Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-03-26 / 25. szám

Igen, de a’ félévre limitálok erre azt felelik, hogy „az árszabáskor tekintetbe volt véve a’ nyári legeltethe­­tés is.t. — Ez már szörnyű prophetia. — Hiszen a’ hol tavaszszal limitálnak , az akkori körülményekhez szab­ják a’ husárt, nem a’ nyárihoz, de ehez szabni nem is volna kevesebb, mint azt megjövendölni merni, hogy a’ tavasz és nyár milly időjárás által fog bőséget hozni, vagy csapást szenvedni. Honnan látnivaló, hogy az illy félévre tett hutárszabály de futuris contingentibusra van építve, ’s pedig a’ mi több, itt ott törvényhatóságok ál­tal. De lássuk az őszi limitálást. Tegyük fel, hogy az árszabáskor tekintetbe véte­tik az is, hogy őszszel az árszabáskor olcsó ugyan a’ marha, de télben majd szénán hízott marhákat kell vágni, ’s ennélfogva nem az akkori marhaár vétetik csu­pán alapul, hanem általányos ár kerestetik ki az őszi és téli marhaárból — mi lesz következménye ? Mást nem mondhatunk, mint minek alapja nincs, ’s még is áll, furcsa kis valóság.“ — Az tudatik igen is, mi az őszi marhaár, de hát az is, mi lesz a’ téli ár? — Hogyan? hiszen egyik télen olcsóbb a’ széna mint másikon, ’s a’ marha ára is , másik télen drágább a’ széna mint mási­kon , és a’ marha is ; de mi több , ollykor a’ széna ször­nyű drága, és a’ hízott marhának épen nincs ára. ’S kérdem : lehet e ezen bizonytalanságokat előre ala­pul fölvenni.? — Igen természetes, hogy az illy ár­szabások vagy a’ mészárosokat vagy a’ publi­­cumot nyomják. Az elsők magok ön­ magok képvi­selője a’ publicumé pedig a’ limitáló megye. Amazok tudnak magokon segíteni, a’megye szégyenlene ellállani factumától. Ha tehát a’ marha ára felrúg, a’ mészáro­sok orvoslásért folyamodnak, ’s midőn a’ panasz méltó volt, mikor nem kaptak ezek elégtételt ?—Igen is,azok tudnak magokon segíteni. — Ha nagy a’ hó és szerfö­lötti ára van a’ szénának, vagy bármi okból rúg fel a’ marha ára, probaticát kérnek , ’s abból kisül , hogy ne­kik az árszabály mellett tönkre kell jutniok. — Emelni kell tehát, ’s emelik a’hús árát. Jó, — ’s miért emelik ? — hogy a’mészáros tönkre ne jusson. Igen, de a’pub­licum már ekkor szörnyen meg van csalva, mert ez már néhány hónapig, azon monstrantia fejében , hogy a’ mé­száros télen is ugyanazon áron fogja mérni a’ húst, sok­kal magasb áron fizette a’ húst, ’s a’nyereség, melly­­nek a’ téli veszteségre kellett volna pótlékul kiadatni, a’ mészárosok zsebében maradt. A’ limitálok pedig vál­lat vonítván , kárpótlásul azt felelik „mi nem emeltük volna, de kellett emelni.“—Nem az itt a’ kérdés: kel­lett é, nem é emelni—’s parancsolták é vagy sem? hanem az, hogy mivel az illy esetek majd évenkint újul­nak meg, a’ hasonló hibákat miért kellett újra meg új­ra ismételni? mert a’ maga kárán kiki tanulhat. Mindezek mivel mindennapiak ’s tudva vannak , tehát nem fejtegetem, csupán megjegyzem , hogy az ársza­básnak a’ legszorosb viszonyban kell állani a’ helylyel és az idő körülményivel. Mi ha áll, nem félévre , de még csak 3 hónapra sem lehet czélszerűleg limitálni, ’s leg­­czélszerűbbnek vélem azon árszabást, melly minden hó­nap első hét köznapján ugyanazon egy hónapra ’s nem továbbra létetik, úgy azonban, hogy ugyanezen árszabály ne vétessék azonnal foganatba , mert ez a’ milly lehetet­len, szintolly sok és méltó vádra szolgál ollykor alkal­­mul, hanem a’ hónapoknak csak fékén kezdessék, ’s tartson a’ következő hónap ideig. Két hét elég lévén ar­ra , hogy az új árszabály minden illető helyre eljusson. ’S ez által fölmentetnek a’ limitáló hatóságok illető tiszt­ségei amaz, többnyire