Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-06-30 / 52. szám
5*. *xá*n Pest, Junius’ SO 1841. Vélemény a' Pesten felállítandó ref. iskola' vezérelveire nézve. A’ legújabban felállítandó ref. iskola’ vezérelveire nézve a’ Jelenkor’ tudósítása szerint kinek tetszik, véleménye’ kimondására felszólittatik. Mélyen áthatva az emberiséget érdeklő ezen vállalat’ nagyságától , mint az uj föld’ szállitványosa rengetegéből ünnepélyes érzéssel megy a’ városba , midőn uj hona’ javának munkálására szólittatik, hogy, — még többet nem tehetve szavazatával mutassa meg hódolatát az álladalmi Intézvények iránt ’s örömét polgári léte’ érzetén, bátorkodom szegény rejtekemből előlépve alázatos véleményemet e’ tárgyban az ügy’ pártolóji előtt röviden elmondani. Néhány évi, de figyelmezve gyűjtött tapasztalásom’ ’s minthogy embert csalhatlant nem hiszek , talán tévelyedésem’ eredménye legyen is ez bár, helyességérül magam meggyőződve lévén , nemcsak szabadnak, de mivel a’ bölcs a’más’ tévelygésinek (haszinte itt is úgy volna) keringő útján keresztül könynyebben közeledhetik a’ valóhoz, kötelességemnek is ösmértem elmondani. Maga már az, hogy a’ mély belátása ’s új lelkű férfiak a’más’véleményét is tudni kívánják, azt jelenti, mintha ők shogy ártatlan kifejezést használjak, kétkednének a’ fenálló iskolázásmód’ tökéletességén, különben azok’ formájára , mellyek itt v. ott vannak, lehete csinálni. — Megvallom , e’ kétkedés bennem is régóta megvolt, de mondani mindeddig szükségtelennek tartom. Kétkedtem t.i., hogy szorgalmas tanuló azon tizenhat, néhol tizennégy évre szabott iskolai pályát, legalább életidejére nézve nagyobb haszonnal kevésb idő alatt nem végezhetné-e el? És kétségem onnan származott, mert hallottam példákat, kik két évi „Cursust“ esztendő alatt szintúgy, tudok példát, ki jobban végezte mint száz tanulótársat. Kétkedtem én is , mint a’ múlt évi Társalkodóban említett tudósok, kik jutalmat tőnek föl ’s adnak, ha ki eloszlatandja a’beli kétségüket: vájjon úgy meg van é az ember átkozva, hogy azon sok jót, mit az iskolában tanult, mind el kell felejtenie? Kétségem onnan eredt, mert tudora , hogy a’ keresztyén vallásnak legbölcsebb szerzője az eredeti bűnt rontó erejét eltörölte , miért ragad hát meg gyermekéveinkben jobban , ’s marad meg késő időkig állandóbban a’ hiábavalóság , mint a’ hasznos jó? Ölni Rousseauként lehelletünkkel is tudnánk , éltetni semmi módon? a’szer hatása beadatása’ mértékétől ’s módjától is sokat szokott függni. Illy kétkedésim közben ’s után tapasztalatára , hogy szerencsésebben kifejlett elméjű tanitványim közül többen a’ „Docendi Mettodus'-ban kiszabottakat ,,Examen11 előtt két hónappal is megtanulván, a’ semmit csinálástól, mit gyermekink’ nagyobb része hat hét évig, t.i. mig iskolába nem küldetnek, az utcza’ pora közt practice oily jól tanulnak meg, úgy lehetett elvonni, hogy a’ rendes tanítási órákat következő évben hallgatandó tudományok’ magyarázására rendelt privát órákkal szaporítottam és szépen haladtak ezek, mig a’ mostohábban kifejlett elméjűek , vagy kik elbizva már ismert szép tehetségeikben magukat , az „Examen“ közelgése által riasztatva fel , alig tudták megtanulni a hypensamoilt, s több tanulni szeretőtül