Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-09 / 81. szám

§11 szám* Pest­­ october» 9 1841. Egy szó a’ nevelés tárgyában. Nincs fenségesebb , de egyszersmind érzékenyebb föladat korunkban, mint a’ népnevelés; azon ezer ala­kú és oldalú tárgyaknak egyike ez, mellyek teljesen soha ki nem mentethetnek ; ez azon legdrágább kincs és örökség, melly, midőn más földi javak hamar enyész­nek ’s beesőket vesztik, az élet’ bármilly viszonyaiban jóságdús eredményű egy jövő századra, magvetés egész ivadékokra, melly a’ polgári társaságban a’ gonoszt elfojtja, a’ szellemi és erkölcsi jólétet pedig megtermi; ez azon megmérhetlen eszme, mellynek jótékony árja , még csak fájdalom, irodalmunk mezejét önté­ el, a’ nélkül hogy az életbe a’ tárgy annyiszor ismételt sür­­getésihez mérve, csak megnyugtató tettleges befolyást is gyakorolna. Igen­ hírlapjaink telvék az annyira üd­vös népnevelési czikkekkel; e’ tárgyban megjelent kor­szerű könyvek lélekhatón szólnak hasznos és jótékony intézkedésiről; lélekrázón azon végtelen fájdalmakról, nyomorokról és szerencsétlenségről ,mellyekkel az any­­nyira sürgetett nevelés hi­ánya miatt naponta érezhe­tőbben küszködik e’ nemzet. És annyi tűz, annyi lé­lek és elevenség sem képes a’ nevelőket fölinditani hogy tettlegesen nyúlnának a’ne­velés boldogító létesítéséhez; nem képes fölrázni kár­­hozatos hanyagságából, nem azon vétkes kényelmü­­ségből e’ lelki élvet nem ismerő nép hi­ánya és ínsé­ge , mellyért maga emel szót, és eseng a’ nélkülöz­­hetlen segélyért; — mert hogy egy két példa akad a’ nagy egészben , melly üdvös hatással fogá­ föl korunk’ hi­ányát a’ nevelésben ’s czélszerüleg tüze­ ki a’ sza­bályt munkássága körében , e’ mind kevés annyi ha­nyag égre kiáltó közönyössége ellen , ’s azon számta­lan czikk ellenébe mik a’ nevelés’ tárgyában írattak , és olly sokszor, hogy untatnák az olvasót, boszúra ingerlenék a’ közönséget — nem magok a’czikkek , ha­nem a’részvétlenség , mondhatnék az irigység és meg­vetés , melly csak önmagát szereti, csak énjét imádja és bálványozza, melly nagy részben elfogá még ollya­­nok keblét is , kiktől nem csak egyedek , de egész társulatok kívánnák, megvárnák hogy az egész jólé­tét ’s boldogságát előmozdítsák. Ezen erdes vádak pedig az ollyan egyedeket ér­dekkiel, kiknek értékök ’s hatalmuk van a’ nevelés ügyé­ben mind azt megtenniök mit tölök nemzet, haza és em­beriség méltó joggal követelhetnek; érdeklik az is­kola-tanítókat, de leginkább a’ lelkészeket, kiknek ha­talmukban van a’jóltevő világosságra is kivezetni. Nekik van legjobb módjok és alkalmuk az iskolákra fölvigyáz­ni , a’ tanítókat serkenteni, lelkesíteni és buzditni, ’s ha restek , meginteni és kényszeríteni a’ szorgalma­sabb tanításra; szóval lelkész urak , önöktől függ az iskolák virágzása, jóléte , boldogsága ’s mindene. És miután ez hatalmukban van —de tudják, érzik és kö­telességük is , kérdem , megfelelnek-e lelkiismerete­­sen hivataluk e’ fontos kivánatának? Rég látom már azon hanyagságot, mellyel több lelkészink az iskolák iránt viseltetnek , ’s okát nagy részint abban találtam , hogy majd minden lelkész örökös harczban és gyülöl­­ségben él iskolatanítójával; ’s e’ miatt kell annyi ezer­nek nélkülözni azt, hogy tanult, miveit és emberséges polgár legyen. Hát