Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-02-26 / 17. szám
Kecskemét , a’ mint van Némelly észrevételekkel. Csaplovics úr a’ Ilirnek’ Századunkra’ 1839. évi 97. számában megkezdett ’s több számban folytatott elmés ’s élénk írásmódjával hazánk’ külföldi tanácsadóit támadá meg, de úgy látszik, hogy azoknak nem annyira alapokaikat felforgatni, mint nevetségesekké tenni vala szándéka. De erről itt értekezni nem czélom , hanem midőn a’ 8d. §ban magáévá is teszi azon állítást „hogy a’ magyarnak műiparra nincs hajlama, ’s az csak született pásztor és mezeigazda“; — a’ ld. §ban: „hogy a’ polgári szabadság neki mit sem használ a’ műipar-előmozdításra, mert természeti idegenkedése van minden finomabb műipar-űzéstől“, és ezen állításai’ tettleges bebizonyítására a’124. §ban mintegy élő— például hozza fel Kecskemét, Eger, Miskolcz városokat, a’ Jász-, Kún- és Hajdu-kerületeket; nevezetesen pedig e’ városokrul imígy ír : „Vannak igen szép szabadalmú ’s népes mezővárosok is,miilyenek Kecskemét több mint 33,000, „Miskolcz’jóval több mint 26,000, Eger több mint 18,000 „lélekkel; azt kellene hinnünk , hogy illy számos ’s olly ’szép szabadalommal bíró népesség önkint magas, és nem nesb műipar űzésre adandja magát. Távul legyen! Mit „az első legszerényebb életszükségek megkívánnak, az „megvan, de azonfelül semmi“!!: nem állhatám meg, hogy tollhoz ne nyúljak ’s legalább Kecskemétet, e’ nagy népességű ’s eredeti magyarságú várost, mellyet belkörülményire nézve is legközelebbről ismerek. Hazám’ színe ’s az olvasó közönség előtt illy abderitai szennyben heverni hagytam. — Nem szólok a’ Jász- , Kún- és Hajdú-kerületekről --szóljanak ezek magukért; — sem Miskolcz, Eger ’s egyéb szabad v. szabados mezővárosokrul; mert magyar hazánkban, kivévén a’ kir. városokat, a’ szabados városi közönségek nem valamelly előleges szabás vagy egysinór mértékű szabadságté vél’ utján, hanem többnyire ön- ’s állandó elöljáróiknak az időt ’s környűlállásokat használni tudása által, különböző körülmények közt, különböző szerencsével, de különböző sikerrel is, vergődtek mostani állásukra,’s e’miatt annyira különböző állásúak egymástól, hogy két, egymással mindenben egyenlőt híjába keresnél, ’s ennélfogva egyikről a’ másikra ugyanazon következést húzni sem okosan sem helyesen nem lehet. Csak azt jegyzem meg közönségesen: 1) Hogy általányosan szabados v. mezővárosnak szoktuk ugyan nevezni mindazon helységet, mellyekben az országos vásárok’tartása megengedtetik, holott ez csak külszin, ’s abból nem következik, hogy belsőkép is méltán városnak mondathassák; p.o. Izsák városa csak néhány év előtt még falu, azaz szoros úrbéri bánásmód alatti helység volt, de földesurai országos vásárok’ tarthatását eszközölvén ki, már mező- vagy szabados városnak neveztetik, holott belső állapotára nézve csak ott van, hol az előtt volt. Én valódi ’s lényeges városnak csak azt tartom, melly határát (territórium) a’ hozzátartozó regálék ’s haszonvételekkel együtt egész sajáti joggal bírja; benne örökös szabad adásvevés létezik; belsőkép ön előljáróji által igazgattatik; minden lakos a’ maga javaival, ön értelme és balátása szerint szabadon gazdálkodhatik, ’s így a’ nemes, müipar kifejlesztésre módja ’s alkalma van. De milly csekély az illy tiszta állású ’s belsőkép is városnak mondatható helységek’ száma hazánkban ? ’s az így nevezettek is vúlly külön ’s