Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-29 / 9. szám

•A’ földbirtok­-mennyiségröl. (Maximum, Minimum.) A’ törvényhozás’fő figyelmét érdemli a’ földbirtok, már csak történeti tekintetben is. Földkeresés zúdítá-föl legelsőbb is eredeti lakhelyeikből a’ szaporodni kezdett népeket. Földfoglalás tévé időnkint zsarnokokká a’ világ’ hódítóit az eltaposott népeken. Földjükről kiszoríttatás, vagy annak szűk volta miatt újnak vagy nagyobbnak ke­resése, hozá világrendítő mozgásba középkorban a’köl­tözködő népeket. Földkeresés vive az uj világnak elfog­lalókat, eredeti lakosainak elnyomókat ’s kiirtókat. Föld­vesztés és földkeresés kergeti az eltiport népek’ bús ma­radványt szerteszéllyel minden nemzet közzé, a’ föld’ egyik sarkától másikig. Földvesztés vagy legalább an­nak idegenek’ kezébe jutása miatt halnak­ ki a’ nagy nem­zetek , ’s tűnnek el lassankint, ollykor észrevétlenül, a’ többiek’ sorából. Földnek hatalmasok birtokába kerülése vala nemzője a’ világot századok óta sújtó hűbéri rend­szernek ’s a’ közép­ kor’ minden nyomorinak. Földbirtok’ elvesztése keríti a’ népeket apródonkint függetlenségből szolgaságba. Földbirtok vesztés és keresés szülte, szüli, ’s fogja szülni legtöbbnyire a’ népek’ benső háborgásit, mellyek rendesen külső pusztulást vonnak magok után; mint a’ gyúladás, melly a’ házban ben támadván, az egész telket minden épületestül elhamvasztja. Romát a’ földbirtoki törvény’ (­ e­x agraria) hozása ’s nemho­zása em­észté­ meg ; hozása, mert későn ’s nem is jól hozták; nem­hozása , mert nem idejében hozták. — De fő figyelmére méltó a’ törvényhozásnak a’ földbirtok tár­saságtudományi tekintetben. Ugyan is minden vagyon köztt a’ föld az, mellyre minden embernek m­ulhatlan szüksége van , mennyiben ennek gyümölcsei ’s a’ rajta élő állatok táplálják az embert, sőt e’ nélkül helye sem volna, hol megállhasson. A’ föld ennélfogvást, valamint egész társaságra , úgy egyes személyekre nézve, leg­­becsesb ’s legféltőbb jószág, mint mellynek leírásától— eltiltatás az embert minden önállástól teljesen elzárván szolgaságra alázza, szabadságát a’ társaság’ czéljának ’s rendelkezési jogának ellenére megszorítja; egyes sze­mélyek’ vagy egyesületek’ kezében összehalm­ozása el­lenben ezeknek a’társaság’ többi tagja’ elnyomatására, kényuraságra, zsarnokságra legegyenesb ’s könnyebb utat nyit, legalább minden esetre az társaság’ többi tag­ját mások’ önkénye alá veti. Ezeknél fogva a’ társaság­nak nem­ kell megengednie­, hogy akár egyes személyek­, kivált idegenek, akár egyesületek a’ földbirtokot olly te­temes mennyiségben szedjék össze, hogy ezáltal az egész társaságra nézve veszélyesekké váljanak, mivel azt nagy földbirtokaik által , legalább mellesleg , magoktól füg­gővé tennék, mennyiben a’ földeiken, lakó emberek tőlök függésben élni kényszerülnének.. Hátha még némellyik a’ társaság’ földeinek felét, vagy még nagyobb részét, vagy tán egészen mindent, maga’ kezére kerít­né ? Ennek, ha ollykor meg nem történt volna itt már, csak lehetősége miatt, csupán képzelete is félelmes-Annyiban is rész, pedig az egész társaságra­ nézve a’ földbirtoknak kevés kézbe összehalmoztatása , mert igy a’ föld nem lesz soha olly jól munkálva ’s olly gyümöl­csöző idegen kezek által, mint több tulajdonos’ kezében magok’ ipara által lenne­­, mert ámbár tagadhatlan, hogy a’ nagyban-gazdálkodás több