Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-10-18 / 83. szám
telezem. Költ Tolnán 1837. eszt. oct. 7én. Tolnai gr. Festetics Leo m.k. Szentkirályi Móricz m.k.“ Az adománylevélnek egyik mása a’ törvényes bizonyságnak mint tek. és Tolna vármegye’ Karainak’s Rendeinek beadatandó, másika pedig az egyesűleti levéltárnak adatok által. — Ezt követé az adománytevő Gróf’ lelkes beszéde, mellyben örömét jelenté a’ nemzetisedésnek ’s hazának szolgáltatásán, ’s amaz óhajtatát, vajha minden egyes polgár maga körében, illőleg egész erejét a’ szellemi ’s anyagi közjólét’ eszközlésére fordítsa. — Továbbá az ujban felállított képeződés mellé kapcsolt példány-óvóintézet, mellyben a’ növendék védtanitók tettleges oktatást veendenek, egy helybeli alválasztottságnak, gazdasági ’s nevelési osztályára bizalék, melly választottságnak különösen szivére köttetik a’ lelkes, szorgalmas ’s buzgó felvigyázás ; szeresse a’kisdedeket, szeresse a’dolgot magát, mert valamint szeretet nélkül a’ szeretet’ magva megfúl, úgy ellenben az is bizonyos, hogy ha egy részrül a’ helybeli választmány’ buzgóságának fogja a’ haza köszönhetni a’ képező intézet’ szerencsés sikerét, ’s minden gyümölcseinek édes tökéletességre való érését, más részről, mit ugyan reményleni sem szabad , elfajulása’ esetében a’ felelet’ terhe is a’ haza előtt a’ közvetlen felvigyázókra fog háromlani. ’S így íme a’ haza’ hasznára az Egyesület elég akadályokon áttörve megnyitotta a’ képező-intézetet, mellyben jelenleg három védnövendék képeztetik , állítandó kisdedóvó - intézetekben sikerrel munkálkodható oktatóvá. Legyen szabad reménylen, hogy ezek’ száma a’ majdan mutatkozó kivánatokhoz ’s az Egyesület’ pénztárához képest időnkint szaporodni fog. Óhajtanivaló nincs egyéb, minthogy az Egyesületben aláíró hazafiaknak száma minél inkább szaporodjék, ’s igy biztosittassék azon boldogító remény, hogy hazánkban a’ kisdedóvó intézetek, mellyekben jámborság, szelídség, erényesség, közbizodalom, munkásság, rend-’s tisztaság-szeretet táplálja a’ gyenge sziveket, ’s a’fürge kis népből egy rendes, szorgalmas, erényes ’s egyetértő boldog népet képez, terjedjenek, gyarapodjanak, mellyekben olly polgárok növekedjenek, kik saját rendeltetési ’s munkálkodási körükből sem haszonlesés, sem más nyugtalanok’ izgatása, sem elcsüggedés, sem el nem érhető óhajtalak’ csiklandó ösztönei által ki ne ragadtassanak; kik egyes czélokra, a’ közjónak, közboldogságnak általányos czéljára egyesülőkre, minél nagyobb szorgalommal ’s lélekismeretességgel munkálkodjanak;kiket a’ közszeretetnek kapcsa szorítson erős egészszé ; kik az erkölcs és vallás’ bátorító palládiuma alatt a’ földi lét’ bajait erősen — a’ jövendőnek megnyugtató reményeitől áthatva — tűrni, jobb oldalát pedig mérséklett józansággal éldelni tudják. Tolnán October ván 1837. Wargha István tolnai képző-intexet’ igazgatója. NEVELÉS’ ÜGYÉBEN. (Vége.) Ítéletem szerint az iskolaházakat olly kitűnő alakba kellene helyezni, hogy azok már külső tekintetükre is ingerlenék mind a’ szülőket, mind a’ gyermekeket; a’ tanítói díjt olly becses értékben kellene kimérni, melly elég inditóokokat ’s ingert adna a’ legtanultabb embernek is, az e’ czélra szükséges fogások’ ’s tulajdonok’ megszerzésére ; ki kétségkívül nem csupán szükségi szorúltságból, hanem a’ hivatalnak jól ellátott állásiból, ’s a’ czél’ méltóságából indítatnék az ide kivántató tökélyek’ megszerzésére; ’s ez nagy ok ’s alkalom volna arra is, hogy számos ifjú, kik most a’ keveset is elégnek tartják, nagyobb lelki kimiveltetésre gerjedne, ’s még a’ tudományosak’ számát is a’ hazában szaporítaná. Az illyen tanítói ’s iskolai rendes helyzetből az is származnék, hogy sokan — falukon lakván, gyermekeiket elsőbb a’ jól elrendelt falusi iskolákba, ’s a’ tanult ’s hivatalra érdemesített tanítók alá adnák; mert tudnák, hogy ott is már sok jót ’s szépet tanulhattak; ebből pedig az következnék, hogy a’ szerencsésb sorsú gyermekek a’ közpolgári gyermekekkel érzelmekben, emberismeretben hasonló fogásokat nyernének, az emberiség ’s felebaráti szeretet’ útján egymáshoz közelebb jönnének. Miből ismét a’ társas-életnek több boldogító malasztja fakadna; midőn most számtalan szüle a' falusi iskolák ’s tanítók’ alacsonyságától visszaijedve, vagy házinevelést állitnak, megelégedvén sokszor még szerencsétlenebb helyezetű, tudományú ’s erkölcsű emberekkel, mint minők a’ szegény falusi mesterek; vagy sokszor a’ faluktól csak névre különböző városkákban, távul a’ szülei felvigyázástól, nevelik magzalikat, ’sa’t. A’ nemzetek’ legfőbb szerencséje ’s boldogsága a’ lelki miveltség lévén, ez pedig a’ jó nevelés által szereztethetvén meg, ugyanennek kell is a’ legelső ’s legfőbb nemzeti ügyekezetnek lenni; és ha a’ sors vagy szerencse néhány száz ezer több vagy kevesebb polgárt nagyobb tehetséggel megáldott, több millió valami titkos vágyást érez keblében, mellyel, úgy tetszik, amazokhoz szeretnének közelíteni. Ezen titkos érzelmeket ki