Piarista gimnázium, Tata, 1882
■L I. A nyelvről átalában. A nyelv átalában véve gondolatainknak kifejezése, megtestesítése czikkelyezett hangok, azaz szavak által , minek folytán mások is képesítve lesznek gondolatainkat e hangok, szók — mint jelek által fölfogni, megérteni. A beszéd a használt szavak belseje , érteménye , a nyelv a szólásképesség ; beszélni pedig annyit tesz , mint érteménynyel bíró czikkelyezett hangokat, azaz szavakat hallatni. Czélja belsőnk külsőítése, gondolataink közlése ; vagy Herder szerint a nyelv az ember képzésére szolgáló különös eszköz.1) Nézzük röviden a beszélés mechanizmusát. A hang a tüdőből kitóduló levegő folytán képződik a gégefő hangrésében, ahol a levegő rezgésbe jő; azután keresztül hatol a szájon , hol a szótagolás történik. A hangot különféle módon idomítják a hangrés izmai kitágulásuk és összehúzódásuk által; a szótagolást pedig a nyelv, a szájpadlás, az arczizmok és ajkak eszközük. „Az értelmes beszéd létrejöttére azonban még egyéb is szükséges, mert nyilvánvaló , hogy a szóban forgó idegeknek az eredő helyükön való izgatása csak rendetlen, a kiváltott nyelv, száj, és gége mozgások is csak rendetlenek lesznek. Vannak ugyanis az agyvelőben az említett idegekkel összefüggő idegkészülékek, vagy ú. n. idegközpontok, amelyeknek mindegyike csak egy-egy határozott czélú működésnek felel meg, ezekhez érkeznek meg — úgyszólván — a gondolatok parancsai; itt rendeződnek ezek, s innen indíttatnak meg ama gége, száj és nyelvmozgások , a melyek az emberi beszédet alkotják.“ ) Ezen sajátszerű idegközpontok a beszélő tehetség szervi központjai, —■ s Broca meghatározása szerint a harmadik homloktekervény baloldali részén fekszenek. Ezen idegekről az aphasia — vagyis a beszélő tehetség rogsoin elvesztésének esetében, ha különben még az értelmi tehetség megmaradt, azt tapasztaltatták hogy őket rögtöni bénulás érte, az oly törpefejű egyéneknél pedig, kik sohasem tanultak meg beszélni, ezen idegek idült sorvadtságát derítette ki a vizsgálat.1 2 3) — Vessünk még egy pillantást etymologiájára, vagyis az etymon szó szerint a szónak valódi jelentésére. A zsidóban a nyelvet safa(h) fejezi ki. Gen. XII terra autem erat labii unius, adat safa(h), de safa(h) tulajdonképen labium. 1) Idézi Steinthal „Ursprung der Sprache“ 61. 1. Berlin, 1851. 2) Topinard „Anthropologia.“ 200—1. 1. 3) Topinard. i. m. 137. 201. 1. 5