Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1847-04-22 / 32. szám
321. szám Pest április 22-én 1847. TÁRSALKODÓ. A’ tiszavölgyi társulat költségvetési, beszedési és pénzügyi eljárása. Mindenek előtt hogy a’ választvány e’ nehéz feladatának, mellynek alapos megoldásától a’ társulat élete függ, biztosan megfelelhessen, szoros vizsgálat alá kelle venni minden nehézséget, mellyek a’ költségkivetés és beszédes folytában felmerülnek ’s egybevetni azon segédeszközökkel, miket a’ törvényekből meríthet, mindig szem előtt tartva azt, hogy biztosan egyébre, mint mit a’ törvény szava kényszeritőleg kimond, támaszkodni önámitás volna. E’ közben legelőször is a’ központi választványnak azon szabálya tűnt fel, mi a’ társulat állandó erős hitelének egyedüli alapja, hogy t. i. azon szerződvényeket tikink érvényességre nézve minden kétségfelettieknek, mellyeket bizonyos ártér megmentésére egyes birtokos vagy arra képes szabad község fogad el, melly miatt a’ múlt őszön elfogadott garantiális szerződvényeket is csak ideigleneseknek kívánja tekinteni, kimondva, hogy azok csak az első év kényszerítő körülményei közt voltak elfogadhatók; ezentúl azonban garantialis szerződvényeket többé elfogadni nem fog. Első feltétel a’ társulat életére, mi mindenek fölött áll, mit semminek alá rendelni nem szabad, az erős, minden kétséget kizáró ,hitel.‘ úgy látszik, maga a’ társulat arról volt meggyőződve, hogy az első szükség kényszerítő körülményei közt elfogadott garantiális szerződvényekben nem találja erős hitelének olly biztosítékit, mire kölcsönét állandón, jövendőre is fektesse; sőt kötelezte a’ garantirozók ellenében magát szorosan saját érdekében is, hogy azokat lehető legrövidebb idő alatt partialis szerződvényekkel kicseréli ’s ez által mind saját pénzügyeit még szilárdabb alapokra fekteti, mind a’ garantirozó birtokosokat terhes kötelezettségektől felmenti. Ki van ebben mondva azon elv cselekvőleg, — ha máskép nem mondotta volna is ki világosan a’ választvány — miszerint a’ társulat csak bizonyos, specialiter meghatározott árterületi birtokra fektetett partialis kötelezvényt tekint ollyannak, mi semmi birtokváltozás, sőt csőd vagy bármi körülmény által nem érintetik; ’s ezen partialis szerződvények beszerzése ’s mielőbbi életbeléptetése azon mód, mi által a’ társulat pénzügye, következőleg hitele is erős — rendithetlen alapot nyer. Midőn tehát arról van szó, hogy a’ Tisza völgyén újabb beruházások történjenek ’s új kölcsön nyittassék az illetők számára, azon elvtől, mellyet a’ társulat saját hitelének okvetlen föltételéül tekint, újra elállani ’s más alapokra fektetni a’ kiadandó tőkét sem tanácsos, sem menthető nem volna. Ki kell ezért elengedhetlen szabály gyanánt mondani: „Hogy a’ tiszavölgyi társulat kölcsönt ezentúl egyedül bizonyos ’s különösen kijelölt árterületi birtokra egyes tulajdonosnak adand; sőt az ideiglen elfogadott garantialis szerződvényeket is tehető legrövidebb idő alatt becseréli.“ E’ czélhoz a’ társulat két módon juthat: u. m. törvényesbíróság ítélete, vagy önkéntes kötelezés által- Hogy a középponti választvány a’ társulati ügy azon ágában, melly pénzt, fizetést és beszedést foglal magában, egyébre támaszkodni nem akart, mint mit a’ törvény kényszeritőleg rendel ’s a’ bírótól biztosan várhat, igen természetes. Hogy tehát eddigi munkálatiban a’ szükséges pénzerő vagy hitel megszerzését egyedül bírói eljárás sikerében kereste, nemcsak igen gyakorlati, de viszonyunk ismeretéből merített cselekvése volt. De midőn ezen utat választá — munkálkodása kezdetén t. — természetes okokból nem vala még megismerkedve kellőleg a’ megoldandó kérdések végtelen bonyodalmival ’s midőn egy igen igen bonyodalmas költségvetésnek kurta idő alatti keresztül vitelét hitte, több súlyt