Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-02-26 / 17. szám

Kecskemét , a’ mint van Némelly észrevételekkel. Csaplovics úr a’ Ilirnek’ Századunkra’ 1839­. évi 97­­. számában megkezdett ’s több számban folytatott elmés ’s élénk írásmódjával hazánk’ külföldi tanácsadóit támadá meg, de úgy látszik, hogy azoknak nem annyira alapokaikat felforgatni, mint nevetségesekké tenni vala szándéka. De erről itt értekezni nem czélom­ , hanem midőn a’ 8d. §ban magáévá is teszi azon állítást „hogy a’ magyarnak műiparra nincs hajlama, ’s az csak született pásztor és mezeigazda“; — a’ l­d. §ban: „hogy a’ polgári szabadság neki mit sem használ a’ műipar-előmozdításra, mert természeti idegen­kedése van minden finomabb műipar-űzéstől“, és ezen ál­lításai’ tettleges bebizonyítására a’124. §ban mintegy élő— például hozza­ fel Kecskemét, Eger, Miskolcz városokat, a’ Jász-, Kún- és H­ajdu-kerületeket; nevezetesen pedig e’ városokrul imígy ír : „Vannak igen szép szabadalmú ’s né­­­pes mezővárosok is,miilyenek Kecskemét több mint 33,000, „Miskolcz’jóval több mint 26,000, Eger több mint 18,000 „lélekkel; azt kellene hinnünk , hogy illy számos ’s olly ’szép­ szabadalommal bíró népesség önkint magas, és ne­­m nesb műipar űzésre adandja magát. Távul legyen! Mit „az első legszerényebb életszükségek megkívánnak, az „megvan, de azonfelül semmi“!!: nem állhatám meg, hogy tollhoz ne nyúljak ’s legalább Kecskemétet, e’ nagy né­pességű ’s eredeti magyarságú várost, mellyet belkörülmé­­nyire nézve is legközelebbről ismerek. Hazám’ színe ’s az olvasó közönség előtt illy abderitai szennyben heverni hagytam. — Nem szólok a’ Jász- , Kún- és Hajdú-kerü­letekről --szóljanak ezek magukért; — sem Miskolcz, Eger ’s egyéb szabad v. szabados mezővárosokrul; mert magyar hazánkban, kivévén a’ kir. városokat, a’ szabados városi közönségek nem valamelly előleges szabás vagy egy­sinór mértékű szabadságté vél’ utján, hanem többnyire ön- ’s állandó elöljáróiknak az időt ’s környűlállásokat hasz­nálni tudása által, különböző körülmények közt, különböző szerencsével, de különböző sikerrel is, vergődtek mostani állásukra,’s e’miatt annyira különböző állásúak egymás­tól, hogy két, egymással mindenben egyenlőt híjába keres­nél, ’s ennélfogva egyikről a’ másikra ugyanazon követ­kezést húzni sem okosan sem helyesen nem lehet. Csak azt jegyzem­ meg közönségesen: 1) Hogy általányosan szabados v. mezővárosnak szoktuk ugyan nevezni mindazon helységet, mellyekben az országos vásárok’tartása meg­engedtetik, holott ez csak külszin, ’s abból nem következik, hogy belsőkép is méltán városnak mondathassák; p.o. Izsák városa csak néhány év előtt még falu, azaz szoros úrbéri bánásmód alatti helység volt, de földesurai országos vá­sárok’ tarthatását eszközölvén­ ki, már mező- vagy szaba­dos városnak neveztetik, holott belső állapotára­ nézve csak ott van, hol az előtt volt. Én valódi ’s lényeges városnak csak azt tartom, m­elly határát (territórium) a’ hozzátartozó regálék­ ’s haszonvételekkel együtt egész sajáti joggal bírja; benne örökös szabad adásvevés létezik; belsőkép ön előljáróji által igazgattatik; minden lakos a’ maga ja­vaival, ön értelme és balátása szerint szabadon gazdálkod­­hatik, ’s így a’ nemes, müipar­ kifejlesztésre módja ’s alkal­ma van. De milly csekély az illy tiszta állású ’s belsőkép is városnak mondatható helységek’ száma hazánkban ? ’s az így nevezettek­ is vúlly külön ’s különféle