Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-11-25 / 94. szám

leróni.­­ Midőn hannadfél év előtt vétel’ utján a’ gróf­ birta többi trencsényi jószággal együtt e’ fürdők is báró Szína György­ birtokába jutottak, azon a­­laptalan hír szállonga, hogy ezen öröktül­ bérmentes fürdők ezután fizetés alá fognak esni, okot e’ balvé­leményre leginkább az adott, hogy birtokosa az itt még nem létező elkü­lönzött ’s kádas-fürdőket szük­ségeseknek látván,ilyeket építtetni parancsolt; a’mint is azok az idei nyáron már csaknem mind elkészültek, la­kosság vala, ide kádas-fürdőket csináltatni akarni! azonban nézetem ’s mások’ nézete szerint is valamint czéltalan munka volt e’ tervet ruhamocskító ’s vízben oszlékony köbül létesíteni, úgy igen bajos leend a’ köszvény­ zsugorította, vagy más nyavalya által megnyo­morított betegnek ezen inkább kúthoz mint fürdőkád­hoz hasonló kőgödrök’ csigalépcsőin lemászni!­ bár­ha (mint mondatni hallám) bécsi, vagy akárhonné­­ti minta szerint készitvék is. Eddig itt csak tükör­­(Spiegel) fürdők szolgáltak külön az urak’ ’s külön a’ pórnép’ és zsidók’ részére. Hévéz nemcsak gyógy-, de mulató­ helyül is szolgál látogatóinak, ’s mind két tekintetben bőke­­zűleg igyekeztek volt tulajdonosai ellátni azt. A’ me­gye gondoskodott rendre-figyelő biztosrul (’s illyen itt a’ katonaság’ részérül is szokott lenni), továbbá or­­vosokrul’s gyógyszertárrul. A’jó keresztyénnek is van itt alkalma a’ majd délig zártan­ álló szentegyházban jámbor fohászit a’ néha több isteni szolgálat alatt a’ mindenség’ urához küldeni, annyival kényelmesebben, minthogy reggeli órákban e’ hely csöndes, hol haj­naltól kilenczig rendszerint fürdéssel, továbbá némel­­lyek fürdés utáni rövid pihenéssel —­ ’s később sokan tolleltetökkel foglalatoskodnak; — mig mások délelőt­ti mozgás’, vagy pedig egy pohár életadó forrásvíz’ kedviért a’ sétatérül­­ szolgáló azon kertbe mennek, mellynek tömkeleg - utait beszövő sűrű liget közt an­­dalitólag ver a’ csalogány, — ’s mellynek kétoldal­iéul, egyenes vonalba ültetett ritka magasságú, sudár jegenyék közti utai, ozsonnázásra szolgáló két mula­tóhelye, valamint a’ középső bemenetnél levő örök­­árnyu nagy terepély fák képzetté tágas hely, mind­annyi •—«a’ fürdő-vendégeket regényes sétálásra édesge­tő— hagyomány a’ nagy Illésházy grófoktól. E’kert’ lombos fáji között ülök ez­ évi ittmulattamkor, midőn két­­— nem közembernek látszó —­ idegen, nem sejtve ott­létemet, közel hozzám megállapodott, ’s egyik imigy szólt. ,,Itéljen­ meg uram, ha csalódom! de én úgy találom, hogy e’ berkek’ énekesei is szomorúbban hangicsálnak most, mint ezelőtt négy évvel; szóval: ez egész kies tájék most szomorú ’s kietlen magány­nak rémlik előttem.“ —-----------Szerelmi kalandiban ábrándozni gondolám a’ franczia-alakút; de miután a’ zsebéből kivont jegyzetekből érthetőleg e’ szavakat olvasá: „Un deux souvenir pour le-------du moi de Mai­chez Monsieur le comte d’ Illésházy“ meggyőződ­tem , hogy négy év előtt e’ tájon Illésházy grófnál töltött óráit örök­ emlékre érdemité. — A’ kerti bejárás­nál jobbról van egy szökő­ kut, melly vizét öt ölnyi magasra lövelli; ennek közelében egy barlang­ alakú kőrakásból szüntelen ömlik a’ hegy’ gyomrából jövő éltető tepliczi viz, mellyel pór-gyermekek, poharat tartva kezökben, a’ kútfelé közelitő vendéget, szaj­­kókint megtanult ezen néhány szóval: „Uram tessék egy pohár víz!