Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-06-30 / 52. szám

5*. *xá*n Pest, Junius’ SO 1841. Vélemény a' Pesten felállítandó ref. iskola' vezérelveire nézve. A’ legújabban felállítandó ref. iskola’ vezérelveire nézve a’ Jelenkor’ tudósítása szerint kinek tetszik, véleménye’ kimondására felszólittatik. Mélyen áthatva az emberiséget érdeklő ezen vállalat’ nagyságától , mint az uj föld’ szállitványosa rengetegéből ünnepélyes érzéssel megy a’ városba , midőn uj hona’ javának mun­­kálására szólittatik, hogy, — még többet nem tehetve szavazatával mutassa­ meg hódolatát az álladalmi In­­tézvények iránt ’s örömét polgári léte’ érzetén, bá­torkodom szegény rejtekemből előlépve alázatos véle­ményemet e’ tárgyban az ügy’ pártolóji előtt röviden elmondani. Néhány évi, de figyelmezve gyűjtött tapasz­talásom’ ’s minthogy embert csalhatlant nem hiszek , talán tévelyedésem’ eredménye legyen is ez bár, he­lyességérül magam meggyőződve lévén , nemcsak sza­badnak, de mivel a’ bölcs a’más’ tévelygésinek (ha­­szinte itt is úgy volna) keringő útján keresztül köny­­nyebben közeledhetik a’ valóhoz, kötelességemnek is ösmértem elmondani. Maga már az, hogy a’ mély be­­látása ’s új lelkű fér­fiak a’más’véleményét is tudni kí­vánják, azt jelenti, mintha ők shogy ártatlan kifeje­zést használjak, kétkednének a’ fenálló iskolázásmód’ tökéletességén, különben azok’ formájára , mellyek itt v. ott vannak, lehete csinálni. — Megvallom , e’ kétke­dés bennem is régóta megvolt, de mondani minded­dig szükségtelennek tartom. Kétkedtem t.i., hogy szor­galmas tanuló azon tizenhat, néhol tizennégy évre szabott iskolai pályát, legalább életidejére nézve na­gyobb haszonnal kevésb idő alatt nem végezhetné-e el? És kétségem onnan származott, mert hallottam pél­dákat, kik két évi „Cursust“ esztendő alatt szintúgy, tudok példát, ki jobban végezte mint száz tanulótár­sat. Kétkedtem én is , mint a’ múlt évi Társalkodóban említett tudósok, kik jutalmat tőnek föl ’s adnak, ha ki eloszlatandja a’beli kétségüket: vájjon úgy meg van é az ember átkozva, hogy azon sok jót, mit az is­kolában tanult, mind el kell felejtenie? Kétségem on­­nan eredt, mert tudora , hogy a’ keresztyén vallásnak legbölcsebb szerzője az eredeti bűnt rontó erejét el­törölte , miért ragad hát meg gyermekéveinkben job­ban , ’s marad meg késő időkig állandóbban a’ hiába­valóság , mint a’ hasznos jó? Ölni Rousseauként le­­helletünkkel is tudnánk , éltetni semmi módon? a’szer­ hatása beadatása’ mértékétől ’s módjától is sokat szo­kott függni. Illy kétkedésim közben ’s után tapasz­talatára , hogy szerencsésebben kifejlett elméjű ta­­nitványim közül többen a’ „Docendi Met­todus'-ban ki­szabottakat ,,Examen11 előtt két hónappal is megtanul­ván, a’ semmit csinálástól, mit gyermekink’ nagyobb része hat hét évig, t.i. mig iskolába nem küldetnek, az utcza’ pora közt practice oily jól tanulnak­­ meg, úgy lehetett elvonni, hogy a’ rendes tanítási órákat következő évben hallgatandó tudományok’ magyarázá­sára rendelt privát órákkal szaporítottam és szépen ha­ladtak ezek, mig a’ mostohábban kifejlett elméjűek , vagy kik elbizva már ismert szép tehetségeikben ma­gukat , az „Examen“ közelgése által riasztatva­ fel , alig tudták megtanulni a h­ypensamoilt, s több tanulni szeretőtül hallom , hogy iskolán tuli egy éven többet ta­nultak, mint iskolában négyig legalább Mindez azon meggyőződésre vezetett , hogy hi­szem , miszerint nem az iskolai pályát, nem annak egyes részeit péld­­ok, nem a’­­p­ilosop­iiai Carsusra kellene évekre kiszabva osztályozni , hanem a’ tani­­tandókat a’ szerint, mik azokban szükségesbek’s meg­­foghatóbbak; az szerint, a’ mint azoknak könnyebben érthető igazságaik lépcsőül szolgálnak a’ magasbakra. Úgy hogy az első osztályban az tanuló minden tudo­mányból azt, mit megfoghat, tanulja meg ; p. o. a’ „phi­­losoph­iai Cursusból” egy az iskolához szükséges ké­pen kötendő kisdedovó intézetből került vagy akármi más hat éves gyermek ennyit megfoghat: ,,A’mi hoz­mára ér, azt érzem , érzek testemmel, ’s testem’ ré­szei és a’ többi; szóval: a’ külső ember’ ismeretét; a’ „Theologiából annyit, mennyit Debreczenben a’ való­ban mély lélektudomány’ elvei szerint irt „Tim­m­­/ff/rtV-bol tanulnak, igy más tudományokból is. Ez hát alapul tétetvén , a’ következő osztályok mind erre épít­tessenek , azaz : mindezek minden osztályban újra ta­níttassanak. Repetitio est mater studiorum , az utolsó , ha tetszenék, Idik­ osztályban már rá lehetne Hegel­ rendszerei is , ’s a’ transsubstantialio . v. liberum urbi- trium­ ról szóló tudományt építeni; — igy kikerülve az iskolából, az utolsó osztályban végzett’s igy az egész tudományok’ öszvegét vinnék­ ki elménkben, ’s később ha felejtenénk is , az alaposabbak mélyebben lévén, csak a’ nélkülözhetőket felejtenék —Én úgy hiszem, letörli a’ gyűjteni nagyobbrészint palozapattogás és sírás közt kezdett, szitkok, pirongatások közöt vég­zett arany vagy legalább aranyon vett iskola’ porát elménkről az idő; mert nem követjük az utat, mit a’ természet’alkotója a’ test’ formálásában látszik mutat­ni , ki ugyanis nem láthat előbb, azután főt ’s a’ t. alkot és netet emberi nagyságra, hanem egy tökéle­tes ember-mintát alakítva , öszves harmóniában ne­veli azt. Mielőbb tökéletes grammatistát, azután rhe­­tort, physicust ’s a’ t. akarunk taníttatni, ha vala­melyiken túl estünk, azután felejti vagy nem , vele semmit nem gondolva. Majd olly formán, mintha több művészt bíznánk meg egy szobor’ létesítésire, úgy hogy egyik fejét, másik lábát ’s a’többi készitse el; az szín ’s nagyság meghatározva pontosan nem lévén, min­­denik előtte kedves színü márványt választva, ’s ki előbb ’s ki utóbb szerezhetvén anyagot, egyik tö­kéletlenebb munkát hozna a’ másiknál, és egy halom­ba oda raknák , hogy kinek kedve lesz , rakja rendbe; még ezen szoborképe az iskola szerint kiformált le­reknek kissé furcsább lenne, mint Horatius’ Humano capitise — csakhogy ritkán rakatik össze , mert az ösz­­szetenni akaró nem bírván a’ teherrel, néha csak egy lábat állit­ fel, ’s ennek súlya alatt fáradva áll tova , (tánigy lesz a’pedant lélek.)Mit Cicero’s­­juint­lian mon­danak az oratorról, hogy t. i. szoros atyafisággal ösz­­szekapcsolt tudományok’ öszszes tudása teheti jelessé, miért ne kellene ezt tartani a’ tanulóról, kit tanítta­tunk , hogy a’ tanultaknak szó és tett által adjon éle­tet.— Legelső lenne tehát egy tudós választmányra bízni az egész tudományosság’ osztályozását, a’ sze­rint , mint annak igazságait könnyebben, vagy gya­korlottabb észszel foghatni fel, minden tudománynak

Next