Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-08-01 / 61. szám
TÁRSALKODÓ. Pest, augusztus’ ijen HALÁLOM. Merre a’ Szamos zuhogva illatár között omol Szebb vidékek’, szebb virányok. Boldogító tájból: Ott merengnek üdvet esdve, Szebb világi kéjt esengve A’ leányka’ karjain Messze, messze vágyaim. — Ott, de hűtlen lánykakeblen Árva mennyem, nem felém, Romba dűlt szép létem5 álmin Szállt öröklő éj felém, — És az éj fölött a’ szellő5 Csókja közt emlényke kék nő, Mellyre lágy sóhaj vonul, Mint szél, lányka5 ajkkul. M. UTAZÁS PÓLÁBA. Kettőt ütött június* 17én viradóra a* magányosan álló káptalan-toronyban, *s a’ mintegy hatvan személynyi válogatott társaság a’ gőzhajón volt, várakozva az indulásra, melly pontban ez órára vala határozva, a’ fiumei kikötőbül Pólába.— „Gőzhajónk—kérded nyájas olvasó meglepetve — minő gőzhajón, Fiúméból Pólába?“ — igen, gőzhajón *s pedig „Maria Luigia“ nevet viselőn. — Báró Testa, kinek eszébejutott barátját Zágrábhoz közel fekvő jószágán, meglátogatni, kényelmesen kivánván utazni, saját gőzösén, melly tulajdonkép a’ Pó vizére van szánva, Velenczéből folyó hónap’ 15én, estve mintegy nyolcz óratájban , kikötőnkbe érkezett; 's mig innen útját szárazon tovább folytatván, hozzánk ismét megérkezendik, megengedd gőzöse’kapitányának, hogy vendégei akadván, a’közelebb fekvő helyekre kirándulhasson. Használni akarván ezen jó s nálunk ritka alkalmat gróf A* és szeretetreméltó nője, kik, mint hiszem, Pólát még nem látak, bérbe vevék a gőzöst, ’s hogy utjok kellemesebb’s mulatságosabb legyen — de általában ismert szivességükből is, — a’ szép útra többeket meghint kegyeskedtek, úgy hogy, mint felebb is érintem, az utazó-társaság valóban számos lett. Egy negyed múlt kettő után, ’s mi indulánk. __ Többen lévén közöttünk a’ szép nemből is, kik még tengeren soha sem utaztak, könnyű képzelni, miként dobogott némellyiknél a gondosan elfödött bal mellecske? Kiérvén a’ kikötőbül, robogni kezdenek a' gépelyek, ’s néhány perez után hallottuk, mint törék a’ sebesenforgó kerekek gyöngyfejérre öblünknek csendes kék vizeit. Általános mozgást lehetett most észrevenni, ’s nemcsak ott, hol a’gőzteremtők tüzelének, hanem a’ hajó’ fedezetén is, és különösen a tat alatti szobácskában, hová több hölgyünk lesietett, a’ hijába reménylett éji nyugalmat s szendergést keresendő. Mi férfiak majd mindnyájan a fedezeten maradánk ’s mohón nyeltük az éji fris levegőt, melly, minél tovább jutánk a’száraztól, annál hüvesebb jön. Az éj sötét volt. Nyugatra s éjszakkeletre komor fellegek bobták el az eget, mellyek közül nemsokára széleiket arannyal prémezve, bajosan pillantgatott ki a’ félhold, melly ollykor teljesen kitűnvén, tiszta fényével szép nappalt s ennélfogva kedvezőt ígért az utazó seregnek. Hátunk mögött, a’ mintegy sűrű gőzben borongó magyar tengerpartokról, szomorún csillámlott felénk a’ fiumei kikötő mellett még pislogó lámpák fénye; előttünk Cherso, előbb Crepsa név alatt ismeretes, sziget emelkedik ki homályosan a’ sokszor olly rettenetes, de most ujoncz utazóit békén ’s szelíden fogadó Adriából; balra Veglia szigete, ’s ezen felül a’ segniai hegyek; jobbról Istria’ kopár bérczeinek legmagasbika, a’méltóságos Monte maggiore, állottak villámot hordó nehéz felhőkként a’felettünk tisztább égbolt alatt.— Már másfél óráig haladunk, és Fiumétól mintegy 12 tengermérföldnyire, de annál közelebb valónk Chersonak éjszaki partjaihoz. — Köz élet uralkodott a' gőzösön ; a’ födözeten maradt hölgyek is vígan enyelgének még most, nem sejtve a’ tenger’ ingása által *) belsejükben támadandó változást. A’ hold komor fátyolaiból, mellyek a’ kelő nap’ 1835. *) A’ tengeri nyavalyát, nem kétlem, fogják ismerni olvasóim , ha azt világosabban nem fejezem is ki. Soknál igen veszedelmes, és vannak, kik miatta tengeri utazásra teljesen alkalmatlanok. Általában a’ gyengébb gyomrunknak nem tanácsos, hosszabb tengeri útra indulni. Azonban tán megütközik valaki abban, hogy én e5 nyavalyát tenger ingás5 sikerének tulajdonítom, és nem inkább azon sós részecskékkel terhelt levegőnek, mellyet a hajón utazók beszínak ? Én nem tagadom , hogy ezen levegőnek nagy befolyása lehet, vagy van is az utazók belsejére, de tapasztalásból mondhatom, hogy a5 tengeri nyavalyát némellyek még akkor sem kerülik el, midőn szorosan a5 part mellett hajókáznak,—’s még is, mihelyt szárazra lépnek, az teljesen megszűnik; pedig ha csupán a5 tengeri jég okozná, nem fogna úgy történni._Egyébiránt mi hatvanan voltunk, és 9 óráig tartó utunkban csak öten látták Leokadint, s émelygést legfölebb ha tíz tapasztalt, én ez 15 között nem valók.