Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-10-09 / 81. szám
§11 szám* Pest october» 9 1841. Egy szó a’ nevelés tárgyában. Nincs fenségesebb , de egyszersmind érzékenyebb föladat korunkban, mint a’ népnevelés; azon ezer alakú és oldalú tárgyaknak egyike ez, mellyek teljesen soha ki nem mentethetnek ; ez azon legdrágább kincs és örökség, melly, midőn más földi javak hamar enyésznek ’s beesőket vesztik, az élet’ bármilly viszonyaiban jóságdús eredményű egy jövő századra, magvetés egész ivadékokra, melly a’ polgári társaságban a’ gonoszt elfojtja, a’ szellemi és erkölcsi jólétet pedig megtermi; ez azon megmérhetlen eszme, mellynek jótékony árja , még csak fájdalom, irodalmunk mezejét önté el, a’ nélkül hogy az életbe a’ tárgy annyiszor ismételt sürgetésihez mérve, csak megnyugtató tettleges befolyást is gyakorolna. Igen hírlapjaink telvék az annyira üdvös népnevelési czikkekkel; e’ tárgyban megjelent korszerű könyvek lélekhatón szólnak hasznos és jótékony intézkedésiről; lélekrázón azon végtelen fájdalmakról, nyomorokról és szerencsétlenségről ,mellyekkel az anynyira sürgetett nevelés hiánya miatt naponta érezhetőbben küszködik e’ nemzet. És annyi tűz, annyi lélek és elevenség sem képes a’ nevelőket fölinditani hogy tettlegesen nyúlnának a’nevelés boldogító létesítéséhez; nem képes fölrázni kárhozatos hanyagságából, nem azon vétkes kényelmüségből e’ lelki élvet nem ismerő nép hiánya és ínsége , mellyért maga emel szót, és eseng a’ nélkülözhetlen segélyért; — mert hogy egy két példa akad a’ nagy egészben , melly üdvös hatással fogá föl korunk’ hiányát a’ nevelésben ’s czélszerüleg tüze ki a’ szabályt munkássága körében , e’ mind kevés annyi hanyag égre kiáltó közönyössége ellen , ’s azon számtalan czikk ellenébe mik a’ nevelés’ tárgyában írattak , és olly sokszor, hogy untatnák az olvasót, boszúra ingerlenék a’ közönséget — nem magok a’czikkek , hanem a’részvétlenség , mondhatnék az irigység és megvetés , melly csak önmagát szereti, csak énjét imádja és bálványozza, melly nagy részben elfogá még ollyanok keblét is , kiktől nem csak egyedek , de egész társulatok kívánnák, megvárnák hogy az egész jólétét ’s boldogságát előmozdítsák. Ezen erdes vádak pedig az ollyan egyedeket érdekkiel, kiknek értékök ’s hatalmuk van a’ nevelés ügyében mind azt megtenniök mit tölök nemzet, haza és emberiség méltó joggal követelhetnek; érdeklik az iskola-tanítókat, de leginkább a’ lelkészeket, kiknek hatalmukban van a’jóltevő világosságra is kivezetni. Nekik van legjobb módjok és alkalmuk az iskolákra fölvigyázni , a’ tanítókat serkenteni, lelkesíteni és buzditni, ’s ha restek , meginteni és kényszeríteni a’ szorgalmasabb tanításra; szóval lelkész urak , önöktől függ az iskolák virágzása, jóléte , boldogsága ’s mindene. És miután ez hatalmukban van —de tudják, érzik és kötelességük is , kérdem , megfelelnek-e lelkiismeretesen hivataluk e’ fontos kivánatának? Rég látom már azon hanyagságot, mellyel több lelkészink az iskolák iránt viseltetnek , ’s okát nagy részint abban találtam , hogy majd minden lelkész örökös harczban és gyülölségben él iskolatanítójával; ’s e’ miatt kell annyi ezernek nélkülözni azt, hogy tanult, miveit és emberséges polgár legyen. Hát