Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-22 / 7. szám
7. szánt. Pest, január’ 33. 1916. Az academia csak nyelvmivelő társaság-e ? („Levél a’ Szemle’ ügyében.“) Nem szándékom azon pénnaharczba avatkozni, mellyel Csató Pál m. tud.társasági levelező tag, az említett társaság’ némelly tagjaival nagyobb tűzzel folytat, mint különben a’tudomány’ tiszta szeretete szokott szülni; nem kivánom a’ magyar tud. társaságot azon kisebbítések és ócsárlások ellen védeni, mellyekkel ez alkalommal általa mellesleg illettetett. Az elsőt végezzék be azok, kiket a’ dolog érdekel, belátásuk szerint, és ítélje el az elfogulatlan olvasó közönség; — ezeket, reménytem , az említett országos intézet tettel fogja megczáfolni, sőt e’ részben már is bátorkodom annak eddigi munkálkodásaira és ezek’ eredményeire hivatkozni, amazok nyilván állanak az egész haza előtt; emezek több ezer nyomatott ívekben az olvasó közönség’ kezén forognak. Ezen soroknak egyedüli czélja, a’ magyar lapok’ heti szemléjének szerkesztője által a’ magyar tudományos társaságra nézve felállított két helytelen elvnek felvilágosítása, nehogy azok által, ha szó nélkül maradnának, a’ közönség tévelyedésbe jöjön. Az áll ugyanis a’ 98. számú Hírnök’ végén — hol a’ Szemlében a’magyar tudományos társaság Kovács Pál’ rendes taggá lett választásáért megrovatik — hogy a’ magyar academiának nyelvtudományi osztálya van ugyan, de poétái nincs. Meg kell vallanom, hogy ezen nemzeti intézetben külön poétai osztály nincs, de azért hatásköréből a’ poesis, tagjai közül a’ poéták, száműzve nincsenek , mint már abból is nyilván kitetszik, miszerint rendszabályai’ cső pontja a’ szép művészséget is czéljaúl egyenesen kitűzi, az odik pedig kötelességébe teszi , arról gondoskodni, hogy a’ magyar játékszín szükséget ne szenvedjen jó színdarabokban. A’ tudományok’ nagy száma nem engedé meg a’ terv’ kidolgozásakor , hogy mindegyiknek külön osztály rendeltessék, minden osztályok több tudományokra terjesztettek ki, és különösen a’ nyelvtudomány vagy philologia is szélesebb értelemben vétetvén, osztályába soroztaték a’költés és ékesszólás is.—Slogy illy értelemben vette maga a’tudományos társaság is a’ felosztás’ szellemét, bizonyítják több rendbeli választásai, —így lettek, egyenesen mint költők és nem mint aestheticusok, a’ nyelvtudományi osztályban rendes tagokká Kisfaludy Sándor és Horvát Endre is , kinek helyébe választatott az utolsó nagy gyűlés’ alkalmával Kovács Pál. Ugyanitt — de még tüzesebben vitattatik a’ Hírnök 98. számának Szemléjében — azon állítás, hogy a’ tudós társaság’ vagy tudományos academia’ elnevezése helytelen, és azt tulajdonkép - miután céllja egyedül a’ nyelv’, nem pedig a’ tudományok’ kiművelése — nyelvművelő társaságnak kellene nevezni ; és erre nézve hivatkozás történik az alapszabályok első pontjára, melly így adatik elő: a’ magyar nyelvnek...kiműveltetésén igyekszik egyedül. — Mi ebben a’ titkos czél, nem akarom bővebben vizsgálni, az elfogulatlan olvasó könnyen elérthette , bár gondosan el van takarva; — annyi minden esetre bizonyos , hogy ez által a’ kérdésben levő nemzeti intézet’ hatásköre megszoríttatik. Mielőtt ennek lényeges megczáfolásába ereszkedném, meg kell jegyeznem , hogy az alapszabályok első pontjában, mint