Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-10-18 / 83. szám

telezem. Költ Tolnán 1837. eszt. oct. 7én. Tolnai gr. Festetics Leo m.k. Szentkirályi Móricz m.k.“ Az adománylevélnek egyik mása a’ törvényes bizonyságnak mint tek. és Tolna vármegye’ Karai­nak’s Rendeinek beadatandó, másika pedig az egye­­sűleti levéltárnak adatok­ által. — Ezt követé az a­­dománytevő Gróf’ lelkes beszéde, mellyben örö­mét jelenté a’ nemzetisedésnek ’s hazának szolgál­­tatásán, ’s amaz óhajtatát, vajha minden egyes polgár maga körében, illőleg egész erejét a’ szellemi ’s anyagi közjólét’ eszközlésére fordítsa. — Továb­bá az ujban felállított képező­d­és mellé kapcsolt példány-óvóintézet, mellyben a’ növendék védtani­­tók tettleges oktatást veendenek, egy helybeli al­­választottságnak, gazdasági ’s nevelési osztályára bizalék, melly választottságnak különösen szivére köttetik a’ lelkes, szorgalmas ’s buzgó felvigyázás ; szeresse a’kisdedeket, szeresse a’dolgot magát, mert valamint szeretet nélkül a’ szeretet’ magva megfúl, úgy ellenben az is bizonyos, hogy ha egy részrül a’ helybeli választmány’ buzgóságának fogja a’ haza köszönhetni a’ képező intézet’ szerencsés sikerét, ’s minden gyümölcseinek édes tökéletes­ségre való érését, más részről, mit ugyan re­ményleni sem szabad , elfajulása’ esetében a’ fele­let’ terhe is a’ haza előtt a’ közvetlen felvigyázókra fog háromlani. ’S így íme a’ haza’ hasznára az Egyesület e­­lég akadályokon áttörve megnyitotta a’ képező-in­­tézetet, mellyben jelenleg három védnövendék ké­­peztetik , állítandó kisdedóvó - intézetekben siker­rel munkálkodható oktatóvá. Legyen szabad re­ménylen­, hogy ezek’ száma a’ majdan mutatkozó kivánatokhoz ’s az Egyesület’ pénztárához képest időnkint szaporodni fog. Óhajtanivaló nincs egyéb, minthogy az Egyesületben aláíró hazafiaknak szá­ma minél inkább szaporodjék, ’s igy biztosittassék azon boldogító remény, hogy hazánkban a’ kisded­óvó intézetek, mellyekben jámborság, szelídség, erényesség, közbizodalom, munkásság, rend-’s tisz­taság-szeretet táplálja a’ gyenge sziveket, ’s a’für­­ge kis népből egy rendes, szorgalmas, erényes ’s egyetértő boldog népet képez, terjedjenek, gyara­podjanak, mellyekben olly polgárok növekedjenek, kik saját rendeltetési ’s munkálkodási körükből sem haszonlesés, sem más nyugtalanok’ izgatása, sem elcsüggedés, sem el nem érhető óhajtalak’ csik­­landó ösztönei által ki ne ragadtassanak; kik egyes czélokra, a’ közjónak, közboldogságnak általányos czéljára egyesülőkre, minél nagyobb szorgalommal ’s lélekismeretességgel munkálkodjanak;kiket a’ köz­szeretetnek kapcsa szorítson erős egészszé ; kik az erkölcs és vallás’ bátorító palládiuma alatt a’ földi­ lét’ bajait erősen — a’ jövendőnek megnyugtató remé­nyeitől áthatva — tűrni, jobb oldalát pedig mér­­séklett józansággal éldelni tudják. Tolnán October ván 1837. Wargha István tolnai képző­-intexet’ igazgatója. NEVELÉS’ ÜGYÉBEN. (Vége.) Ítéletem szerint az iskolaházakat olly kitűnő alakba kellene helyezni, hogy azok már külső te­kintetükre is ingerlenék mind a’ szülőket, mind a’ gyermekeket; a’ tanítói díjt olly becses értékben kellene kimérni, melly elég inditóokokat ’s in­gert adna a’ legtanultabb embernek is, az e’ czél­­ra szükséges fogások’ ’s tulajdonok’ megszerzésé­re ; ki kétségkívül nem csupán szükségi szorúlt­­ságból, hanem a’ hivatalnak jól ellátott állásiból, ’s a’ czél’ méltóságából indítatnék az ide kivánta­­tó tökélyek’ megszerzésére; ’s ez nagy ok ’s al­kalom volna arra is, hogy számos ifjú, kik most a’ keveset is elégnek tartják, nagyobb lelki ki­­miveltetésre gerjedne, ’s még a’ tudományosak’ számát is a’ hazában szaporítaná. Az illyen taní­tói ’s iskolai rendes helyzetből az is származnék, hogy sokan — falukon lakván, gyermekeiket el­­­­sőbb a’ jól elrendelt falusi iskolákba, ’s a’ tanult ’s hivatalra érdemesített tanítók alá adnák; mert tudnák, hogy ott is már sok jót ’s szépet tanul­hattak; ebből pedig az következnék, hogy a’ sze­­rencsésb­ sorsú gyermekek a’ közpolgári gyerme­kekkel érzelmekben, emberismeretben hasonló fo­gásokat nyernének, az emberiség ’s felebaráti sze­retet’ útján egymáshoz közelebb jönnének. Miből ismét a’ társas-életnek több boldogító malasztja fakadna; midőn most számtalan szüle a' falusi iskolák ’s tanítók’ alacsonyságától visszaijed­ve, vagy házinevelést állitnak, megelégedvén sok­szor még szerencsétlenebb helyezetű, tudományú ’s erkölcsű emberekkel, mint minők a’ szegény fa­lusi mesterek; vagy sokszor a’ faluktól csak név­re különböző városkákban, távul a’ szülei felvigyázás­­tól, nevelik magzalikat, ’sa’t. A’ nemzetek’ legfőbb szerencséje ’s boldog­sága a’ lelki miveltség lévén, ez pedig a’ jó ne­velés által szereztethetvén­ meg, ugyanennek kell is a’ legelső ’s legfőbb nemzeti ügyekezetnek len­ni; és ha a’ sors vagy szerencse néhány száz ezer több vagy kevesebb polgárt nagyobb tehet­séggel megáldott, több millió valami titkos vágyást érez keblében, mellyel, úgy tetszik, amazokhoz szeretnének közelíteni. Ezen titkos érzelmeket ki­

Next