéseket szülik mindenkor ’s min­denütt. Nálunk is tehát, ne kételkedjünk, könnyített összeköttetések éjjen úgy fogják emelni az ipart ’s kereskedést, mint másutt, és se Fiume , se Zimony, se Erdély nem fog károsodni a’ dunai folyamnak na­gyobb elevensége által, sőt legyen csak ezen a’ ter­mészettől alkotott fő hazai csatorna derekasan kifejt­ve, szintúgy fog életet ’s kiállító erőt az ország leg­távolabb részeibe is lövetni, valamint a’ ’szívnek egészségesb és szabadabb léte nem dermedést és ha­lált hanem épen ellenkezőt okoz a’ test minden egyéb ereiben. Mind azon fuvaros , hajóhúzó falusi korcs­­máros, ki most sínylődve él vagy is inkább csak luárul holnapra teng , emberhez illőbb életet fog él­hetni, jutalmasabban fizetett fáradozási után, ’s vala­mit agg korára is szerezhetni. Fog-e tehát tenni — még egyszer kérdem — a’ magyar nemzet, hazájának tetemes javításáért an­nyit, a’ mennyit Anglia nem magáért hanem egy tá­vol eső gyarmatáért tett , melly hihetőleg maholnap kicsik kezéből; fog-e annyit tenni, mint a’ szegény de lelkes Svéd nemzet mostoha fekvése és éghajlata mellett tett; fog-e, kérdem, annyit tenni végre és csak egyszer, mennyit az alig serdülő szövetséges Amerikának minden szegletiben már végbevitt az ott élő, aránylag olly kevés számú, szabad ember? — Hinni szeretem, hinni akarom “nemzeti díszéért, csak bírja tehetsége, senkit maga elibe lépni nem enge­dem! a’ Magyar.” De a’ mostan feltett czélnak eléré­sére koránsem kellenek milliók ; azt néhány száz ezer is végbeviheti, és még ennyinek szüksége sem tüsténti, minthogy a’ munkák, kivált a’ víziek, nem végeztethetnek rögtön. — Az idei víz állapotja, mint

Next