Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-06-30 / 52. szám

52 szám. Pest, junius 30-án, 1844. JT második üzenete a* t. HK. és KR. a' ve­gye* l»»z#«*ágoktól m.oraz. róm­. kath. pap** nás által az egyh. áldások megtagadtatása tár­gyában. Midőn a’ ragos fő RR. a’ v. házasságoktól meg­tagadott egyh. áldásból származó sérelem tárgyában a’ t. KR. és RR. által közlött nézetek iránt meg nem egyez­­tetéseket nyilványiták, úgy látszik hogy ezen megállapo­dásukban sem a’ dolognak a’ KK. RR. által fölállított fek­vését egész kiterjedésben nem vették figyelembe, sem pe­dig a’KK.és RR. inditóokait azon értelemben 's azon czélra i­­rányzottan nem tekintették, mellyben felhozva voltak Mert ha a’ pápai brevének és ezzel egyhangúlag kiadott egy­házi rendeleteknek nemcsak azon részét vették volna fon­tolóra, melly a’ múlt eseteket tárgyazza, hanem azon ré­szét is , melly az alkotandó ’s a’ mgos fell­. által is e­­gyetlen gyógyszernek ismert törvényre szinte kihat; to­vábbá, ha mind azt, mellyek a’ polgári állomány érdeké­ből merítve vallásosság, hívek lelki nyugalma­­s törvé­nyek iránti tisztelet szempontjából hozattak föl, ezen szem­­pontokból tekintették volna: a'KK.’sRR. meg vannak győződ­ve, hogy a’mgos főRR. bizonyára más eredményhez ju­tottak volna, mint melly válasz-üzenetükben foglaltatik.— Ugyanis a’ magos főRR. a’ pápai breve ’s körlevelek ál­tal az 17911: 26. törvényt sértve lenni meg nem ismerik, ’s ekkint mind a’ kir. placetumot mind az egyh. körleveleket helyeslik azon okoknál fogva, mert az egyházi rendnél di­vatozott gyakorlat csupán egyházi szertartást illetvén, azt polgári szabály magyarázatának nem vehetni; mert a cs ál­dás-megtagadás mellett kötött vegy. házasságok száma bi­zonyítja , hogy az által­a’ vegy. házasságok nem gátol­tattak. Mi az elsőt illeti, nem állítják a’t. RR., hogy az 1790. év óta az egyh. rendnél divatozott gyakorlat nem egyházi szertartásbeli foglalatosságot illet, hanem azt, hogy midőn az 1790. 26. f. ez. 13. §a rendelete teljesí­tését az egyh. rend magára vállalta , ezen rendelet vég­rehajtójává a’ végrehajtás mikénti teljesítéséért felelős­­ön; nem is maradhatott más az egyh. rendre nézve teljesí­teni hátra, mint azon mód és azon szertartások, mellyek szerint a’ vegy. házasságok öszszeadassanak; és ha 1790. év óta olly vegy. házasságok, mellyekről reversalisok nem adattak,soha nem áldattak volna meg,a’t.Rstnek tán nem lenne észrevételük ; de midőn azon évtől fogvást a’ nagyváradi körlevél kibocsátásáig ezt minden kifogás nélkül teljesí­tette, a’ törvény végrehajtásának önmaga által alapított formáitól annál kevésbbé távozhatott el, mivel ezen közel fél századig folytatott cselekvése által azt világosan és tettleg kinyilatkoztatván, hogy az 1790: 26. törvénynek ezen ma nem azok közé tartozik, mellyek a közbevetett el­­lenmondás alá esnének, még csak azzal sem mentheti ma­gát, hogy lelkiismeretén, ’s az egyház érdekén ’s elvein a’ végrehajtás formáinak folytatása által csorba ejtetnék.Mi a’ másodikat illeti, a’ mgos foRm. csak azon vegy. házas­ságok számát vették tekintetbe, mellyek az áldás megta­gadtatása ellenében köttettek, azokat mindazoltat, mellyek egyenesen e’ tekintet miatt talaltak akadályra, figyelemre nem méltatták; ha már a’ RR. és RR. megfontolják az áldás nélkül kötött vegy. házasságok számát, melly a’ ragos főRR. előadása szerint is csupán néhány százra terjed, csak ezen számot magában is 4 millió protestáns, és 8 millió egyéb vallásu lakosra nézve olly csekélynek találják , hogy ab­ból ig­en nagy erősséget vonhatni nem vélnek ; de ezen házasságok a’ RK. és RR. nézete szerint nem is bizonyíthat­nak egyebet, mint azt, hogy vannak kedélyek, mellye­­ket semmi akadály czéljaikban föltartóztatni nem képes,’s hogy ezen néhány száz házasságban illy kedélyek találkoz­­tak.Ellenben, hogy