Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-11-19 / 93. szám
Sequestrum. CFolytatás. ‘ Utóbbi törvényink szerint az önkéntes sequestrum magától megszűnvén, annak kártételei elenyésztek ; mert ha a’ hitelező pénzét követeli, árverés tartatik a’ fizethetetlenség esetében; és a’ hatóságok csak akkor engednek törvényes zárt tetetni, mikor annak igen nyomós okát, és szükségét találják, mikor a’ hitelező részéről hibákat, vagy cserepeskedéseket (mellyek a’ pénzbirtokos részéről nem ritkák) vesznek észre, elegendő ok nélkül zárt tenni a’ terhelt jószágra kötelesek nem leven, a’ jószág elkoboztatik. Jaj !de az illy árverés 10, 20 ezer forintnyi adósság mellett 100 ezer for ért jószágot is fölemészt, ’s igy a’ pénzbirtokos 10, 20 ezer forint helyett 100 ezer forinthoz jutván mikép károsodik ez által, meg nem fogható ; vagyis az ősiség legtöbb esetben jelen körülményekben utolsó törvényink után a’ pénzbirtokosnak mindig hasznos lehet, a’ földbirtokosnak pedig káros. ’S igy nem látni okát, miért ne kölcsönözhetne jelenleg a’ pénzbirtokos fekvőjószágra ? — igen is, de ha ismét el kell adni a’ szép jószágot , ha a’ pénzbirtokosnak ismét szüksége volna pénzére , méltányos vevő nem találtatik , mert azt mondják a’ túlzó urak, hogy eszeveszettnek kellene lenni annak, ki olly jószágot vegyen, melly örök időkig birói zálog marad.— Hisz barátom, mikor a’jószágot árverés utján megtartottad , te sem voltál méltányos vevő , és 100 ezer for ért jószágért csak 10 vagy 20 ezer for. adtál, ’s mégis most egyszerre érette 100 ezer for. szeretnél fölcsipni? valóban gazdagodás dolgában nem fontolva , hanem hebehurgyán haladó vagy. Valóban bámulatos a’ fontolatlan haladók logikája ; mert kérdem : a’ pénzbirtokos miért nem szereti az olly jószágot, melly örök időkig bírói zálog marad — hisz ha árverés utján tartotta azt meg, árverés utján talán még haszonnal ismét eladhatja; haszonnal, mivel az idő körülményeit az árverés idejének kiszabásában tekintetbe veheti, mit a’ bíróság soha sem tehet, ’s igy mindenkor pénzéhez juthat. Mi baja hát a' pénzbirtokosnak ? mi fáj neki ? ki kárositá őt? tán az, hogy a’100 ezer for. jószágot 10 , vagy 20 ezer forintig az örökösek miatt örök időkig meg nem tarthatta ? hogy ezeket olly rémitően nem károsíthatta, hogy a’ más veszedelmével olly könnyen nem gazdagodhatott ? — Ez valóban nagy baj egy rablónak, egy Sobrinak , de becsületes ember azt még csak nem is kívánja, sőt ha tehetné , sem fogadná azt el, hanem azt mondaná, mit hajdan minden becsületes magyar mondott, és, mond: „én öcsém uram jószágát pénzem után birom , tegye le rajta fekvő pénzemet, ma is kiadom pör nélkül.“ ’S igy, hogy ősiség, ’s örökösödés miatt károsodnék pénzbirtokos , az már jelenleg teljességgel nem áll, de az sem áll, hogy a’fekvő-jószágot a’pénzbirtokos azért nem szeretné , mivel az b iró s zá jog, mellyből őtet az örökösek mindenkor kivethetik ; mert ha pénzét kölcsön akárminemű vállalatra is adta , ha azt neki leteszik, a’ vállalatból ismét kieshetik, most kérdem : sérelem az, hogy valaki pénzét viszszakapja, va igy ha a’ birói zálogból még tán többet is ki lehet venni, mint mi a’ jószágon feküdt, ugyan kérem hebehurgyán haladó uraságtokat, mi