Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-29 / 9. szám

f­. szám»___________________Pest, január ?9. 1842. V­ isiczei rendőrségi kérdés. iször: Vájjon a’ jelen rendőrségi törvényeknek ré­teket illető pontja, a’ mennyiben, a’ 8d. %. ime’ sza­vai : kinek abban használati joga, nincs ?stb. ésk­. §. ime’ szavai: közös legelőre, vagy ollyas erdőkbe, ugarokra , tarlókra v. már lekaszált ré­tekre, mellyeken m­­ásoknak közlegelt­e­­tési joga van ’stb. — a’ régi szokást meghagyni lát­szik, megfelel e a’ czélnak, várakozásnak a’ rétekre néz­ve ? és 2szor: Minden kivétel nélkül, mindenütt meg­hagyják­­ ezen törvények a’régi szokást? ’s ha eltör­lik , jogsértés volna é az ? és mutattassék meg , hogy a’ régi szokás u­s u­s é ? vagy abusus ? ha abusus , szo­kás szentesítette jog é az vagy nem ? 3szor. Nem vol­na é szükséges ezen pontot a’ réteket illetőleg a’ tör­vényhozó test komoly figyelmébe ajánlani módosítás végett. — Kérem a’ jogtudós urakat! szíveskedjenek enge­­met és más jog nem értőket fölvilágosítani. Mert épen pont miatt, alkalmazásban, a’tömérdek öszszeütkö­­zés majd minden napi. Hogy azonban a’ kérdésekre egye­nesben lehessen felelni: nem lesz fölösleg a’ réteknek közéletből merített rövid ismertetése , mivel mi, a’hely­színén forgolódók tartozunk. A’ rétek, az eddigi kö­zönséges szokás szerint, tavaszszal hóolvadástól sz. György -napig, az anyaszéna letakarittatásától ismét sz. György-napig közönséges legelőknek használtattak. Hol már a’ törvények foganatba vétettek, a’ nagyobb rész, a’ réteket egészen és örökké tartó tilalom alá kívánja fogni, így okoskodván, hogy sokszor a’ réteken alig növekszik a’ fű nagyobbra sz. György-naptól kaszálá­sig , mint sz. György-napig növekedett, — mint p. o. ta­valy ; ha már hóolvadástól sz. György-napig levágta, legázolta sőt kivágta gyökerestül nem annyira a’ szar­vasmarha mint a’ birka a’ réteket: mit fog majd arat­hatni a’ tulajdonos ? bizonyosan illy előz­mények után csak apró füvet, mi közt a' még első hajtásból maradt néhány szál mutatja, hogy miilyen lett volna az egész. — No de engedjük meg — így szólnak a’ szokás mel­lett harezolók — hogy sz. György-nap előtt tilalmaztas­­sanak el a’ rétek, de kaszálás után csak fölszabadítjuk ! Igen , de a’ rét-tulajdonos az anyafű levágatása után sarját is akar nevelni, mert sokszor megtörténik , hogy szint annyi a’ sarjú , vagy több, mint az anyafű. Már illy hasznot semmivé tenni a’ tulajdonos bele-egyezése nél­kül valóságos vagyonsértés. Jaj de a’ szokás ! így szól­nak ők. Igen, így a’ szokás. De ha a’ törvénynek az a’ czélja, hogy az ipar akadályait elhárítsa és más va­gyonát visszaélések ellen biztosítsa , úgy a’törvényho­zásnak akaratja ellen észrevétlenül csúszott be azon két idézett ,ba akadályoskodó szó v. kifejezés ; és mi tör­vényt nem értek , helyesen hiszszük , hogy épen ezért keletkezett a’ törvény, hogy a’ rész szokást, mi míg egy­nek hasznot, ezernek bizonyosan kárt tett, megszüntes­se. Mi érezzük ezt legjobban, kik szemtanúk vagyunk. Hogy épen ez áldott régi szokás eltörlesztése forogha­tott a’ törvényhozó-test szemei előtt, világos magából a’ dolog természetéből; mert minek lett volna külön­ben a’ rendőri törvény és költséges hivatalok , hiszen , ha valaki jószága kártételben találtatott, vagy ha nem találtatott is, de