Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-04-22 / 32. szám

32­1. szám Pest április 22-én 1847. TÁRSALKODÓ. A’ tiszavölgyi társulat költségvetési, beszedési és pénzügyi eljárása. Mindenek előtt hogy a’ választvány e’ nehéz feladatának, mellynek alapos megoldásától a’ társulat élete függ, biztosan megfelelhessen, szoros vizsgálat alá kelle venni minden nehéz­séget, mellyek a’ költségkivetés és beszédes folytában felme­rülnek ’s egybevetni azon segédeszközökkel, miket a’ törvé­nyekből meríthet, mindig szem előtt tartva azt, hogy biztosan egyébre, mint mit a’ törvény szava kényszeritőleg kimond, tá­maszkodni önámitás volna. E’ közben legelőször is a’ központi választványnak azon szabálya tűnt fel, mi a’ társulat állandó erős hitelének egyedüli alapja, hogy t. i. azon szerződvénye­­ket tikink­ érvényességre nézve minden kétségfelettieknek, mel­­lyeket bizonyos ártér megmentésére egyes birtokos vagy ar­ra képes szabad község fogad el, melly miatt a’ múlt őszön elfogadott garantiális szerződvényeket is csak ideigleneseknek kívánja tekinteni, kimondva, hogy azok csak az első év kény­szerítő körülményei közt voltak elfogadhatók; ezentúl azon­ban garantialis szerződvényeket többé elfogadni nem fog. Első feltétel a’ társulat életére, mi mindenek fölött áll, mit semminek alá rendelni nem szabad, az erős, minden két­séget kizáró ,hitel.‘ úgy látszik, maga a’ társulat arról volt meggyőződve, hogy az első szükség kényszerítő körülményei közt elfogadott garantiális szerződvényekben nem találja erős hitelének olly biztosítékit, mire kölcsönét állandón, jövendőre is fektesse; sőt kötelezte a’ garantirozók ellenében magát szo­rosan saját érdekében is, hogy azokat lehető legrövidebb idő alatt partialis szerződvényekkel kicseréli ’s ez által mind saját pénzügyeit még szilárdabb alapokra fekteti, mind a’ garanti­­rozó birtokosokat terhes kötelezettségektől felmenti. Ki van ebben mondva azon elv cselekvőleg, — ha más­kép nem mondotta volna is ki világosan a’ választvány — mi­szerint a’ társulat csak bizonyos, specialiter meghatározott ár­területi birtokra fektetett partialis kötelezvényt tekint ollyannak, mi semmi birtokváltozás, sőt csőd vagy bármi körülmény ál­tal nem érintetik; ’s ezen partialis szerződvények beszerzése ’s mielőbbi életbeléptetése azon mód, mi által a’ társulat pénz­ügye, következőleg hitele is erős — rendithetlen alapot nyer. Midőn tehát arról van szó, hogy a’ Tisza völgyén újabb be­ruházások történjenek ’s új kölcsön nyittassék az illetők szá­mára, azon elvtől, mellyet a’ társulat saját hitelének okvetlen föltételéül tekint, újra elállani ’s más alapokra fektetni a’ kia­dandó tőkét sem tanácsos, sem menthető nem volna. Ki kell ezért elengedhetlen szabály gyanánt mondani: „Hogy a’ ti­­szavölgyi társulat kölcsönt ezentúl egyedül bizonyos ’s kü­lönösen kijelölt árterületi birtokra egyes tulajdonosnak a­­dand; sőt az ideiglen elfogadott garantialis szerződvényeket is tehető legrövidebb idő alatt becseréli.“ E’ czélhoz a’ társulat két módon juthat: u. m. törvényes­­bíróság ítélete, vagy önkéntes kötelezés által- Hogy a közép­ponti választvány a’ társulati ügy azon ágában, melly pénzt, fizetést és beszedést foglal magában, egyébre támaszkodni nem akart, mint mit a’ törvény kényszeritőleg rendel ’s a’ bí­rótól biztosan várhat, igen természetes. Hogy tehát eddigi munkálatiban a’ szükséges pénzerő vagy hitel megszerzését egyedül bírói eljárás sikerében kereste, nemcsak igen gyakorlati, de viszonyunk ismeretéből merített cselekvése volt. De midőn e­­zen utat választá — munkálkodása kezdetén t.