méltatlan gyanúk alól, mintha az expeditio árfelemeléskor sietne ’s csökkentéskor késnék. Igen, de hát 12 közgyűlés tartassék é e’ végett évenkint? Ez már más kérdés. Est modus in rebus — csak akarjuk. Ennél sokkal nagyobb bajunk van ne­künk , az t. i. hogy hazánkban többnyire azok limitál­nak, kik húst méretnek ’s kiknek eladó marhájok van. Midőn a’ husvágási jogok árendába adatnak, min­­denik földesül k­örül, ha minél többet ígérnek ’s adnak a’ bérlők. A’publicum görbe szemmel nézi ezt ’s nem fog­hatja meg , hogy a’ földesült a’ maga árendásán csak azért nem kívánna segíteni, hogy az, az árendát fizethesse, ’s jövendőben meg nagyobb bért nyerhessen tőle ; szinte mint azt sem, hogy a’ ki nyereséget kíván, olcsóra ha­tározza az eladni valója árát. Erre azonban van egy jó felelet, mellyel a’ publicumnak szemeszája betelik, úgy hogy miatta szólni sem tud. — Mondják, hogy minél drágább a’ hús a’ mészár­székben, annál drágább a’ marha; mivel pedig minden szegény jobbágy egyszersmind tenyésztő is, a’ magas husárszabály főleg a’ szegénységen segít. Az első bajon segítsen a’ ki tud , mert isten annak prókátora, ki urával perel. Megjegyzem azonban, hogy bizony számos és lelkes nemesink vannak, kikre e’ vád alkalmazása legméltatlanabb illetlenség , kik való­ban többet tesznek ’s áldoznak mint sok szegény indít­­ványzó tenne, ha módjok volna, mert csak még is akár­­mint gebeszkedjék a’ lélek , nem akkor ő nagy, midőn a’ másét ajándékozgatja, hanem akkor , midőn a’ ma­gáét osztja. — ’S valljuk meg igazán , hogy nem an­nyira azok tekerék el itt ott az árszabály rudját a’ jó ösvényről, kiknek husméretési joguk ’s eladó marhá­jok van, mintázok, kiknek illyen nincs. Erről azonban alább szólván még, általtérek a’ másik bajra, ’s azt kereken tagadómmal vitatom, hogy a’ magas husársza­bály a’ tenyésztő népen nem segít. Én olly véleményben vagyok, hogy ha Magyaror­szág kirekesztőleg csupán a’ m­aga­ nevelte marhákat e­­mésztené , ’s ha továbbá minden megye egyetértve hely és idő körülményeivel egybehangzó husárszabályt tar­tana , akkor igen is volna a’ gazdag és szegény te­nyésztőknek némi hasznuk a’ magas árszabásból. De igy, miután a’ megyék közt a’ legnagyobb ’s ollykor mintegy botránykoztató különbségek vannak, ’s miután hazánk nyitva áll a’ bukovinai, moldvai ’s a’ t. marhakereske­désnek, én a’ magas árszabályt inkább veszedelemnek mint haszonnak ítélem. Mert nincs ugyan kezemben biztos adat, hány száz­ezer külföldi marha hajtatik be éven­ként hazánkba, ’s hány százezer marad itten belőlük? de azt tapasztalom , hogy a’ pesti baromvásár, külföldi marhákból áll legnagyobb részben; továbbá azt látjuk, hogy a’budapesti husprovisio nagy részben szinte effé­lékből élteti magát; a’ mennyiben tehát a’magas ársza­bály befolyással volna a’ marha árára, jól megjegyzem, hogy a’ hasznot a’ keleti külföld húzná leginkább, ne­künk pedig koppanna szemünk. Tegyük fel most p. o.hogy Pest vármegyében volna 15. kr. a’ Jászságban 12. k. Bácsban 10. kr. Békésben Csanádban 10. k. Pozsonyban 17. kr. a’ hús fontja ’s meglátjuk, hogy a’ tenyésztőknek a’ magas husársza­­bályból magyarázott haszna, vagy szembekötősdi, vagy más valami. Mert hiszen a’ pestmegyei tenyésztők, ha az árszabályhoz mérve akarják marhájikat eladni, a’ mészárosok bizonyosan lesznek olly okosak, hogy át­mennek azon megyékbe, hol a’tenyésztők szinte az ottani árszabályhoz kívánják mérni a’ marhaárt, és adják is, sőt mit mondok, át sem kell menniük, csak a’ pesti héti vásárba sétálniok, melly az egész országban, a’ hely-’s időbeli körülményekhez képest a­ legolcsóbb piac­.

Next