Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-03-26 / 25. szám

£5. szám. Pest, martzius £6. 1842. A’ Imsárszabásról. Az egyedárusságnak szülöttje az árszabás, melly hogy szerencsétlen órában született, megtetszik csak onnan is, mert békével soha és sehol sem maradhat. Ha drága ruhába öltöztetik, akkor a’ publicum átkoz­za és pofozza; ha pedig olcsó áru az öltönye, akkor a’ mészáros czéhek csak úgy bánnak vele, mint valamelly kicsapnivaló bitanggal és pedig a’nélkül, hogy néhány pro formai eseten kívül, pártfogást találna. ’S valóban ha a’ limitatiót az igazság fogalmával mérjük, több eset­ben mint nem — nem is igen lehet választani: váljon az árszabály áthágása iránti hanyagságát sok törvényható­ságnak vagy bírónak erényül kell e ollykor tulajdonítani vagy vétkül ?—Mert vannak időszakok, mellyekben a’ mészárosoknak, ha az árszabály szigorúan megtartatik , tönkre kell jutniok ; vannak ollyanok is , mellyekben a’ publicum az árszabály nyilványságos adóját zúgolódva szenvedi. Minden esetre azonban vagy az eladó vagy a’ vevő elégületlen , ’s talán mindaddig is az lesz, míg a’ szabad husárulás maga magát nem limitálja. Mivel azonban most ezen nem segíthetünk, ’s ezen szükséges résznak még mint gondolom , jó darab ideig maradnia kell — nem tartom czélszerűtlennek némelly észrevételimet közrebocsátani, nem mint újakat, de mint ollyakat, mellyeket sokszor és sokan azért is elmellőz­nek, hogy nélkülük könnyebben munkálkodhassanak. Kényszerülve vagyok kimondani, hogy míg édes hazánkban csak árt szabunk, de meg nem mondjuk hogy minek árát s­z­a­b­j­u­k , a’ mi ár­szabályoknál helytelenebb ’s czélszerűtlenebb valami nem létezik. Igen is , meg kell előbb tudnunk és mon­danunk : mit limitálunk? Húst, és pedig marhahúst limitálunk „mondják né­­mellyek.“ Jó, uraim, igen jó , — de millyen marhahúst? mert ha hizott marhából akarunk enni, ebből p. o. egy font 15 kr. körül jő akkor, midőn a’ félhusu marhából 12 kron , a’ soványból pedig 9—10 krön ’s tán olcsóbban is lehet mérni. Ismét kérdem tehát: miilyen húst limi­tálunk ? Jó húst, felelik a’ limitálok, mi rész hús­ról tudni sem akarunk ’s a’t. Nem, ez nem lehet. Ez a’ legveszedelmesb fele­let , és illyen , limitálok szájából nem jöhet, mert ez csupa ibis redibis, mellyet a’biró és mészáros magok hasznukra ránczigálhatnak. Illy árszabás által t. i. or­szágszerte felhatalmazva leend minden mészáros ezt mondhatni: „Én hizott marhát vágni nem tartozom ,csak jó húst mérni, ez pedig a’ mit árulok, egészséges és jó hús.“ És a’ mészárosoknak igazságuk leend, mert hi­szen a’ mi nem dög és egészséges marhából való , az jó hús. Ámde mi következik ebből ? Egyfelől birói más felől mészárosi visszaélés, mert általjában ugyan a’mé­szárosokra van bízva a’ jó hús minőségének meghatá­rozása , de egyes esetekben maga a’ biró olly ponton áll, mellyen, a’ ha a karom vemhest önkénye sze­rint igazíthatja lelkiüsmeretéhez. Mondhatja t. i. hogy az egészséges húshoz megkivántatik a’ kövérség is hogy jónak mondathassák , tehát kövér húst mérjen; — mond­hatja azt is a’ panaszlónak, hogy a’ hús egészséges , és jó mind a’ mellett is, hogy nincs rajta ajnyi kövér­ség.— ’S ő mind a’ két esetben igazságos és törvényes biró lehet, habár a’ publicum vagy mészáros nem hi­hetik is.