Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-07-15 / 56. szám

5« na ám. Pest, julius’ 15. ISa?.­ ­ TÁRSAM®®©. PRÁGAI ÚT (Julius’ 4kén 1837­) A’ bécsi tornyok reggeli 6 órát ütöttek, a’ vö­­ös-frakkú postalegények nyeregbe veték magu­kat , a’ nagy kapu megnyílt, ’s a’ négy gyorssze­­kérbül álló karaván víg ostorpattogtatások ’s han­gos lódobogások köztt hagyá maga után a’ birodal­mi fővárost, mellynek számos lakosa még ekkor zárt zsaluk mögött édesen szunnyadozott.­­• Az utasok a’ conducteur által a’ hintóba hatonkint be­osztva, olly odaragaszkodva simulának üléseik’ké­nyelmes szegletibe, mint nyugszik sok szép ősi birtokon a’ betáblázott adósság; ’s a’ szabad kilá­tást ’s dohányzási praerogativát engedő előhintócs­­kába (cabriolet) szintúgy vetekedve concurráltak utitársink, a’ mint szoktak vetélkedni valamelly neszt hallott hitelezők az első atabulatios helyért. Ha a’ sas’ fellengő reptét utánzó h­azai gőzö­­sinknek, a’ vizi­ láthatáron előtünte valamelly szív­emelő látvány : nem tagadhatni, hogy az illy, több gyorsszekérrel menő karavánnak jó csinált után egymásutáni haladása szinte valami meglepő. A’ zöld fasorokkal beültetett ’s fejérpor­ lepte egye­nes ország­ uton a’ számtalan terhes furmányosak mozgó házakkint haladnak előre, ’s a’ közelitő pos­­tasip’ vagy pattogtatott ostor’ praerogalivás szó­zatára oldalvást kitérve, a’ gyorsszekerek’ sebes haladásának szabad tért engednek. Illy folyvást haladánk Enzersdorf, Stockerau, Mallebern posta­­állomásokon keresztül Hollabrunig, hol sokra néz­ve nagy dolog történt, — azaz: ebéd tartatott. Ezen eddigi útban különösen szembetűnő volt egy németországi (aus dem Reich) mesterlegény, ki vándori pogyászát, két subtil és lakk­ozott­ kerekű tengelyen, csinos rudacskájánál fogva (mintegy játszó gyermekek’ módjára) kényelmes és némi negédes könnyűséggel egy kézzel húzta maga mellett, a’ helyett hogy azt, egész testét meg­­erőtetve ’s neki görbedve, hátán hurczolta volna, — ’s még is bizonyosan h­amarébb ’s könnyebben éré­ el mindenkor utazási czélját, mint a’ „régi“ mellett maradó társai. Mivel a’ gyorskocsi sem­mi mellékes dologért meg nem áll, nem mond­hatt­am­ meg neki azon már szájamban volt taná­csomat , hogy ha tán ő „Szolnokba“ készül, majd „Hatvan“ táján némi elővigyázattal legyen subtil két kerekére , mivel aligha kénytelen nem leend ott még kis brancard-szekerét is úri-maga hatá­ra venni. Znaimon túl már sötétzöld fenyves-erdők kör­­ték, a’ szántóföldek’ ’s rétek’ szelidebb zöldjével contrasztirozva , a’ láthatárt, —’s úti társaságunk éjjel is haladva, a’szép-piaczú Iglón, a’ nyájas­külsejű Csauzlaun, ’s világtörténetileg hires Co 11 inon keresztül, esti 7 óra után már ideér­kezett a’ hajdani nagyság’ tükrébe, e’ számta­lan , idő­kormosította paloták’ babylonjába — Prá­gába, mellynek míg egyfelől a’ melancholicus tornyok, sötét-külsejű templomok ’s régi intéze­tek bizonyos szomorgó, búskomoly tekintetet ad­nak , azt más részrül a’ vigan-hempelygő Molda­­va’ vize, az ebben úszni látszó két mulató-sziget, t. i. a’ fe­s­tők’ szigete (Farberinsel) ujdon­ épi­lt pompás tánczteremével, ’s a’ lövészek’ szi­gete (Schützeninsel), számos kert, sétahely,’s a’ sokfelőli musika eleveníti, vidámítja ’s vonzóvá teszi.— Valami nevezetes a’ hires hősnek, Wal­le­ns­­­e­­­n-nak, hihetőleg a’ maga komoly lelke’ bélyegére készített kertje is, mellynek felig­ nyilt czinterme hős viadalokat ábrázó­va néz a’ búsko­moly kertbe. — Mi a’ budai vár Pestre nézve , majd épen az Hradschin a’ Moldaván inneni többi Prágára nézve ; a’ Hradschinra ama’ nagy­hírű régi híd vezet, ’s e’ hajdani vár a’ királyi kastélyt ’s fő egyházat, föltett koronakint muto­gatván, az előtte nyílt síkon, Buda váraként, most is uralkodni látszik. Szekrényesy. A’ KÉKKÖVES HEGYEK» GEOGEOSTIKAI VISZOKYIRÓL. A’ kénkő egy még mostaniig egyszerű che­­miai v. is vegytani anyag. Az ásványországba vagy tisztán, vagy chemiai összeköttetésben más anya­gokkal, vagy épen mindenféle földdel, kővel, szén­nel ’s a’t. vegyülve találtatik. Chemiai egyesületéből a’ kénkövet felszállatás (sublimatio) által állítjuk­ elő ; a’ termő­ként pedig vagy bányászat által nyerjük, v. már készen a’ tűzokádó hegyek’ tölcsérében szed­jük ; de ezen esetben is felszállatása szükséges a’ tisztulás végett. — A’ termő­kén hazánkban tudtomra eddig csak egy helyen találtatott, ’s e’ hely Ra­­doboj, Horvátországban; ’s mivel ezen tájnak ’s a’ kénkőnek geognostikai viszonyai talán sem a’ külföld előtt, sem pedig nálunk még nem isme­retesek , azokat az olvasó közönséggel itt közlöm. A’ helyben tett tapasztalások szerint e’ vidé­ken az alap­kőszirt egy vöröses, vagy zöldes-szür­ke , igen kitünőleg réteges diribely-festény al, mellyben ágyazva (eingelagert) találtatnak: sze­­mes-diribely; diorit-porfir; zöldes-gyepkő; gyepkő­­poríir és sötét­szürke mész. Nevezetesb kövülé­­sei (Versteinerungen) : strophomena, echinides , pentatrematiles. A’ rétegek’ fekvése sokhelyütt, a) Dik­hely (németül: Gramcacke; francziául: psammite, traumale ; angolul: greysvacke) egy gyülevény (Conglome­rate melly áll kovány’ (Quart), agyagfestény’ , csillámfes­­tény’, gyepkőporfir’ (Feldstein-porphir) és mészkő’ — nagyságukra nézve igen különböző — darabjaiból, mel­­lyek némi agyag­festényes tészta által összeforrasztvák. Színe többnyire szürke, melly mocskos-kékbe, vagy vö­rös-barnába megyen­ által. Mivel más sziklák’ tört darab­jaiból kelt­ össze, más alkalmas név’ hi­ányában ezen, az eredetével megegyező nevezetet adom neki. Az újabb angol földvizsgálók, — ’s közöttük a’ hires Lyell—e­

Next