Piarista gimnázium, Tata, 1877

A föld mint égi­test. Csillagászati­ rajz. Több idevágó munka után irta: Vécsey J. Bökény. Midőn csendes derült nyári estén valamely sik mezőn, tengeren vagy tavon megállunk és szemeinket szabadon körüljártatjuk, úgy tet­szik nekünk, mintha valamely nagy üres félgömbnek középpontján álla­nánk, és miután a nap azon gyönyörű égi test, melynek fénysugarai el­özönlik az eget és földet, a­melynek jótékony melegét tapasztaljuk, le­nyugszik, beáll az est; fölöttünk pedig köröskörül a lehajló félgömb fe­lületen különféle fénynyel ragyogó testek jelennek meg, melyek a sötét­ség növekedtével mindig nagyobb számban és fényben tűnnek elő s a tel­jes éj beálltával nagyszerű látványt nyújtanak a szemlélőnek. Ezen beláth­atlan űrben (félgömb-felületen) ragyogó testek égi testeknek vagy csillagoknak neveztetnek; — ezek együttvéve alkotják a világrendszert s a csillagászatnak tárgyaiul szolgálnak. Az égi testek, általában kétfélék: önfényüek és sötétek. Azon testek, melyek nemcsak önmagukat, hanem más testeket is láthatókká tesznek, önfényüeknek hivatnak, ezek látszólag egymással szorosan összefüggő, elválaszth­atlan csoportokat képeznek, és minthogy azon rövid idő óta, melyre az emberi észlelések vonatkoznak, egymás irányában helyzetöket meg nem változtatták, legalább annyira nem, hogy ezáltal a csillagos ég más alakot nyert volna, — állócsillagok­nak vagy napoknak neveztetnek. Ilyen a mi napunk is, mely ha­sonlóan önfénynyel bir. Az álló-csillag névre azonban meg kell jegyez­nünk, hogy az ma már csak puszta név, mert a tudomány kimutatta, hogy minden égi­test mozog s meghatározott pályát fut be, mely azon­ban töméntelen távolságánál fogva általunk s látszereinkkel többé nem észlelhető. Az álló­csillagok nagyságát, földünktőli távolát és pályáikat töméntelen távoluk miatt biztosan számba nem vehetjük, csak néhány 7- nak, a közelebb esőnek távolát tudjuk megközelítőleg, ezek közül a mi napunk 21 millió, a Sirius 18, a Vega 20, az Arcturus 33 billió mér­földre van tőlünk.­ ­*

Next