Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-29 / 9. szám
f. szám»___________________Pest, január ?9. 1842. V isiczei rendőrségi kérdés. iször: Vájjon a’ jelen rendőrségi törvényeknek réteket illető pontja, a’ mennyiben, a’ 8d. %. ime’ szavai : kinek abban használati joga, nincs ?stb. ésk. §. ime’ szavai: közös legelőre, vagy ollyas erdőkbe, ugarokra , tarlókra v. már lekaszált rétekre, mellyeken másoknak közlegeltetési joga van ’stb. — a’ régi szokást meghagyni látszik, megfelel e a’ czélnak, várakozásnak a’ rétekre nézve ? és 2szor: Minden kivétel nélkül, mindenütt meghagyják ezen törvények a’régi szokást? ’s ha eltörlik , jogsértés volna é az ? és mutattassék meg , hogy a’ régi szokás us us é ? vagy abusus ? ha abusus , szokás szentesítette jog é az vagy nem ? 3szor. Nem volna é szükséges ezen pontot a’ réteket illetőleg a’ törvényhozó test komoly figyelmébe ajánlani módosítás végett. — Kérem a’ jogtudós urakat! szíveskedjenek engemet és más jog nem értőket fölvilágosítani. Mert épen pont miatt, alkalmazásban, a’tömérdek öszszeütközés majd minden napi. Hogy azonban a’ kérdésekre egyenesben lehessen felelni: nem lesz fölösleg a’ réteknek közéletből merített rövid ismertetése , mivel mi, a’helyszínén forgolódók tartozunk. A’ rétek, az eddigi közönséges szokás szerint, tavaszszal hóolvadástól sz. György -napig, az anyaszéna letakarittatásától ismét sz. György-napig közönséges legelőknek használtattak. Hol már a’ törvények foganatba vétettek, a’ nagyobb rész, a’ réteket egészen és örökké tartó tilalom alá kívánja fogni, így okoskodván, hogy sokszor a’ réteken alig növekszik a’ fű nagyobbra sz. György-naptól kaszálásig , mint sz. György-napig növekedett, — mint p. o. tavaly ; ha már hóolvadástól sz. György-napig levágta, legázolta sőt kivágta gyökerestül nem annyira a’ szarvasmarha mint a’ birka a’ réteket: mit fog majd arathatni a’ tulajdonos ? bizonyosan illy előzmények után csak apró füvet, mi közt a' még első hajtásból maradt néhány szál mutatja, hogy miilyen lett volna az egész. — No de engedjük meg — így szólnak a’ szokás mellett harezolók — hogy sz. György-nap előtt tilalmaztassanak el a’ rétek, de kaszálás után csak fölszabadítjuk ! Igen , de a’ rét-tulajdonos az anyafű levágatása után sarját is akar nevelni, mert sokszor megtörténik , hogy szint annyi a’ sarjú , vagy több, mint az anyafű. Már illy hasznot semmivé tenni a’ tulajdonos bele-egyezése nélkül valóságos vagyonsértés. Jaj de a’ szokás ! így szólnak ők. Igen, így a’ szokás. De ha a’ törvénynek az a’ czélja, hogy az ipar akadályait elhárítsa és más vagyonát visszaélések ellen biztosítsa , úgy a’törvényhozásnak akaratja ellen észrevétlenül csúszott be azon két idézett ,ba akadályoskodó szó v. kifejezés ; és mi törvényt nem értek , helyesen hiszszük , hogy épen ezért keletkezett a’ törvény, hogy a’ rész szokást, mi míg egynek hasznot, ezernek bizonyosan kárt tett, megszüntesse. Mi érezzük ezt legjobban, kik szemtanúk vagyunk. Hogy épen ez áldott régi szokás eltörlesztése foroghatott a’ törvényhozó-test szemei előtt, világos magából a’ dolog természetéből; mert minek lett volna különben a’ rendőri törvény és költséges hivatalok , hiszen , ha valaki jószága kártételben találtatott, vagy ha nem találtatott