Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-02-26 / 17. szám
66 vitáknak vége vettetnék. 2) A’ földek osztályozása helyszínén történjék a’ tanuk ’s felek kihallgatása és bírói szemrevét után. 3) A’ feleselések szóval történjenek ; hogy azonban a’ fölebbvitel eseteiben a’ fölebb vizsgáló bíróság előtt tudva lehessenek, az ítéletben jegyeztessenek föl. Somogyi Antal: Patvarkodás. A’ patvarkodás általában olly vétek, midőn valaki mást gonosz szándékból pörlekedéssel boszant vagy háborgat ; büntetése : örökös ügy vesztés és 200 ft., mellynek egyharmada az ellenfélé, kétharmada pedig birói illeték. — A’ vétek fogalma, büntettsé vagy polgárié , mindig büntetést föltételez ; ennek meghatározása viszont, különféle körülmények szerint kármentesitést, példaadást és jobbítást foglal magában , önként értetvén, hogy mennyire kipuhatolható , mindig a’ tettes lakoljon. Illy tételeket, véve szempontul, lássuk mint áll a’ dolog. Ha minden ember tudna törvényt vagy ráérne törvénykezni, akkor nem volna szükség ügyvédre, de ellenkezőt bizonyít a’ tapasztalás*, ’s váljon megegyezike a’ büntetés irányával az, hogy ártatlan lakoljon egy harmadik szántszándékos vagy tudatlan hibájáért ? világosban : hogy büntethetni Pétert jószágvesztésre ’s kétszáz forintra, miután ügyvéde volt oka, hogy patvarkodás követtetett el? Példát mondok: Cs^1«1 megyebeli X1«“«1 ezimerleveles, de jobbágy, urihatóság alatti jószág iránt örökösödési pert indít a’ tiszti ügyész pártfogása alatt (assistentia) megyei biróság előtt; az alispán perfölvétel alkalmával X-nek megmondja : szüntesse meg ez után keresetét; Xt«"«1 engedelmeskedik ’s értekezvén a’ tiszti ügyészszel illető bíróság előtt kezd perelni. Az alperes patvarkodást követel ellene , mert — a’ tiszti ügyész úr nem szüntetvén meg ítélet által a’ megyei pert’s igy ez, törvényszerüleg függőben lévén , ugyanazon tárgyért két helyt perel X5*#, mi pedig patvarkodás. Még másikkal is szolgálok: Z##nő , férjük de gyermektelen elhalt lyánya férje ellen női hozományt ’s t. ef. követelő pert indítván, a’ megyei bíróság előtt kedvetlen ítéletet nyert; ügyvéde törvényszékre viszi perét. A’ fölperesnő pedig (figyelmet kérek) ír ügyvédjének, hogy miután a’ per tettbeli kérdés körül forog’s nincsen jól kidolgozva, mondjon le a’ fölebbvitelről ’s újítson pert; ügyvédünk ez utolsót meg is téve. Ámde az alperes patvarkodási büntetést kér, mert a’ fölperesi ügyvéd formaszerint nem mondott le a’ fölebb vitelről ’s nem perlé be újításkor az arról szóló bizonyítványt. A’ dolgok illy helyzetében kérdem: méltányosan ’s az igazság eszméjével megférhetőleg tarthatják ’s büntethetik elatvarkodókat örök ügyvesztéssel ’stb. X^Itt és Z##nét különösen , ha ügyvédeik nem mondom tudatlanok de csak hanyagok nem leendettek, bizonyosan nyerendőket. Azt vethetné ugyan itt valaki ellenem, hogy miután megbízás nélkül ügyködni tilos és büntetést hozó tett, ’s igy mindenik ügyvéd felhatalmazás következtében munkál; az ügyvédvallás (procuratoria constitutio) tartalma pedig kellékkép magában foglalja, hogy „helyben hagyatni, elfogadtatni ’stb. fog, mit az ügyvéd te e nd vaaa: a’ pörlekedő fél maga az oka , miért nem választotta jól meg emberét, annyival is inkább , mivel ki mással téteti, anynyi, mintha maga teszi (qui facit per alium, est perinde,ac si faciat per se ipsum). Ezen valószínűnek látszó álokoskodás gyöngesége mindjárt átlátható , mihelyt a’ hatalmazott (plenipotentiarius) és ügyvéd (procurator) közti különbséget tudjuk. Az első annyira ugyanazonos főnökével, hogy ezen minőségbeli vétsége miatt akár ötét mint ollyat, akár főnökét idézzük, mindegy; nem így az ügyvéd, kit még az ügyvédvallás fölebb érintett kelléke sem ótalmaz, mivel különben, a’ II: 79. 