Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-02-23 / 16. szám
26. szám Pest, február* 23 1939 Grézel. A’ Kisfaludy-társaság által első jutalmat nyert ballada. °) Vezéri karddal Géza jön Beszúlni sérveit , Kit honból elvert Salamon, Hoz hősek’ ezreit. ’S ott hol fényű nevelkedik, És bérezi sas tenyész , Táborba száll a’ nagy sereg, Érette halni kész. Szines zászlóknak szárnyain Az őszi szél süvölt, Sátorban a’ fáradt vezér Pihenni szirtre dőlt. És álmodott csatáiról Esendő dolgokat , Rokonfiaknak vériben Tört czímert ’s pajzsokat. És szenvedett az ősi hon, Rom ülte tájait, Elölték a’ boszús hadak Leghűbb magyarjait; Hullott hősekre épiték Fejdelmi zsámolyát, ’S omló vérnek hullámain Halásztak koronát. — És itt, mert lelke elszorult, Riadva ébredett, ’s az érezmet, mellybe öltözött, Rengő szivet fedett. A’ bérez alatt völgy terjed el, Kicsiny had zajlik ott, Melly a’ királyi kegy miatt Védő fegyvert fogott. A’ fény között egykor hiú, Most megtört Salamon Fejdelmi dísz nélkül szalad Rejtélyes utakon; Mert keblében vádolja őt A’ vétkes öntudat, Es vádja ollyan égető , Miként a’ kárhozat; ’S mert hűvei , bár híresek, ők mind elhullanak , Ha a’ tetős bajnokok A’ síkra szállanak. Ki tartja fel a’ bérezfokon A’ hősök’ ezreit? Ott Géza szól; a’ völgybe néz , ’S gond nyügzi lépteit. Keblében egyszer fölmozog Még a’ vett sérelem , ’S az érzet, mellyel küzködik, Égő honszerelem. Aztán a’ belső harcz szűnik, A’ hű szív fenndobog, ’S arczán egy mondhatlan sugár Magas fényben lobog. „ Csatám’ sorsát kiálmodám, Kardom* nem vérezem , Hiú királyi bűn miatt Nem halhat nemzetem. ’S midőn olly égen szeretem Apáim’ szent honát, Nem, femön nem hordozhatom A’ véres koronát tu Szólt; és elszórta fegyverét, Önkeblét győzte meg, ’S indult, mint béke’ angyala, Követte a’ sereg. Oltár előtt találta fel Bánkódva Salamont, Adott fejére koronát, És hozzá drága hont. ’S míg a’ nemzet? lovagjai Bámulva tisztelik, E’ föld a’ szép öngyőzelem’ Hírével betelik. Pap Eidre siz eperjesi mágnesi álomjárás története. (Folytatás.) Január’ ije a’ betegre nézve szinte fájdalom’napja volt. Alkonyaikor a’ nagy rekedtség miatt alig szólhatott. Estve színházba indult, ’s botját kérte, mondván, hogy egy színészt ott meg fog verni, mivel nagy csínt követett el Pesten; a’ botot azonban megtagadták tőle. Színházba többen kisérték, hol csöndesen viselte magát,— kivévén, hogy néha néha fekete lelkeket emlegetett ; de illyenkor csak szive’ tájékát kelle illetni ’s Jüstint feleszmélt. Harmadik felvonás után haza szökött: egyenesen ágyba ment , villanyozta magát, ’s tiz órakor beállt a’ paroxismus. — Január’ okán hét órakor— mint mindennap — kinták a’fájdalmak , ’s déltájban is többször. Háziasszonyának beszélé, hogy atyja egykor igen beteg lévén, 11 hónapig nem szólhatott; mondá, hogy most ő sem fog már beszélhetni. ’S csakugyan lassan kint annyira elrekedt, hogy csupán táglejtés által v. Írásban jelentheté kivánságit. Egyszer irá, hogy nem beszélhet, mivel nyelvereit guta üté meg, ’s azért nadályt rakatott tarkójára. — Jan. Adikán igen roszál .) Közli 'Társalkodónk a/. „Allenaeum“ után, valamint múlt évben a „Béla“ C.ímü jutalmat nyert pálya balladát küzdötte (1. Társ. IId.sz., 1838). Megjegyz.ésreméltó, bolly valamint tavaly tizenegy, úgy az idén barminszkét illynemu pályamunka közül a’ legjobbnak s.erzoje; úgy buoz.