Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-29 / 9. szám
•A’ földbirtok-mennyiségröl. (Maximum, Minimum.) A’ törvényhozás’fő figyelmét érdemli a’ földbirtok, már csak történeti tekintetben is. Földkeresés zúdítá-föl legelsőbb is eredeti lakhelyeikből a’ szaporodni kezdett népeket. Földfoglalás tévé időnkint zsarnokokká a’ világ’ hódítóit az eltaposott népeken. Földjükről kiszoríttatás, vagy annak szűk volta miatt újnak vagy nagyobbnak keresése, hozá világrendítő mozgásba középkorban a’költözködő népeket. Földkeresés vive az uj világnak elfoglalókat, eredeti lakosainak elnyomókat ’s kiirtókat. Földvesztés és földkeresés kergeti az eltiport népek’ bús maradványt szerteszéllyel minden nemzet közzé, a’ föld’ egyik sarkától másikig. Földvesztés vagy legalább annak idegenek’ kezébe jutása miatt halnak ki a’ nagy nemzetek , ’s tűnnek el lassankint, ollykor észrevétlenül, a’ többiek’ sorából. Földnek hatalmasok birtokába kerülése vala nemzője a’ világot századok óta sújtó hűbéri rendszernek ’s a’ közép kor’ minden nyomorinak. Földbirtok’ elvesztése keríti a’ népeket apródonkint függetlenségből szolgaságba. Földbirtok vesztés és keresés szülte, szüli, ’s fogja szülni legtöbbnyire a’ népek’ benső háborgásit, mellyek rendesen külső pusztulást vonnak magok után; mint a’ gyúladás, melly a’ házban ben támadván, az egész telket minden épületestül elhamvasztja. Romát a’ földbirtoki törvény’ ( ex agraria) hozása ’s nemhozása emészté meg ; hozása, mert későn ’s nem is jól hozták; nemhozása , mert nem idejében hozták. — De fő figyelmére méltó a’ törvényhozásnak a’ földbirtok társaságtudományi tekintetben. Ugyan is minden vagyon köztt a’ föld az, mellyre minden embernek mulhatlan szüksége van , mennyiben ennek gyümölcsei ’s a’ rajta élő állatok táplálják az embert, sőt e’ nélkül helye sem volna, hol megállhasson. A’ föld ennélfogvást, valamint egész társaságra , úgy egyes személyekre nézve, legbecsesb ’s legféltőbb jószág, mint mellynek leírásától— eltiltatás az embert minden önállástól teljesen elzárván szolgaságra alázza, szabadságát a’ társaság’ czéljának ’s rendelkezési jogának ellenére megszorítja; egyes személyek’ vagy egyesületek’ kezében összehalmozása ellenben ezeknek a’társaság’ többi tagja’ elnyomatására, kényuraságra, zsarnokságra legegyenesb ’s könnyebb utat nyit, legalább minden esetre az társaság’ többi tagját mások’ önkénye alá veti. Ezeknél fogva a’ társaságnak nem kell megengednie, hogy akár egyes személyek, kivált idegenek, akár egyesületek a’ földbirtokot olly tetemes mennyiségben szedjék össze, hogy ezáltal az egész társaságra nézve veszélyesekké váljanak, mivel azt nagy földbirtokaik által , legalább mellesleg , magoktól függővé tennék, mennyiben a’ földeiken, lakó emberek tőlök függésben élni kényszerülnének.. Hátha még némellyik a’ társaság’ földeinek felét, vagy még nagyobb részét, vagy tán egészen mindent, maga’ kezére kerítné ? Ennek, ha ollykor meg nem történt volna itt már, csak lehetősége miatt, csupán képzelete is félelmes-Annyiban is rész, pedig az egész társaságra nézve a’ földbirtoknak kevés kézbe összehalmoztatása , mert igy a’ föld nem lesz soha olly jól munkálva ’s olly gyümölcsöző idegen kezek által, mint több tulajdonos’ kezében magok’ ipara által lenne, mert ámbár tagadhatlan, hogy a’ nagyban-gazdálkodás