állásúak ? Egyik egészen bírja a’ maga határát, másik csak felében vagy har­madában ; majd egyenes földesúri részekkel, majd kiváltsá­golt nemesi lakokkal (Curia) megrakva. Talán e’ száz meg százféle különbözőség oka annak is, hogy, ha a’magyar­­országi mezővárosok’ állapotját megismerni ’s tanulni kí­vánnék,ezt hasztalan keresnék akár geographusink’akár sta­­tistikusink’ irományiban, sőt még izmos törvénykönyveink­ben is. Úgy hiszem, ezeken nem a’nemes, műiparrai haj­­lomások, nem a’nagyobb kereskedések­ vagy mestersé­gekre­ termettség, hanem a’ hozandó ’s már munkába is vett üdves hazai törvények segíthetnek. — Megjegyzem 2), hogy én a’ magyarokat olly abderitáknak, kik csak pász­­torság’s mezei gazdaságra születtek volna, nem gondo­lom, ’s méltán sajnálhatni, hogy, midőn a’ tudós értekező a’magyarokat a’ külföldi irók’ vádjai ellen védeni kívánja, épen akkor gyalázza ’s bélyegzi­ meg a maga legérzéke­nyebben. — De czélomra térek! Kecskemétet ügyvédileg menteni, vagy t. Csaplovics úr’ állításait részletesen rostálgatni nem szándékom , ha­nem tettleg kívánom megmutatni, hogy a’t. ur. állításai’ igazolására Kecskemétet élő például méltatlanul hozá­ fel, ’s megkívánom mutatni az által, hogy e’ várost, minden na­gyítás vagy kisebbítés nélkül, úgy terjesztem a’ t. ez. ol­vasó közönségeié, a’mint van, Kecskemét’ eredetéről semmi bizonyost nem írhatni. Mondják, hogy a’római birodalom’idején régibben ,Par­­tiscunp, később pedig ,Aegopolis‘ nevet viselt; de épen azért, mivel eredetét az ős-régiség’ sötét leple fedi, biz­tosan állíthatni, hogy ez igen régi törzsökös helység. Az eddig találtatott irományok, jelek ’s oklevelek minél mé­lyebben vezetnek a’ régi időkbe vissza, annál inkább bizo­­nyitják, hogy Kecskemét tettleges uri-kezelés­e. is szo­ros úrbéri bánásmód alatt sohasem volt, ’s mindig úgy lé­tezett, mint szabad város; benne kezdettől fogva örökös adásvevés divatozott, sőt a’ régibb adatok mutatják , hogy hajdanra még nagyobb szabadsággal birt, mint most. Jele­sül pedig, szab. Kiskun-Halas városában ielőben bizo­nyos gödör-ásász alkalmakor talált régi pecsétje mutatja,, hogy a’ régibb idők’ modorja szerint már a’ 13­. század­ban is királyi v. királynői szabad város volt, melly pecsét­­für­teki tudós Horvát István úr az 1834­. évi Tud. Gyűjt. X kötetében így ítél: „Láthatni e’ figyelemre igen is méltó­­ságon sz. Miklós püspököt a’ város’ egykori védszentét, püspöksüveggel ’s püspök-pálczával ékesítve, melly utóbbi­nak alsó részéről kecskefej lóg le; a’körülirat pedig ez: *J- S. (sigillum­) Civitatis de Kechkeméth. — Betüji e’ körüliratnak az idő’ korához képest csinosak ’s egyeznek azon betűkkel, mellyek Róbert Károly, nagy Lajos és lső Mária királyné’ uralkod­ása alatt a’ magyar­­országi pecsétnyomókon előfordulnak. Kellemes megle­petés meggyőződni a’ körüliratból, hogy a’ lelkes magyar­ság’ lakhelye Kecskemét már illy régi időkben szabad ki­rályi város volt, következéskép a’ statussal bírók közé tar­tozott.“ Összevág ezzel az is, hogy a’ város’ legrégibb temploma (mellynek eredetéről még eddig semmi bizonyos­­nem tudatik) már a’később időkben épült tornya’ tetején is sz. Miklós püspök majd fél­ ember nagyságú alakja mu­tatja, honnan, fa a’ szék— 5­e figyelmet érdemel e’ pe­cséten levő ábrázolatban még az is, hogy a’ püspök bal­kezével fölemelve tartja a’ szentkönyvet, jobbjával pedig palozáját, mellynek vége a’ kecskefejbe van szúrva­.’ fö­d.

Next