Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-09-27 / 78. szám
Pest, September’ 27dikén 1831. TÁRSALK NÉHÁNY SZÓ A’ D I' N A - N J Ó Z A S KÖRŰI.. (Fűlytatás, lá»sd a' Tá«'ssil i du Ullik számát.] V. Gr sori. tépr. 7. 1834. A* llideau canalis ára, mint a* Társalkodó 77ik számában érintem , szinte tíz millió , a' Cothaié pedig tizenhat millió pengő forintnál több volt. Az elsőnek némi kis kereskedés mellett, melly a költségnek fel-percent kamatját sem teríti meg, legfőbb czélja és haszna háború esetére van számítva , nehogy a’ közösülés igen közel legyen az egyesült Országok határihoz, a’ mit mappábul kiki magának jobban magyarázhat; valamint a’ Gotha canalis hasznát is , melly által megint egy nagy kerülőnek rövidebbre vágása eszközöltetett; kamatról ez utolsónál most még szó sincs, mert alig hiszem, hogy keresménye kipótolná a’ fentartási költségeket. Már most kérdem: “valljon Dunánk elrendelése a’ két említett haszonnál nem hozna e honunkra nagyobb áldást?” — ’S itt ágaznak el a’ vélekedések! Ezen oláh-illyi határezred körében, hol a’ Duna folytában az előtt a’ partokon nemcsak menni nem, hanem sok helyen még mászni sem lehetett, ’s élet ’s kereskedés helyett csak az oláh furuglya bus zengési, vagy a’ tulpartinak rabszolga-éneki hallatának , számos okoskodóval találkoztam, ki az , itteni könnyebb közösülés megnyitására kezdett munkálódások hasznát átlátni semmi módon nem tudta. De még magában a’ csendes és némileg elhagyatott (desélált) Orsovában is hány van , ki nem gondolhatja el , mikép nyerhetne a’ hely ’s vidék, ha könnyebbítetnék a’ dunai és parti közösülés. — De csodálkozhatunk e illyes elfogultságokon e’ bérezek közt, a’ török tőszomszédságában, hová az igen is meleg napon kivül, melly inkább alvásra mint ébredt létre készt, semmi világ, ‘s a’ civilisationak csak olly ritka szikrája hrt ? csodálkozhatunk e itt, ha minden könnyűség mellett: “olvasás, gondolkodás, ideák kicserélése ’s utazás által a’ dolgok valódi milétére is valamivel helyesebb képzeteket szerezhetni”, még országos embereink közt is annyit tapasztalunk a‘ tudatlanság illy nyomorult békéji közt rabszolgáskodni ? — Itt, hol az egész helyben alig van több , mint három négy pár rossz hámos ló, sokan félnek, hogy majd a’ jobb part-útak ’s a’ gőzhajók megrontják (!) a’ helyet; többen továbbá igy okoskodnak: “A’ kereskedés , melly eddig Karansebesnek , Lugosnak, Szegednek ment innen ’s Oláhországom! Pestre, ezentúl Moldovának , Zimonynak veendi útját, az előbb említett helyek nagy kárára.” Másutt pedig, hol egy egy urnak is több mint tizenkét pár lova van, így szólnak: “Megromlanak a’ posták, korcsmárosok, fuvarosok, ’s mi a’ nyereség? hogy a’ mi eddig Triestnek, Fiumenek, Verestoronynak ‘s a’ t. ment, most Orsovának fog menni ?“ Már ha illy ideák uralkodnak , akkor lehetetlen nagyobb tárgyakat kivíni, mellyekhez nemzeti egyezség és összetartás kell. Mert miért részesüljön valaki a’ legkisebb teher viselésében is szívesen, ha ő az, úgy szólván, saját pénzéért felállítandó intézetnek csak káros következését látja, vagy ha azt nejzi is, legalább azt hiszi, hogy a’ dolog, velejére nézve megmarad és csak formájában változik? ’S ím ez oka — ’s itt figyelemért esedezem — miért látjuk csak civilisált nemzetek közt annyiaknak egy egy tárgyhoz járulását, melly erőnek maga a’ természet is hódol; fejletleneknél pedig azon örök viszálkodásokat, mellyeknek következménye “Semmi.” Minden czél elérésére az igazi ’s legczélirányosb ul csak egy, a’ kerülő 's félre vezető utak ellenben számnélkűliek. Minél több tehát valahol a’ műveltség ‘s minél érettebb a’ minden nyerseségeiből kifejlett értelem, annál nagyobb szám fog találkozni azon utakon, mellyek a’ czélokhoz vezetnek és a’ diadal bizonyos vagy legalább hihetőbb; midőn ott, hol tudatlanság karöltve megy az elfogultság és előítélet számtalan ivadékaival, a’ nagyobb rész a’ többiektűl elszakítva egyedül jár ’s csak kevesen állnak a' czélra vezető úton, miért is a’ diadalom nem hihető, sőt lehetetlen! Együtt munkálódásra csak zsarnoki erő vagy egészséges köz értelem bírhat. ’S ekkép vagy ezentúl is parlagon fog maradni anyaföldünk minden olly munkásul , melly a’ “Nemzeti” nevet megérdemtené; vagy kiss erő fog honi mechanikánk jobb elrendelésére egyesítni ; vagy köz értelmesség szülte honszeretet emelend ráinkét technikai tekintetben is azon nemzetek sorába , mellyek az egész emberiség hasznára és díszére léteznek. — Én ez utolsót reménytem ; mert meg fogja a’ nagyobb résszel ismertetni az idő és egy kis olvasás , milly haszna lenne Dunánk szabályozásának és általjában “jobb közösűlésinknek” ritkulni fognak nálunk is mind azon szűkkeblű félszeg nézetek , mellyek szerint a’ szegény hajfodrászok fentartása miatt még most is hajport viselnénk, hidat se mernénk építni, nehogy a’koulpos kenyerét veszítse "s a t.. "s mert bizonyosan mi is átesendünk az igazságnak mind azon hasztalan