több haszna lehetne mint kicsinyben, de ez csak úgy eshetnék meg, ha a’ birtokos nemcsak a’ felügyelést, hanem a’ munkálást is maga teljesítné; a’ mi lehetlen lévén, kénytelen azt nagy gazdálkodásben másra bízni, ollykor még a’ felügyelést is egészen, legalább nagyobb részben rendesen ; már pedig hogy valaki a’ másénak épen úgy utána lásson, mint a’ magáénak, ezt rendesen föl nem tehetni. De még csak annyira sem kell a’ társaságnak megengednie a’ földbirtok-összehalmozást, hogy e’ miatt, ha bár az egész társaságot veszély nem fenyegetné is, legalább az egyes személyeknek a’ földbirtok-szerzés, ha megtiltva nincs is, tettleg nehézzé vagy ritkán kaphatása miatt tán épen lehetlenné is váljék. Mert minél kevesebben szerezhetnek a’ társaságban földbirtokot, annál többen szorulnak az élet’legelső szükségire, t. i. az élelmiszerekre nézve , mellyektől függ életük , ’s a’ helyre nézve , hol megállapodhassanak , mások’ kegyelmére; ’s hát ha még így sem szerezhetnek azoktól eledelt, mellyböl élhessenek, vagy legalább nem kapnak helyet, hova fejőket biztosan lehajthassák? vagy, ha kapnak is, ki áll jót a’ felöl, hogy azt kevés idő múlva nem kell ismét elhagyniok ? Nincs pedig keservesebb , mint ha valaki nyugalmát és szerencséjét, melly többnyire egyes helyekhez és környületekhez van kötve, minduntalan változástól kénytelen félteni; valamint más részrül semmi sem mozdítja inkább elő az élet’ kül boldogságát, mint azon helyezet’ állandóságának tudása, mellyhez az egyes személy’ szerencséje van kapcsolva. Már pedig a’ társaság’ czélja szükségkép az, hogy egyes tagjai egymástól minél függetlenebbek , ’s annál fogva minél megelégültebbek ’s így boldogabbak legyenek. Sőt magához a’ társasághoz is mi kapcsolja szorosabban az embert, mint abban levő helyzetének környületet? Mert, a’ társasági élet’czélja gyönyörűség is, ’s noha minden társaság adhat jól intézve biztosítást, de nem adhatja meg a’ csak egy helyhez kötött kedves környűleteket a’ jelenre, emlékezeteket a’ múltra, reményeket a’ jövendőre nézve. Csak egyetlen egy jó szomszédodat, kivel összeszoktál, ha el kell hagynod, ki pótolhatja ki azt neked ? Mellyik idegen földi palota felejtetheti— el a’ honavesztettel szelíd árnyékát azon fának,, mellyet ősei ültettenek, melly alatt gyermeksége’boldog álmait szendergé ? Mily boldogító nyugalommal ereszkedel le munkád után tulajdon földeden, bár legyen az csak néhány négyszegölnyi is , elgondolván , hogy ott senki sem háborítja meg csöndes nyugalmadat, hogy oda senki sem léphet be e’ szókkal: „holnap, vagy egy év múlva itt kell hagynod e’ helyet, hol élni ’s meghalni reménylettel !” Milly éltető örömmel műveled azon kertet , mellyen reményied, hogy kedveseid örvendeni, ’s téged hálásan emlegetni fognak! milly gondosan ápolod aion fát,, mellyröl reményied,,, hogy melletted játszadozó fiadnak egykor piros gyümölcsöt fogsz nyújtani! Ő valóban nem híjában hogy semmi tárgyat nem ímkák hely nélkül képzelni,, de csakugyan valamint trusaság, úgy ember is biztos hely nélkül nem lehet.. Fia tehát a társaság minden tagjának nem adhat is állandó helyet földbirtokából, legalább azon kelligyekeznie, hogy azt minél többen szerezhessenek. Engedjétek meg az embereknek , hadd legyenek boldogok is! Ezt pedig az által eszközölheti a’ társaság, ha mind az egyezhesse.