Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-01 / 1. szám

]ben jobb lesz vala a­ hatezer forintot magzatod számá­ra eltenned, mint kiadnod olly oltásért, melly csak szá­raz ágat okoza a’ nemzeti életfán. Ismerünk mi magy.­lványokat, kiknek keblükből a’ czimzett intézetek az egy­szerűség ’s . . virágit kigyomlálák ’s visszaadák soha fel nem virágzandóul. És ki nem tudja, hogy nálunk a’ polgári lyányok arra taníttatnak leginkább , mi nélkül ellehetnének ’s a’ por - lyányzók azokat nem tanulják (varrás, szabás ’sz. ef.) mikre legnagyobb szükségük lenne ?— Illyen a’ m. nőnem nevelése. Vajha, mig e’ tárgyban országos javítás történeti­jük az érdeklett egyedek ismernék meg valah­ára maguk és hivatásukat, ’s hazánk sz. törvényinek hódolván, fens. Koronaörökösünk és Nádorunk (kik nemzeti nyel­vünk gyakorlata tekintetéből magy. kisaszszonyokat mél­­tóztattak családjaik körébe bevinni, mi a’ hű magyart Lajos és Erzsébet fejdelmes udvaraira emlékezteti visz­­sza) mélyen tisztelt példái után indulván, nemzeti szempontból több szorgalmat és ipart fejtenének ki. Vajha nagyaink és nemesink házaik körébe ismét befogadnák ama régóta bujdosó lyánynevelési rendszert, melly édes hazánknak annyi dicső jellemű­ aszszonyságot ada, ’s melly imez , ma ritkán alkalmazható , magyar közmon­dást szülé : „Nézd meg az anyját ’s vedd el a’ lyányát.“ Őszinte­ vidék­iek. Egri Naplómból. Lapjaink számával, növekedett azok tartalma is; súrlódások, vetélkedések, viták szemlátomást érde­kesbekké, rendszerűbbekké tevék azokat; tárgyaik pedig olly sokfélék, nagyszerű és kimerítő czikkekkel úgy el­­halmozvák hogy belőlük életet, tudományt eléggé ta­nulhatunk. Nem juthatunk azonban mindenek olvasásá­hoz , gyakran alkalom és viszonyaink is tartóztatnak ; vagy ha lírjuk is , a’tárgyak halmozottsága csak az ér­­d­ekesbek kiválasztására szorítja figyelmünket; ’s ekkor számtalan marad el olvasatlanúl, még pedig ollyak is, mik az olvastaknál sokszor érdekesbek. Feledékeny­­ség leple takarja azok nagy részét, mert csak annyit tudunk, mennyit emlékezetünk leírhat; ki emlékeznék pedig olly számtalanok között mindenről? Ekkor lesznek a’ már rég közlett tárgyak előttünk újságok ’s ezeknek alanti közöltetése sem leend érdektelen. Korunk hala­dás kora ’s igy örökké változandóság alatti; minden tö­kéletesedik, ’s ki ezt nem teszi marad, vagy még hát­rább esik ; mert csak egy évi tespedés is messze ejt a’ haladás barátjától. Mint velünk, épen úgy van az a’ tárgyakkal; naponkint más és más alakot öltnek magok­ra, az ízlés finomabb­ léte, melly immár az alsóbb osz­tályunkra is kihat, a’ szokás, erkölcsök, városok kül­seje ’stb. mind változik ’s van példa, hogy 10 év múlva városra sem ismernél. Lehet ekkép egy tájról írni min­den évben ’s még is találunk benne figyelemre méltót ’s nem lesz egészen érdektelen. így például emlékszem, mikép Társalkodónk egypár év előtt, midőn Eger nagy templom­át fölszentelék, szép czikket közlött e’ város­ról , melly előttem akkor elhangzott mint kiáltás a’ pusz­tában ; de miután sorsom hozzá közelebb hozott, azok­kor felületesen olvasott tárgyak ’s az ujabbi események vágyat gerjesztenek bennem , e’ várossal közelebbről is megismerkedni. Különben is Eger történetünk mezején olly hitt nevet vitt ki az utókornál magának, millyet csak nyolczszázados zűrzavar, viszály­os esemény után szerezhet életben maradt nemzet közt egy város. Mind az ó , mind az újabb időkben események által úgy is tudom , soknak figyelmét magára voná Eger ,’s e’ nézet­ből indulék én is a’sokadalomra. Eger jó utak hi­ánya miatt, mindeddig