tulajdonított a’ biró hazafi buzgóságának, több reményt vetett az illetők belátásába, mint mennyit lehete a’ nélkül, hogy számításai meg ne hiúsítsák a’ sikert. Vegyük a’ dolgot közelebbről vizsgálat alá. Hogy az illető érdekelt birtokosak bizonyos, határzottan kijelölt árterületi birtokra szóló kötelezvényt kiadhassanak, szükség bírói ítélet vagy barátságos egyezség útján tudni következőket : a) A’ teendő vizmunkálat költségeinek öszszegét b) Az ezen munka által megmentett földtér öszszes holdszámát, c) Mennyi megmentett hold van ebből minden egyes határtestben? d) Minden határtestben ki különösen a’ megmentett földtér birtokosa? e) Minő arányban bírják az illetők minden határban a’ megmentett földtért? f) A’ nyerendő haszon tekintetében minő osztályokra szakad az öszszes árterület ? g) Mennyi van az árterület minden osztályából mindenik határon? h) Minden egyes birtokosra mennyi esik az árterület mindenik osztályából ? végre !) Az öszszes költségteher minő arányban illeti az árterület egyes osztályit ? — Ezek a’ költségvetés nélkülözhetlen adatai, mikből a’társulat egyedül a három első adatot bírja hozzátevőleges kiszámításban, egyebet semmit; és ezekhez is — mit tagadni nem lehet, mert a’ dolog természetéből önként folyt nevezetes módosítások férnek. Ha ki már most olly boldog illusióban élne ’s azt hinné , hogy a’ fenebb előszámlált kien cz pont iránt ez év folytában biró által törvényes utón tisztába jő, vagy hogy azok iránt Zemplén, Bereg, Szatmár, Szabolcs számban gazdag közbirtokosságai kurta vagy hoszszu idő alatt is barátságos úton kiegyeznek: annak boldog hitét irigyleném, de tőle a’ Tiszaügy kifejlesztésére tanácsot aligha kérnék. De tegyük fel, hogy az érdekeltekben a’ legjobb szándék ’s hazafi felfogás egytől egyik nem hiányzik ; az eljáró bíróság az előlegesség törvényes alapján és későbbi viszonpótlás fejében mellőzi az aprólékos aggodalmakat; a’ központi választvány minden hatalmában álló eszközt felhasznál most, midőn a’ már megkezdett munkálatok itt ott érezhető hatásai, a’ fenyegető népviség, a’ garantirozó nagyobb érdekeltségek csatlakozása, szóval ezer ok elegendő rábeszéllési tehetséggel gyámolitva szinte kényszerítik az illetőket áldozattal is a’ kínált segélyt elfogadni; ’s igy a’ barátságos egyezkedésnek megvolna minden valószínűsége, tegyük fel mindezt, képzelhetjük, hogy ez eredményben hihetetlen munka, hol annyi határ, azoknak ismét annyi ezer meg ezer nagy és kisbirtokosai jőnek egyezkedési érintkezésbe, hogy ez egy pár hét vagy hó munkája lehet? Sőt legjobb szándék mellett az ártérbe eső úrbériségek érdekeltséginek aránya csak bizonyos törvényes formaságok utján kifejleszthető, mit a’ társulat és birtokos együtt nem intézhet barátságos uton sem el. Továbbá kevert adózó ’s nemes közbirtokok, vagy csak nemesi közhasználás alatti tereken , ha az árterületbe esnek, bizonyos kulcsot kidolgozni, más bíróság előmunkálata nélkül alig lehet, mi mind időt kíván ’s hirtelen be nem fejezhető. Mindezt annak kimutatására hoztam fel, hogy kitűnjék világosan, miszerint a’ társulatnak azon költségvetési és beszedési rendszere, mellyet múlt nyáron a’ pénzügyi eljárás alapjául felállított ’s melly egyébiránt elvben helyes ’s az akkori körülményekben kellőleg motiválva volt, jelenleg módosítások nélkül fen nem tartható. Mert ha a’ társulat akkor fölállított eljárási elvei szerint azt várja, mig a biró törvénye után vagy az illetők barátságos egyezkedése által olly nagy kiterjedésű vizérdekeltségekben a’ költségvetési kulcsot tisztába hozza ’s ennek bevégeztével a’ partialis szerződvényeket kiadhatja , akkor a’ munkáltatást pár évre bízvást felfüggesztheti ’s hamarjában most sem újabb kölcsöntőkére, sem új munkapontok kijelölésére szüksége bizonyosan nem lesz. "