Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-02-26 / 17. szám
Go rfil szinte jól fölemelve tartja, ’s így mintegy a’ kecskeméti magyarok’ keresztyén vallásra térteket ábrázolja, honnan méltán gyaníthatni azt is, hogy, bár ha a’ pecséttan’ (Sphragistica) elvei szerint a’pecséten levő goth-forma betűk ’s metszésmód a’ 13. századra mutat is, de a’ rajtalevő ábrázolat’ kigondolásának közel kell esni a’ magyaroknak megtérése’ idejéhez. A’ közelebb időkről Zsigmond király’ 1423 ban kelt kiváltságlevelének töredéke mutatja a’ városnak saját törvényhatóságát, melly az akkori idők szerint ítélve, a’ szabad v. királyi városokéval ugyanaz. Sőt 173l id. évig a’ főbenjáró vagy vérhatóságot is maga a’ városi tanács gyakorik. Legelsőbb, a’mint Erzsébet királyné’ zálogleveléből megtetszik, e’ királyné adta zálogba mint királyi peculiumot 250 azaz kétszázötven ftért; de világosan ki van téve, hogy „cum tributo ibidem solvi solito.“ ’s ez így is maradt egész a’mai időkig; hogy csak az akkor fizettetni szokott census jön a’ földesurnak tulajdona (de mellynek már legnagyobb részét, — sőt igen csekély részét kivéve úgy szólván egészen a’ város ismét magához váltotta vissza); a’ családok is nem valódi birtokon, hanem csak e’ censuson osztoztak; a’ tettleges birtok pedig mindig a’város’lakosié volt, — a’ törvényes hatóságot, mindennemű regálékat, a’birtokok’ örökségét’s a’t, mindig a’ városi közönség bírta, ’s újabb időkben a’ vásári ’s helivásári kiváltságokat is önmaga nyerte, ’s ennélfogva lakosai is mindig úgy tekintetének, mint szabad városi lakosok. *) Ezen időkben már bekövetkezett a’ töröknek zsarnoki bitorlása ’s majd két század’ folytában a’ részletes pusztító beütések; ez ellenséges gyújtogatások ’s dulongások, sőt ezek közben még az anarchia ’s magányos hatalmak’ dulongásai’s rablási is úgyszólván folytonos napirenden valának. Illy környülállások közt Kecskemét is , ámbár arra volt kényszerülve, hogy mint Phoedrus’ lova a’ boszantó vadkan, azaz pusztító ellenség és kalandorok ellen a’ hazának akkori jelesb, hatalmasb ’s vitézebb emberit önkint hátára vegye ; — de azért belső polgári egészsége, törvényhatósága’s városi szabadsága— bár ha a’ kalezíra elveszett is , — annyira épségben maradt, hogy mindezekben, sőt a’főbenjáró hatóság’ részvételében is föls. királyunk 1830dik évben költ különös kegyeim. Rendeletében is megerősíteni méltóztatott. De ezekről itt bővebben értekeznem, sem hely sem ezél nem engedik. Csányi. (Folytatása kötethetik.) Szómnt, a’ sárospataki föislkolának szelleme’s jövendője’ ügyében. (Vég c.) A’ hosszú kitérésért bocsánatot kell kérnem a’ teljes czímzetű olvasóktól; de ezzel tartoztam mind az igazságnak , mind a’ nagy férfi’ emlékének. Ebből, úgy hiszem , mindenki előtt világos lesz, hogy az embernek, ki a’philosophia’ fensőbb régióiban annyira otthon ’s elemében érzé magát, nem kellett „szoríttatni“ a’ philosophiára. Világos : mikép az, ki maga egy önálló természet-philosophiai rendszert alkotott, nem „tudatik“, ’s nem is igaz, (N. E. állításának ellenében), hogy „egészben Scheilinget pártolta“ volna. Világos, hogy a’ philosophiai gondolkodás nem épen olly gyönge Patakon, mint N. E. hirdeti. Mert bár Nyíry, a’ maga teremtette tant, csupán azon okból, mert az még bevégezve nem vala, tanitószékbe nem vivé is, de legalább hallgatójit a’ nevezetesb rendszerekkel kritikailag megismertetvén, őket azoknak mindenikétöl függetlenekké téve, ’s megmutatta, mi sok legyen még az emberi szemlélet ’s gondolkodás által kifejtendő. ’S mind ezen philosophiai leczkét, „pusztaságoknak“, „emberi érdek“ nélkülieknek nevezni még akkor is vakmerő lenézés lenne, ha meg tudná mutatni valaki, hogy ezek egy gondolkodó, egy elméjé főt, ’s egy nemesebben érző szívet sem képeztek volna ! — még akkor is, szerényen ’s meghunyászkodva, nem többet, csak azt mondhatnék felölök: „Es wird eine Zeit kommen, wo auch diejenigen Arten zu philosophiren, die uns jetzt Abwege scheinen, als nothwendige Bedingungen der wahren Cultur der Vernunft und der achten Weisheit werden erkannt werden. *) — Ezenkívül Patakon , a’ philosophiát nemcsak magában, de más tudományokra működő viszonyiban is, meg fogja az idővel együtt haladottnak ismerni minden elfogulatlan.— Tilt az élő személyek’ szerénysége iránti kímélet, hogy ennek bebizonyítása végett részletes méltánylásokba ereszkedjem, de nem is szükség. Ki a’hittan’, erkölcstan’, országisraépet’, természettan’ sárospataki auditoriumit nem mások’ félszeg elbeszélési, vagy ön torzító képzelete — hanem részint saját figyelmező tapasztalata, részint az illető oktatók’ nyomtatásban megjelent, v. kéziratban olvasható munkáik után ismeri, az nem vár hosszabb előterjesztést tőlem, — ’s az nem fog hinni a’ „felületességek’“ felületes feltűitetének. — A’ história milly módszeren, diák vagy magyar kézirat mellett, vagy épen minden kézikönyv nélkül tanittatik-e ? N. E. ur ne sokat aggódjék rajta. Ha azok’ értelmes többségét hivandja tanúkul, kik Patakon az „évenkénti vizsgálatokon megjelenni szoktak,“ — elvesztendi pőrét. Azon értelmes többség még eddig tapssal bizonyító, hogy Patakon a’ história feltünöleg kedveneztudomány;raint mellyet az itteni ifjúság, majd kivétel nélkül annyira kedvel, tanul és tud. — Leginkább megütköztem azokban, miket N.E. a’ honi jogról, ’s ennek oktatójárul mond. Itt már félreismerhetlenül a’ személyes gyülölség’s boszú kiáltanak belőle. Az illy tanút pedig, az önálló biró, meghitelesitéstöl mindenkor elmozdítja, mert Kazinczy Ferencz szerint: „Hű szívet kíván az igazság.“ H. E. iszonyút botlott, midőn Kövyt, ha mindjárt más mester’ szavára esküdve is, a’ „magyar polgári jog’ philosophiája“ teremtőjének állítja; ’s a’jog’ *) Ezt bizonyítja tsö Ferdinand királynak 15ö4ben kiadatott azabadséglevele is (az állandó ‘s folyvásti gyakorlat mellett), mcllyben imezt olvashatni: „Ferdinandus divina dementia &. — Cum justi pro injustis et innoxii pro reoruin exccssibus non debeant quoquo modo impediri, ideo Fidelitati vestrac harum serie firmiter committimus et mandamus, quatenus, dum et quando ac quotiescunque providi et circumspecti cives et inhabitatores oppidi Kecskeméti), aut homines seu familiäres eorum praesentium videlicet ostcnsorcs, pro ivictuuin suorum necessaría acquisitione, diversas partes Regni nostri Hungáriáé perlustrantes , cum rebus et mercibus eorum quibusvis ad vestras terras, tenuta, possessiones, dominia, honores et oíFiciolatus, aut vestri in medium pervenerint, ex tunc ipsos, homincsque eorum praefatos ad quorumvis instantiam , in personisjudicare aut vestro obstare judicatui compcllere nusquam vei nequaquam praesumatis, nec sitis ausi — & &. Si qui autem quidquam actionis vei quaestionis eontra annotatos cives et inhabitatores Oppidi Kecskemétit habent, vei habuerint, in praesentiam Judicis eorum prosequantur.“ Kx parte quorum idem Judex et jurati cives, omnibus contra ipsos conquerulantibus meri juris et debitac sati&factionis complementum administrare tenebuntur & &v- *) Lásd: Wil. Gottl. Tenncmann’s, Grundriss der Geschichte der Philosophie. Fünfte vermehrte und verbesserte Auflage, oder dritte Bearbeitung von Amadeus W endt. Leipzig 1829. 8. S. 568.