Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-02-26 / 17. szám

66 vitáknak vége vettetnék. 2) A’ földek osztályozása hely­színén történjék a’ tanuk ’s felek kihallgatása és bírói szemrevét után. 3) A’ feleselések szóval történje­nek ; hogy azonban a’ fölebbvitel eseteiben a’ fölebb vizsgáló bíróság előtt tudva lehessenek, az ítéletben je­gyeztessenek föl. Somogyi Antal: Patvarkodás. A’ patvarkodás általában olly vétek, midőn valaki mást gonosz szándékból pörlekedéssel boszant vagy há­borgat ; büntetése : örökös ügy vesztés és 200 ft., melly­­nek egyharmada az ellenfélé, kétharmada pedig birói illeték. — A’ vétek fogalma, büntettsé vagy polgárié , min­dig büntetést föltételez ; ennek meghatározása viszont, különféle körülmények szerint kármentesitést, példa­­adást és jobbítást foglal magában , önként értetvén, hogy mennyire kipuhatolható , mindig a’ tettes lakoljon. Illy tételeket, véve szempontul, lássuk mint áll a’ dolog. Ha minden ember tudna törvényt vagy ráérne tör­­vénykezni, akkor nem volna szükség ügyvédre, de el­lenkezőt bizonyít a’ tapasztalás*, ’s váljon megegyezike a’ büntetés irányával az, hogy ártatlan lakoljon egy har­madik szántszándékos vagy tudatlan hibájáért ? világos­ban : hogy büntethetni Pétert jószágvesztésre ’s két­száz forintra, miután ügyvéde volt oka, hogy patvar­kodás követtetett el? Példát mondok: Cs^1«1 megyebeli X1«“«1 ezim­erleveles, de jobbágy, urihatóság alatti jószág iránt örökösödési pert indít a’ tiszti ügyész párt­fogása alatt (assistentia) megyei biróság előtt; az alis­pán perfölvétel alkalmával X-nek megmondja : szüntes­se meg ez után keresetét; Xt«"«1 engedelmeskedik ’s é­r­­tekezvén a’ tiszti ügyészszel illető bíróság előtt kezd perelni. Az alperes patvarkodást követel el­lene , mert — a’ tiszti ügyész úr nem szüntetvén meg ítélet által a’ megyei pert’s igy ez, törvényszerüleg függőben lévén , ugyanazon tárgyért két helyt perel X5­*#, mi pedig patvarkodás. Még másikkal is szolgá­lok: Z##nő , férjük­ de gyermektelen elhalt lyánya fér­je ellen női hozományt ’s t. ef. követelő pert indítván, a’ megyei bíróság előtt kedvetlen ítéletet nyert; ügy­véde törvényszékre viszi perét. A’ fölperesnő pedig (figyelmet kérek) ír ügyvéd­jének, hogy miután a’ per tettbeli kérdés körül forog’s nincsen jól kidolgozva, mondjon le a’ fölebbvitelről ’s újít­son pert; ügyvédünk ez utolsót meg is téve. Ámde az alperes patvarkodási büntetést kér, mert a’ fölperesi ügyvéd form­aszerint nem mondott le a’ fö­leb­b v­i­te­l­r­ő­l ’s nem perlé be újításkor az arról szó­ló bizonyítványt. A’ dolgok illy helyzetében kérdem: méltányosan ’s az igazság eszméjével megférhetőleg tart­hatják ’s büntethetik e­latvarkodókat örök ügyvesztés­sel ’stb. X^Itt és Z##nét különösen , ha ügyvédeik nem mondom tudatlanok de csak hanyagok nem leendettek, bizonyosan nyerendőket. Azt vethetné ugyan itt valaki ellenem, hogy miután megbízás nélkül ügyködni tilos és büntetést hozó tett, ’s igy mindenik ügyvéd felhatalma­zás következtében munkál; az ügyvédvallás (procurato­­ria constitutio) tartalma pedig kellékkép magában fog­lalja, hogy „h­e­lyb­e­n h­agya­tn­i, elfogadtatni ’stb. fog, mit az ügyvéd t­e e n­d v­a­­­aa: a’ pör­lekedő fél maga az oka , miért nem választotta jól meg emberét, annyival is inkább , mivel ki mással téteti, any­­nyi, mintha maga teszi (qui facit per alium, est perinde,ac si faciat per se ipsum). Ezen valószínűnek látszó ál­okoskodás gyöngesége mindjárt átlátható , mihelyt a’ ha­talmazott (plenipotentiarius) és ügyvéd (procurator) közti különbséget tudjuk. Az első annyira ugyanazonos főnökével, hogy ezen minőségbeli vétsége miatt akár ötét mint ollyat, akár főnökét idézzük, mindegy; nem így az ügyvéd, kit még az ügyvédvallás fölebb érin­­tett kelléke sem ótalmaz, mivel különben, a’ II: 79. 