Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-08-01 / 61. szám
első érzeménye rémület volt ; hangosan felkiáltott 's futni akart; de az ajtón viszszafordult ’« Ipolyt olly halványan, oly kérőleg látta állani maga előtt, hogy akaratlanul kezét majd neki nyújta. E’ perczben felnyilt a’kápolnába vezető ajtó ’s esetleg a’ káplán lépett be, ott néhány kulcsot elteendő. Fiatalaink, nem várva e’ tüneményt, a’ papban égi követet láttak ’s térdeikre borultak. A’ kápolna egészen közel vala ; az isten embere ismerte a’ két család közti gyűlöletet ’s úgy vélé, hogy a’ gondviselés nyittatja az atyáknak gyermekeik keze által a’ kibékülés kapuját. — ’S midőn kerék öt, mondaná ki sziveik szövetségére az egyház áldását , nem volt ereje azt tölök megtagadni, öszszeadá őket ’s azután eltűnt. Ekkor a’ fiatal házasok megegyeztek abban, hogy három nap múlva estszürkületkor Dianora nagynénje ’s Ipoly anyja jelenlétében ismét látandják egymást. A’ ház, mellyben Dianora lakott, Florencz legtávolabb’s legpusztább utczáji egyikében állott ; az ő szobája utcza felé volt; ablakáról 6 selyemsinórt akart leereszteni; Ipoly arra kötél-hágcsót, ezt Dianora az ablakhoz volt kötendő ’s a’ férfinak is kelle nejéhez jutnia. Ebben jön a’ megállapodás, midőn Luczia viszszatért. Ipoly lépteket halra közelíteni ’s rejtekébe bújt. Dianora nagynénje karjaiba veté magát ’s fülébe sugár .köszönet! köszönet!, aztán ismét’s tánczterembe ment. A’ viszontlátás napja eljőve ’s a’ fiatal Duondelmonte nyugtalanul várta a’besötétedést. Még reggel vett kötélhágcsót, mellyet egész nap vizsgált és csókolt. Dianora az ablakot néhány perczczel nyolcz után volt felnyitandó. Ipoly a’Vecchio-hidon át ment a’ Bardi-utczába. Ez sötét volt és puszta; egy lélek sem háborító a’ magányt, csak Ipoly lépteinek nesze hangzék a’ kietlenben. A’ fiatal férfi megérkezék az ablak alá; ámbár a’ meghatározott idő előtt jőve, Dianora máris régóta várta őt; a’ vékony selyemzsinór nyomban lebocsáttaték; az ifjú hozzá köté hágcsóját ’s Dianora ezt az ablakhoz. Azonban alig kezde felkuszni a’ hágcsón, midőn éji őrség jelent meg, melly észrevéve ’s megszólitá őt. Ipoly leugrék, a’ hágcsót erőszakosan lerántá ’s Vecchio-hid felé iramait De félúton, fájdalom , más éji őrséggel találkozott, melly öt viszszatérni kényszerité. A’Bardipalota egy ivezete alá rejtőzött, de mivel a’ két éji őrség közt volt, mellyek egymásnak szemközt ’s azon hely felé jövének, hol ő eltűnt, fölfedeztetett ’s elfogatott. Florencz akkor még nem volt a’ XVI. század Florencze, mellyet a’ Mediciek száz év alatt erkölcstelenség— és zsarnoksággal átalakítottak, hanem a’ régi tiszta, szigorú erkölcsű Florencz, mint Roma Lucreti’s Cornelia idejében. Ipoly a’ helyett, hogy szabadon bocsáttatnék, mi Medici Lörincz vagy Sándor leg alatt meg fogott volna történni, a’ podestához vezetteték. Kt felszólittatott; mondaná meg, illy késő éjjel mit csinál a’ városban, a’ kötélhágcsót mi okból hordja magánál, mellyen a’ Bardipalota esgyik ablakába fölmenni törekvők. Ipoly válaszolá, hogy a’ Bardipalotában van egy darab az igazi keresztből, mellyet nagy Károly császár adott a’ mostani család elődeinek. ’S mivel ő e’ sztalizmánnak tulajdonitja azon előzvényeket, miket Bardiék sok csatában nyertek Buondelmontiékon, e’ palládiumot hatalmába törekvők keríteni. — ,E’ lopás végett törekvőkön a’ palotába jutni?4 kérdő a’ podesta.— „Igen“ felelt Ipoly. — ,Hiszen az lehetetlen !4 viszonzá a’ podesta. — „Úgy van“ mondá Ipoly.— ,Tudja ön e’ vallomással minő büntetésnek teszi ki magát?4— „Tudom'4 felelt szomorú mosolylyal Ipoly; „tudom , hogy Florenczben a’ lopást halállal büntetik. —“ ,’S megmarad ön vallomásánál ? — „Meg.