lelkész urak! miveit ember lelkületéhez illik ez ? ’s önök jellemét bélyegezheti olly szenny, mellynek csak árnya sem közelítheté amaz menyei-tanitót, az eraberjézust annyi ellenes ’s üldözői daczára is; kit pedig mint legtökélletesb erényképet mintául tartoznának szivükben hordani, ki olly szívre hatólag ajánlja a’ békét éstürelmet, a’ szelídséget és alázatosságot ’s kivált a’ lelkitanitóknak , hogy az igazság magvát, annál üdvösebben kezelhessék. Sokan restség, henye idézés , többen nem akarás vagy vétkes gondatlanságból mellőzik a’ kötelességükké tett iskolai fölvigyázást, annyi ezer növendék tökéletesítése ’s boldogitására czélzó szándékot. Vannak lelkészek, kik figyelnek az idő szellemére,értik a’ haza intésit; de a’ nagyobb rész, valljuk meg őszintén , minden szellemi élvet megtagad magától, ’s midőn minden iparkodik és tör előre a’ nagy egésszel, veszteges korszerű könyveket nem olvas, ismerek lelkészt ki,egy új könyvet el nem olvasott, pedig 150 köpű méhe van........ Továbbá ismerek jeles, valóban tudományos lelkészeket, kik nyelveket is értenek be ismeretök mellett,de mi hasznai az egész javára semmit nem tesznek, munkátlan élik le napjaikat, ’s tollat, de hogy ragadnának — pedig van tehetségök — hogy egy eszmével segítenék a’ kor szükségeit, vagy kivonatának akármellyik ágában megfelelnének, azonkívül ha száraz hitszónoklataikat néha néha kénytelenségből megírják. De átmegyek az iskola-tanítókra, nehogy csak lelkész urakat láttassam vádolni le’ pangásról. — Valóban el kell szomorodnunk azon szellemi és anyagi szegénységen, mellyel küszködnek az iskolatanitók századunk e’ nevelő és javító korában; — ámbár ha akarnak is a’ tehetősbek, kiknek értékök lenne mindennapi tespedésökből kiemelni, soknak lelkében vágy sincs a’ tökély felé haladni; sőt gúnnyal távolítanak és vetnek meg minden szilárd akaratot és előhaladást, melly őket az emberi boldogság lépcsőjére vezethetné el annyira, hogy derék költőnkkel csaknem átalányosan elmondhatják a’ falusi tanítókról, hogy e’ nép félt a’ nemzetiség napján , göröngyök a’ haladási útán, és száraz galjak az ország életfáján. Igaz, hogy azon lelkesbeknek is , kik a’kor kivánatának megfelelni igyekeznének sok kedvetlen’s csak nem legyőzhetlen akadályokkal kell küzdeniük? De van remény, egyéb szükségeit nem említvén a’ kornak, hogy a’ jövő országgyűlés a’ nevelés tárgyában minden hasznos és czélszerű intézkedést megteend , a’ szükséget és hiányokat kipótolja,, az annyira boszantó akadályokat elhárítja és tettlegesen járuland a’ kétszerte szánandó és nyomom sorsban tengő népnevelés ügye föld segéllésihez. Mi csak tőletek várunk emberibb szellemtől ihletett nagyai hazánknak! mivel köztünk kik tehetősek, henye boldogságukban segédkezeket nem nyújtanak; mert hajh! nem érzik , legalább érezni nem akarják, miként fáj a’ szükség; a’ jószivü, segíteni akaró pedig tehetetlen ; így e’nem segíthet, ama nem akar. — Öreg espereseink is gondatlanok, lelki tüzet önteni vallásunk’ aluszékonyabb szolgáiba ; nem iparkodnak a’ tanítókat magok is serkenteni, azokat izgatni és fenyíteni, hogy ébrednének bűnös álmuk után. Valóban önök igen szerények uraim és igen is gyönge atyák rész gyermekeik iránt, csak TÁRSASZODO