felebb áll, némelly szavak el vannak gondosan hallgatva, és az így áll kiegészítve : a’ magyar tudós társaság a’ tudományok’ és szépművészségek’ minden nemeiben a’ nemzeti nyelv’ kiműveltetésén igyekszik egyedül. Ebből is lehet ugyan — habár nem minden erőtetés nélkül — következtetni, a’ mit a’ Szemle’ írója elv gyanánt felállít, de nem lehet, sőt nem is szabad valamelly összefüggő munkát egyes kivett szavaiból megítélni, hogy okoskodásaink félszegek, azoknak eredményei alaptalanok ne legyenek ; — az egészet szem előtt kell tartani, minden részeit meg kell vizsgálni, így a’ magyar tudós társaság’ dicső alapítóinak valóságos szándékát és az alapszabályok’ szellemét, ha nem akarunk egyoldalúságról vádoltatni, nem annak egyes pontjaiból, hanem minden szabályainak összeségéből kell meghatároznunk. A’ magyar tudós társaságnak 42 rendes tag adatik az alapszabályok által, és ebből 7 foglalatoskodik a’ nyelvtudománynyal, a’ többi fel van osztva minden tudományok közt, kivévén a’ theologiát és a’ politikát; — a’ magyar tudós társaság minden három esztendő alatt 6 tudományos kérdést teszen ki megfejtésül, ebből csak egy meg*yen a’ nyelvtudományból, a’ többi a’ tudományok’más osztályaiból vétetik. A’ magyar munkák’ megjutalmazásában nincs semmi különös tekintet a’ nyelvtudományra; az Évkönyvekben, a’ Tudománytárban a’ nyelvtudományi értekezések a’ sokkal kisebb számot teszik. Lehet-e mind ezekből— hogy többeket elhallgassak—következtetni, hogy a’ magyar tudományos académia’egyedüli czélja a’ nyelvmivelés, hogy az nem tudományos , csupán nyelvművelő intézet ? — De azt lehetne erre megjegyezni, hogy az első pontnak is kell valami értelmének lenni, hogy az nem ok nélkül létetett első helyre. Igenis van annak, még pedig igen nagy és nemzeti értelme, ott áll az , a’ hol állania kell. A’ tudós társaság ugyanis egyszersmind magyar, és így a’ tudományokat egyedül magyar nyelven ’s a’ magyar nyelvet a’ tudományok által igyekszik kiművelni; ezen két nagy czél szoros, elvárhatatlan kapcsolatban van, mint minden önálló nemzetnél, különösen hazánkban is, és annak jelen állapotjában, lenni kell. — Hogy mostanig még a’ nyelv inkább látszik az intézetet foglalatoskodtatni, mint a’tudományok, és ezekben azon előhaladásokat nem lehetne tenni, mellyekkel dicsekedhetnek más testvér-intézetek, ez megint a’ dolog’ természetéből foly, mert a’ nyelvet kell először alkalmatossá tenni, hogy bősége, határozottsága és hajlékonysága által minden eszméink’ kifejezésére képes legyen ; a’ nemzetet kell a’ nemzeti nyelv által olly műveltségi állapotba tenni, hogy a’tudományokat felfoghassa, hogy idegen nyelven gondolkozni megszűnjék. Eljön nem sokára azon idő , midőn a’ nemzeti nyelv műveltségében a’ tudományoknak a’ külföldöm mostani állását eléri, ’s akkor majd hazánkban is mindketten kézen fogva haladnak előre, nem a’ több nemzetek után iparkodva, hanem azokkal versenyezve. Jgo , reményiem , soha többé nem tér vissza azon már nagyrészint múltnak tekinthető szomorú helyzet, midőn a’ tudományok elváltak a’ nemzeti nyelvtől, és megszűntek nemzetiek lenni. Ezen akaratom ellen is hosszabbra terjedt levelemet azon kéréssel rekesztem be, ne sajnálja azt lapjaiba közelebbről felvenni. (Szk.) gr. Teleki József.