sérelem lehet itt a’bírói zálog miatt ? — Mindebből csak az jő ki, hogy az ingó elem az ingatlannak romjain kívánja fellegvárát fölépíteni. De hihető, hogy a’ rákok, kik fontolva haladnak, jogaikra felvigyázni fognak, és miután utolsó törvényink értelmében a’ pénzbirtok kormos körmökkel ragadja meg a’ földbirtokot, miután a’ fontolatlanul haladók magok is látják, hogy árverés utján 10, 20 ezer for, adósság 100 ezer for, érő jószágot fölemészt, a’ természeti örökülés rendes útját fentartani jobban törekedendenek , vagy nemzeti, ’s különösen zálog-bankot (hypotheka) állítanak. Mert a’ mit túlzó urak mondanak, hogy árt kell szerezni a’ magyar jószágnak, mondva némileg talán bölcsen van, de végre nem hajtható : ha csak egész Európának vásárt nem nyitunk nemesi birtok-vásárlásra ; mert hazánk népessége kevés , pénztelensége pedig úgy látszik sok századig még kevesebb árral biztat és ezen pénztelenségnek sem nem a’ föld ingatlan léte, sem a’ nagy birtok, sem a’ majorátus, sem ősiség nem okai, mint alább Angolhon példájából látni fogjuk, hanem szerencsétlen helyezetünk, ’s e’ miatt a’ kereskedés , ’s művészet nem léte. Mert azt csak tudják fontolatlanul haladó urak, hogy pénzt mindenha csak kereskedés hozott, és hozhatott. ’S igy ha minden földet hogy ugyan csak ingó legyen , gőzzé változtatnak kegyetek ; ha minden positivumot fölemésztenek is, azért e’ hazában több arany, és ezüst forogni nem fog. Mert ha több pénzt adunk gyártványokért mint mit termékeinkért kapunk, ugyan gőzzé vált földbirtok mellett is, hogy lehessen pénzünk? Igaz, hogy ha egész Európának piaczot nyitunk, a’földbirtoknak tömérdek ára leend ; de kérdem : az illy rohanást kiállja e a’ gyönge nemzet veszte nélkül? a’ törvény betüji biztosítják é idegeneknél nemzetiségünket, mikor még tulajdon hazánkfiai is , kik kenyerünket régen eszik, borunkat régen iszszák, kiket a’ törvények személyválogatás nélkül köteleznek, a’ nyílt törvények ellen nemzetünk romlására olly szerepet játszanak ’s hihető btintetetlenül, mint mi ilyeneket napjainkban a’pansztávok, illyrektől, ’s erdélyi szászoktól szenvedni kénytettünk ; ’s minőket az utolsó erdélyországi törvények következésében, az oláhoktól is bízvást várhatunk, pedig nem olly egy ügyűek ők, hogy nem tudnák , mikép majd majd minden országban többféle nyelv létezik, mégis a’ flamand, gascogne, elsass, lotring nem reclamál a’ közönségesen behozott franczia nyelv ellen; az izland,skót, válesz, nem az angol ellen ; a’ baszk nem a’ spanyol ellen; a’ cseh, morva, vend nem a’ német ellen, de igenis a’ tót a’ magyar nyelv ellen; az illyr pedig még dulong is , a’ szász egészen ellenszegül , kinek példáját az oláh követni fogja ; pedig az irt népek között többen vannak, mellyeknek igen szép multjok van, a’ tótnak, illyrnek, szásznak és oláhnak pedig a’ magyar földön múltja sohasem volt. Mindez azt mutatja , hogy a’ magyar elemek olly gyöngék, mellyek vigyázatlan kezelés mellett az idegen elemek által könnyen fölemészthetők. Mindez azt is mutatja, hogy tót, és illyt hazánkfiai gyönge számítók, ha nem látják azon nyereséget, mellyet a’ nemzeti nyelv által elérhetnek. Most ezer, vagy két ezer Pest, november 19. 1842. 1) Lásd Társalkodónk 67d. számát.