Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-11 / 73. szám

Bánk’ szíverét, mint gyönge fát a’ rá- csavarult repkény, csigázza, hervasztja , húzza , csak egy is , ki a’ régi birtokrendszer mellett, habár titkon keble’ belsejében is , nem szavazna. Uj ovórendszer ’s uj törvények hozatnak ? Ha többesül a’ törvény, többesül a’ per is. És Sz. ur, ki az általam feltett osztoztató bíróságtól annyira fél, semmitől sem tart ott, hol birtokeladáskor utódok’ ’s árvák’ pénze forog kérdésben ? holott a’ pénznél aligha sátán is többet tehet az erkölcsi lény’ megejtésére. Mitől sem tartott, hol, ha az osztályrészt annak nem adják el, ki illő áron , ha mindjárt hitelben is, megvenni kész, a’ kótyavetye 10, 20 évig is elhuzódhatik, vagy részrehajló birák miatt (mert itt is befolynak ők) urambátyámnak, öcsémnek , sógornak, jól ajándékozónak , v. egy hatalmas kegyünek félár-igérgetésekor is már harmadszori pergető dob által oda adathatik. Ó! ha bíráinkról mindig csak rosszat teszünk fel, úgy jaj neked szegény ügyesbajos kisnemesem ! ne félj ! mert ha szegény voltál eddig, még szegényebb leszesz ezentúl. Miket Sz. ur a’ 61 sz. elejin előhord a’ birtoki uraság’ megtartására inditó okokból, az talán egy kis rák-séta lenne oda, honnét, ha most ott állnánk is, már tovább haladnunk kellene az idővel. Bölcsnek keveset. Az országnak, melly illy elvet pártol, siralmas jajt kiált a’ jövendő. Nem földi birtok, nem öröklött nemesség, hanem nép-erő, szív-’s lélek-nagyság a’ hon’ támasza. De ez csak ott hatalmas és törhetlen, hol a’ főelv nem meggazdagodni, hanem a’ haza’ kebelét munkás és békés indulatú, megelégedő , sorsukkal szépen kibékült, szúr ’s darócz alatt is tisztán érző személyekkel betölteni törekvés. Ezt pedig csak jó nevelés teheti. Ez a’ termő fa, mellynek a’ csekély birtokról könnyen lemondás , ész ’s tenyér által feltalált jóllét, gazdagság , csak gyümölcsei. Ez olly igazság , melly ezredes történetek’ sorával egyidős ’s melly Ádám’ megeste óta szemtanúja, mint fogynak országok, nemzetek a’bus enyészet’sírjába. Mit árt a’hazának az, ha benne mirságos, nagyságos, tettes, azetes és nemes családok’ivadéki is lesznek üres-tarisznyás vándorokká? holott tapasztalás mutatja , hogy viszont üres-tarisznyás vászontakács’ ’stb. maradékiból is lehetnek , kik ezek’helyét betölteni erővel is velővel is bírnak. A’ föld’ pofára olly ritkán emlékező némelly gazdag nemesnek , magassága’ körébül az illy nagyszerüleg aláesettek’ sorsa , hatalmas intő példa lesz. Mit árt, ha néhány hajszál lehull fejemről ? más nő helyébe. Nem illik itt megnémulnunk ’s nem szólanunk többet annál, mit Luk. mond 1 : 52. ,, A’ hatalmas isten a’ hatalmasokat levoná „székekbül, ’s az alacsonyokat felmagasztalá, az éhezőket minden jókkal betölté, és a’ gazdagokat üresen „botsátá.“ Vagy félünk talán, hogy egy v.kétingos, ngos, tts és aztes család’ enyésztével elenyészik hazánk is ? Ne féljünk s fő ősünknek, Noé apánknak, itt vannak állási vállakkal termett— ’s csak jól neveltessenek, minden veszélylyel megvíni kész — nemzedéki. Mi a’ kisnemesség’ erkölcsi aljasságát illeti: újra mondom, hogy annak a’ kevésen osztozás nem oka, mert a’ lélekrüh inkább a’ többel, mint kevéssel bírókrul terjedez. Látom naponkint, hogy a’ szegény lopni sem mer, mert tudja, hogy ha rajta veszt, erszényből nincs piaeulum. ’S tegyük fel, hogy a’ salakosság’ oka kis birtokától függ a’ nemesnek, úgy is bátran mondhatom, hogy a’ kis osztály’ hozandó tilalma nem szolgáland orvosul. Miért? úgy , hogy az aljasság már elhatalmazott, Sz. ur állítása szerint is azért, mivel sok apró birtok már szalagnemü szeletkékre szabdaltatott ? Ugy de ezen kis birtok már