Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-11-08 / 89. szám
89 exám Pest* november’ 8. 1837. TÁRSALKODÓ. MAGYAR, UTAZÁSI LEVÉLTÖREDÉKEK (C*. J*. úrhoz Pokolay.) . Levél. Károly város, augusztus’ 14kén 1837. Nem hinné ön, milly homály lebeg sok, iskolában tanult tárgyakróli fogalmon. Szerencsés, kit a’ tanulótársai közt nyert eminentia meg nem vakít, ’s világba-léptekor nem elégülvén meg a’ szűk-körű iskolatudóssággal, újra tanítója kezd lenni önmagának. Vannak tárgyak, mellyeket könyvekből felfogni — tudásvágyunkat kielégitőleg — teljes lehetlenség. Hiyének az utazás’ tapasztalatai. A’ tengerről, ’s ennek partján ’s hátán felbútt városokról ismeretem’ hiányát érzém fejemben, s vágytam mindig, különösen honom’ tengerpartjával ’s szabad kikötőjével ismerkedni meg. Mit erről képzeletem’ összefolyt betűiből olvashatok, az, mint tűzlángot a’ csendes eső, égetve neveli szomjamat, — ’s nem találom addig nyugtomat, mig a’ tudományos békét a’ valóság’ mohón várt élvezete nem deríti homlokomra. Fiuméről hallottamkor felébredt ’s azóta növekedő ingerrel ápolt látványam nem sokáig engede kináltatni a’Pesttől Fiúméig járni hirlelt gyorskocsival, — éltem csakhamar az alkalommal, — bele hűltem tág ölébe, mentem egész nap, mondhatom elégülten, — de első éjjel mingjárt örömzavartan. Mert izmos kocsink Zágráb megyében Sz.-Királytól Sz.-Ivánig vivő, ’s középeit kicsinyded hegyet ábrázoló országainak oldalvásti lejtős völgyébe — nem legnagyobb díszére a’ vidék’ vendégszeretetének, — éjjeli 1 órakor velünk lefeküdt, ’s egyik világitó üvegszemét kiütötte, — mi bennülők sem lévén egészen menttek egy kis rázatástól. Mintegy két órai bajlódás után sikerült végre az erős ’s épségben maradt kocsit lábra állítanunk, ’s rajta reggeli 8 órakor Zágrábba szerencsésen megérkeznünk. — Kik e’ gyorskocsin a’ magyar tengert megkeresni szándékoznak, el ne rettenjenek e’ dőlés miatt; mert az ut illy domború örökké nem marad. __ én hiszem, hogy a’ testvér hazafi horvátok azt megcsináltatják, — ’s ha a’ merész vállalkozók, kik önhasznot feledve, csak az utazók’kivánságira készek hallgatni — semmitől vissza nem ijednek, — mi se keressünk mindyárt legnagyobb kényelmességet. — „Justum et tenacem propositi virum ’sa’t.“—Zágrábban a’ horvát nyelven kívül a’ német ’s diák uralkodnak. A’ fényűzés forgásba teszi a’ pénzt, melly itt erős lábon áll. A’ vendéglő-házakban egyazon asztalnál a’ vendégek hat tál ételt kapnak egy bankó-forintért. Nemzeti színházról itt szó sem lehet. —Igen derék a püspök’ kertje. A’ Zágrábtól óra járásnyi Száva’ hidján túl már az ezüst-kor kezdődik: a réz- ’s bankópénznek t. i. itt nincs kelete, de van az ezüst-értékű posta-krajczárnak ’s banknotáknak. Jászkán győződtem meg ez igazságról, hol a’ vendéglő rézpénzemet nem fogadta el, hanem ezüstben követelé a’ költséget. Itt már kezd a’ bor drágulni — rendesen 17, 14, 16 peng. kr. a’ közönséges bor’ itezéje, — de még az élelem olcsó. A’ pesti gyorskorcsi még Zágrábon túl, jövő hónap’ azaz sept. 15k. kezd indulni; én tehát az innen 7 mérföldre — a’ török határtól 4 órányira eső Károly városba , mellynek vidékén a’ szántóvető egyik kezében pisztolyt, másikban ekeszarvat tart, Horaniczay ur’ emberségéből mentem. A’ külvárosban az egymásba kapaszkodó ’s fábul csinált házak, boltok, raktárok’ látására tetőtültalpig imádkozóvá olvadtam, kérvén a’ természet’ urát, hogy minden, — de különösen e’ várost óvja meg a’ tűzveszélytől, melly itt pótolhatlan pusztítással tenné hamuvá az épitvényeket. Kár, hogy éghetlen anyagu épületek nem biztosítják a’ kereskedő’ árúszereit ’s irományait, mellyek a’ veszélyeztetni nem akarókat a’ kereskedéstől nem rettentenék vissza. Az évenkint kétszer hajózhatóvá dagadni szokott Kulpa’ vize választja el a’ várt a’ külvárostól, mellyben, attól egy álgyu-lövésnyire, nehogy az ellenség magát benne megfészkelvén az egész haza’ veszélyére munkálhasson, kemény anyagból építeni tilalmas. Kulpa’ hidján némelly találékonyeszü alattvalók magok húzzák által a’ szekeret, hogy barmaiktól ne adózzanak. Filmében legélénkebb kereskedési áruczikkek: fa, dohány, gabona, ’s ezen utóbbiból évenkint mintegy 300,000 mérő innen küldetik el a’ Ludovica-úton. (Vége következik.) A’ MARHADÖG» ÜGYÉBEN. Azon sok torzsalkodás közt, mellyekkel a’ Hírnök, szép lapjain a’közvéleménynek ellene dolgozni törekedik, illő helyet foglal a’ 30.számban a’marhadög’ tárgyában beigtatott közlemény, — azon különséggel, hogy ez a’ többi tulajdonokon kivül, még a’ legfelsőbb üdvös rendelések ellen szegülésre is kaput tár ’s akaratot edz! Nézzük csak, mit tanít az! Azt mondja: „A* marhadög“ (bizonyosan a’rosszul úgynevezett lues om azit érti — mert az volt az idén az uralkodó dög) ,,a’ megromlott víztől származik. 7) Azon dög nem ragadós. 3) Az eddigi szerekkel és módon gyógyíthatatlan.“ Az elsőt azon nem való bizonyitmánynyal akarja megalapítni, hogy ,,a’ dög csak ott mutatkozék, hol nyaratszaka egészséges és friskútvizzel nem élhetvén, megromlott posványos vizet ivott a’marha.“ — Távol lévén is azon másik képtelen állítástól, mintha a’ fris viz’ szükségét tagadná, és a’ bűzhödt pocsolyák’ vizét károsnak nem tartaná: egészen ellenkezőt tart eddig az orvosi tudomány, a’ köztapasztalás, ’s az ezekből folyó közvélemény. Hisz több helyen hitves őszszel és tavaszszal, másutt fagyos télen, és az istállós marhák között dúl, és sokszor, kivált külső országban olly helyeken , hol mocsár sincs, legalább az istállós gazdálkodás mellett a’ marha mindig fris kútvizet iszik. Egy példa az orvosi tudományban semmi példa ! Hogy T. P. úr’ ökrei a’ kútviz-ivás mellett meg nem betegültek, ez a’kérdést nem dönti el, ’s állítására nem erősség. Hisz a’ mi szomszédunkban egy igen nagy practikus gazda a’ gulyájába beütött dögöt harmadéve épen annak tulajdonítá, hogy a’ nagy melegben hideg kútvizzel itatták a’ marhákat, és effective, illy hieder-