Piarista gimnázium, Tata, 1907
korántsem ! A szülőknek nem megfizetni kell a nevelés munkáját, hanem maguknak is odaadó szeretettel és lelkesedéssel kell a munkát végezni. Más természetű munkát bárkivel végeztethetünk, mert a kár pótolható, de ha a szülők gyermekeik nevelésénél követtek el hibát, azt egy ifjú lélek, egy ifjú élet örökre való elvesztésével fizetik meg. A szülőknek, az iskolának is, a gyermeknevelésben csak egy lehet a célja: a valláserkölcsi jellem kiképzése. Szükséges, hogy a szülők ne üres szavakkal, hanem tettekkel és jó példával oktassanak. Hogy a jó példával való nevelés a kitűzött magasztos célhoz vezessen, semmit sem lehet annyira hangsúlyozva ajánlani a szülőknek, mint azt, hogy nevelési eljárásuk úgy szóban, mint tettben, valamint minden egyéb nyilvánulásban valláserkölcsös legyen. Legfőbb törekvéseink céljául csak oly eszméket tűzhetünk ki, melyek az emberhez legméltóbbak. Szellemi világunk legértékesebb javait az igaz, jó és szép fogalmát, a vallásétól el nem választhatjuk. Legnemesebb érzésünk, az önzetlen szeretet a vallásból fakad, azért összes törekvéseink között a vallás kétség kívül a legelső helyen áll. S méltán, mert a vallás az emberiség szellemi fejlődésére a legnagyobb befolyást gyakorolta s nincsen oly hatalmas tényező, mely lelki világunkat annyira áthatná, mint a vallás. S bátran mondhatjuk, hogy nem létezik sivárabb élet annál, mely a vallás iránt való közönyösségen épül fel, mert nélkülözi erkölcsi alapját, s így nem lehet a közjólét érdekének előmozdítója csak azért sem, mert bármilyen képzett is elméje, a legnemesebb, legüdvösebb eszmékért lelkesedni, küzdeni nem képes, legkevésbbé önzetlen és hazafias tetteket művelni. Erre ez erkölcsi magaslatra csak a vallás emelhet fel bennünket, mert csak ez vezérelheti jó irányba gondolkodásunkat, nemesítheti érzelmeinket és fékezheti szenvedélyeinket A világ eseményei oly változatosak, ellentétesek, hogy vallás nélkül még az erős férfiú is elvész, ötletszerűen él, játéklapdájává lesz vágyainak, szenvedélyeinek, pillanatnyi szükségleteinek, mások lelkiismeretlenségének és gonoszságának, úgy hogy tisztán a haszonlesés szolgálatába szegődik s magasabb eszmék nélkül csak arra van gondja, hogy „olcsón, könnyen, fényesen, kényelmesen éljen, hogy minél kevésbbé szoruljon felebarátaira, az emberekre, hogy lelke pénz, egyedüli célja pedig porhüvelyének jóléte legyen“ (Gregus A.)