Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-22 / 7. szám

7. szánt. Pest, január’ 33. 1916. Az academia csak nyelvmivelő társaság-e ? („Levél a’ Szemle’ ügyében.“) Nem szándékom azon pénnaharczba avatkozni, mel­lyel Csató Pál m. tud.társasági levelező tag, az említett társaság’ némelly tagjaival nagyobb tűzzel folytat, mint különben a’tudomány’ tiszta szeretete szokott szülni; nem kivánom a’ magyar tud. társaságot azon kisebbítések és ócsárlások ellen védeni, mellyekkel ez alkalommal általa mellesleg illettetett. Az elsőt végezzék be azok, kiket a’ dolog érdekel, belátásuk szerint, és ítélje el az elfogu­latlan olvasó közönség; — ezeket, reménytem , az em­lített országos intézet tettel fogja megczáfolni, sőt e’ részben már is bátorkodom annak eddigi munkálkodásaira és ezek’ eredményeire hivatkozni, amazok nyilván álla­nak az egész haza előtt; emezek több ezer nyomatott ívekben az olvasó közönség’ kezén forognak. Ezen so­roknak egyedüli czélja, a’ magyar lapok’ heti szemléjé­nek szerkesztője által a’ magyar tudományos társaságra nézve felállított két helytelen elvnek felvilágosítása, ne­hogy azok által, ha szó nélkül maradnának, a’ közönség tévelyedésbe jöjön. Az áll ugyanis a’ 98. számú Hírnök’ végén — hol a’ Szemlében a’magyar tudományos társaság Kovács Pál’ rendes taggá lett választásáért megrovatik — hogy a’ magyar academiának nyelvtudományi osztálya van ugyan, de poétái nincs. Meg kell vallanom, hogy ezen nemzeti intézetben külön poétai osztály nincs, de azért hatás­köréből a’ poesis, tagjai közül a’ poéták, száműzve nin­csenek , mint már abból is nyilván kitetszik, miszerint rendszabályai’ cső pontja a’ szép művészséget is czél­­jaúl egyenesen kitűzi, az odik pedig kötelességébe te­szi , arról gondoskodni, hogy a’ magyar játékszín szük­séget ne szenvedjen jó színdarabokban. A’ tudományok’ nagy száma nem engedé­ meg a’ terv’ kidolgozásakor , hogy mindegyiknek külön osztály rendeltessék, minden osztályok több tudományokra terjesztettek ki, és különö­sen a’ nyelvtudomány vagy philologia is szélesebb érte­lemben vétetvén, osztályába soroztaték a’költés és ékes­szólás is.—Slogy illy értelemben vette maga a’tudományos társaság is a’ felosztás’ szellemét, bizonyítják több rend­beli választásai, —így lettek, egyenesen mint költők és nem mint aestheticusok, a’ nyelvtudományi osztályban rendes tagokká Kisfaludy Sándor és Horvát Endre is , kinek helyébe választatott az utolsó nagy gyűlés’ alkal­mával Kovács Pál. Ugyanitt — de még tüzesebben vitattatik a’ Hírnök 98. számának Szemléjében — azon állítás, hogy a’ tu­dós t­á­r­s­a­s­á­g’ vagy tudományos academia’ elnevezése helytelen, és azt tulajdonkép - miután c­éll­­ja egyedül a’ nyelv’, nem pedig a’ tudományok’ kiműve­lése — nyelvművelő t­á­r­s­a­s­á­g­n­a­k kellene ne­vezni ; és erre nézve hivatkozás történik az alapszabá­lyok e­lső pontjára, melly így adatik elő: a’ magyar nyelv­nek...kim­űveltetésén igyekszik e­­gyedül. — Mi ebben a’ titkos czél, nem akarom bő­vebben vizsgálni, az elfogulatlan olvasó könnyen el­érthette , bár gondosan el van takarva; — annyi minden esetre bizonyos , hogy ez által a’ kérdésben levő nem­­zeti intézet’ hatásköre megszoríttatik. Mielőtt ennek lé­nyeges megczáfolásába ereszkedném, meg kell jegyez­nem , hogy az alapszabályok e­lső