Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-11-19 / 93. szám

sor. költséggel taníttatják hat vagy nyolcz év alatt gyer­mekeiket konyha diák nyelvre; jövendőre öt, hatszáz íztal két év alatt jó magyarokat formálhatnak belőlük, ide nem számítván a’megkímélt esztendők szellemi hasznait. — A’ túlzók ugyan azt mondják, hogy a’magyar nem­zetnek azért volna olly sok ellensége , mert az alkot­­vány jótékonyságából sokat kirekeszt.Ha mindenki sze­mély­ válogatás nélkül az alkotvány bástyái közé befo­­gadtatik, hűséges leszen a’nemzet iránt, elfogadja an­nak nyelvét, és felölti nemzetiségét. De ha ezen szé­pen csengő philanthrop hangokat bővebben taglaljuk, macska-zenét veendőnk észre ; mert a) az alkotvány bástyáibul semmi honi nyelvű, ’s nemzetiségű polgára a’ hazának kirekesztve nincs; minden lehet magyar ne­mes , ki magát érdemesíti, és ha még is ki van az ide­gen nyelvű rekesztve némelly előjogokból, mint polgár, úgy ki van a’ magyar is , ha ugyan nem minden szüle­tett magyar egyszersmind nemes.— b) Ha mindenki a’ magyar alkotvány sánczaiba törvénynyel bevétetik, idő haladtával a’ bevettek azt ajándéknak , ’s engedvénynek nem tekintik, csak kötelességnek találják, mint hű­séges polgárok követelik ; a’ nagyobb rész mitsora ért ahhoz, hogy minden nemzetnek egységre kellvén töre­kedni, egy nemzet nyelvét, ’s jellemét szükséges be­venni: ez okból nyelvünkhöz, ’s nemzeti jellemünkhöz jobban simulni csepet sem fognak; sőt ha hatalmat ve­hetnek, az ismeretes közmondás szerint könnyen ők fog­nak határt mutatni,úgy bánván velünk, mint az Aeso­­pus állatjával a’ szorultságában befogadott vendég, ki fiaival erősülve igy felelt a’ hely urának „simihi et meis par fueris, cédam loco.“ A’ történetek pedig még job­ban mutatják, a’ góthok , lombárdok, herulok’s többek példájában ,hogy a’hibásan számított engedélyek a’ leg­erősebb , és hatalmasabb nemzetet is kitörlötték az élet­ből. Vagy tán már nem is kell többé magyar nemzet, talán már szerepét annyira eljátszá , hogy léte a’ nem­zetek sorában fölösleges, tán már a’ kor kivánata az, hogy ne magyarok, hanem tótok, illyrek, oláhok és németek legyünk ? A’ túlzók, kiknél olvasás, ’s hisztériai tudomány elég van , csak a’ tanult dolgoknak hazai viszonyokhoz alkalmazása hi­ányzik, elvégre átláták , hogy az ősiség eltörlése által a’ kis nemesség itt is, mint másutt, vég­kép fel fog ermésztetni. Mert ha Angolhonban is több ezer közül alig van jelenleg, 10, 20 gentleman far­mer (a tulajdon földét munkáló nemes birtokos); Német­honban alig néhány kisebb lovag jószágbirtokos ; ha a’ nagyok mind ezeket csak nem az utolsó falatig föle­mésztették, bizony hazánk is a’ természet erkölcsi tör­vénye alól kivéve nem lévén , hasonló sorsot várhat. Hogy pedig a’ kisebb nemesség megszűntével a’ nem­zet végpusztulásra jut, erről a’túlzók is meggyőződve vannak, mi hogy ne érje nemzetünket, a’fontolatlanul haladók ismét a’ nagy birtokosaknak esnek, a’ seques­trum, ’s egyenes örökösödés, eltörlésén kivül a’majo­rátust általjában törvényesen megtiltatni kívánják, hogy a’ földforgás , vagy földadás - verés mentül serényebb lábra kapjon, vagy is bekötik a’ szék lábát, hogy fo­guk ne fájjon. — Mert hogy a’ földforgás lehető nagy legyen, ’s ezzel a’ fekvő-jószágnak illendő ára, a’föld­­birhatást közönségessé kell tenni, így a’ földnek olly ára leend, mellyet a’ kisebb birtokos nemesség megfi­zetni nemcsak nem képes, sőt nagy ingert fog érezni arra, hogy csekély vagyonát is eladja, látván azt, hogy fekvő­ jószágából fél annyi hasznot sem vehet ki, mint mit eladott jószágának tőkéje évenkint neki kamatoz, igy a’ föld nagy