Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-12-03 / 97. szám

97. szám. 1936. Pent, december’ 3. társalkodó. A’ JELENKORI TÁRSALKODÁS világárul. I. MAGYAR JÁTÉKSZÍN. Míg te, nyájas Olvasóm, kun társalkodói a’ nagy világgal,addig én negyedfél évig hon mövészkedtem. De a’ művészkedésből nálunk általában kevés a’ kilátás, ’s a’ hon-művészkedésbűl még sokkal kevesebb, kivált, ha ez nem terjed tovább a’ divatkép-gyártásnál. Egészséges nézetek, egy adag elmésség,’s könnyű, fesztelen előadó tehetség, úgy hallám, mindig renomme-ot szerezhet az embernek a’ társalkodásban , ’s im lásd! én meg akarom magamat kísérteni, valljon bírok-é ezen tulajdonokkal , é s ha kimélő ítéleted csak egyikével is bírónak vall, zugba vetem a’ hon művészkedést, ki állok a’ nagy világba, ’s társalkodód leszek. — Kegyed, nyájas kisasszonykám, ide öl e’ pamlagra; a’ nagyságos asszony szives lesz e’zsámolyos karszékbe dűlni; a’ méksás báróné velem szemközt telepszik; Kegyetek pedig, uraim, tekintetesek és nemtekintetesek, nagyságosak és nem nagyok oda, hol legkényelmesebben lábalhatják lábaikat, hasmét legjobban szemüvegelhetik társaságunkat. És te?__ te, hová alendsz, nyájas Olvasóm ! kérlek ülj a’hova tetszik, csak füleidre ne! mert fontos a’ beszéd, mellyet tartandok. A’ beszéd pedig, mellyel mulattatni akarlak, nem egyéb, mint a’ magyar játékszínről egy kora beszéd , melly jelenben tartatik a’ jövendő’ számára. A’ magyar játékszínről, t. i. arról, melly a’ Kerepesi úton építi, már sokan szólottak, többen vitáztak és legtöbben hallgattak; de el is regélték, le is rajzolták, föl is építették már... mit lehetne tehát még róla mondani ?... megengedi , lehet! mi már mindenről szóltunk, regéltünk és rajzoltunk , csak a’ dolog’ velejéről nem, azaz fejéről. — Nekem — nyájas Kisasszonykám, — oh nekem a’ játékszín’ igazgatásáról szép reményim vannak,’s e’ szép reményeket, — tekintetes uraim, — mind, mind valóvá változtatnám, ha rajtam állna; de én rajtam — méksás asszonyom — semmi sem áll; vagy tulajdonképen én állok semmin — nyájas Olvasóm — midőn reményim’ alapján állok; mert az én reményeim’ alapja egyesség.’s azt mondják: az aloe minden száz évben egyszer virágzik. Sokan, itt Pesten, azt hiszik , hogy a’ játékszín’ fejévé ugyanazon egy egész fejgrouppe-ot kellene tenni, mert több szem többet lát; mások más véleményben vannak,’s ezek azt akarnák, hogy csak egy, még pedig magányos fejet kellene neki adni, mert a’mennyi fej, annyi az értelem, mondják; egy harmadik osztály pedig szinte arra látszik törekedni, mire hajdan a’ romai nép a’ szent hegyen ,’s a’ fej’ hasztalanságát iparkodik megmutatni, holott nem mutat egyebet meg, mint fejetlen hasasságát. Én részemről, nyájas Hallgatóim, ha csekély véleményemet fel szabad hoznom, azt tartom, hogy lakatos csinál legjobb kulcsot, csiszár legjobb kardot, pap legjobb predikátziót, midőn ellenben csiszártól kulcsot, paptól kardot, lakatostul predikátziót ezélirányosan nem kívánhatunk. Tehát — tehát ha némellyek a’ játékszínt fölépítették, más némellyek igazgatandják; az „építették“ pedig múlt időben van: én építettem, te építetted, ő építette, mi építettük, ti építettétek, ők építették; az igazgatandjuk pedig a’ jövendőmódban van ’s igy hajlíttatik, mi igazgatandjuk, ’s a’ t.’ De ki lesz tehát köztünk bíró? —Egyet mondok ’s kettő lesz belőle; az épület jövő ősznél előbb nehezen készől el, ’s igy a’ fej-fölállításig egy tél, tavasz és nyár van még okoskodásokra. Három évnegyed alatt pedig sokat lehet okoskodni, sőt van példa — noha nem igen gyakori — hogy ennyi idő alatt meg is okosodhatni. De ez nem ide tartozik; itt csak az okoskodásról szólok.Okoskodni pedig az előttem feltárt lexicon szerint annyit tesz, mint valamelly tárgyat sokszor és minden oldalról megforgatni , olly formán, mint nyárson a’ kacsát, kifőzni, kisütni, ’s akkor az embernek pecsenyéje mellett még zsiradékja is marad. A’ ki pedig a’ pecsenyét meg nem forgatja, az egyik oldalát megégeti, a’ másikat nyersen hagyja. Egy tél, tavasz és nyár! mennyi idő! ’s nem volna e furcsa, hogy egy tél, tavasz, nyár alatt egy épületet fel tudtunk állítani,’s egy tél, tavasz és nyár alatt egy nem-épületet ne tudnánk felokoskodni? Meg vannak pedig ezen okoskodásra híva minden egyes és minden testület a’ testvér-hazában; a’ gyűlés’ helyét kinek kinek fejében legczélirányosb leszen tartani; a’ végzeményeket minden honi hírlapunk örömmel közlendi. És a’ voksokat a’ közvélemény itélendi el, és Pesten mához esztendőre színházunk is leszen és játékszínünk is, az egyik épu-