pontjában, mint felebb áll, némelly szavak el vannak gondosan hallgatva, és az így áll kiegészítve : a’ magyar tudós társa­ság a’ tudományok’ és szépművészségek’ minden nemeiben a’ nemzeti nyelv’ kimű­vel­te­tésén igyekszik egyed­ül. Ebből is le­het ugyan — habár nem minden erőtetés nélkül — követ­keztetni, a’ mit a’ Szemle’ írója elv gyanánt felállít, de nem lehet, sőt nem is szabad valamelly összefüggő munkát egyes kivett szavaiból megítélni, hogy okosko­dásaink félszegek, azoknak eredményei alaptalanok ne legyenek ; — az egészet szem előtt kell tartani, minden részeit meg kell vizsgálni, így a’ magyar tudós társa­ság’ dicső alapítóinak valóságos szándékát és az alapsza­bályok’ szellemét, ha nem akarunk egyoldalúságról vá­­doltatni, nem annak egyes pontjaiból, hanem minden sza­bályainak összeségéből kell meghatároznunk. A’ magyar tudós társaságnak 42 rendes tag adatik az alapszabályok által, és ebből 7 foglalatoskodik a’ nyelvtudománynyal, a’ többi fel van osztva minden tudományok közt, kivé­­vén a’ theologiát és a’ politikát; — a’ magyar tudós tár­saság minden három esztendő alatt 6 tudományos kér­dést teszen ki megfejtésül, ebből csak egy meg*yen a’ nyelvtudományból, a’ többi a’ tudományok’más osztályai­ból vétetik. A’ magyar munkák’ megjutalm­azásában nincs semmi különös tekintet a’ nyelvtudományra; az Évköny­vekben, a’ Tudománytárban a’ nyelvtudományi értekezé­sek a’ sokkal kisebb számot teszik. Lehet-e mind ezek­ből— hogy többeket elhallgassak—következtetni, hogy a’ magyar tudományos académia’egyedüli czélja a’ nyelv­­mivelés, hogy az nem tudományos , csupán nyelvműve­lő intézet ? — De azt lehetne erre megjegyezni, hogy az első pontnak is kell valami értelmének lenni, hogy az nem ok nélkül létetett első helyre. Igenis van annak, még pe­dig igen nagy és nemzeti értelme, ott áll az , a’ hol ál­lania kell. A’ tudós társaság ugyanis egyszersmind ma­gyar, és így a’ tudományokat egyedül magyar nyelven ’s a’ magyar nyelvet a’ tudományok által igyekszik ki­művelni; ezen két nagy czél szoros, elvárhatatlan kap­csolatban van, mint minden önálló nemzetnél, különösen hazánkban is, és annak jelen állapotjában, lenni kell. — Hogy mostanig még a’ nyelv inkább látszik az intéze­tet foglalatoskodtatni, mint a’tudományok, és ezekben azon előhaladásokat nem­ lehetne tenni, mellyekkel dicse­kedhetnek más testvér-intézetek, ez megint a’ dolog’ természetéből foly, mert a’ nyelvet kell először alkalma­tossá tenni, hogy bősége, határozottsága és hajlékony­sága által minden eszméink’ kifejezésére képes legyen ; a’ nemzetet kell a’ nemzeti nyelv által olly műveltségi állapotba tenni, hogy a’tudományokat felfoghassa, hogy idegen nyelven gondolkozni megszűnjék. Eljön nem so­kára azon idő , midőn a’ nemzeti nyelv műveltségében a’ tudományoknak a’ külföldöm mostani állását eléri, ’s ak­kor majd hazánkban is mindketten kézen fogva haladnak előre, nem a’ több nemzetek után iparkodva, hanem azok­kal versenyezve. Jgo , reményiem , soha többé nem tér vissza azon már nagyrészint múltnak tekinthető szo­morú helyzet, midőn a’ tudományok elváltak a’ nemzeti nyelvtől, és megszűntek nemzetiek lenni. Ezen akaratom ellen is hosszabbra terjedt levelemet azon kéréssel rekesztem be, ne sajnálja azt lapjaiba kö­zelebbről felvenni. (Sz­k.) gr. Teleki József.

Next