is, de a’kártétel bebizonyodott, az illető bíró megbecsültetven a’ kárt, szinte elégtételt adott rendőrségi törvények ’s drágán fizetett bírák nélkül is. Hogy a felelet mégis világosabb legyen, nem árt tekintetbe venni a retek birtok-minőségi állását (quatitas possessorii«') ; ’s ezt a’ törvényhozó-testnek is nyilván kellett volna tenni. — Ugyanis Iszer : A’ rétek vagy tisztán jobbágytelek utániak, mellyek t. i. minden telek után kihasittatvák, és így mint ollyanok minden jobbágynak tulajdoni úgy , hogy a’ jobbágy, teljesítvén a’ földjétől tartozott teljesítendőket, kívánhatja, miszerint földjét, melly az adó alapja, és rétjét, melly ennek járuléka , se az uraság se mások nyájai el ne árasszák, mert egy rókáról két bőrt huzni nem lehet; se a’ lakosság legalább az egész 3/4 részének megegyezése nélkül, és ekkor se tarthasson egy gazda több marhát mint aránylag lehet. 2szor: Vagy tisztán közbirtokosakból álló helyek rétjei. Ha már itt is ki van a’ közlegelő szakítva ’s kinek-kinek meg van aránylag réti illetéke, nem tudom miért állíthatni józanon azt, hogy valakinek, más tulajdonán legeltetési joga van ? holott a’ közösbül közlegelő szakittatott ki. Uraim ! legeltessünk , de mások jogát épen hagyva. Vagy 3szor : Ollyan szabad városok, helységek rétjei, mellyek földesúri hatalom alatt nincsenek, földes uraiktól magokat megváltották: ezek ismét kétfélék: — a) Vagy tisztán elkülönzött minden gazda telke ’s utána járandó rétmennyisége , midőn az első pont alatt mondottak ide is érthetők, kivévén, ha a’ rét olly közönséges, hogy minden kaszálásra osztályt szenved ; vagy b) Olylyan szabad megváltott helyek, hol századok óta elenyészett , vagy talán nem is volt a’ telekre-osztás , ’s többé annak semmi nyoma nincs, kiki annyit szerzett és szerez, a’mennyit és a’hol lehet, a’ nélkül, hogy a' telekre osztásnak híre ’s arra legkisebb ügyelet volna. Illy helyeken nem lévén telkek, nincs a’ telkek után többé semmi rétjárulék, sőt magok azon földek, melylyek réteknek neveztetnek, — és igy más helységekben a’ külső telkek járuléki (accessorium) kiegészítőji — külön adó alá vonatnak és igy principalék, közadó fundusi. Ha már illyet drága pénzen részén valaki ’s tőle adót külön fizet, vájjon igazságos kívánaté az, hogy azt csak egy, legfölebb két hónapig használja a’ tulajdonos , t. i. sz. György-naptól kaszálásig ? Még azt is meg kell emlitnem , hogy az illy helyeken , hol a’ telekre osztás annyira bonyolódott, sőt mondhatni örökre elenyészett, sok gazdának, mégpedig adófizető gazdának ,egyedüli birtoka csak rétje, itt teremne nemcsak szénája , de mindene , minthogy a’ föld nem mindenütt csupán széna—termésre alkalmas. De hogy termesszen ! midőn a’ régi jó szokás baráti még abban is megkívánják kezeit kötni, hogy földjébe-tulajdonába csak azt vessen , mit szénatakarásig föltakaríthat: mert ha aztán kára lesz , ha termesztményit a’ más nyája eszi el, magának tulajdonítsa. És mindez a’ régi jó szokás barati előtt nem tetszik jogsértésnek. De tegyük föl, hogy szénatakaritáskor letakar irtatnék minden, tegyük föl, hogy sz. Mihály-nap otvánnák fölszabadítni a’ réteket: vájjon o da hogy jól és idején müveit földje alakot vethessen Nem tudom van ilyen kitétel, de megvallom, vagyok törvénytudó.