lelkész urak! miveit ember lel­kületéhez illik ez ? ’s önök jellemét bélyegezheti olly szenny, mellynek csak árnya sem közelítheté amaz me­­nyei-tanitót, az eraberjézust annyi ellenes ’s üldözői daczára is; kit pedig mint legtökélletesb erényképet mintául tartoznának szivükben hordani, ki olly szívre hatólag ajánlja a’ békét és­­türelmet, a’ szelídséget és alázatosságot ’s kivált a’ lelkitanitóknak , hogy az igaz­ság magvát, annál üdvösebben kezelhessék. Sokan rest­ség, henye idézés , többen nem akarás vagy vétkes gondatlanságból mellőzik a’ kötelességükké tett iskolai fölvigyázást, annyi ezer növendék tökéletesítése ’s bol­­dogitására czélzó szándékot. Vannak lelkészek, kik figyelnek az idő szellemére,­­értik a’ haza inté­­sit; de a’ nagyobb rész, valljuk­ meg őszintén , min­den szellemi élvet megtagad magától, ’s midőn min­den iparkodik és tör előre a’ nagy egésszel, veszteges korszerű könyveket nem olvas, ismerek lelkészt ki,egy új könyvet el nem olvasott, pedig 150 köpű méhe van........ Továbbá ismerek jeles, valóban tudományos lelkésze­ket, kik nyelveket is értenek be ismeretök mellett,de mi haszna­i az egész javára semmit nem tesznek, mun­­kátlan élik­ le napjaikat, ’s tollat, de hogy ragadnának — pedig van tehetségök — hogy egy eszmével segíte­nék a’ kor szükségeit, vagy kivonatának akármellyik ágában megfelelnének, azonkívül ha száraz hitszó­noklataikat néha néha kénytelenségből megírják. De átmegyek az iskola-tanítókra, nehogy csak lelkész urakat láttassam vádolni le’ pangásról. — Valóban el kell szomorodnunk azon szellemi és anyagi szegénységen, mellyel küszködnek az isko­­latanitók századunk e’ nevelő és javító korában; — ámbár ha akarnak is a’ tehetősbek, kiknek értékök lenne mindennapi tespedésökből kiemelni, soknak lelkében vágy sincs a’ tökély felé haladni; sőt gúnnyal távolí­tanak és vetnek­ meg minden szilárd akaratot és előha­­ladást, melly őket az emberi boldogság lépcsőjére ve­zethetné el annyira, hogy derék költőnkkel csaknem átalányosan elmondhatják a’ falusi tanítókról, hogy e’ nép félt a’ nemzetiség napján , göröngyök a’ haladási útán, és száraz galjak az ország életfáján. Igaz, hogy azon lelkesbeknek is , kik a’kor kivánatának meg­felelni igyekeznének sok kedvetlen’s csak nem legyőz­­hetlen akadályokkal kell küzdeniük? De van remény, egyéb szükségeit nem említvén a’ kornak, hogy a’ jövő országgyűlés a’ nevelés tárgyában minden hasz­nos és czélszerű intézkedést megteend , a’ szükséget és hi­ányokat kipótolja,, az annyira boszantó akadályo­kat elhárítja és tettlegesen járuland a’ kétszerte szá­nandó és nyomom sorsban tengő népnevelés ügye föld segéllésihez. Mi csak tőletek várunk emberibb szel­lemtől ihletett nagyai hazánknak! mivel köztünk kik tehetősek, henye boldogságukban segédkezeket nem nyújtanak; mert hajh! nem érzik , legalább érezni nem akarják, miként fáj a’ szükség; a’ jószivü, segíteni akaró pedig tehetetlen ; így e’nem segíthet, ama nem akar. — Öreg espereseink is gondatlanok, lelki tüzet önteni vallásunk’ aluszékonyabb szol­gáiba ; nem iparkodnak a’ tanítókat magok is serken­teni, azokat izgatni és fenyíteni, hogy ébrednének bű­nös álmuk után. Valóban önök igen szerények uraim­­ és igen is gyönge atyák rész gyermekeik iránt, csak TÁRSASZODO

Next