­­­ — termé­szetes okokból nem­ vala még megismerkedve kellőleg a’ meg­oldandó kérdések végtelen bonyodalmival ’s midőn egy igen igen bonyodalmas költségvetésnek kurta idő alatti keresztül vitelét hitte, több súlyt tulajdonított a’ biró hazafi buzgóságá­nak, több reményt vetett az illetők belátásába, mint mennyit lehete a’ nélkül, hogy számításai meg ne hiúsítsák a’ sikert. Vegyük a’ dolgot közelebbről vizsgálat alá. Hogy az illető érdekelt birtokosak bizonyos, határzottan kijelölt árterületi birtokra szóló kötelezvényt kiadhassanak, szük­ség bírói ítélet vagy barátságos egyezség útján tudni követ­kezőket : a) A’ teendő vizmunkálat költségeinek öszszegét b) Az ezen munka által megmentett földtér öszszes holdszámát, c) Mennyi megmentett hold van ebből minden egyes határ­testben? d) Minden határtestben ki különösen a’ megmentett földtér birtokosa? e) Minő arányban bírják az illetők minden határban a’ megmentett földtért? f) A’ nyerendő haszon te­kintetében minő osztályokra szakad az öszszes árterület ? g) Mennyi van az árterület minden osztályából mindenik határon? h) Minden egyes birtokosra mennyi esik az árterület minde­nik osztályából ? végre !) Az öszszes költségteher minő arány­ban illeti az árterület egyes osztályit ? — Ezek a’ költségvetés nélkülözhetlen adatai, mikből a’tár­sulat egyedül a­ három első adatot bírja hozzátevőleges ki­számításban, egyebet semmit; és ezekhez is — mit tagadni nem lehet, mert a’ dolog természetéből önként foly­t neve­zetes módosítások férnek. Ha ki már most olly boldog illusióban élne ’s azt hin­né , hogy a’ fenebb előszámlált k­i­­­e­n c­z pont iránt ez év folytában biró által törvényes utón tisztába jő, vagy hogy azok iránt Zemplén, Bereg, Szatmár, Szabolcs számban gazdag közbirtokosságai kurta vagy hoszszu idő alatt is barát­ságos úton­ kiegyeznek: annak boldog hitét irigyleném, de tőle a’ Tiszaügy kifejlesztésére tanácsot aligha kérnék. De tegyük fel, hogy az érdekeltekben a’ legjobb szándék ’s hazafi felfogás egytől egyik nem hiányzik ; az eljáró bíró­ság az előlegesség törvényes alapján és későbbi v­i­­szonpótlás fejében mellőzi az aprólékos aggodalmakat; a’ központi választvány minden hatalmában álló eszközt fel­használ most, midőn a’ már megkezdett munkálatok itt ott érezhető hatásai, a’ fenyegető népviség, a’ garantirozó na­gyobb érdekeltségek csatlakozása, szóval ezer ok elegendő rábeszéllési tehetséggel gyámolitva szinte kényszerítik az ille­tőket áldozattal is a’ kínált segélyt elfogadni; ’s igy a’ barát­ságos egyezkedésnek megvolna minden valószínűsége, tegyük fel mind­ezt, képzelhetjük­­, hogy ez eredményben hihetetlen munka, hol annyi határ, azoknak ismét annyi ezer meg ezer nagy és kisbirtokosai jőnek egyezkedési érintkezésbe, hogy ez egy pár hét vagy hó munkája lehet? Sőt legjobb szándék mellett az ártérbe eső úrbériségek érdekeltséginek aránya csak bizonyos törvényes formaságok utján kifejleszthető, mit a’ társulat és birtokos együtt nem intézhet barátságos uton sem el. Továbbá kevert adózó ’s nemes közbirtokok, vagy csak nemesi közhasználás alatti tereken , ha az árterületbe esnek, bizonyos kulcsot kidolgozni, más bíróság előmunkálata nélkül alig lehet, mi mind időt kíván ’s hirtelen be nem fejezhető. Mind­ezt annak kimutatására hoztam fel, hogy kitűnjék világosan, miszerint a’ társulatnak azon költségvetési és be­szedési rendszere, mellyet múlt nyáron a’ pénzügyi eljárás al­­­apjául felállított ’s melly egyébiránt elvben helyes ’s az ak­kori körülményekben kellőleg motiválva volt, jelenleg módosí­tások nélkül fen nem tartható. Mert ha a’ társulat akkor föl­állított eljárási elvei szerint azt várja, mig a biró törvénye után vagy az illetők barátságos egyezkedése által olly nagy kiterjedésű vizérdekeltségekben a’ költségvetési kulcsot tisztá­ba hozza ’s ennek bevégeztével a’ partialis szerződvényeket ki­adhatja , akkor a’ munkáltatást pár évre bízvást felfüggeszt­heti ’s hamarjában most sem újabb kölcsöntőkére, sem új munkapontok kijelölésére szüksége bizonyosan nem lesz. "

Next