Piarista gimnázium, Tata, 1872

4 cson­tliszt fölér 3 tonna búzával, mert az angolok vallomása szerint mindegyik tonnánál 3 tonna búzát taka­r­nak meg. Egyszeri trágyázás 7 esztendőre elégséges, s némely gyümölcsre nézve a csontliszt mellőzhet­­len. Szintúgy fölhasználják most az elesett állatok husát, bőrét, melyekből vérlúgsót készitnek. Hazai ipa­runk ily tekintetekben ugyan még igen hátra van, hány hely található itt, hol épen e maradványok, melye­ket máshol czélszerűen fel tudnak használni, a levegőt széltében, hosszában dögleletessé teszik. Az utczákon szerteszórva fekszik a pénz, azt csak fel kellene venni, de mikor nem veszik észre az emberek. A piezi kis gyufácskák készítése oly terjedelmű, hogy millió és millió ember keresi ezzel kenyerét. Sok gyár létezik, melyek a fácskákat készítik, mások a chlorsavas kálit, mások a vilót, mások a tokocskákat állítják elő, ismét mások kizárólag azon papirost gyártják, melyhez a gyufák dörzsöltetnek. Maga az égés sem egyéb, mint vegyfolyamat. A közéletben csak ott beszélünk égésről, hol lángot látunk, de a vegytanban az égés sokkal tágabb fogalommal bír. A vegytanban égésnek nevezzük az éleny­­nek vegyi egyesülését az éghető testek alkatrészeivel, történjék bár az láng kíséretében, vagy a nélkül. Láng­gal azon testek égnek, melyek égés közben nagy mennyiségű gázokat fejlesztenek; ezek részben maguk ég­nek, részben tűzélesztők. Csalódunk, ha azt gondoljuk, hogy a fa, zsir, kőszén, borszesz, olaj sat. égnek; ezek alkatrészeikre bomlanak, u. m.: széneny­, köneny- s élenyre, s ez alkatrészek égnek, vagyis a széneny és a köneny egyesül az élenynyel; a hátramaradt hamu a nem éghető ásványi részek. A korom el nem égett széneny; a füst szénsav és vízgőz. A borszesz lángja nem kormoz, mert épen annyi széneny van je­len, amennyi a község előnyével egyesül. Midőn azt mondjuk: a stearin-gyertya világosabban ég, mint a faggyú-gyertyya, evvel azt mondjuk, hogy a stearin szénenydúsabb, mint a faggyú. A szerves vegytant, más szóval a szénenyvegyületek tanát, el szokták különíteni a szervetlentől, de nem azért ám, mintha ezek más törvények szerint keletkeznének — mint ezelőtt hibásan felvétetett — ha­nem azért egyrészt, mivel igen nagy számmal fordulnak elő, másrészt, mivel keletkezésük sokkal bonyoló­­dottabb, mint a szervetlen, egyszerű vegyületeké. A szervi anyagok, t. i. a növények és állatok lényegesen k­ülömböznek a többi vegyületektől. Az élő testek csírája, a sejt, ily szerves szerkezetű s csupán a szervezet által keletkezik. Tudjuk ugyan, mikből vannak a szerves testek összetéve s azokat képesek is vagyunk al­katrészeikre bontani, de az alkatrészekből, bármi úton-módon egyesítsük egymással, sohasem vagyunk s nem is leszünk képesek bárcsak egy fűszálat is előállítani. Ennek oka abban rejlik, hogy a szerves testek képzéséhez az életerő járul, melyet semmiféle erővel pótolni nem lehet. A szerves testeken eszközölt vegy­­elemzésekből kitűnik, hogy a növényi testek éleny-, köpeny- és szénenyből állanak; az állati testek képzé­séhez ezeken kívül még légeny járul. Tudjuk, érezzük, hogy a rózsa szaga az ibolyáétól, a rezedáé a jáz­minétól külömbözik; a galambhúsnak egészen más íze van, mint a nyúlpecsenyének, a pontyhalnak más, mint a marhahúsnak, s mégis megegyeznek ezek alkatrészeik minőségére nézve, csak a mennyiségben van némi különbség. De valamint a növényi, úgy az állati test sem áll kizárólag a fölemlített három-négy elem­ből ; a növényekben élegeket és savakat találunk, részint szabadon, részint egyesülve, mint sók. Föllel­­h­etők bennök : timföld (agyag), keszeny (magnesium), mész, szikony, harany, kovány, vas­ és cseréleg. Az állatokban ezeken kívül kén, viló és folyany van. Az állati csontokban vilsavas és szénsavas meszet, a fogak mázában folyanysavas meszet találunk. Midőn tehát azt mondjuk: a szerves testek éleny-, köpeny-, széneny­­s légenyből állanak, ezalatt korántsem értjük azt, mintha kizárólag ez alkatrészekből állanának, hanem hogy a főalkatrészt e­z elem teszi. Hogy a növényi csirából szár, rügy, levél, bimbó, virág, gyümölcs legyen, táplálékra van szüksége; e táplálékot a növény a földből (gyökerei segítségével), a vízből, a levegőből (nagyobbrészt levelei) által veszi. A növény tápláléka a fennemlített elemek, melyeket az életerő és a nap behatásai következtében saját részeivé idomít át. A víz alkatrészei: éleny és köpeny. A levegőé: éleny, légeny, szénsav, ammóniák és vízgőz. 10000 térfogat szárazföldi levegőben van körülbelül 4 térfogat szénsav, tengeriben 3 térfogat. E szénsavat a növények magukba szívják, ott a nap ától éleny és szénenyre bontják, az élenyt visszaadják a községnek, a szénenyt sejtképzésre használják. Főszerepe van a növényéletben a napnak. Napvilág nélkül a növény tömege nem szaporodik, az élő csira, a zöld levél azon tehetségüket, hogy a szervetlen anyagokat élő képződményekké

Next