“ — .A’ vádlottat vezessétek el !4 parancsolá a’ podesta. A’ fegyveresek , kik elfogták, a’ fiatal férfiút tömlöczbe vezették. Ipoly pere az egész város nagy bámultára legott tárgyaltaték. Nem hihetők, hogy a’ nemes fiatal férfiú, kinek becsületességét ismerő mindenki, olly gyalázatos tettre hagyta volna magát ragadtatni , de a’ leghitlenebbek is lemondani voltak kénytelenek hitlenségökről, midőn ’a tárgyaltatás megkezdetett ’s Buondelmonte Ipoly mindnyájok előtt ismerte, mit a’ podestának már megmondott, t.i., hogy Barbipalotába akart menni, az igazi kereszt ama becses darabját hatalmába kerítendő. — Kevéssel azelőtt Romában ugyanaz történt ; egy nő a’ csodatevő Krisztusgyermeket lopta el az Ara Coeli-templomból. Az óhajtás, biztosítani családjának a’ győzelmet, igen jól megmagyarázható Ipoly kísérletét, jelesül az utált gyűlölet és föllelkesült hit ama’korában. E’ szerint Florenczben hinni kezdők csakugyan, hogy Buondelmonte Ipoly e’ lopást valóban el akarta követni. ’S mivel ezenfelül tagadás helyett igenlé azt, mivel a’ biró minden kérdésre egy azon választ nyeré, a’ bírák kénytelenek voltak kimondani az ítéletet , halálra iséltetett. Ámbár mindenki tudá a’ törvény határozatát, a’ bírák ez ítélete mégis nagyon feltűnt; szabadon bocsáttatást várt mindenki. "S perczig csakugyan magok a’ birák is késedelmeztek ; de a’ vádlott folytonos igenlési mellett egyebet elitéltetésnél nem tehettek Hogy fogták volna azután kimondhatni e’ büntetést igazi tolvajra , ki tettét tagadná ? Azt hívek azután , hogy Ipoly az öt halálra elkészítendő papnak titkot fog megvallani, egyebet azonban nem szóla, csak hogy nagy bűnös ’s imádkozzék érette a’ pap. Anyja rimánykodék, bocsáttanék hozzá; a’ szegény kétségbeesett nő minduntalan állitá,— hogy fia ártatlan , hogy sikerülend neki megtudni tőle a’ titkot, mihelyt látandja őt. Ipoly azonban nem bízott szivében ’s anyjának megmondatá, hogy égben látandják egymást. Ipoly csak egyet óhajta, hogy, becstelen leven a’ tolvajok halála, engedje meg a’ signoria , miszerint felakasztás helyett nyakaztassék le. A’ signoria megadá az itéltnek ezen utolsó kegyet. Kivégeztetés előtti napon tudtára adák , mikor fog halálra vitetni. Köszönetet mondott a’ törvényszéki jegyzőnek ’s mivel e’ mögött félig veresbe , félig feketébe öltözött igen nagy férfi állt, kérdezé, ki az?4.Bakó* kapta válaszul. Ekkor nyakáról Ipoly aranylánczot von le’s a' hóhérnak adá azt.Azután elvégezve imáját elaludt. Másnap , fölébredve , elhivatá a’ börtönért ’s kérte őt, menne a’ podestához, ettől egy kegyelmet kérendő , engedné meg t. i., hogy a’ menet Bárdi háza előtt menjen el.E’ kérelme okául azon óhajtást adá Ipoly, hogy elleneinek megbocsásson ’s török is bocsánatot nyerjen. Azonban még egyszer akarta, mielőtt meghaljon, látni a’ szeretett Dianovát. A’ körülmények,mellyek közt a’ kérést tevő,sokkal komolyabb jellemet adtak annak, hogy sem megtagadtathatott volna. Ipoly tehát engedelmet nyert, hogy Bárdi háza előtt vezettessék el. A’ menet reggeli hét órakor indult el; az utczák ’a tér, hol a’ kivégeztetés vala történendő, sünnen ellepettek emberekkel. A’ menet Vecchio-hidon ment, azután Bardiutczába jutott. Elöl satonák, helyet csinálandók, mentek, azután a hóhér kivont karddal , utána Ipoly egészen fekete öltözetben, meztelen lábbal, fedetlen fejjel, szilárdul , de gőg nélkül. Néha az őt kisérte pappal beszélt, Ipoly mögött a’ veszéklök jövének, vive a’ koporsót, mellybe teste lenyakaztatása után volt temetendő. A’ Bardi-család minden tagjai palotájok előtt állának Buondelmontetól bocsánatot veendők ’s hozzá békeszavakat intézendők. Dianora , özvegyként feketébe öltözve, atyja ’s anyja közt álla. Közledvén az elitélt, minden Bárdi letérdelt; csak Dianora maradt állva, halványan és szoborként mozdulatlanul. A’ ház előtt Buondelmonte megállva a’ Miatyánket elejétöl végig szelíd, nyugott hangon elmondá. Bardiék , ament mondának ’s fölkeltek. Azután Buondelmonte térdelt le. E’ perczben Dianora lépett elő ’s Ipoly mellett térdére borult. ,Mit csinálsz , lyányom?4 kérdők Dianora atyja ’s anyja egyszerre. — „Önöktől bocsánatot várok44 szólt a’ lyány. — ,’S mit kell neked megbocsátanunk ?4 — „Hogy férjet választék magamnak elleneink családjából, Buondelmonte férjem.4* — A’ körül Állók csodálkoztak. — „Igen44