1729 . 39d. törvényezikkek jótékonyságával, azaz ügy­­vedszó-visszahuzással (revocatio procurators), nem élhetnének a’ felek. Hallom ismét: ha látja a’pörleke­dő fel, hogy ügyvédje rossz úton jár , tétesse le a’pert, mielőtt ellenfele patvarkodási büntetést kérne, mint szok­ták p. o. erőszakossági perben a’helytelen kereseti bün­tetés elkerülése vegett. Igaz, ha fölperesünk értene a’ dologhoz , vagy az ügyvéd hanyagsága — mint fölebb is láttuk — ellent nem állna, mi hogy nem hallatlan, a’ közéletben elég jeleit látjuk. Tudok esetet, miszerint világos adossági perben, fölperesi ügyvéd , kinek az alperesével egészen ellenkezőleg ügyszorgalmazás vol­na kötelessége—negyedfél év alatt, a’ perfölvételnél egyebet, egy vakaritást sem dolgozott. De térjünk a’ dologra. — Hogy mentsük meg már illy esetben az ártatlan félt méltatlan büntetése terhétől ? Azt mondja a’ 35dik la­pon olvasható 4dik főtörvényszéki ítélet, hogy az ügy­védnek ollyan tette alól, melly patvarságot húz maga után, esküvel tisztitkozhatik valaki, hogy t. i. azt nem tudta ; a’ pert leteszi, ennek csekély diját és mi perle­­tétettel együtt jár, a’költségeket fizeti, így hát a’ fölpe­res baja orvosolva, azaz megvásárlá azon gyönyört, hogy még pörölhet ’s nyerhet is. Vásárlá mondom, mert perletét diját ’s költséget kell fizetnie ügyvéde hi­bájáért. — Még most sem mondhatjuk tehát, hogy az ártat­lan félt semmi sem terheli ’s hogy az ellenfélnek elég tétetett; mert tudjuk, hogy a’ perbeli költségekre is rá illik ama’ közmondás: veszett fejszének nyele ; ’s itt legfurcsább az, hogy féligmeddig lakói a’fölperes, mert költséget fizet, lakói az alperes, mert csakugyan per­rel zaklattatott ’s költségei pedig teliben téríttettek meg, azonban az, ki mindezek oka, t. i. az ügyvéd szép csön­desen van, ’s mi több, talán munkadijt is követel fő­nökétől ! Ugyanazért véleményem az: valamikor csak patvarkodás esete forog fen, lakoljon az ügyvéd; ha csak kérdésen kívüli adatokkal meg nem mutatja, mi­szerint a’ fél volt oka, hogy patvarkodás követtetett el. A’ fölebbieken kívül még annál természetesbnek látom ezt, mivel a’ patvarkodáséval hasonló eredvényű tettek miatt: például barátságos egyezés akadályozása és per­­huzás-halasztásért ügyvéd lakói, még pedig nyelvkö­­téssel (silentium). Hasonló eredvényü, mondom, mert mindegyik perrel­ zaklatást von maga után. Lakoljon hát jelen esetben is az ügyvéd hasonlókép. Jaj i­de , hal­lom az ellenvetést, igy a’ büntetés meghatározásából hagyjuk ki a’ kárpótlást. Igen is ezúttal, mert nem a’ törvényért van az eset, hanem épen megfordítva ; ’s ha kihagyjuk is a’ kármentesítést, ott marad az, hogy tet­tes lakoljon ; ’s ha egyebet nem sikereltethetünk: ad­junk példát. Ez által talán gyéritve lenne azon alacsony szokás is , miszerint sok zugi ügyvéd kész együgyű pert idétlen tanácsadásokkal ’s utmutatásival bajba keverni, földesura ’s elöljáróság ’stb. ellen lázasztani, csak­hogy valamit csikarhasson ; avagy nem tudunk e esete­ket , hogy az eféle kontárok nevezetes , és pennás jegy­zőkkel ellátott közönségeket is félre tudnak vezetni ’s több éven keresztül amúgy derekasan fejegetni’stb. Mi végre a’ bírói járandóságot illeti, ez iránt már egyszer nyilványitott rosszaié véleményem mellett újra és mindenkor megmaradok.

Next