ára, minden kis birtokost kényszerí­teni fog arra, hogy földjein túladjon, ’s kik fogják te­hát a’ haza földjét bírni? nagyobb birtokosok, tőzsé­­rek, meggazdagult kereskedők , művészek , ’s mester­emberek, kik pedig mezei gazdaságot ön drága szermé­­lyekben kivált kicsinyben folytatni sohasem fognak, ha­nem földbirtokjokat eleinte ugyan haszonbérbe kész pénzért, végre a’ népesedés szaporodtával felébe fog­ják kiadni. No már túlzó urak, ha a’ birói­ zálog azért nem jó, mivel a’ birtok bizonytalan , ’s igy nem javít­ható olly mértékben, mint az örökös birtok, melly miatt annyit nem is teremhet: mondják meg hegyetek, hogy olly nagy földforgás mellett, mellyben egy éven át u­­gyanazon tagbirtok négy kézen is keresztül megy, hol van a’ javítást lehetőssé tevő állandóság? — De illy in­gatag földbirtokban lássuk a’ legnagyobb szorgalommal, a’ legjobb földben is mi nagy termést állíthatni elő ? Megírja biz azt : Schnee Olaszországról irt gazdasági tudósításában. Taschenbuch für Landwirthe. Leipzig 1817 pag. 117: einer Stenge SBirtfdrriftStegislec ging fyeröor, bar?­ber SLoben nur 5­4 für eins gibt/7 Az­az: buza-termésben az olasz föld közép­szerrel 600 jel­öltűl magján kivül nem ad többet Iegfölebb 5—6 pozs. mérő termésnél, holott ugyanezen föld , melly egyéb­iránt az európai termő föld legjobbika közé tartozik, adott a’ rómaiak idejében 10, ’s 12 pozs. mérőt, An­golhonban pedig a’ nagy birtokokban (igy a kisebbek­ben még inkább) egy aerenek termését középszerrel 25 bushelre számítják , vagyis az angol roszabb föld 600 □ ölrül ad 14, ’s legfölebb 15 pozs.­mérő termést. Ugyan kérem fontolatlanul haladó urakat, mi haszna lenne igy annak, ha a’föld tömérdek részekre elapróz­va annyit sem teremne mint jelenleg ? Tán az , hogy a’ végetlenül szaporodott apró földművelő éhenhalásra szo­­rittassék. — Szép ugyan az olasz föld, egy virágos kert­hez hasonló, mindenützmivelés , és szorgalom tűnik elő , a’ vizek árkaikból kivéve ezerféle csatornákat formálnak , ’s több száz, ’s ezer hold földet tetszés szerint öntöz­nek, hidak, zugók , töltések ezerei, a’ földeket befogla­ló sor-ültetvények milliói, ’s ezekre futamait szőlőtő­kék mosolygó gyöngyei, paradicsommá varázsolják e’ termékeny földet, de a’ föld fölöttébbi folgé­konysága, egy-egy tag csekélysége, a’ haszonbérlőnek ebből eredő szegénysége, a’ városi birtokos fukarsága, ’s a’földmi­­veléshez nemcsak nem értése, de annak nem is becsü­lése , sőt a’ szegény földmivelő megvetése , alánézése , hova sülyeszték e’paradicsomot? — oda, hogy 5 , leg­fölebb 6 pozs.­mérőt arassanak fél hold földrül, a’ föld­műves pedig legalábbvalónak tekintessék a’ társaság­ban , ’s igy e’ szép paradicsom csak csalóka fény. — Azt mondod túlzó barátom, hogy ez lehetetlen ; mert hol a’ mezei szorgalomnak annyi nyomai láthatók, ott a’ földmivelés nemcsak jövedelmező , de becses is: csa­latkozol, a’ feniit ezernyi töltések, zúgok, aquaedu­­ctusok, terrasseok , hidak , utak, csatornák, vizszabá­­lyozások , sőt némelly folyóknak kőfal közé szorittatása nem a’ most élő nemzedék müve, ez mind római mun­ka , kik az egész iszaért világot kirabolák, hogy Olasz­országot szépítsék, és gazdagítsák, hogy magoknak földi gyönyört, és paradicsomot formáljanak, nem te­kintvén arra: a’ földbirtok hasznai födözik é nem­­ a’ tett költségeket. Mint sok nagy birtokosnak angol kertje hazánkban több száz ezerbe, ’s talán milliókba került a’ nélkül, hogy valaha egy garas hasznot hozott volna. Jelen nemzedéke az olasz földnek minden királyságival sem volna képes csak a’ csatornákat létre hozni, sőt a’ létrehozottak fentartását sem képes eszközölni, mint

Next