a’kártétel bebizonyodott, az illető bíró megbecsültetven a’ kárt, szinte elégtételt adott rendőr­ségi törvények ’s drágán fizetett bírák nélkül is. Hogy a felelet mégis világosabb legyen, nem árt tekintetbe v­enni a r­etek birtok-minőségi állását (q­u­a­t­i­t­a­s p­os­se­s­s­o­r­i­i­­«') ; ’s ezt a’ törvényhozó-testnek is nyilván kellett volna tenni. — Ugyanis Iszer : A’ rétek vagy tisztán jobbágytelek­ utániak, mellyek t. i. minden telek után kihasittatvák, és így mint ollyanok minden jobbágynak tulajdoni úgy , hogy a’ jobbágy, teljesítvén a’ földjétől tartozott teljesítendő­­ket, kívánhatja, miszerint földjét, melly az adó alapja, és rétjét, melly ennek járuléka , se az uras­ág se má­sok nyájai el ne árasszák, mert egy rókáról két bőrt huzni nem lehet; se a’ lakosság legalább az egész 3/4 részének megegyezése nélkül, és ekkor se tarthasson egy gazda több marhát mint aránylag lehet. 2szor: Vagy tisztán közbirtokosakból álló helyek rétjei. Ha már itt is ki van a’ közlegelő szakítva ’s kinek-kinek meg van aránylag réti illetéke, nem tudom miért állíthatni józanon azt, hogy valakinek, más tulajdonán legeltetési joga van ? holott a’ közösbül közlegelő szakittatott ki. Uraim ! legeltessünk , de mások jogát épen hagyva. Vagy 3szor : Ollyan szabad városok, helységek rétjei, mellyek földesúri hatalom alatt nincsenek, földes­ uraiktól ma­gokat megváltották: ezek ismét kétfélék: — a) Vagy tisztán elkülönzött minden gazda telke ’s utána járan­dó rétmennyisége , midőn az első pont alatt mondottak ide is érthetők, kivévén, ha a’ rét olly közönséges, hogy minden kaszálásra osztályt szenved ; vagy b) Oly­­lyan szabad megváltott helyek, hol századok óta ele­nyészett , vagy talán nem is volt a’ telekre-osztás , ’s többé annak semmi nyoma nincs, kiki annyit szerzett és szerez, a’mennyit és a’hol lehet, a’ nélkül, hogy a' te­­lekre­ osztásnak híre ’s arra legkisebb ügyelet volna. Illy helyeken nem lévén telkek, nincs a’ telkek után töb­bé semmi rétjárulék, sőt magok azon földek, mely­­lyek réteknek neveztetnek, — és igy más helységekben a’ külső telkek járuléki (accessorium­) kiegészítőji — külön adó alá vonatnak és igy p­r­i­n­ci­p­a­l­é­k, köz­adó fundusi. Ha már illyet drága pénzen részén valaki ’s tőle adót külön fizet, vájjon igazságos kívánat­é az, hogy azt csak egy, legfölebb két hónapig használja a’ tulajdonos , t. i. sz. György-naptól kaszálásig ? Még azt is meg kell emlitnem­ ,­ hogy az illy helyeken , hol a’ te­lekre­ osztás annyira bonyolódott, sőt mondhatni örökre elenyészett, sok gazdának, mégpedig adófizető gazdá­nak ,egyedüli birtoka csak rétje, itt teremne nemcsak szénája , de mindene , minthogy a’ föld nem mindenütt csupán széna—termésre alkalmas. De hogy termesszen ! midőn a’ régi jó szokás baráti még abban is megkíván­ják kezeit kötni, hogy földjébe-tulajdonába csak azt ves­sen , mit szénatakarásig föltakaríthat: mert ha aztán kára lesz , ha termesztményit a’ más nyája eszi el, ma­gának tulajdonítsa. És mind­ez a’ régi jó szokás barati előtt nem tetszik jogsértésnek. De tegyük föl, hogy szénatakaritáskor letakar irtat­nék minden, tegyük föl, hogy sz. Mihály-nap ot­­­vánnák fölszabadít­ni a’ réteket: vájjon o da­ hogy jól és idején müveit földje a­lakot vethessen Nem tudom van i­lyen kitétel, de megvallom­,­ vagyok törvénytudó.

Next