Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-11-19 / 93. szám
Magasságban történhetik ugyan már, azonban rendszerint a’ hegy’ lábához húzódik. — Néhány physikus, destiilatiós processusnak tulajdomta a’ források’ eredetét, ’s ők olly víztartókat képzelének magoknak a’ föld alatt, mellyeknek összekötésben kelle állniok a’ tengerrel. Ezek’ véleménye szerint a’ viz, földalatti melegség által gőz alakban emelkedik a’hegyek közt, sok repedésen ’s nyíláson keresztül, ’s minél magasbra jut, annál inkább meghűl, ’s így ismét csepegős folyó-vizzé (tropfbar flüssig) lesz , átszivárog a’ földön, ’s valahol kitör. Ezen érintett kigőzölgés által veszti el egyszersmind az sós álladékrészét. Dolomieu által tett vizsgálatok és tapasztalások szerint, néhány forrás a’ vulkánok’ közelében, valólag földalatti kigőzölgésnek köszöni létét, melly azonban nem elég ok arra, hogy mindenik hasonló származásúnak ítéltethessék. Állandóságra nézve , a’ források vagy tartósak, azaz: ollyanok, mellyek mindig majd csaknem egyenlő vízmennyiséggel bírnak; avagy időköziek (periodisch), mellyeknél a’ vízmennyiség változik. A’ forrás’ vize egészen sohasem tiszta, hanem inkább idegen felolvasztott részeket hord magával. Oka ennek az, mivel rokonsága van a’ víznek sok más anyaggal, ’s az külön földterületeken foly keresztűl, útjában különféle anyagot olvaszt fel, mellyeket ezen rétegek magokban foglalnak. Természetes tehát, hogy vize ezen forrásoknak, mellyek nevezetes magasságban veszik eredeteket, tisztább szokott lenni a mázukénál ; különösen kevés felolvasztott szénsavenyt (Kohlensäure) találhatni a’ forrás’vizében. Ez okozza, hogy azon viz, melly bizonyos ideig ki volt a’ levegőnek téve, íztelenné lesz, mivel az által elveszté a’ szénsavanyt. Nagyobb része a’ közönséges forrásoknak olly vizű , mellyben szénsavanyos mész, gipsz, és neutrális (közép) só van felolvasztva. Ha olly viz, melly sok meszes részt foglal magában, csöppenként esik le valahol, az ott lerakja a’ földes részeket. Ezen mód által lép életbe a’ földalatti üregekben mind azon mészteraeg, mellyeket cserpegőkő, vagy Stalaetit nevezett alatt ismerünk; ezen csepegőkövek* alkata igen különböző, azaz: névaellyek oszlopokat, mások golyókat ’s a’ t. képeznek. Ha a* forrás víz sok idegen, felolvasztott részt hord magával , azt akkor éretforrásnak nevezik; ha pedig egyszersmind az emberek* egészségire hasznosak, úgy azokat gyógyforrásoknak, vagy kutaknak szokás nevezni. Az utóbb érintett források közt következő 4 osztály érdemel főleg említést: 1.) a’savanyúvizek , savanyúkutak , ollyak t. i., mellyeknél uralkodó rész a’ szénsavany; 2.) a’ sósvizek, mellyeknél a’ külön savak praedominálnak, illyenek a’ keserű-vizek, az alkali vizek ’ga’t. 3.) az aczél- és vastartalmú vizek, mellyekben a’ vas, vagy inkább a’ vas-oxyd felolvasztva van a’ szénsavany által. Ha itt szénsavany az uralkodó rész, akkor ezen vizeket savanyu kutaknak nevezik ; 4.) kénkő-vizek, azaz: ollyanok, mellyek kénkő-vizanyag-gázt foglalnak magokban. Az ásványos (mineral) vizek közül soknak magasb temperaturája van, hogy sem az azokat környező athinosphaerának , ’s illy vizeket meleg forrásoknak neveznek, millyenek például a’ budai, badeni, egri, carlsbadi ’s a’ t. források. Azon meleg források közt, mellyek főleg nevezetre méltók, tartoznak: az islandi szökőkutak , ’s ezek közt különös említést érdemel az, melly délszaki Islandiában „Geyser“ név alatt ismeretes. Ezen forrás’ meleg vize 40 lábnyi magasságra száll,’s még följebb is ugrik; a’ nyílás’ átmérője, mellyen a’ viz kibuggyan, 19 lábat tesz. Vannak források, mellyek’ felületén tűzláng támadhat, ’s mellyeket ennélfogvást némellyek tűzfogó forrásoknak szoktak nevezni. E’ tüneményt több illynemü forrásnál a’ viz-anyag-gáz okozza; másoknál ismét naphta és kő olaj (petroleum) úszik a’ vizen. Vannak végre vizek , mellyek olly sok földet és sós anyagot foglalnak magokban , hogy ha egy ideig valamelly test beléjök utaztatik, az kemény kéreggel hunatik körül, melly testeket aztán kérgületeknek (incrustate) neveznek, magát a’ processust pedig kérgesülésnek (incrustatio). Ha több forrásvíz egyesül , ez által patak támad, több patakból folyóvíz, ’s végre több folyóvízből nagy folyóvíz, vagy folyam. Van számos patak ’s folyóvíz, mellyek egyenesen esővíz, vagy felolvadt hó által erednek. Tökéletes meghatározásul, mit kelljen t. i. patak, folyóvíz és folyam alatt érteni, következőt vehetni fel: azon lefutó vizet, melly hajót hordozni nem képes, paitaknak, melly már kisebb rendű hajókat megbír, folyóvíznek; ’s melly végre nagy hajókat hord, fo-lyamnak nevezik. Mások azonban „folyam“ nevezetet csupán azon folyóvizeknek adnak, mellyek egyene ’sen a’ tengerbe ömlenek; mások ismét csak azon folyóvizeknek, mellyek eredetüktől kezdve egész kiömlésükig ugyanazon nevezetet megtartják. — Legnagyobb folyóvizek’ számába tartoznak az amerikaiak. A’ de la Plata folyam’ szélessége például a* torkolatnál 23 geographiai mérföld. A’ Maranhoo, ▼. Amazonfolyam 700 mérföldnél is többet általfut, ’■ szélessége a’ torkolatnál 15 mérföld. Ezen most nevezett két folyam déli Amerikában van. Legnagyobb folyamok Európában: a* Volga, Duna és Rajna. A’ legszélesbek közé számlálhatni a’ Tigrist, Indust, Dunát ’s a’ t. — Mint növelhetni valamelly folyó tíz’ sebességét, ha annak csatornája keskenyebbre !