Piarista gimnázium, Tata, 1882
4 okot szorosabban kutatta volna. A Messiás fölléptétől kezdődik az emberi művelődés második nagy kora, midőn már a jelenetek megfejtésére az azokat előidéző okot kutatták, s ezt a kath. vallás tanai szerint Istenben találták föl, de már a scholasticismusnak meddő vitái megmutatták azt, hogy a tudományban a kor szelleméhez mérten ez álláspont túlélte magát. S csakugyan a legújabb kor, mely verusámi Baco-val nyílik meg — az üres értelmi elvonás és haszontalan elmefuttatás helyett a természetnek és életnek nagyobb ismeretére törekedett, s egy merész lépéssel a viszonyt megfordította ; a vizsgálódás s az ezen úton való ismeretszerzés jön a jelszó s nem a rendszer alkotása volt az első dolog, mint a régi bölcsészet tette, hanem észlelés és vizsgálódás mindaddig, mig a tudás minden köréből bizonyos észleletek elégséges bősége fog készen állani... Minden tudományban ez a kiinduló pont manapság, s ezzel az ember magát tette központtá , midőn semmit el nem fogad, mint helyeset, igazat, csak amit ő talált föl. S valóban ezt teljesen helyesnek is kell tartanunk ott, hol az emberi ész a tudománynak oly ágát öleli föl, melyet búvárkodása körébe vonhat; oly ágát, melynek még múltja nincs ; oly ágát, melyben egyátalán előrelátható, hogy önmaga is képes pozitív eredmények elérésére. De oly kérdésnél, mint például a nyelvek eredetének kérdése, melynek múltját mellőznünk nem lehet, melyről a tiszteletre legméltóbb forrástól— a bibliától — kezdve annyi nagy szellem szól, — főleg ha még azt is kénytelenek vagyunk belátni, hogy az ész minden lépten — nyomon legyőzhetetlen akadályokra bukkan, s talányszerü tüneményekkel találja magát szemközt, s akkor az észt tenni valaminek megfejtésére az egyedüli hatalomnak, csak túlságos elbizakodottság s rövidlátás lehet , amik jellemzik a maga fölött magasabb szellemi lényt el nem ismerő emberi észt. Nincs elmélet, melynek eddigelé sikerült volna a nyelvek eredetének kérdését eldönteni, s a fölhozott okoknál fogva nem is tartom valószínűnek, hogy az egyhamar sikerülne. Az összekötő kapocs, mely némely elméletet érthetővé tenne, mindaddig hiányozni fog, míg el nem fogadjuk, hogy az ember — mint az állatvilágtól szellemileg különböző észlény — kezdte pályáját, melynek a szólási képesség is adományozva volt. Ily irányban indítandó meg azután a kutatás, ha folytonosan légvárakat építeni s talányokat fejteni nincs kedvünk. — Ennyit előzetesen irányelvül a mondandókhoz 1 1) Pon. Thewrewk Emil ,A nyelv optikája“ Budapest 1869. 11.