az egyh. rendeleteknek e’ részbeni hatá­sáról biztos következtetés vonathassák , szükséges lenne öszszehasonlitani azon esetek számát, melly esetekben a’ házasság, sőt közelebbi megismertetés is az egyh. viszál­­kodásai miatt elenyészett, azon esetek számával, mel­­lyekre a’ magos főRR. hivatkoznak. A’ t. RR. nem tagadják ugyan, hogy illy adatokat szerezni lehetetlen, ’s azon kö­vetkeztetést vonják , hogy épen azért nem marad eg­yéb hátra, mint a’ dolgok természetéből és helyeztetéséböl el­mélkedni ’s ezt cselekedték is. De e’ tért az mgos föRv. pontosan elkerülték; mert előre látták, hogy a’­ kathol hívet, ha buzgó, egyházának a’ vegy. házasságokat kár­hoztató rendelete vegyes házasságkötéstől bizonyosan el fogja rettenteni, hogy tehát ez esetben a’ körlevelek és breve az 1790. 26. törvénybe ütközvén , azokat sérelme­seknek vallani el nem kerülhetik; vagy pedig, ho°-y a’ r. kath. híveket a’breve’s egyh. rendeletek tekintete vegy. házasság - kötéstől eltartóztatni képes nem leend ; hogy tehát megismerni kénytelenek leendőnek azt, ezen rende­letek minél kevésbbé ellenkeznek az 1790: 26 törvénynyel, annyival inkább fogják csökkenteni az egyház tanításának tekintetével együtt a’ tiszta vallásosságot, melly nemcsak érvényes, de egyszersmind az egyház előtt telszó házas­ságot is föltételez , a’ mgos főRR. pedig tenni egyet sem akarnak. — Mi végre azt illeti, hogy a’ múlt orsz.gyű­lésről fölterjesztett törv.javaslat az áldás nélkül kötött ve­gyes házasságoknak érvényességet ad, erre a’ t. RR. fe­lelhetnék , hogy a’ mgos főRR. viszont a’ kérdéses törv.­­javaslatban megegyezvén , elismerték, hogy illy vegyes házasságban született és születendő gyermekek sorsát tör­vény által biztosítani ’s igy az áldás nélküli házasságok következményeit törvényesíteni szükséges ; már pedig a’ RR.és RR. nem tudnak esetet, mellyben törvénytelen ered­­ménynek törvényes előzvénye lehetne; felelhetnék tehát, hogy a’ magos főRR. csupán ezen törv.javaslat elfogadá­­sa által is a’ meg nem áldott v.házasságokat az 1790: 26 törvény rendeletével egészen megegyeztetni szinte nem tudták; de ezen viszszatorló okoskodással a’ RR és RR. az ügy tiszta igazságában bízván, élni nem akarnak, hanem egyszerűen azt nyilatkoztatják, hogy a’ mgos főRR. által említett­­ban az ő értelműk szerint nem foglaltatik egyéb, mint az 1790: 26 ik terv. a’ transitusra nézve, úgy mint az egyház azon tanának egyszerű kimondása és constatiro­­zása , hogy az áldás nélküli vegyes házasságok is egy­­házilag érvényesek, de nem az, hogy egyszersmind tör­vényesek — a’ minthogy ezen szó „törvényesek“ a’ kérdéses ,ban nem is foglaltatik. A’ RR. és RR. tehát a’ miságos főRR. által elmellőzött azon okoskodáson kívül , hogy az egyház szolgája szentségi eljárásban pusztán tanukint nem tekintethetik, az itt előadott okoknál fogva még inkább meggyőződnek a’ felől , hogy a’ vegyes házasságok ese­tében az áldásmegtagadás az 1790: 26. törv. világos ren­deletébe ütközik , hogy tehát az e’ tárgyban kiadott bre­­vék és körlevelek valódi alkotványos sérelmet ’s illetőleg törvényszegést foglalnak magokban. A’ mi már a’ közál­lomány érdekéből, mellőzve az 1790: 26­ törvény ’s annak eddig mikénti teljesítését, merített okfeket illeti, a’ tek. R­. nyíltan megismerik azt, hogy a’ polgári társaság leg­főbb tényezőji közül egyik a’ vallás , sőt megismerik azt is , hogy azon törvényhozó, ki a’ vallás elveit a’ polgári törv.hozás elveivel ellenkezésbe hozni ’s ez által a’ polgári törv.hozásnak az egyh. törv.hozással sikerülhetlen öszsze­­ütközését eszközleni szándékosan iparkodnék, nagyot hi­báznék ’s ennélfogva helyeselnék is a’­ogos főRR. okos­kodását, ha ezen észrevételek az alkotandó törvény va­­lamelly­ea ellen lennének irányozva ; akkor azonban, mi­dőn még az 1790: 26. törvény áll, midőn annak néme­ly

Next