állandó lesz, mit polgári és természeti jog’ utalma alatt a’ kis nemestől elvenni nem szabad ’s nem is tanácsos. Megmaradhat az aljasságnak, az eredeti indítvány’ értelmében, Sz.ur’ véleménye szerint is , a’ Minimum-kérdés’ eldöntése nélkül be nem dugható örök kútfeje, még úgy is, ha mától fogva mindjárt 50 hold lesz az osztály’végső kicsinysége. Már pedig ennyi gonosz, mennyi most uralkodik, elég hatalmas , egész hazát süllyedésre, vagy mint beteg gyomort felfordulásra kényszerítni. De mondom, hogy a’ birtok semminek sem oka. Tanúul hívom ismét a’ tapasztalást. Van egy népes nemes helység B. megyében, mellyről a’ rosznyelvü világ sok ideig csak Sodomna névvel emlékezett ’s közhír szerint az ott keresztülutazónak nemcsak lovát de saját szemét is kellett féltenie világos nappal! Azonban a’ gondviselés, mint régen Lót’ lakhelyébe, ide is külde angyalokat, de nem süllyeszteni, hanem megtartani. A’ ns megyének egy munkás, lelkes, ’s éber-elméjü főtiszte , a’ helység’ szürösbundás de talpig emberséges , nemesszivü ’s közjóra sorsakint bölcs hadnagyával kezet fog. Ez oldala mellé, Lótféle családapákból szemel tanácsot, így aztán jól megértve ’s pártolva egymást, sarlót vetnek a’ konkoly’ tövére, nem várva a’ nagy aratást. A’ gonosz nem tapodhatott egyet is, hol szem ne látta volna. Ha közrejött, órát ’s halasztást félretéve lánczra vettetett, elvitetett ’s bezáratott. A’ bűn’ kiirtására azon szilárd egyezés történt, hogy a’ közfogházból kibocsátásra semmi kezességnek hely ne adassék, így legfélelmetesborzsiványok , kik vakmerő bolond észszel merték mondani, hogy őket isten sem fogja meg, tömlöezükben vészének el. ’S mi történt? az, hogy most a’ jó világ megismeri, mikép a’ mondott helységben zsák pénzét udvarán felejtse valaki, krajezár-díja sem lesz. Szólhatnék ezzel épen ellenkezőkről; de már Sz. ur kimondá , hogy a’ kis-birtoku nemes’ bűnéhöz hasonlót, az 500 hold’ urairól állitnunk sem szabad. E’ nagy szó csak titkon nyögő szolgai megköttetést ajánl, ollyat, miről Phaedrus's et vitus obnoxia czimmel mesélget. Azért tehát, bárha nincs is minden szavunkért egy Döbrögi, karikás ostorral hátunk mögött, nem szólok, hanem magamban gondolok. Gondolom , hogy tán épen azért olly salakos a’ kisnemes , mert reá legkisebb bűnéért is egész világ teli torokkal döröghet kárhozatot, mig főbbekéről hallgat, vagy csak titkon zördül a’ haraszt *). Ilitáriusból mint gyermek olvasául: ,,hogy a’ kisebb bűnöst sokszor nagyobb veri“ Uraim! legyünk igazságosak! Nincs más mód az országos hanyatlásnak elejét venni, mint jó honfiakká nevelni mind az aranyos bölcsőből kilépetteket, mind a’ kunyhó’ földön teknőben butára ringatottakat. E’ nélkül a’ szerencsés nyerészet, ügyes művészkedés, ezer forintos földönfutókból várható derék tisztviselők , iskolákra ’stb. bőven adakozó tehetős nemesség felől képzelt Szegedi- remény , csak szegedi szappan-buborék. Kár hogy van ember, ki ezt máskép hiszi, az illy ember’ kedvéért ismét kézzel fogható példákat hozok fel, mellyek’ valóságáról felelni mindig kész vagyok. Egy derék félig—épült középület , mintha százados idővihar zúgott volna már fölötte el, állott romlásnak indulókig, mint rimánykodó koldus az utczán, kopasz fővel és süvegtelenül, kinek senki mit sem vet. Felfogám ügyét, érette kéregetni indulék, ’s hinné e Sz ur? egy kisebb birtoka négy annyit adott, mint többen azok közül, kiknek négy annyi birtokuk van. Hinném, hogy az *14 holddal alig birók két két p. forint ajándék mellett munkás erőt sem kíméltek, mig némelly Suspicione siquis erratiit sua, et reptet ad se quod erit commune omnium stulte midaljit «»imi conscientiaji. Phaedr. L. v. Prutogad Estícil.