hallom , hogy iskolán tuli egy éven többet tanultak, mint iskolában négyig legalább Mindez azon meggyőződésre vezetett , hogy hiszem , miszerint nem az iskolai pályát, nem annak egyes részeit példok, nem a’pilosopiiai Carsusra kellene évekre kiszabva osztályozni , hanem a’ tanitandókat a’ szerint, mik azokban szükségesbek’s megfoghatóbbak; az szerint, a’ mint azoknak könnyebben érthető igazságaik lépcsőül szolgálnak a’ magasbakra. Úgy hogy az első osztályban az tanuló minden tudományból azt, mit megfoghat, tanulja meg ; p. o. a’ „philosophiai Cursusból” egy az iskolához szükséges képen kötendő kisdedovó intézetből került vagy akármi más hat éves gyermek ennyit megfoghat: ,,A’mi hozmára ér, azt érzem , érzek testemmel, ’s testem’ részei és a’ többi; szóval: a’ külső ember’ ismeretét; a’ „Theologiából annyit, mennyit Debreczenben a’ valóban mély lélektudomány’ elvei szerint irt „Timm/ff/rtV-bol tanulnak, igy más tudományokból is. Ez hát alapul tétetvén , a’ következő osztályok mind erre építtessenek , azaz : mindezek minden osztályban újra taníttassanak. Repetitio est mater studiorum , az utolsó , ha tetszenék, Idik osztályban már rá lehetne Hegel rendszerei is , ’s a’ transsubstantialio . v. liberum urbi- trium ról szóló tudományt építeni; — igy kikerülve az iskolából, az utolsó osztályban végzett’s igy az egész tudományok’ öszvegét vinnék ki elménkben, ’s később ha felejtenénk is , az alaposabbak mélyebben lévén, csak a’ nélkülözhetőket felejtenék —Én úgy hiszem, letörli a’ gyűjteni nagyobbrészint palozapattogás és sírás közt kezdett, szitkok, pirongatások közöt végzett arany vagy legalább aranyon vett iskola’ porát elménkről az idő; mert nem követjük az utat, mit a’ természet’alkotója a’ test’ formálásában látszik mutatni , ki ugyanis nem láthat előbb, azután főt ’s a’ t. alkot és netet emberi nagyságra, hanem egy tökéletes ember-mintát alakítva , öszves harmóniában neveli azt. Mielőbb tökéletes grammatistát, azután rhetort, physicust ’s a’ t. akarunk taníttatni, ha valamelyiken túl estünk, azután felejti vagy nem , vele semmit nem gondolva. Majd olly formán, mintha több művészt bíznánk meg egy szobor’ létesítésire, úgy hogy egyik fejét, másik lábát ’s a’többi készitse el; az szín ’s nagyság meghatározva pontosan nem lévén, mindenik előtte kedves színü márványt választva, ’s ki előbb ’s ki utóbb szerezhetvén anyagot, egyik tökéletlenebb munkát hozna a’ másiknál, és egy halomba oda raknák , hogy kinek kedve lesz , rakja rendbe; még ezen szoborképe az iskola szerint kiformált lereknek kissé furcsább lenne, mint Horatius’ Humano capitise — csakhogy ritkán rakatik össze , mert az öszszetenni akaró nem bírván a’ teherrel, néha csak egy lábat állit fel, ’s ennek súlya alatt fáradva áll tova , (tánigy lesz a’pedant lélek.)Mit Cicero’sjuintlian mondanak az oratorról, hogy t. i. szoros atyafisággal öszszekapcsolt tudományok’ öszszes tudása teheti jelessé, miért ne kellene ezt tartani a’ tanulóról, kit taníttatunk , hogy a’ tanultaknak szó és tett által adjon életet.— Legelső lenne tehát egy tudós választmányra bízni az egész tudományosság’ osztályozását, a’ szerint , mint annak igazságait könnyebben, vagy gyakorlottabb észszel foghatni fel, minden tudománynak