Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-01 / 1. szám
]ben jobb lesz vala a hatezer forintot magzatod számára eltenned, mint kiadnod olly oltásért, melly csak száraz ágat okoza a’ nemzeti életfán. Ismerünk mi magy.lványokat, kiknek keblükből a’ czimzett intézetek az egyszerűség ’s . . virágit kigyomlálák ’s visszaadák soha fel nem virágzandóul. És ki nem tudja, hogy nálunk a’ polgári lyányok arra taníttatnak leginkább , mi nélkül ellehetnének ’s a’ por - lyányzók azokat nem tanulják (varrás, szabás ’sz. ef.) mikre legnagyobb szükségük lenne ?— Illyen a’ m. nőnem nevelése. Vajha, mig e’ tárgyban országos javítás történetijük az érdeklett egyedek ismernék meg valahára maguk és hivatásukat, ’s hazánk sz. törvényinek hódolván, fens. Koronaörökösünk és Nádorunk (kik nemzeti nyelvünk gyakorlata tekintetéből magy. kisaszszonyokat méltóztattak családjaik körébe bevinni, mi a’ hű magyart Lajos és Erzsébet fejdelmes udvaraira emlékezteti viszsza) mélyen tisztelt példái után indulván, nemzeti szempontból több szorgalmat és ipart fejtenének ki. Vajha nagyaink és nemesink házaik körébe ismét befogadnák ama régóta bujdosó lyánynevelési rendszert, melly édes hazánknak annyi dicső jellemű aszszonyságot ada, ’s melly imez , ma ritkán alkalmazható , magyar közmondást szülé : „Nézd meg az anyját ’s vedd el a’ lyányát.“ Őszinte vidékiek. Egri Naplómból. Lapjaink számával, növekedett azok tartalma is; súrlódások, vetélkedések, viták szemlátomást érdekesbekké, rendszerűbbekké tevék azokat; tárgyaik pedig olly sokfélék, nagyszerű és kimerítő czikkekkel úgy elhalmozvák hogy belőlük életet, tudományt eléggé tanulhatunk. Nem juthatunk azonban mindenek olvasásához , gyakran alkalom és viszonyaink is tartóztatnak ; vagy ha lírjuk is , a’tárgyak halmozottsága csak az érdekesbek kiválasztására szorítja figyelmünket; ’s ekkor számtalan marad el olvasatlanúl, még pedig ollyak is, mik az olvastaknál sokszor érdekesbek. Feledékenység leple takarja azok nagy részét, mert csak annyit tudunk, mennyit emlékezetünk leírhat; ki emlékeznék pedig olly számtalanok között mindenről? Ekkor lesznek a’ már rég közlett tárgyak előttünk újságok ’s ezeknek alanti közöltetése sem leend érdektelen. Korunk haladás kora ’s igy örökké változandóság alatti; minden tökéletesedik, ’s ki ezt nem teszi marad, vagy még hátrább esik ; mert csak egy évi tespedés is messze ejt a’ haladás barátjától. Mint velünk, épen úgy van az a’ tárgyakkal; naponkint más és más alakot öltnek magokra, az ízlés finomabb léte, melly immár az alsóbb osztályunkra is kihat, a’ szokás, erkölcsök, városok külseje ’stb. mind változik ’s van példa, hogy 10 év múlva városra sem ismernél. Lehet ekkép egy tájról írni minden évben ’s még is találunk benne figyelemre méltót ’s nem lesz egészen érdektelen. így például emlékszem, mikép Társalkodónk egypár év előtt, midőn Eger nagy templomát fölszentelék, szép czikket közlött e’ városról , melly előttem akkor elhangzott mint kiáltás a’ pusztában ; de miután sorsom hozzá közelebb hozott, azokkor felületesen olvasott tárgyak ’s az ujabbi események vágyat gerjesztenek bennem , e’ várossal közelebbről is megismerkedni. Különben is Eger történetünk mezején olly hitt nevet vitt ki az utókornál magának, millyet csak nyolczszázados zűrzavar, viszályos esemény után szerezhet életben maradt nemzet közt egy város. Mind az ó , mind az újabb időkben események által úgy is tudom , soknak figyelmét magára voná Eger ,’s e’ nézetből indulék én is a’sokadalomra. Eger jó utak hiánya