haszna lehetne mint kicsiny­ben, de ez csak úgy eshetnék­ meg, ha a’ birtokos nemcsak a’ felügyelést, hanem a’ munkálást is maga teljesítné; a’ mi lehetlen lévén, kénytelen azt nagy gazdálkodásben másra bízni, ollykor még a’ felügyelést is egészen, leg­alább nagyobb részben rendesen ; már pedig hogy valaki a’ másénak épen úgy utána lásson, mint a’ magáénak, ezt rendesen föl nem tehetni. De még csak annyira sem kell a’ társaságnak megengednie a’ földbirtok-összehalmozást, hogy e’ miatt, ha bár az egész társaságot veszély nem fenyegetné is, legalább az egyes személyeknek a’ föld­birtok-szerzés, ha megtiltva nincs is, tettleg nehézzé vagy ritkán kaphatása miatt tán épen lehetlenné is vál­jék. Mert minél kevesebben szerezhetnek a’ társaságban földbirtokot, annál többen szorulnak az élet’legelső szük­­ségire, t. i. az élelmi­szerekre nézve , mellyektől függ életük , ’s a’ helyre nézve , hol megállapodhassanak , mások’ kegyelmére; ’s hát ha még így sem szerezhet­nek azoktól eledelt, mellyböl élhessenek, vagy legalább nem kapnak helyet, hova fejőket biztosan lehajthassák? vagy, ha kapnak is, ki áll jót a’ felöl, hogy azt kevés idő múlva nem kell­­ ismét elhagyniok ? Nincs pedig keservesebb , mint ha valaki nyugalmát és szerencséjét, melly többnyire egyes helyekhez és környületekhez van kötve, minduntalan változástól kénytelen félteni; vala­mint más részrül semmi sem mozdítja inkább elő az élet’ kül boldogságát, mint azon helyezet’ állandóságának tu­dása, mellyhez az egyes személy’ szerencséje van kap­csolva. Már pedig a’ társaság’ czélja szükségkép az, hogy egyes tagjai egymástól minél függetlenebbek , ’s annál fogva minél megelégültebbek ’s így boldogabbak legyenek. Sőt magához a’ társasághoz is mi kapcsolja szorosabban az embert, mint abban levő helyzetének kör­­nyületet? Mert, a’ társasági élet’czélja gyönyörűség is­, ’s noha minden társaság adhat jól intézve biztosítást, de nem adhatja­ meg a’ csak egy helyhez kötött kedves kör­­nyű­leteket a’ jelenre, emlékezeteket a’ múltra, reménye­ket a’ jövendőre nézve. Csak egyetlen egy jó szomszé­dodat, kivel összeszoktál, ha el kell hagynod, ki pótol­hatja ki azt neked ? Mellyik idegen­ földi palota felej­­tetheti— el a’ honavesztettel szelíd árnyékát azon fának,, mellyet ősei ültettenek, melly alatt gyermeksége’boldog­ álmait szendergé ? Mi­ly boldogító nyugalommal eresz­­kedel­ le munkád után tulajdon földeden, bár legyen az csak néhány négyszegölnyi is , elgondolván , hogy ott senki sem háborítja­ meg csöndes nyugalmadat, hogy oda senki sem léphet­ be e’ szókkal: „holnap, vagy egy év múlva itt kell hagynod e’ helyet, hol élni ’s meghalni reménylettel !” Milly éltető örömmel műveled azon ker­tet ,­ mellyen reményied, hogy kedveseid örvendeni, ’s téged hálásan emlegetni fognak! milly gondosan ápolod a­ion fát,, mellyröl reményied,,, hogy melletted játsza­dozó fiadnak egykor piros gyümölcsöt fogsz nyújtani! Ő valóban nem híjában hogy semmi tárgyat nem ímkák hely nélkül képzelni­,, de csakugyan valamint tru­sas­ág, úgy ember is biztos hely nélkül nem lehet.. Fia tehá­t­ a társaság minden tagjának nem adhat is állandó helyet földbirtokából, legalább azon kell­­igyekeznie, hogy azt minél többen szerezhessenek. Engedjétek meg az em­bereknek , hadd legyenek boldogok is! Ezt pedig az ál­tal eszközölheti a’ társaság, ha mind az egyez­he­sse.

Next