Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-11-19 / 93. szám

Magasságban történhetik ugyan már, azonban rend­szerint a’ hegy’ lábához húzódik. — Néhány physi­­kus, destiilatiós processusnak tulajdom­ta a’ források’ eredetét, ’s ők olly víztartókat képzelének magok­nak a’ föld alatt, mellyeknek összekötésben kelle áll­niok a’ tengerrel. Ezek’ véleménye szerint a’ viz, föld­alatti melegség által gőz­ alakban emelkedik a’hegyek közt, sok repedésen ’s nyíláson keresztül, ’s minél magasbra jut, annál inkább meghűl, ’s így ismét csepegős folyó-vizzé (tropfbar flüssig) lesz , á­tszivá­­rog a’ földön, ’s valahol kitör. Ezen érintett kigő­zölgés által veszti­ el egyszersmind az sós álladék­­részét. Dolomieu által tett vizsgálatok és tapasztalá­sok szerint, néhány forrás a’ vulkánok’ közelében, valólag földalatti kigőzölgésnek köszöni létét, melly azonban nem elég ok arra, hogy mindenik hasonló származásúnak ítéltethessék. Állandóságra nézve , a’ források vagy tartósak, azaz: ollyanok, mellyek mindig majd csaknem egyenlő vízmennyiséggel bírnak; avagy időköziek (periodisch), mellyeknél a’ vízmennyiség változik. A’ forrás’ vize egészen sohasem tiszta, hanem in­kább idegen felolvasztott részeket hord magával. Oka ennek az, mivel rokonsága van a’ víznek sok más anyaggal, ’s az külön földterületeken foly keresztű­l, útjában különféle anyagot olvaszt­ fel, mellyeket ezen rétegek magokban foglalnak. Természetes te­hát, hogy vize ezen forrásoknak, mellyek nevezetes magasságban veszik eredeteket, tisztább szokott lenni a mázukénál ; különösen kevés felolvasztott szénsa­­venyt (Kohlensäure) találhatni a’ forrás’vizében. Ez okozza, hogy azon viz, melly bizonyos ideig ki volt a’ levegőnek téve, íztelenné lesz, mivel az által elveszté a’ szénsavanyt.­­ Nagyobb része a’ közön­séges forrásoknak olly vizű , mellyben szénsavanyos mész, gipsz, és neutrális (közép) só van felolvasztva. Ha olly viz, melly sok meszes részt foglal magában, csöppenként esik­ le valahol, az ott lerakja a’ földes részeket. Ezen mód által lép életbe a’ földalatti üre­gekben mind azon mészteraeg, mellyeket cserpegőkő, vagy Stalaetit nevezett alatt ismerünk; ezen csepe­gőkövek* alkata igen különböző, azaz: névaellyek oszlopokat, mások golyókat ’s a’ t. képeznek. Ha a* forrás víz sok idegen, felolvasztott részt hord ma­gával , azt akkor éretforrásnak nevezik; ha pedig egyszersmind az emberek* egészségire hasznosak, úgy azokat gyógyforrásoknak, vagy kutaknak szokás ne­vezni. Az utóbb érintett források közt következő 4 osztály érdemel főleg említést: 1.) a’savanyúvizek , savanyúkutak , ollyak t. i., mellyeknél uralkodó rész a’ szénsavany; 2.) a’ sósvizek, mellyeknél a’ külön savak praedominálnak, illyenek a’ keserű-vizek, az alkali vizek ’ga’t. 3.) az aczél- és vastartalmú vizek, mellyekben a’ vas, vagy inkább a’ vas-oxyd felol­vasztva van a’ szénsavany által. Ha itt szénsavany az uralkodó rész, akkor ezen vizeket savanyu kutak­nak nevezik ; 4.) kénkő-vizek, azaz: ollyanok, mel­­­­lyek kénkő-vizanyag-gázt foglalnak magokban. Az ásványos (mineral) vizek közül soknak magasb tem­peraturája van, hogy sem az azokat környező athinosphaerának , ’s illy vizeket meleg forrásoknak neveznek, millyenek például a’ budai, badeni, eg­ri, carlsbadi ’s a’ t. források. Azon meleg források közt, mellyek főleg nevezetre méltók, tartoznak: az islandi szökőkutak , ’s ezek közt különös emlí­tést érdemel az, melly délszaki Islandiában „Gey­ser“ név alatt ismeretes. Ezen forrás’ meleg vize 40 lábnyi magasságra száll,’s még följebb is ugrik; a’ nyílás’ átmérője, mellyen a’ viz kibuggyan, 19 lábat tesz. Vannak források, mellyek’ felületén tűzláng támadhat, ’s mellyeket ennélfogvást némellyek tűz­­fogó forrásoknak szoktak nevezni. E’ tüneményt több illynemü forrásnál a’ viz-anyag-gáz okozza; mások­nál ismét naphta és kő­ olaj (petroleum) úszik a’ vi­zen. Vannak végre vizek , mellyek olly sok földet és sós anyagot foglalnak magokban , hogy ha egy ideig valamelly test beléjök utaztatik, az kemény kéreg­gel hunatik­ körül, melly testeket aztán kérgületeknek (incrustate) neveznek, magát a’ processust pedig kérgesülésnek (incrustatio). Ha több forrásvíz egye­sül , ez által patak támad, több patakból folyóvíz, ’s végre több folyóvízből nagy folyóvíz, vagy folyam. Van számos patak ’s folyóvíz, mellyek egyenesen esővíz, vagy felolvadt hó által erednek. Tökéletes­ meghatározásul, mit kelljen t. i. patak, folyóvíz és folyam alatt érteni, következőt vehetni­ fel: azon lefutó vizet, melly hajót hordozni nem képes, pa­­i­taknak, melly már kisebb rendű hajókat megbír, folyóvíznek; ’s melly végre nagy hajókat hord, fo-­­­lyamnak nevezik. Mások azonban „folyam“ nevezetet­­ csupán azon folyóvizeknek adnak, mellyek egyene­ ’­sen a’ tengerbe öm­lenek; mások ismét csak azon folyóvizeknek, mellyek eredetüktől kezdve egész kiömlésükig ugyanazon nevezetet megtartják. —­­ Legnagyobb folyóvizek’ számába tartoznak az ame­rikaiak. A’ de la Plata folyam’ szélessége például a* torkolatnál 23 geographiai mérföld. A’ Maranhoo, ▼. Amazonfolyam 700 mérföldnél is többet általfut, ’■ szélessége a’ torkolatnál 15 mérföld. Ezen most ne­vezett két folyam déli Amerikában van. Legnagyobb folyamok Európában: a* Volga, Duna és Rajna. A’ legszélesbek közé számlálhatni a’ Tigrist, Indust, Dunát ’s a’ t. — Mint növelhetni valamelly folyó­­­ tíz’ sebességét, ha annak csatornája keskenyebbre !

Next