“ magyar, német, franczia, olasz, lengyel ’s a’t. nyelveken unalomig kínálják, egy kraj­­czárért. Ugyanezen kút mellett kezdődik a’ feljárás a’ sűrű bükk­ fedte nagy hegyre, mellynek oldalán két­félés, lejtős kanyarokban vezet a’ nyugpadokkal ellá­tott galy-ernyős út azon kerek-térrel föl, melly, osz­lopokon álló kúp­ épületével, ’s egy barlangból, melly „aqua vitae“ fölirással diszlik, csörgedező forrás­ vizé­vel kies mulatótanyául szolgál az itt nem ritkán meg­hívás által összegyűlt ozsonnázóknak. — Innét feljebb az út egy fölséges kilátással jutalmazó szirt­oromra ve­zet, és kinek lába ’s melle győzi, egészen a’ tetőre. Hévéz’ piaczán minden élelemczikkelyt jutalmas áron szerezhetni­ meg, ’s e’ tekintetben aránylag bár­­milly honi várost meghalad. — Feltalálja itt továbbá a’ hiúság’ ’s divat’ hőse vágyainak tárgyát, — nem hiányozván az ékszer- ’s divat-árukkal, nemkülön­ben a’ mindenféle festett, metszett, köszörült cseh­­üvegekkel rakott boltok. Mindazáltal rosszul készített ’s méregdrága étket eszik itt a’ csupán egy vendég­lőre szorított sokaság; nem csuda tehát, hogy mind­azok, kik tehetik, vagy honn főzetnek, vagy az egy óranegyednyi távulságra fekvő baracskai vendéglőiül hordatnak magoknak étket. A’ fürdői mulatságokhoz tartoznak: 1) A’ két­szer egyhéten, u.m. szerdán „casino“ ’s vasárnap „bál“ nevezet alatt tartatni szokott tánczmulatság, hol néha a’ legválogatottabb, mindkét nembeli, tár­saság előtt kiváltkép kitüntetik magokat mazur-tán­­czuk által a’ nemzeti tulajdonukra mutató lengyel-íiak , míg alant a’ játéktermekben „faraó-“ vagy „makkaó-“ kártya, ’s „birbics“ vakszerencse kárhozatos játékival áldoznak szerencsétlen szenvedelmüknek a’ játszás­vágy’ némelly rabjai; alig képzelhetni nagyobb ellen­­t­séget, mint melly a’ tánczterembeli vidor zaj, ’s a’ játékszobákbeli komoly csend közt mutatkozik ; —* ott bájmosoly ül a’ mulató Grátziák’ víg, itt kétségbeesés a’ vésztők’ sötét halvány arczain. b) A’ játékszín v. is Arena. Ez a’ kertnek baloldalán épült. Thaliá­­nak ide minden nyáron elvándorlani szokott német pap­­jai, harmadszori taraczk-dörgésre kezdik előadásikat,­­s ezáltal igazolni látszatnak, hogy a’ Honművész’ bírá­latinak kitéve nincsenek.—­ c) „Az esti hangászat“, melly­et az utczán lámpa világnál valamelly imádottnak, tiszteltnek, ■—vagy csak a’ közönség’kedvéért paran­csolnak némellyek, hova illyenkor ha mingjárt sétálás végett is, csődülni szoktak a’ fürdő vendégek. •—d) A­ reggeli fürdés, melly — kiváltba némelly barát- és barátimnak milly­ órábani fürdésről összeszólalkozá­­suk által történik, hasonlít egy vízi összejövet­, vagy légy-ott­hoz (rendez vous); mivel együ­tt fürdik itt a’ tükörfürdőben az elkülönzött helyen vetkező ’s öl­­tözködő férfi ’s nőnem; a’ fürdői ügyes cseh­ hangászo­­kat is nem ritkán ide parancsolják, kik hangszereik’ játékával még élénkebbé teszik e’ vizi casinót. Al­kalma van itt a’ nyalka uracsnak ’s tetszvágy’ kaczér hölgyének — és pedig amannak csinosan ránczolt fingé­­ben, ennek pedig inkább bálra mint fürdővízbe illő pongyola-öltönyében — hajolgatni. Illy különféle vigság ’s bohózat közt telnek­ el a’ fürdői órák, egész az elválásig.­­— Valóban festői ecsetre méltó tárgy. •— Könnyek gördülnek most az egyébként szüntelen mosolygó hölgy’ szeméből, — ’s a’ fürdői ösméretsége’ tárgyától elszakadót szomorún hatja­ meg i­lyenkor a’ hangászkar’ bucsúnótája, mert

Next