Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-11-19 / 93. szám

03. szám. Pest, november’ 19. TÁRSALKODÓ. RÁBAKÖZI OLVASÓ TÁRSASÁG. Nagy elme-szülte nagy tettek világ’ kezdete óta mindig meszszehatók valónak, áldást hintőleg árad­­ván­ el azok egyes kisebb társaságokra , nemzetekre , országokra,sőt világrészekre is; ’se’ tapasztalás’ több óriási példájával tömvék a’ világ’ történetei. Báj ere­jű védangyalúl tönt­ fel hazánkban ama’ dicső hazafi, kinek nevét buzgó elragadtatás nélkül neveznünk so­hasem lehet, ’s ki úgy kivítta nevét a’ világ’ nagy ember­­tömegéből, hogy ha más világrészből írnának hoz­zá levelet , mint egykor a’ jeles Blumenbachhoz, őt is könnyen meg fogná találni illy czímű levél: „Gróf Széchenyi Istvánnak — Európában.“ Gyerme­kek is tudják már nevét; tudják mindenek, honnét hova emelte ’s emelendi még hazánkat. Neki há­lálja létét az olly nagy idő óta siker nélkül penge­tett magyar academia, állattenyésztő társaság ’s a’ pesti nemzeti casino, mint nemzet’ ’s haza’ örök díszei ’s boldogító intézetei. Neki hálálja szabad fo­lyását és gőzöseit hazánk’ Themzéje a’ Duna,’s mi­atta keverednek büszkén vizei is a’ tova tengerek’ hullámival. A’ szó’ tágas és szoros értelmében ő tö­­ré­ meg a’magyar nemzetiség’ eléhaladását olly rég­óta gátló Vaskaput. Oh! vajha lenne fénykoszorúz­­ta becses élete előtt az ég h­atalma olly vaskapu, mel­lyen a’ halál őhozzá még sokáig be ne törhetne! A’ pesti casino’ példájára született hazánkban eddig olly sok olvasó-egyesület, mellyeknek azelőtt hirök sem volt. Rábaközben, kivált Szilsárkányban’s kör­nyékén nagyszámú lévén az úri-rend, szereti a’tár­­salkodást ’s gyönyörködik a’ jó könyvek’ olvasásá­ban is. Illy szellemű urak között nem vala nehéz egy illy — falun egyébiránt több bajjal párosult — in­tézetet alapítani és létesíteni. Minthogy pedig itt hely­ségünkben az úri rendnek zavart nem ismerő szép egyetértése például szolgálhat minden más helység­beli közbirtokosoknak , megegyeztünk rokon öröm­mel egy kebelünkben felállítatandó olvasó-társaság’ tervében; felszólítottuk szomszéd falukbeli honfitár­­sunkat is, olly sikerrel, hogy nemsokára ötvenre ment az összes részvényesek’ száma, jelenleg pe­dig már nyolc­vant meghalad. Hogy van több jeles magyar író és könyv hazánkban, ez mind nagyon szép és örvendetes; de örvendetes e mellett az is, hogy sűrűn keletkeznek hazánkban illy olvasó - tár­saságok , mellyek mind a’ hazai hírlapok szerkesz­tőinek, mind folyóiratunk’ kiadóinak, mind az írók­nak szép reményt nyújtanak. Rábaközi olvasó-egye­sületünk, azonkívül hogy minden hazai folyóiratot járat, a’ magyar literatura’ jelesb termékeit jobba­dán mind m­egszerzé már most könyvtárába. E’ tár­saság’ nagyérdemű elnöke Hőgyészy Pál első alis­pán; titoknoka Kiss Sámuel; könyvtárnokai: Argay István helybeli plébános, és Csupor Gábor járás­beli eskütt. Ugyanezen clv. társaságnak az idei, Jaug. 17- ikén tartott második nagygyűlésében azon forró köz óhajtás újítaték­ meg, hogy méltóságos Sárvári Felső-Vidéki Széchenyi István grófot, mint megyénk­­belit, ’s így szorosb értelemben földinket, társasá­gunk’tiszteletbeli tagjául kinevezvén, ennek elfoga­dására a’ tisztelt gróf kéretnék­­ meg, mire nézve u­­tasitás adaték a’ titoknoknak, hogy ez iránt a’ méltó­ságos Grófhoz, a’ társaság’ nevében írna.Ennek kö­vetkezésében Nemes-Apáthi Kiss Sámuel ev. prédi­kátor és Soprony megyei táblabiró , mint az inté­zet’ titoknoka, a’ tisztelve czímzett grófot meg is hivá, mellyre ez jön a’ válasz: „Tekintetes úr, igen tisztelt Hazámfia! Becses sorait, mellyeket ön mint rábaközi Olvasó Társaság’ titoknoka idézett hoz­zám, igen nagy és mélyen érzett gyönyörrel vettem. Édes tapasztalnom, milly gyakorlatilag fogták egy­­általjában honunkban fel, a’ Casinoknak — társasá­gi egyesületeknek lelkét, szellemét, hogy t.i.azok­nak végezeljok nem henyeség, pipázás és semmit­­semtevés, mint eleinte sokan gondolák, vagy épen “veszélyt szülő sötét czimborázás”; de azon egy kis axiómának nagyobb fényre hozása, melly szerint “egykét halandó, bár milly derék velejü, pénzes’s hosszú czímü lenne is, mindig csak felette pöttön tehetségben mutatkozik”; az egy soron álló, kezet fogó, együtt munkáló “Nagyszám” ellenben olly ó­­riási hatalomnak, melly elvégre sikeres ellensze­güléstől nem tarthat. Nagyobbitá e’ kellemes érze­temet Önnek szíves levele, azért, mert általa tud­tomra esett, milly közel felledezik lakházamhoz olly egyesület, melly mindenek felett az emberiség’ el­­meszüleményiben keresi időtöltését ’s élete’ kalau­zát. Csak egyben érzem, ha megváltani merem — becses sorai által, némilegi megrövidítésemet, hogy t. i. közel ezenkhez, olly diszes és czélirányos tár­saságnál, mellynek kellemiben nemcsak becsület­­be tettleg is vehetnék részt, csupán tiszteleti tag­­jáúl fogadtatám­ el. Ha nem volnék Soprony várme­gyei lakos, vagy Szil-Sárkány nem létezne e’ me­­gyében, igen különben állna a’ dolog,’s csekély szó­

Next