— Én teljes tisztelettel vagyok minden biró iránt, de kerdem: az illy árszabás nem undok kisértete é a’ lelkiösméretnek, é s nem méltó gyanúsítása é a’ birói tisztaságnak ? — mert hiszen g­y a j­l­ó az, a’ ki szü­letett. — Ki kell tehát mondanunk, mit limitálunk ? Ki kell mondani, hogy a’ hizott marhahús fontja hány krajczár , és a’ felhizott marháé ismét hány? mert sovány marha­vágás káros az országra magára és a’ publicum egyes tagjaira nézve is, mint erről alább lesz még szó, íme kimondtam, mi volna jó. Ez azonban, jó for­mán annyi mint semmi, ha a’létesítés lehetőségét is elő nem adjuk. Indítvány, melly csak azt kiáltja ki, mi volna jó és szükséges , de a’ létesítés lehetőségével nem tö­rődik , ’s az utat-módot elhallgatja, nem egyéb , mint nevetséges pöffeszkedés ,a melly az olvasni tudóknak az a.b.c. tudása szükségét emlegeti. Megkísértem tehát a’ lehetőség előadását. Érintem fentebb hogy a’kövér hús legalább másfél annyiba kerül a’ tenyésztőnek és mészárosnak is , mint a’ sovány, de bizonyára sokkal többe a’ felhizott mar­hahúsnál. Ezen árbeli viszony azonban mindenkor kü­lönbözik a’ hely és idő körülményihez képest, úgyhogy p.o. septemberben , octoberben, midőn jó években sok a’ fa, ’s a’ gyepen hizott marhát gyepről lehet vágni, épen nem állhat amaz árszabási viszony, melly martiusban, áprilisben ’s egyéb időszakokban a’ sovány és szénán hi­zott marha ára közt tapasztalható. De továbbá nem áll még azon okoskodás is, hogy minden téli hónapokban, vagy tavaszokon egyforma volna a’különbség , mert ezt a’ nyár és tél minőségei határozzák el. Miből az követ­kezik, hogy félévre, de csak 3 hónapra is a’ czélsze­­­rűséget megközelítve limitálni teljes lehetlenség. Mert az illy árszabályok majd mindenkor vagy a’ mészároso­kat vagy a’ publicumot csigázzák, rontják ’s ezer pa­naszra szolgálnak alkalmuk Vegyünk fel két félévre tett árszabályt, egyiket tavaszit, másikat őszit. Ha a’ tél nagy volt és tavasz­­szal a’ széna igen drága, természetesen, tavaszkor az vétetik tekintetbe, hogy az ekkori körülményekhez ké­pest, mi leend az illendő ár? ’s ehez a’szomszéd me­gyék árszabályai, a’ vásári árjegyzékek ’s ollykor még Bécs városnak árszabálya is szolgálnak alapul. Megnyíl­nak azonban april ’s májusban az egek csatornáji; fű van elég, ’s már junius , julius , augustusban leszáll egy­­harmad résszel a’ hizott marha ára, a’ publicum azonban csak annyit fizet, mint mikor 1/3 olcsóbb volt a’ marha. ’S mi ez egyéb ? mint a’ publicum sérelme és pedig ollyan , melly méltó zúgolódásra nem egyszer szolgált már okul a’ limitáló hatóság ellen. Vannak megyék, hol több városban ’s faluban fontját a’ húsnak 2, 3. ’s 4. kral is olcsóbban adják a’ mészárosok, mint a’ megyei ársza­bály. A’ mi tagadhatatlan czáfolása annak, hogy a^ li­mitálok, nem a’hely és idő körülményihez szabtak a us­árt. ’S a’publicumnak meg kell azzal elégedni, 1 ^7°** , pont csalatása fejében , hogy a’ megye felevte e­l a limitatiót, ’s mig annak vége nem leend, azon segíteni nem lehet. ’S még ez mind jó lenne ollyanok szájában és mentségéül, kik tapasztalatlanok : de lehet e illy ment­ség ott, hol évről évre hasonló karosittatások fordulnak viszsza, ’s ellent kiált a’ tapasztalás. .

Next