1729 . 39d. törvényezikkek jótékonyságával, azaz ügyvedszó-visszahuzással (revocatio procurators), nem élhetnének a’ felek. Hallom ismét: ha látja a’pörlekedő fel, hogy ügyvédje rossz úton jár , tétesse le a’pert, mielőtt ellenfele patvarkodási büntetést kérne, mint szokták p. o. erőszakossági perben a’helytelen kereseti büntetés elkerülése vegett. Igaz, ha fölperesünk értene a’ dologhoz , vagy az ügyvéd hanyagsága — mint fölebb is láttuk — ellent nem állna, mi hogy nem hallatlan, a’ közéletben elég jeleit látjuk. Tudok esetet, miszerint világos adossági perben, fölperesi ügyvéd , kinek az alperesével egészen ellenkezőleg ügyszorgalmazás volna kötelessége—negyedfél év alatt, a’ perfölvételnél egyebet, egy vakaritást sem dolgozott. De térjünk a’ dologra. — Hogy mentsük meg már illy esetben az ártatlan félt méltatlan büntetése terhétől ? Azt mondja a’ 35dik lapon olvasható 4dik főtörvényszéki ítélet, hogy az ügyvédnek ollyan tette alól, melly patvarságot húz maga után, esküvel tisztitkozhatik valaki, hogy t. i. azt nem tudta ; a’ pert leteszi, ennek csekély diját és mi perletétettel együtt jár, a’költségeket fizeti, így hát a’ fölperes baja orvosolva, azaz megvásárlá azon gyönyört, hogy még pörölhet ’s nyerhet is. Vásárlá mondom, mert perletét diját ’s költséget kell fizetnie ügyvéde hibájáért. — Még most sem mondhatjuk tehát, hogy az ártatlan félt semmi sem terheli ’s hogy az ellenfélnek elég tétetett; mert tudjuk, hogy a’ perbeli költségekre is rá illik ama’ közmondás: veszett fejszének nyele ; ’s itt legfurcsább az, hogy féligmeddig lakói a’fölperes, mert költséget fizet, lakói az alperes, mert csakugyan perrel zaklattatott ’s költségei pedig teliben téríttettek meg, azonban az, ki mindezek oka, t. i. az ügyvéd szép csöndesen van, ’s mi több, talán munkadijt is követel főnökétől ! Ugyanazért véleményem az: valamikor csak patvarkodás esete forog fen, lakoljon az ügyvéd; ha csak kérdésen kívüli adatokkal meg nem mutatja, miszerint a’ fél volt oka, hogy patvarkodás követtetett el. A’ fölebbieken kívül még annál természetesbnek látom ezt, mivel a’ patvarkodáséval hasonló eredvényű tettek miatt: például barátságos egyezés akadályozása és perhuzás-halasztásért ügyvéd lakói, még pedig nyelvkötéssel (silentium). Hasonló eredvényü, mondom, mert mindegyik perrel zaklatást von maga után. Lakoljon hát jelen esetben is az ügyvéd hasonlókép. Jaj ide , hallom az ellenvetést, igy a’ büntetés meghatározásából hagyjuk ki a’ kárpótlást. Igen is ezúttal, mert nem a’ törvényért van az eset, hanem épen megfordítva ; ’s ha kihagyjuk is a’ kármentesítést, ott marad az, hogy tettes lakoljon ; ’s ha egyebet nem sikereltethetünk: adjunk példát. Ez által talán gyéritve lenne azon alacsony szokás is , miszerint sok zugi ügyvéd kész együgyű pert idétlen tanácsadásokkal ’s utmutatásival bajba keverni, földesura ’s elöljáróság ’stb. ellen lázasztani, csakhogy valamit csikarhasson ; avagy nem tudunk e eseteket , hogy az eféle kontárok nevezetes , és pennás jegyzőkkel ellátott közönségeket is félre tudnak vezetni ’s több éven keresztül amúgy derekasan fejegetni’stb. Mi végre a’ bírói járandóságot illeti, ez iránt már egyszer nyilványitott rosszaié véleményem mellett újra és mindenkor megmaradok.