mintegy el­szigetelve volt a’ felsőbb megyéktől ’s hegyei közt el­­zártan mintegy börtönben sínylett a’ nélkül, hogy ke­reskedésre igen alkalmas helyezetén valamit könnyített volna. Végre a’ mostani patriarch­a­ Érsek, kivel még többször találkozunk, ki Egernek ujjá­ teremtője ’s ki­nek érdemei legnagyobb férfiainkéi közt ragyognak, e’ nyomasztó szükségen orvosian akarván, egyszerre há­rom útvonal által tervezé biztosítni Eger jövőjét. Mind a’ három (Miskolcz, Rimaszombat ’s Rozsnyóig) már jobbára kész 's ha tökéletesen helyreáll, a’ gabona-ke­reskedésen nagy változás történendik ; mert Kis-Hont a’ felsőbb megyékkel, inkább megyen a’ közelebb eső ’s olcsóbb piaczit Egerbe, mellynek borait úgyis régóta szedi, mint a’ meszszebb ’s kivált a’ hosszurévi ut által veszélyeztetett Miskolczra. Vadnától a’ Gömörbe vivő nagy országatról eltérve a’ Barkóságon visz által az egyik vonal ’s miután a’Bán völgyét, a’ dédesi vár romjait el­­hagyád . K. M. gr. szilvási szép izlésű kastélyát talá­lod az általa építtetett kerekded szép reform, templom­mal , ’s fekete porezellán-gyárával, melly ezentúl szí­nét megváltoztatván fehér­ edényt készítene. A’ tisztelt gróf nemcsak ezen tettével mutatá meg, hogy alattvalóinak kegyes ura, de azonkívül, hogy rop­pant költségekkel áldozik a’ közügynek, egyes jobbá­gyait sem mulasztja el, kivétel nélkül, boldogítni ’s ki Visznyón és Szilváson keresztül utazott, meggyőződhe­tik azon általányos jóllétről, melly az egyenlő nagy ré­szint köbül épült házak, jó öltözetű ’s külsejű földmű­velők ’s kövér marháju ekékből méltán kitetszik. — El­szegényedett vagy csapás által károsult jobbágy nem esik itt jövője felett kétségbe, mert bizonyosan tudja , hogy földes­ urában valóságos atyára talál; — ’s azért van, hogy itt kiki legmélyebb tisztelettel ’s elragadtatva beszél grófjáról; kinek, mint hajdan a’két nagy király­nak Porosz és Francziaországban elve , alattvalói jólétét annyira biztosítói, hogy minden család legalább vasár­napokon egy tyúkot megehessék. Apáti mezővároson, — melly érseki jószág ’s a’ Barkóság feje, híres bucsúhely, hol néha, mint a’ zsi­dó vallá, 10—20 hordó bor­ is elkel—keresztül, a’vas­kapuhoz jutunk.A’ magyar minden áthatlan helyet vaska­punak nevez;ez Szarvaskővár alatt van’s olly szükvölgy­­szorúlat, mellyen csak egy csekély patakocska játszható keresztül habjait ’s miatta 4—5 órai kerületet kell tenni az Egerbe menőnek. Ezt törette ált Pirker , ’s most Szil­vásról 2. óra alatt ott teremhetni. Hány vaskapu van még a’ hazában! Vajha mindenikhez egy Széchenyit vagy egy Pyrkert adhatnánk !! A’ fölötte meredek kőszalon, né­hány romlott maradvány fenáll még , a’ hajdan Bercse­­nyi-lakta várból ! — — A’ történtekbe varázslám vissza magamat, 's mig egy részről csodáltam, hogy mi végre építettek e szo­ros völgyön kővárat, ’s e’ helyen , hol a természet maga is gürdithetlen akadályokat vetett a' felsőbb megyékkel­ közlekedés ellen ; más részről komor andalgásba me­rülve siettem a’ kígyózó völgy tömkelegéből; a’ borozok marczongló dühei lebegtek képzetemben, és annyi zi­vatar, mellynek ostora a’ magyart elvesztő. Mélámból, csak a’ vásárra siető barkók csörgő szekerei rezzente­­nek föl. Azon véleményt, miszerint a’barkó jobban sze­reti lovát mint önmagát, csaknem teljesültnek s helyes­nek találom. Mert, miután gazdag cserjeiben hizlalt ser­tés­húsa elfogyott, — bár juha, marhája bőven van— nem eszik sokszor egész nyáron húst, szekereik előtt még­is , majdnem kivétel nélkül 4-5 meglehetős lovat látók. Valamint szokásuk, épen olly rendes beszedők .

Next