miatt, mindeddig mintegy elszigetelve volt a’ felsőbb megyéktől ’s hegyei közt elzártan mintegy börtönben sínylett a’ nélkül, hogy kereskedésre igen alkalmas helyezetén valamit könnyített volna. Végre a’ mostani patriarcha Érsek, kivel még többször találkozunk, ki Egernek ujjá teremtője ’s kinek érdemei legnagyobb férfiainkéi közt ragyognak, e’ nyomasztó szükségen orvosian akarván, egyszerre három útvonal által tervezé biztosítni Eger jövőjét. Mind a’ három (Miskolcz, Rimaszombat ’s Rozsnyóig) már jobbára kész 's ha tökéletesen helyreáll, a’ gabona-kereskedésen nagy változás történendik ; mert Kis-Hont a’ felsőbb megyékkel, inkább megyen a’ közelebb eső ’s olcsóbb piaczit Egerbe, mellynek borait úgyis régóta szedi, mint a’ meszszebb ’s kivált a’ hosszurévi ut által veszélyeztetett Miskolczra. Vadnától a’ Gömörbe vivő nagy országatról eltérve a’ Barkóságon visz által az egyik vonal ’s miután a’Bán völgyét, a’ dédesi vár romjait elhagyád . K. M. gr. szilvási szép izlésű kastélyát találod az általa építtetett kerekded szép reform, templommal , ’s fekete porezellán-gyárával, melly ezentúl színét megváltoztatván fehér edényt készítene. A’ tisztelt gróf nemcsak ezen tettével mutatá meg, hogy alattvalóinak kegyes ura, de azonkívül, hogy roppant költségekkel áldozik a’ közügynek, egyes jobbágyait sem mulasztja el, kivétel nélkül, boldogítni ’s ki Visznyón és Szilváson keresztül utazott, meggyőződhetik azon általányos jóllétről, melly az egyenlő nagy részint köbül épült házak, jó öltözetű ’s külsejű földművelők ’s kövér marháju ekékből méltán kitetszik. — Elszegényedett vagy csapás által károsult jobbágy nem esik itt jövője felett kétségbe, mert bizonyosan tudja , hogy földes urában valóságos atyára talál; — ’s azért van, hogy itt kiki legmélyebb tisztelettel ’s elragadtatva beszél grófjáról; kinek, mint hajdan a’két nagy királynak Porosz és Francziaországban elve , alattvalói jólétét annyira biztosítói, hogy minden család legalább vasárnapokon egy tyúkot megehessék. Apáti mezővároson, — melly érseki jószág ’s a’ Barkóság feje, híres bucsúhely, hol néha, mint a’ zsidó vallá, 10—20 hordó bor is elkel—keresztül, a’vaskapuhoz jutunk.A’ magyar minden áthatlan helyet vaskapunak nevez;ez Szarvaskővár alatt van’s olly szükvölgyszorúlat, mellyen csak egy csekély patakocska játszható keresztül habjait ’s miatta 4—5 órai kerületet kell tenni az Egerbe menőnek. Ezt törette ált Pirker , ’s most Szilvásról 2. óra alatt ott teremhetni. Hány vaskapu van még a’ hazában! Vajha mindenikhez egy Széchenyit vagy egy Pyrkert adhatnánk !! A’ fölötte meredek kőszalon, néhány romlott maradvány fenáll még , a’ hajdan Bercsenyi-lakta várból ! — — A’ történtekbe varázslám vissza magamat, 's mig egy részről csodáltam, hogy mi végre építettek e szoros völgyön kővárat, ’s e’ helyen , hol a természet maga is gürdithetlen akadályokat vetett a' felsőbb megyékkel közlekedés ellen ; más részről komor andalgásba merülve siettem a’ kígyózó völgy tömkelegéből; a’ borozok marczongló dühei lebegtek képzetemben, és annyi zivatar, mellynek ostora a’ magyart elvesztő. Mélámból, csak a’ vásárra siető barkók csörgő szekerei rezzentenek föl. Azon véleményt, miszerint a’barkó jobban szereti lovát mint önmagát, csaknem teljesültnek s helyesnek találom. Mert, miután gazdag cserjeiben hizlalt sertéshúsa elfogyott, — bár juha, marhája bőven van— nem eszik sokszor egész nyáron húst, szekereik előtt mégis , majdnem kivétel nélkül 4-5 meglehetős lovat látók. Valamint szokásuk, épen olly rendes beszedők .