különféle állásúak ? Egyik egészen bírja a’ maga határát, másik csak felében vagy harmadában ; majd egyenes földesúri részekkel, majd kiváltságolt nemesi lakokkal (Curia) megrakva. Talán e’ száz meg százféle különbözőség oka annak is, hogy, ha a’magyarországi mezővárosok’ állapotját megismerni ’s tanulni kívánnék,ezt hasztalan keresnék akár geographusink’akár statistikusink’ irományiban, sőt még izmos törvénykönyveinkben is. Úgy hiszem, ezeken nem a’nemes, műiparrai hajlomások, nem a’nagyobb kereskedések vagy mesterségekre termettség, hanem a’ hozandó ’s már munkába is vett üdves hazai törvények segíthetnek. — Megjegyzem 2), hogy én a’ magyarokat olly abderitáknak, kik csak pásztorság’s mezei gazdaságra születtek volna, nem gondolom, ’s méltán sajnálhatni, hogy, midőn a’ tudós értekező a’magyarokat a’ külföldi irók’ vádjai ellen védeni kívánja, épen akkor gyalázza ’s bélyegzi meg a maga legérzékenyebben. — De czélomra térek! Kecskemétet ügyvédileg menteni, vagy t. Csaplovics úr’ állításait részletesen rostálgatni nem szándékom , hanem tettleg kívánom megmutatni, hogy a’t. ur. állításai’ igazolására Kecskemétet élő például méltatlanul hozá fel, ’s megkívánom mutatni az által, hogy e’ várost, minden nagyítás vagy kisebbítés nélkül, úgy terjesztem a’ t. ez. olvasó közönségeié, a’mint van, Kecskemét’ eredetéről semmi bizonyost nem írhatni. Mondják, hogy a’római birodalom’idején régibben ,Partiscunp, később pedig ,Aegopolis‘ nevet viselt; de épen azért, mivel eredetét az ős-régiség’ sötét leple fedi, biztosan állíthatni, hogy ez igen régi törzsökös helység. Az eddig találtatott irományok, jelek ’s oklevelek minél mélyebben vezetnek a’ régi időkbe vissza, annál inkább bizonyitják, hogy Kecskemét tettleges uri-kezelése. is szoros úrbéri bánásmód alatt sohasem volt, ’s mindig úgy létezett, mint szabad város; benne kezdettől fogva örökös adásvevés divatozott, sőt a’ régibb adatok mutatják , hogy hajdanra még nagyobb szabadsággal birt, mint most. Jelesül pedig, szab. Kiskun-Halas városában ielőben bizonyos gödör-ásász alkalmakor talált régi pecsétje mutatja,, hogy a’ régibb idők’ modorja szerint már a’ 13. században is királyi v. királynői szabad város volt, melly pecsétfürteki tudós Horvát István úr az 1834. évi Tud. Gyűjt. X kötetében így ítél: „Láthatni e’ figyelemre igen is méltóságon sz. Miklós püspököt a’ város’ egykori védszentét, püspöksüveggel ’s püspök-pálczával ékesítve, melly utóbbinak alsó részéről kecskefej lóg le; a’körülirat pedig ez: *J- S. (sigillum) Civitatis de Kechkeméth. — Betüji e’ körüliratnak az idő’ korához képest csinosak ’s egyeznek azon betűkkel, mellyek Róbert Károly, nagy Lajos és lső Mária királyné’ uralkodása alatt a’ magyarországi pecsétnyomókon előfordulnak. Kellemes meglepetés meggyőződni a’ körüliratból, hogy a’ lelkes magyarság’ lakhelye Kecskemét már illy régi időkben szabad királyi város volt, következéskép a’ statussal bírók közé tartozott.“ Összevág ezzel az is, hogy a’ város’ legrégibb temploma (mellynek eredetéről még eddig semmi bizonyosnem tudatik) már a’később időkben épült tornya’ tetején is sz. Miklós püspök majd fél ember nagyságú alakja mutatja, honnan, fa a’ szék— 5e figyelmet érdemel e’ pecséten levő ábrázolatban még az is, hogy a’ püspök balkezével fölemelve tartja a’ szentkönyvet, jobbjával pedig palozáját, mellynek vége a’ kecskefejbe van szúrva.’ föd.